Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 18., csütörtök Republikánus tanácskozás Bush választottja Dán Quayle A Republikánus Párt konvencióján a küldöttek egy csoportja Az utolsó függő kérdésre is megadták a választ a Republikánus Párt elnökjelölő tanácskozásán. George Bush, a párt elnökjelöltje az előzetesen közzétett dátumnál két nappal korábban közölte, hogy kit választ' maga mellé alelnökjelöltül: Bush választottja Dán Quayle (ejtsd: kvél), Indiana állam 41 éves szenátora, a párt konzervatív jobboldalának egyik prominens vezetője, aki azonban országosan igen kevéssé ismert politikus. A közép-nyugati szenátor 1980-ban, a „reagani földcsuszamlás” során került be — a Demokrata Párt egyik ismert, liberális beállítottságú politikusa, Birch Bay szenátor felett aratott győzelmével — a szenátusba, ahol egyelőre csak kisebb jelentőségű bizottsági funkciókkal bízták meg, egyebek között a katonai bizottságban, ám a nagyobb politikai vitákban mindig kitűnt élesen kommunistaellenes szólamaival, a Demokrata Párt ellen intézett támadásaival. Még a Reagan-kormány politikáját is többször bírálta, nem találta eléggé konzervatívnak, főként külpolitikai téren. Egyik legélesebb bírálója volt például a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök megsemmisítéséről kötött szerződésnek. Kiválasztása tovább erősíti azt a benyomást, hogy Bush a párt jobboldalának támogatását igényli elsősorban. A republikánusok New Orle- ans-i seregszemléjén egyébként kedden hangzott el a pártvezetés nevében előterjesztett programbeszéd. Ezt Thomas Kean, New Jersey állam kormányzója tartotta, viszonylag mérsékelt hangnemben. A beszéd elsősorban arra törekedett, hogy meggyőzze a republikánusokkal szemben gyanakvást mutató választói rétegeket, így a feketéket és a kiskeresetűeket, hogy a párt nem írja le őket eleve, és nem kevésbé akar velük törődni, mint a demokrata pártiak, bár szociálpolitikáját más elképzelésekre alapozza. A keddi ülés egyik vezérszónoka az ismert jobboldali konzervatív személyiség, Jeane Kirkpatrick egykori ENSZ- nagykövet volt, aki a pártprogram külpolitikai vonatkozásait ismertette. Kirkpatrick egyebek között azt mondotta, hogy a republikánusok érdeklődéssel fogadják és elismerik a Szovjetunióban végbemenő változásokat, de továbbra sem tartják elegendőnek azokat sem a belpolitikában, sem a külpolitikában, és a szovjet-amerikai viszonyban „a realitásokból” fognak kiindulni. Lengyel bányászsztrájk Szerdán is folytatódott az ok- kupációs sztrájk a dél-lengyelországi Jastrzebieben. A „Manifest Lipcowy” szénbányában a hétfői esti műszak mintegy 5-600 bányásza nem vette fel a munkát, s kedden a reggeli műszak dolgozói is csatlakoztak hozzájuk. A helyszínre érkezett körzeti ügyész törvénytelennek nyilvánította a sztrájkot, amelyben azóta nyugati hírügynökségek jelentése szerint a bánya 9 ezer dolgozója közül már mintegy négyezren vesznek részt. A szerdai varsói lapok jelentése szerint a bánya igazgatósága ideiglenesen az egész vállalat területén leállította a munkát. A PAP lengyel hírügynökség értékelése szerint a munkabeszüntetés kifejezetten politikai jellegű, s a sztrájkolok követelései egyre radikálisabbá válnak. Egyik fő követelésük a betiltott Szolidaritás Szakszervezet újbóli legalizálása, és saját Szolidaritás-tagszervezetük megalakításának engedélyezése. Az AFP francia hírügynökség értesülései szerint szerda reggel megkezdődtek a tárgyalások az igazgatóság és a sztrájkolok képviselői között a törvényes bányászszakszervezet képviselőjének részvételével. A megbeszélések „technikai jellegűek,” és kizárólag olyan kérdéseket érintenek — köztük a béremeléseket -, amelyeket a vállalat saját illetékességi körében megoldhat. A jastrzebiei sztrájkbizottság szolidaritási felhívást intézett a környező bányák munkásaihoz. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a törvénytelen sztrájk helyszínét jelentős rendőri erők vették körül. Szovjet vasúti baleset Kedden a kora esti órákban a Moszkva és Leningrad közötti vasútvonalon Berezajka és Pop- lavenyec állomás között kisiklott egy személyszállító gyorsvonat. A halálos áldozatok és a sebesültek pontos számáról egyelőre nincsenek adatok. A katasztrófa okainak kivizsgálására kormánybizottságot hoztak létre. rC Külpolitikai kommentárunk — Utolsó nekifutás? MA ELNÖKÖT VÁLASZTANAK a világ talán legszétesettebb országában. Abban a Libanonban, ahol az államfőt „Baabda polgármesterének” nevezik, célozva rá, hogy hatalma nem sokkal teljed túl Bejrút- kömyéki rezidenciáján, s a „nemzeti egységkormánynak” mondott testület három éve nem volt képes ülést tartani. Az országban gyakorlatilag 1975 tavasza óta polgárháború folyik, amit csak súlyosbítanak a rendszeres izraeli behatolások, valamint a táborok háborúi, a rivális palesztin csoportok között dúló harc. Közben tönkrement a Közel-Kelet hajdan virágzó pénzügyi és gazdasági központja, 1981-ben még öt libanoni font volt egyenlő egy dollárral, ma ötszázötvenet kínálnak érte. A bejrúti nemzetközi repülőtérre érkezőt ugyan libanoni vámtisztviselő és vízumellenőr fogadja, de az épületen kívül még az állami egység látszata is megszűnik. A főváros keleti részében s attól Északra a jobboldali-keresztény Libanoni Erők milicistái gyakorolják a fennhatóságot; Bejrút mellett a Suf-hegységben a drúz fegyveresek; délen a Damaszkusszal rokonszenvező Amal, és az Irán barát Hezbollah síita osztagai vetélkednek; a zghartai hegyekben Frandzsije volt elnök parancsára várnak; Nyugat-Bejrútban, Akkorban és Tripoliban mintegy huszonötezer szír katona tartja fenn a rendet, s ki tudná felsorolni a különböző táborokat, a helyi kiskirályokat. A 99 tagú képviselőházat (a mandátumok birtokosai közül 30 maronita, 24 másik hat keresztény egyházhoz tartozik, 45 pedig szunnita, síita, illetve druz, vagyis mohamedán) 1972-ben választották meg, a voksolást azóta sem tudták megismételni. Huszonhármán közben kiestek, így 76 honatyának kell kijelölnie Amin Dzsemajel utódát, akinek hatesztendős mandátuma szeptember 23-án jár le. Az első menetben, amit a mai csütörtökre írtak ki (s Libanont ismerve, sohasem kizárt, hogy borul a menetrend), kétharmados, a második fordulóban 51 százalékos többségre van szükség. Az alkotmányt helyettesítő, még 1943-ban megfogalmazott Nemzeti Charta értelmében az államfőnek a maronita közösséghez kell tartoznia. Ezért a csaknem harminc számba jöhető jelölt, akinek neve az újságok esélylatolgatásaiban és szabályos „jelölt-börzéjén” szerepelt, kizárólag maronita. JÓSLÁSOKBA NEM ÉRDEMES bocsátkozni, de az nyilvánvaló, hogy csak olyan elnök lehet valamennyire eredményes, aki élvezi legalább a fontosabb csoportok, és az országban jelentős szerepet vállaló Szíria bizalmát. Nem véletlenül említik utolsó nekifutásként az elnökválasztás lehetőségét: ha fiaskó lesz, Libanon alighanem tovább merül a zűrzavar mocsarába. Réti Ervin Repiilógép- szerencsétlenség áldozata lett /iául Hakk pakisztáni elnök A nép haragja és lázadása Burmában És mégis mozog a föld? Negyed évszázadnyi tespedt politikai csend után megrengett a föld Burmában. De vajon elmozdult-e? A százak halálával járó véres tömeglázongások elültek, bontják a barikádokat a városok utcáin. Távozásra kényszerült a hatalomból a rettegett és gyűlölt Sein Lwein tábornok, aki elődje jobbkezeként kegyetlenül kiirtotta a rendszer ellenfeleit. Ám kétséges, hogy lemondása pontot tett volna a válságra: az egész országra kiterjedt megmozdulásokban a nép elemi haragja és lázadása jutott kifejezésre. A kormányzó Burmái Szocialista Program Pártjának vezetősége hétvégi tanácskozásán dönt az ország jövőjéről. A következő napok-hetek kritikusak lehetnek az egykor „aranyföldként” emlegetett ország sorsára nézve. Ziaul Hakk pakisztáni elnök szerdán repülőgép-szerencsétlenségben életét veszítette. A pakisztáni rádió közlése szerint az elnök katonai egységeket tekintett meg az ország Pandzsáb tartományában, és úton hazafelé repülőgépe lezuhant. A gép fedélzetén tartózkodott még rajta kívül Ahtar Abdul Rahman tábornok, a pakisztáni fegyveres erők egyesített paGrtízia legidősebb polgára, Mevlud Davitadze kedden ünnepelte 131. születésnapját. A kaukázosontúli szovjet köztársaság egyik hegyi falujában élő aggastyán magas kora ellenére kiváló egészségnek örvend. Az öregúr eddig mindössze egyszer volt beteg. Tavaly, amikor könnyebben meghűlt, a helyi orvosi rendelőben először vették fel adatait — neve mindaddig nem szerepelt a kartotékon. Természetesen őt is megkérdezték arról, hogy mi a hosszú élet titka. Mevlud Davitadze szerancsnokságának elnöke, Arnold Rapahel, az Egyesült Államok Iszlámábádban akkreditált nagykövete, és több magas rangú pakisztáni katonatiszt. A szerencsétlenség röviddel azután történt, hogy a repülőgép felszállt a Pandzsáb tartománybeli Bahávalpurból. Az elnöki teendők ellátását a szenátus elnöke, Gúlám Iszhak Hán vette át. rint azért élhetett ilyen sokáig, mert mindig fizikai munkát végzett, sohasem dohányzott, apróságokon nem bosszankodott, és minden egyes új napnak örült. Davitadzénak három fia, egy lánya, valamint 167 unokája, dédunokája és ükunokája van. Legidősebb fia most 98 esztendős. Legfiatalabb ükunokájának is kedden volt születésnapja, de ő még csak életének első esztendejét töltötte be. Grúziában jelenleg mintegy kétezer, életének századik évén túl járó személyt tartanak nyilván. Sokan mondják, hogy a változtatások — a gazdasági és politikai reformok — elkerülhetetlenek. Az elűzött Sein Lwein most júliusban vette át a hatalmat politikai mentorától, U Ne Wintől. Az utóbbi jó huszonöt évvel ezelőtt vértelen katonai puccsal került az ország élére, és meghirdette a „szocializmus építésének burmai útját,,. Baloldali hangzású jelszavai erősen keveredtek a buddhizmus egyenlősdiséget követelő tarfáival, sajátos ideológiai egyveleget alkotva. Formáját tekintve az országban félkatonai-egypárti rendszer jött létre. A hatalom gyakorlásában a hadseregre való támaszkodás szinte magától adódott. Egyfelől a kormánypárt vezetőinek többsége az aktív és nyugállományú katonatisztek közül került ki. Másfelől — jóllehet a lakosság többségét adó burmaiakat kezdetben büszkeséggel töltötte el a „szocializmus egyedi útjának” kiáltványa — a nemzetiségi kisebbségek elszakadási törekvései az új rendszerben sem veszítettek harciasságukból. Főképpen a vidéki körzetekben vált a katonaság Jelenléte megszokottá, s mindennapos lett összetűzése a szakadár csoportokkal. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a vezetés a hadsereget politikai végrehajtó eszközként használja fel. És közben a világ szép lassan megfeledkezett Burmáról. Igaz, éppen az ország vezetése választotta önként a majdnem teljes politikai és gazdasági elszigeteltséget. Ennek kinyilvánított célja a külföldi érdekeltségek jelentette kizsákmányolás megszüntetése, és a tömbhatalmi versengéstől való távolmaradás volt. Az elzárkózás a világ dolgaitól azonban az évek haladtával anakronizmussá vált. Felesleges latolgatni, hogy az U Ne Win alapította és irányította Burmai Szocialista Program Pártját a haladás jószándéka, vagy a hatalom becsvágyó kisajátítása vezérelte-e az ország kor- mányrúdjánál. Megannyi jel szerint a választott fejlődési modell egyszerűen nem állta ki az idő próbáját. A rendszer legnagyobb bűne az, hogy Dél-Ázsia egykoron viszonylag fejlett államát harmincnyolc millió földönfutó országává züllesztette. Burmának meg volna az adottsága, hogy állampolgárai jól éljenek, hiszen bővelkedik olaj- és gázlelőhelyekben, kincset érnek teakfa erdőségei és drágakövei. Mégis, nem minden szégyen nélkül volt kénytelen beismerni a kormányzat a „szocialista út” meghirdetésének huszonötödik évfordulóján, hogy a lakosság egy főre esőjövedelme a hatvanas évektől szemernyit sem emelkedett. Az ENSZ a világ legelmaradottabb államai közé sorolta be tavaly Burmát: a ranglistán alulról a kilencedik helyen áll. A valamikor jelentős rizsexportáló Burmában ma nincs elég ennivaló, az emberek éheznek. Az infláció meghaladja a négyszáz százalékot. Az ország külföldi adóssága csaknem négy- milliárd dollárra rúg, miközben a valutatartalék már alig két hétre elegendő csak. A. nemzeti tragédiával felérő gazdasági csőd jórészt a szakszerűtlen és korrupt kormányzásnak tudható be. A vezetés mindenre rá akarta tenni a kezét — kisajátította magának az ipar és a kereskedelem ellenőrzését, a politikai és szellemi élet ellentmondást nem tűrő irányítását. Torz gazdasági szerkezet alakult ki, béklyóba kötve az ország vérkeringését, gátolva minden kezdeményezést. A gazdasági átalakulás törvényszerűnek látszik. De vajon a gazdasági reformok önmagukban le tudják-e csillapítani a néptömegek indulatait? És lesz-e elég hozzáértő elme és kéz a reformok megvalósításához? Mert bizony nagyon sok burmai értelmiségi — köztük közgazdászok, mérnökök, technikusok — él külföldön politikai menekültként. A gazdaságit kísérő politikai reformváltoztatás nélkül ők nem térnek haza. Márpedig a kormányzó párt elvetette a távozó vezető, U Ne Win javaslatát, hogy tartsanak népszavazást arról: visszaállítsák-e a többpárti rendszert? Hallgat-e most a párt szavára, levonta-e a tanulságot a gyászos eseményekből? És ha igen, milyen berendezkedés jöhet létre? A politikai ellenzék szervezett keretei teljesen szétzilálódtak. A tüntetések élén haladó diákság ideológiai beállítottságáról alig tudni valamit. A megmozdulásokban szintén tevőleges szerepet játszott buddhista szerzetesek rendje kimondottan konzervatív. És mi történik a szakadár mozgalmakkal? A vaskézzel ténykedő kormány úgy-ahogy képes volt a széthullást megakadályozni. Ám most, hogy a fővárosban káosz és bizonytalanság uralkodik, nem lehetetlen, hogy a tíz szakadár csoport egységes frontba tömörül, és fokozza fegyveres harcát. Megannyi kérdőjel — egyelőre válasz nélkül. A131. születésnap A legidősebb grúz Rácz Péter
