Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-19 / 198. szám
4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 19., péntek Balettkurzus — amerikai táncosoknak Először rendezett amerikai táncosok számára kurzust az Állami Balettintézet. Az észak-karolinai művészeti egyetem 19 növendéke több mint három héten át gyakorolta a klasszikus balettszerepeket Sebestyén Katalin és Gál Jenő balettmesterek vezetésével. A tanfolyam egyik foglalkozását megtekintette Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete is. Mark Palmer amerikai növendékekkel Sebestyén Katalin balettmester vezeti a lányok kurzusát (MTI Fotó: Kieb Attila) Megjelent a Világjáró! Utazási tippek és nyereményutazások zsebpénzzel — Ausztriába! És sok minden, amit érdemes elolvasni, ha a szomszédos országba készül a turista: hasznos tudnivalók szálláshelyekről és múzeumokról, vámszabályokról és közlekedésről, értéktöbbletadó-visszatérítésről és útadóról. Mindez a VILÁGJÁRÓ magazin Szomszédolás Ausztriában szóló összeállításában található. Ezenkívül olvashatunk a magazin legújabb számában a New York-i Broadwayról, a kameruni ful- békról, az ördögűzők ketrecében járt fotóriporter kalandjairól, a Kilimandzsáróról, a djibouti vonatról, Kairóról és a tenyérajkú szépségekről, Sass Flóráról, a rabszolganőből lett felfedezőről. ö”tó*** •**«***« A drfxwö mim Aisíka iais&ti TuríttSíta? ispjj«k. ny»f«o*feysA*u>A*0k AuwtriÄfe®! Egy különös múzeum A szerelemkenyérrel Szakmája szeretete késztethette vagy harminc évvel ezelőtt a derék ulmi pék házaspárt, hogy létrehozza különös múzeumát. A nyugatnémet kisváros Duna- parti kenyérmúzeumában nyolcezer kiállított tárgy, két és fél ezer grafika és négyezer kötetes szakkönyvtár mutatja be mindennapi kenyerünk történetét. A búzatermesztés, a gabonafeldolgozás, a kenyérsütés, a pékáru fogyasztási szokása kialakulásának meséje éppúgy a szemünk elé tárul, mint a kenyérhez fűződő sok színes legenda, babona. A kenyérsütés legrégibb ábrázolása fogadja a látogatót: az időszámítás előtti 1175-ből származó sgrafitto III. Ramszesz fáraó pékségét mutatja. És ez már késői szakasza volt annak a fejlődésnek, aminek kezdeteit ez a múzeum a kőkorszakra teszi. Abból indul ki, hogy már az időszámítás előtt 5—6 ezer évvel termett gabona, legalábbis tön- köly, egy- és kétszemű búza. I.e. 4000 és 1800 között már gabonatermesztés is volt — búza, köles, árpa, zab, végül rozs. A magokat egyszerűen szétvágták. Nem tudni, mikor támadt az az ötlet, hogy összetörjék és vízzel keverjék. Mindenesetre az első gabonapépről kiderült, hogy megszárítva sokáig el lehet tenni. Aztán egy véletlen baleset folytán a pép hamuba került, megsült, és így még fogaszthatóbb- nak bizonyult. Az első lepénytől persze nem rövid út vezetett a mai több száz kenyérfajtához. Aztán itt vannak a kenyérfogyasztási szokások! Hogy például régi korokban kedves halotta- ik mellé a túlélők egy-egy darab kenyeret helyeztek, s az istenek is kaptak, már amelyiknek kijárt az ilyesfajta áldozatból. A görögöknél például Demeternek, (Deo) a föld termékenysége, a földművelés istennőjének illett kenyérrel áldozni; az egyiptomiaknál Ozirisz volt a búza, illetve a Nílus megtermékenyítő áradásainak istennője. Ahány táj, ahány kor, annyi szokás: nemcsak köszönetét mondtak a jó termésért, vagy könyörögtek érte, de mindenféle csodákat tulajdonítottak a kenyérnek. Mágikus praktikák, babonák, vallási szokások némelyikére még ma is emlékeznek egy- egy vidéken. Ott van például a szerelemkenyér! Kis izzadságot dagasztottak bele, kisütötték, majd a nászágy alá helyezték, és máris biztosítva volt a hosszú boldog házasság! A múltnak és a jelennek persze nemcsak vidám és dicsőséges, vagy érdekes fejezetei vannak. Nem lehet elmenni szó nélkül az árnyoldalak mellett sem, s meg is emlékezik a múzeum a legszömyűbb éhínségekről, a terméspusztulásokról, mint ahogy térkép jelzi, mely vidékeket fenyeget ma is hasonló sors. Meg kell emlékezni azokról is, akik tényleg óhajtották, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ki hinné, hogy ilyenek évezredekkel ezelőtt is voltak már: III. Ramszesz napi 500 gramm kenyeret biztosított alattvalóinak. És jóval az ő uralkodása előtt, i. e. 1800 táján III. Amanemhat fáraó ezt a tanácsot hagyta örökül fiára: az én uralkodásom alatt senki nem éhezett. Ezt tekintsd te is célodnak. Szászi Júlia Három hangverseny az egri bazilikában Még mindig a barokk! Az elmúlt hét végén ugyancsak sűrű program zajlott le az egri bazilikában. Szombaton este a római konzervatórium profesz- szora, a pápai templom orgonistája, Pierre Paolo Buti ült az egri orgona asztalához és szólaltatott meg egy olyan műsort, amelyből J. S. Bach sem hiányozhatott: a D-dúr prelúdium és fúga nagyszerű előadásban érzékeltette, hogy a barokk mestert elevenségben, a zenei képzelet mindent átfogó mozgásában nem lehet utolérni. És hogy minden művész más csoportosításban képzeli el az ő programját, mint a többiek, ez abból is kitetszik, ahogyan a megszólaltatan- dó művekből összeállt P. P. Buti számára a műsor és a lélektani rend. Scarlatti XI. toccatájával nyitott, majd G. Valeri XII. szonátája oldotta fel azt a mély hatást, amit a Bach-mű keltett. És hogy a déli temperamentum mit tud kezdeni az érzelmekkel, olykor a szenvedéllyel, csak felsoroljuk a további zenedarabokat: az olasz szerzetes, P. Davide de Bergamo A-dúr szonátája után T. DuboiS lendületes Toccatája következett, Vierne I. szimfóniájából a Final, hogy a Lisztre emlékező Hidas Frigyes Fantáziájával és az orgonista saját két művével, a L’assuntával, és az I mis- teri gloriosi variációs elmélkedésével mutassa meg nekünk a római lelket, azt, ahogyan ma az orgonamuzsika az Örök Városban él és hat. Örömünkre szolgált. A mozgássérültek javára rendezték a vasárnap esti zenés órát. Nagy István évek óta, fáradhatatlanul hozza össze ezeket a jótékony célú rendezvényeket. Vártuk is, hogy az alkalom kapcsán, amikor Kurt-Ludwig Forg, a bonni mester jelezte jöttét, majd ízelítőt kapunk a szomszédból: hogyan is él ott ez a műfaj? Betegsége miatt lemondta ezt a szereplést. így kapott szóhoz két fiatal Budapestről, Csömör Andre és Dumbaridisz Imre. Az első Bachtól az Esz-dúr és a G-dúr prelúdium és fúgát játszotta, valamint a poétikus, szelí- debb érzelmeket oly kiválóan kivalló korálelőjátékot (Oh, Mensch, bewein!). Csömör kíséretével énekelte Bokor Jutta Gounod Ave Mariáját és Bach Erbarme dich-jét. A drámai erőt sem nélkülöző orgánum és az énekesegyéniség színesen bontva ki az érzelmeket, törekedett az átélésre. Dumbaridisz Imre, görög vér- mérsékletének minden tüzével szólaltatta meg C. Franck a-moll korálfantáziáját. Nemcsak zene- történeti adat, hogy a francia mester utolsó műve ez az a-moll, de ezekben a hangzatokban megszólal az az összegező emberi fenség, amit a nagyok is csak végrendeleti szakaszban szoktak használni. S hogy a hittel elegyített komorló gondolatokat feloldja az orgonista, Böelmann Gótikus szvitjét adta elő befejezésül, annak bizonyságául is, hogy zenével meg lehet érinteni a legmagasabb gondolati csúcsokat is. Fülöp Attila két Bach-szerze- ményt énekelt és Händel Largo- ját. Ä barokk operai hangvétel már távol esik tőlünk, a dallamlejtések más érzelmi ritmusnak engedelmeskednek, mint amit mi átélünk, mégis megvan a sodró erő ezekben a dallamokban most is, átadjuk magunkat a célzott hatásnak. S ez a két fellépő énekes stílusát is dicséri. Elekes Zsuzsannát a fiatal mestereknek kijáró érdeklődéssel és az invenciózus muzsikust megillető figyelemmel fogadtuk a hétfő esti találkozón, a Filharmónia-sorozatban. Két prelúdium és fúga közé ő is beiktatott egy oldottabb hangvételű Bach-alkotást, a Korálelőjátékot, egy áriát a Magnificatból és egyet a h-moll miséből. A népszerű és sokszor hallott két prelúdium és fúga mintha színtelenebbre sikerült volna a vártnál (vagy csak regisztergondjai lehettek a művésznek a még meg nem ismert hangszeren?), óvatosan, korrektül lejátszotta azokat. A két Liszt-darabnál, a Tu es petrus-nál és főként a Dante-ben már lobogott minden, amit az orgona csak elvisel: a sokszínű, a gazdag, a más hangszerekkel ki sem fejezhető bensőségesség. A hangoknak az a foglalata, amikor az elmélkedő szürke kis ember magasba emeli a fejét és úgy érzi, nem csak érzi, tudja is, hogy megérintik, megérintették valahonnan a lelki és a szellemi létezés valóságos erői. Liszt mindkét műben történelmi személyeket ünnepel. De míg az egyiket a rendíthetetlen hit és lelki hatalom méltóságának tartja, mármint Péter apostolt, addig Dantét annak a küszködő, ítéleteivel és céljaival bajlódó, nagy utat bejáró vándornak mutatja, akit az In- fernótól a Paradisóig segíteni-kí- sémi kell. Hogy el ne tévedjen. Zárószámként Messiaen-t játszott (Dieu parmi nous) és mintha itt csapott volna igazán a magasba lelkesültsége. Schwimmer János (basszus) a két Bach-áriával, még inkább a három néger spirituáléval hozott élénkbe kellemes pillanatokat. És úgy hisszük, még nincs vége a nyári hangversenyek rendjének a bazilikában. Farkas András Oscar-díjas alkotó Jtrt Menzel so a televízióban Harthmuth Berlin: Az én csendes szerelmem A világhírű csehszlovák rendező, Jiri Menzel filmjeiből ösz- szeállított sorozatot indít a televízió augusztus 26-án. A csehszlovák filmes új hullám egyik legkiemelkedőbb egyénisége, az Oscar-díjas alkotó pályáját hét, 1966 és 1986 között készült munkája reprezentálja. A most 50 esztendős művész — aki színpadi rendezőként és színészként is jól ismert — 1963- ban végzett a prágai filmművészeti főiskolán. Pályáját kisfil- mekkel kezdte. Első igazi nagy sikerét az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével aratta, amely előbb a mannheimi fesztiválon nyert nagy dijat, majd mint az év legjobb külföldi filmje Oscar-dijat kapott. A Menzelciklust a képernyőn ez a produkció nyitja majd s a Szeszélyes nyár című 1967-es munkája követi. Ez utóbbi Karlovy Vary-ban nyert több dijat. Mind a II. világháború, az ellenállás korát idéző Szigorúan ellenőrzött vonatokra, mind a Vancura kisregényéből készült Szeszélyes nyárra már jellemző az a sajátos humor s groteszk feldolgozásmód, amely későbbi filmjeinek is leginkább sajátja. E produkciókban egyébként Menzel színészként is közreműködött. A sorozat további filmjei: az 1975-ös Magány az erdőszélen, az 1978-as Mesés férfiak kurblival, az 1980-ban készült Sörgyári capriccio, az 1984-es Hóvirágünnep és az 1986-os Az én kis falum című alkotások. Úgy történt mint a mesében. Szerelem első látásra. Bár egy ideig nem vettem tudomást Ro- sáról, de végül is bájai rabul ejtettek. A kollégák közül nem sejtette senki, hogy vonzódunk egymáshoz. Nem volt ugyanis feltűnő, hogy minden reggel teát hoz nekem, s egy ideig benn ül nálam. Hiszen én voltam a főnök, és ő a titkárnőm. Egy idő után azonban szerettük volna kapcsolatunkat bővíteni, s nemcsak a közös teázásra szorítkozni. A dolog nem volt olyan egyszerű. Rosa félje híres bokszoló, sajnos, esténként mindig otthon volt. Feleségét pedig 17 óra után egyedül soha nem engedte el hazulról. Nálam hasonló a helyzet. Napközben állandóan értekezletre jártam, hol tárgyaltam, hol a minisztériumban ültem. Egyszóval délelőtt és kora délután alkalmatlan volt. Munkaidő után pedig Rosát nem engedték el. Diszkréten tudomására juttattam, ha már egyikőnk lakásán sem megy, akkor talán itt a hivatalban lehetne egy-két meghitt óránk. A kollégák ugyanis a város másik felébe járnak ebédelni, így maradna egymás számára elegendő idő. Rosa azonban hajthatatlan volt. Ő túlságosan heves, s különben is neki nyugodt körülmények kellenek. Barátaim sem segítettek, ők szintén hasonló cipőben jártak. Felmerült a gondolat, hogy egy szolgálati útra magammal viszem Rosát. El is kezdtük intézni a dolgokat, de abban a városban, ahol a tárgyalások zajlottak volna, már minden hotelszoba foglalt volt. A legközelebbi szálláshely 150 kilométerre található, így beletörődtünk lassan a meg- változhatatlanba. Szerelmünk olyan volt, mint Rómeóé és Júliáé, csak éppen közénk nem a szülők, hanem a körülmények álltak. Egy csendes órában elkezdtem végiggondolni az egészet. Ha például kaptam volna szobát abban a bizonyos városban, akkor nyilvánvalóan máskor is magammal vittem volna Rosát. Egy héten legalább kétszer. Ez már évi 104 alkalom. Micsoda idő- veszteség lett volna ez a cég számára! Rosa ugyanis a vállalat számára nélkülözhetetlen. Hiszen ő írja az osztály valamennyi jelentését, anyagát. Kisegíti a többi főosztályt, állandóan elhalmozzák munkával. Hihetetlen, mennyit dolgozik! A múltkor a telefonos kisasszony helyett ugrott be. Ezenkívül három kollégájának segít a diploma- munka megírásában. Ennyi feladat mellett, azt hiszem, önzés lett volna azt kémem még egyszer, hogy jöjjön el velem. Hiszen a hivatalban megállt volna az élet nélküle. Ha ideje nagy részét rám pazarolja, akkor mi maradt volna a cégnek? Ezt sajnos nem engedhettem meg. Jóllehet most számos kollégám azt mondja a hátam mögött, hogy szegény Rosával nem törődöm, s eldobtam magamtól, ez azonban nincs így. Szerelmem töretlen iránta. A szívem helyesli kapcsolatunkat, az eszem azonban tiltakozik. Hiába a szerelem — nem voltam képes egy ilyen derék kolléganőt, munkaerőt a kollektívától elszakítani. Ha az ember néha nemcsak önmagára, hanem a közösségre is gondol, úgy talán könnyebben őrizheti meg erkölcsi tisztaságát. (Németből fordította: Szabó Béla)
