Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 16., kedd GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Horgászat és pihenés a vízparton Sátorozóhely Poroszlón Bejárat és recepció A zsúfolt Balaton és a Velencei-tó, valamint az ugyancsak sűrűn látogatott Dunakanyar mindinkább arra ösztönzi a szakembe­reket — és persze minket is —, hogy új üdülési centrumokat lé­tesítsünk, illetve keressünk fel. Mint arról lapunkban rendsze­resen beszámolunk a Tisza vidéken — például Kiskörén vagy Poroszlón — egyre több helyen működnek olyan objektumok, amelyek az emberek kikapcsolódását szolgálják. Napjainkban már több kem­ping-, strand- és horgászparadi­csom várja a turistákat, s igen ör­vendetes, hogy ezek körét most egy új kirándulóbázis is bővíti. A Poroszlói Községi Tanács be­ruházásában — a Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság és a MO- HOSZ jelentős anyagi hozzájá­rulásával mintegy 160 férőhelyes sátorozóhely épült meg Porosz­lón. Az 1987-ben megkezdett, és az idei szezonra elkészült létesít­mény átadásával remek alkalom nyílik a főként horgászatot kedvelő vendégek elhelyezésére. Ez a hely közvetlenül a tiszai védőtöl­tés mellett található, a már ko­rábban is üzemelő, megvilágított és őrzött csónakkikötő közvet­len közelében. A „tábor” igen nagy előnye, hogy tulajdonképpen a község központjában van és onnét az ét­terem, valamint az ABC áruház is könnyen elérhető. Jelenlegi ki­építettsége mellett — és ina ez nem mellékes körülmény — a szokásos kempingárak feléért biztosítja az autóval, vagy lakó­kocsival érkező hazai és külföldi vendégek fogadását, s ezzel együtt persze a legszükségesebb higiénikus feltételeket is. Termé­szetesen férfi, női WC, hideg- meleg vizes mosdó és emellett mosogató helyiség is a sátorozók rendelkezésére áll. Egy négytagú család részére például naponta mindössze 120 forint költséget jelent a sátorozóhely bérbevéte­le. Egyébként az üzemeltető köz­ségi tanács tervei között szerepel a „minikemping” további fej­lesztése; a térvilágítás bővíté­se, sátor- és lakókocsi csatlakozó kiépítése, de zuhanyozók felállí­tása is. Mindezek megvalósításá­ra — előreláthatólag — már a jö­vő évben sor kerül. Az elképze­lések között szerepel a szolgáltatások körének bővítése is. így többek között horgászcsónakok bérbe­vételére is mód nyílik a közeljö­vőben. A Közép-Tisza vidéki Intéző Bizottság tervei között egyéb­ként több — a poroszlóihoz ha­sonló — szállásférőhely létreho­zása szerepel, mégpedig elsősor­ban az igen nagy környezetvé­delmi károkat okozó vadkem­pingezés visszaszorítására. A közel két és fél millió forint értékű létesítmény építését az Észak-magyarországi Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igazgató­ság, — a kezelésben levő terület használatának átengedésével — is jelentős mértékben támogatta. Az igen vonzó és kellemes környezet — az árnyat adó fák és a víz közelsége — ezenkívül a Ti- sza-tó közismert halbősége vár­hatóan sok hazai és külföldi ven­dégnek jelent majd olcsó pihené­si és kikapcsolódási lehetőséget. (h.a.) Sátrak a fák alatt (Fotó: Pesti Erzsébet) Ahány ország, annyi világ Bányászok itt, bányászok ott Bányászok . . .? Ragaszkod­nak az elnevezéshez, pedig az egyik gépész, a másik forgácsoló, a harmadik ács, de ők kikérik ma­guknak, ha valaki kétségbe meri vonni bányászságukat. Külfejté­sen, gépüzemben, laboratórium­ban végzik a teendőiket, és ke­nyéradójuk a Mátraalji Szénbá­nyák. Egy csoportjuk, családtagja­ikkal együtt harminchatan pihen­tek két hétig az NDK-beli Senften- berg melletti See-tó partján lévő üdülőközpontban. Az ottani külfejtés nyomán ke­letkezett a hatalmas vízfelület, amely köré faházakat, üdülőket, kempingeket telepítettek. Éppen tíz éve annak, hogy az első vendé­gek megérkeztek a fenyvesekkel, fehér törzsű nyírfákkal övezett üdülőközpontba. A csereüdülte­tést 1987-ben foglalták szerződés­be a magyar partnerral. Hogy mennyire komolyan ve­szik a két vállalat közötti kapcsola­tot, mutatja a tény: hivatalos foga­dást is rendeztek a tiszteletünkre, amelyen Karl Schulz köszöntött minket, vendégeket, aki igazgató- helyettesi minőségében szólott. Kérdésemre válaszolva el­mondta, hogy még nem volt Ma­gyarországon, de sok jót hallott ró­lunk. A csereüdültetésben részt vett munkatársai szívesen elevení­tették fel nálunk szerzett élménye­iket. A fogadás hivatalos része után tánc következett. A magyar bá­nyászok nem kérették magukat, jó hangulatot teremtettek percek alatt. Egyébként is mindenben gon­doskodtak rólunk a vendéglátó­ink. Ebben a legfőbb szerepet Walter Sattler, az üdülőközpont vezetője játszotta. Mindenre volt ereje odafigyelni és a kívánságokat teljesíteni. A szakácsok is igyekez­tek a kedvünkbe járni. Még pör­költet is készítettek tészta körettel, ami lelkes ovációt váltott ki a cso­port tagjaiból, de ... az íze egy kissé eltért az itthon megszokottól. Máskülönben mindenki de­geszre tömhette a gyomrát, akkora adagokkal traktáltak minket. A szálláshely kényelmes volt: családonként helyeztek el ben­nünket egy- vagy kétszobás fahá­Karl Schulz üdvözli a magyar bányászokat szerelői igyekeztek rajtam segíte­ni, majd kiderült, hogy a szomszéd faluban van egy speciális Polski Fi­at-szerviz. Rémisztgettek a ma­gyarok, hogy ott viszont három­négy hét után nyúlnak csak az au­tóhoz. Nem így történt. A hatal­mas szervizben, nem is tudom, hol láttam ekkora autójavító telepet mifelénk, öt perc sem telt bele és már kezelésbe is vették a masinát. A számla végösszege: három márka negyven pfenning. Ámul­doztam. Az árak . . . ! Még hét forintnak megfelelő értékű már­kába sem kerül egy üveg sör. Egy kiló pisztráng ára nyolcvan forint, magyarra átszámítva. Igaz, az át­lagkereset ügy havi ezer márka kö­rül mozog. Határokon mentünk át jövet­menet. A németek csak pecsétel­tek, nem is kérdeztek semmit. Egyedül Pozsonynál vizsgálták át háromszor is az autót, amikor át akartunk menni Ausztriába, mert Bécset nem hagyhattuk ki, ha már ott jártunk a közelében. Számoló­gépért mentünk a „sógorokhoz”. Visszafelé csak a vámolási papírok kezelése miatt kellett sorbaállni és várakozni egy jó fél órát. Minden­ki nagyon készségesen bánt ve­lünk. Az osztrák vámosok talán még a fejüket is elfordították. A határőreik pedig az útlevelünket sem vették el. A bécsi árak . . .? Aki műszaki cikket akar, főként híradástechni­kait, az „csak” Bécsben vásárol. De egyebet . . . isten mentsen! Két szendvicset vettem 160 forint áráért. A banán kilója 80 forint­nak felelt meg. Lassan már csak magyarokat látni és hallani a Mariahilfer- strasszén és a környékén. Szaty­rokkal, csomagokkal cipekednek, mert parkolni . . . ! Mi jó két órán át kerestünk helyet magunknak. A forgalom pedig akkora . . . ! De az autópályákon is. Igaz, nem má- sabb a helyzet Mosonmagyaróvár és Budapest között sem. Mindenki utazik. Autó autóhátán, tömött sorokban. De én ezzel úgy vagyok, inkább így legyen, mint hogy mor- cona arccal álljunk szemben egy­mással. Még valamit: Csehszlovákiában alig van autószerviz, az NDK au­tóklubjával pedig nincs szerződé­ses kapcsolatunk. Ki érti ezt? Csehszlovákiában finom volt a knédli, de a cigánypecsenye náluk tulajdonképpen bécsi szelet. Igaz, nagyon olcsón és frissen adják. Mindennel együtt: azért utazni — jó. G. Molnár Ferenc zakban. Zuhanyozó, teakonyha tartozott mindegyikhez, főzési le­hetőséget a felszerelés teljessége nyújtott. Sportolási alkalom bő­ven akadt. Jól ellátott üzlet és büfé kínált elégséges választékot még. Eleinte szokatlan volt, hogy a strand jó részét a szabad testkultú­ra, a Frei Körper Kultur tagjai vet­ték birtokukba. De ha arra tévedt egy felöltözött kíváncsiskodó, ak­kor sem zavartatták magukat. Kirándultunk is Spreewaldba. A folyó itt ezernyi ágra szakad. A csendes lagúnákon zajtalanul sik- lanak a nagyméretű csónakok, amiket a velencei gondolások módjára irányítanak az itteni hajó­sok. Még képes riport is készült ró­lunk. A Lausitzer Rundschau he­lyi oldala a petőfibányai Fehér csa­ládról írt és közölt róluk fényké­pet. A gyöngyösiek között voltak Kerekes Istvánék és Besenyei Gá- borék. Gyárfás Zsolt és a felesége szintén a csoporthoz tartozott. Persze, aki magyar, az . . . vásá­rolni is szeretne. Jártuk az üzlete­ket is. Nagy keletje volt a Salaman- der-cipőknek, amik ott jóval ol­csóbbak, mint nálunk. Voltak, akik különböző műszaki cikkeket vettek, mert azok is kevesebbe ke­rülnek, mint itthon. Nekem gondom támadt az au­tómmal. Előbb a bányaközpont A vendégek egy csoportja (A szerző felvételei) Törley pezsgő az USA-ban A Hungarovin Borgazdasági Kombinát Törley gyárából ha­marosan útnak indítják az első pezsgőszállítmányt az Egyesült Államokba. A New York-i Vint­ners céggel kötött, három évre szóló megállapodás alapján évente 500 ezer palack Pierre Corbeau elnevezésű, speciális érlelésű száraz pezsgőt küldenek az Egyesült Államokba a Mo- nimpex közreműködésével. A Törley pezsgő nem ismeret­len az amerikai földrészen. Mint Terts András, a gyár igazgatója elmondotta: tavaly Kanadába 80 ezer palack pezsgőt küldtek, idén pedig már több mint 100 ezer palackkal szállítanak. Az Egyesült Államok egyik legje­lentősebb kereskedelmi cégé­nek, a Vintners-nek a szakembe­rei viszont nemrég választották ki a kért pezsgőt, amelyet kíván­ságuk alapján a budafoki pezs­gőgyár Hungária üzemében az amerikai fogyasztók ízlésének megfelelően csomagolnak. így például — megtartva az áru ma­gyar jelzését is — a palackot új vonalú, különleges díszítésű címkével látják el, ezenkívül minden üveget külön papírba csomagolnak. A Hungarovin pezsgőgyárá­ban egyébként az év első felében 11 millió palack pezsgő készült, ez csaknem annyi, mint az elmúlt év. hasonló időszakában. Bel­földre a megszokott mennyiséget adták, külföldön több mint 6 millió palackkal értékesítettek. Átmeneti gondot okozott, hogy a Szovjetunió a korábbinál keve­sebbet vásárolt tőlük, ezzel szemben valamelyest növeke­dett a lengyel, csehszlovák és az NDK-beli export. A hagyományos külkereske­delmi partner, a Monimpex mel­lett már a Konsumex, a Skála- Coop és a Hungarocoop is érté­kesíti a Törley pezsgőt. Az újabb partnerek elsősorban a kisebb tételű szállításokban jelesked­nek. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom