Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 15., hétfő Csúcstalálkozó Cáfolat Az amerikai külügyminisztérium szóvivője határozottan cáfolta azt, hogy az Egyesült Államok újabb szovjet-amerikai csúcstalálkozót tervezne. A hírt a U.S. News and World Report c. hetilap hétfőn megjelenő száma közli majd, de a hetilap lenyomatai már szombaton eljutottak a sajtóhoz. A jelentés szerint Washington felvetette, hogy Mihail Gorbacsov vegyen részt az ENSZ közgyűlésének szeptember közepén kezdődő új ülésszakán az általános vitában, és ebből az alkalomból tartsanak New Yorkban Reagan elnökkel egy újabb, immár ötödik csúcstalálkozót is. A csúcstalálkozónak a hetilap szerint „búcsú” jellege lenne, mivel Reagan januárban megválik tisztétől. Mint ismeretes, korábban olyan értesülések voltak forgalomban, hogy újabb csúcstalálkozót akkor tartanak, ha még a Reagan-kormány hivatali idejében sikerülne megállapodásra jutni a hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentéséről. Bár a hetilap az értesülést egy meg nem nevezett magas állású külügyi tisztségviselőre hivatkozva közölte, a külügyminisztérium szóvivője, Charles Redman szombaton cáfolta a hírt, és azt mondotta, hogy nincs ilyen javaslat. Amerikai ellenőrök Lettországban Amerikai megfigyelők jártak pénteken és szombaton a lettországi Jelgava város katonai támaszpontján. Az amerikai katonai szakértők hat hete tartózkodnak a Szovjetunióban; a közepes hatótávolságú és a harcászati hadműveleti rakéták felszámolásáról kötött szovjet-amerikai szerződés végrehajtását ellenőrzik. A Lett SZSZK-ban fogadta őket a balti szoyjetköztársaság külügyminiszter-helyettese, Nyikolaj Neuland is. Az amerikai küldöttség vezetője, John Williams a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a szovjet fél lehetővé tette a szükséges adatok ellenőrzését, és hogy az amerikai szakértők jó kapcsolatot alakítottak ki a melléjük rendelt szovjet illetékesekkel. Ez utóbbiak vezetője, Gennagyij Komogorcev hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés munkálatai teljes mértékben a szerződésben rögzített eljárás szerint történtek. Diákok követelték Korea újraegyesítését Ötezer dél-koreai diák követelte Korea újraegyesítését a szöuli Jonszei egyetemen szombaton. A diákok az egyetemen tartott nagygyűlés után kívántak útnak indulni Panmindzson felé, hogy ott északi társaikkal együtt emlékezzenek meg hétfőn Korea japán uralom alóli felszabadulásának 43. évfordulójáról, és az ünnep alkalmából az újraegyesítésről tanácskozzanak. A rendőrség ezt megakadályozta. A dél-koreai kormány megtiltotta a részvételt a találkozón, mondván, hogy az újraegyesítés ügye hivatalos csatornákon keresztül intézendő. A tilalom ellenére korábban hétezer diák jelezte a szervezőknek, hogy szívesen részt venne a panmindzsoni találkozón. Az egyetem köré a rendőrség szombaton szoros gyűrűt vont, és se ki, se be nem engedett senkit. A diákok eredménytelenül próbáltak kitömi. Kőzáporral rohamozták a rendőröket, akik könnygázzal és gumibottal hadakoztak. Az összecsapásban húsz diák és négy rendőr megsérült. A tüntetés után Kim Jong Kap, a szöuli kormány adminisztrációs ügyeinek minisztere azt mondta, hogy a radikális diákok az újraegyesítés követelésének ürügyén meg akarják dönteni a kormányt, és meg akarják hiúsítani az olimpiai játékokat. A miniszter szigorú intézkedésekkel fenyegetőzött. Phenjanból érkezett jelentések szerint a Koreai NDK fővárosából egy diákcsoport elindult a találkozóra a két Korea közti demarkációs vonalon fekvő Pan- mindzsonba. A japán uralom alóli felszabadulás alkalmából egyébiránt Szöulban részleges amnesztiát hirdettek. 1409 rabot bocsájtot- tak szabadon vasárnap, köztük 36 politikai foglyot. Záródokumentum októberre Beszélgetés Erdős Andréval Rövid nyári szünetet tartanak a bécsi utótalálkozó — a Helsinki Záróokmány végrehajtását vizsgáló harminchárom európai és a két észak-amerikai állam — küldöttségei. Eddigi munkájuk néhány, régebben nem tapasztalt jellegzetességéről beszélgettünk az itthon tartózkodó Erdős André nagykövettel, a magyar küldöttség vezetőjével. 1. A múlt esztendők Európa- találkozóin megszoktuk, hogy a véleményeltérések éles határa két, esetleg három csoport között húzódik: Varsói Szerződés, NATO és a semlegesek, el nem kötelezettek. Mostanában mintha ösz- szekuszálódtak volna ezek a vonalak ? — Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten résztvevők álláspontját most is, a jövőben is alapvetően meghatározza, mely szövetséghez tartoznak, milyen a társadalmi berendezkedésük. E tanácskozások témaköre, tartalma azonban, ahogy a nemzetközi körülmények változnak, mind gazdagabb, sokrétűbb lesz, száz és száz kérdésben kell áttsst foglalniok a delegátusoknak, akik országuk rendszerétől, belső helyzetétől, politikai gyakorlatától, stílusától és egyéb tényezőktől függően a legkülönbözőbb válaszokat adják. Olyanokat is, amelyek az említett régi, merev „határokat” keresztül-kasul járják. 2. Hallhatnánk néhány példát? — A semleges, el nem kötelezettek soraiban a katonai biztonságot illetően Svájc általában a klasszikus nyugati nézeteket vallja; Svédország és Finnország úgy tűnik, jóval nagyobb jelentőséget tulaj dornt csoportjuk sajátos érdekeinek, és annak a kapcsolódásnak, amely a „huszonAz osztrák népgazdaságot a bolti szarkák évente 2-3 milliárd schillinggel károsítják meg. A kereskedők teljes árukészletének 1-3 százalékát lopják el. A bolti lopások erősen emelkedő irányzatot mutatnak: míg 1977-ben kereken hatezer tolvajt füleltek le a belügyi szervek, számuk 1987-ben már több mint 18 ezer volt, miközben feltehetően az eseteknek csupán 10 százalékára derült fény. A kisebb üzletek tulajdonosai, akiknek többnyire állandó a vevőkörük, nem akarnak botrányt, feszült légkört s ezért ritkán jelentik fel a tetten ért tolvajokat. Ennélfogva a leleplezett enyveshármak” tárgyalásai és az európai biztonsági folyamat között van. Meglehetősen sok színű a NATO is. Az Egyesült Államok a tengerentúlról másként tekint az európai együttműködésre, mint egy, a földrész közepén található tőkés ország. Különbözik a francia és az amerikai katonai szemlélet, nem mindenki osztja egyenlően az atlanti világban az NSZK készségét a Kelettel való gazdasági kapcsolatok építését illetően. A szocialista országok csoportját is olyan bokrétának nevezhetjük, amelyben — mondhatni — megtalálható a vörösnek több árnyalata. Más-más választ adnak például a keletnyugati ipari-pénzügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseire, attól függően, milyen a belső gazdasági berendezkedésük, mennyire nyitnak utat a nyugati tőkének, teszik lehetővé vegyesvállalatok létesítését, mennyire informatívok, milyen mélységben közölnek statisztikai adatokat, mennyire szabadok az emberi kapcsolatok. Eltérően kezelik a szocialista országok a nemzeti kisebbségeket is érdekeik, vagy vélt érdekeik, belső politikai gyakorlatuk szerint. Ezt mi magyarok egyébként fájdalmasan tapasztaljuk. 3. Milyen visszhangja volt Bécsben annak a magyar kívánságnak, hogy hazánk az elsők között iegyen, ahonnan kivonják a külföldi csapatokat? — E téma ilyen formában hivatalosan nem került szóba. Nyilvánvaló azonban, hogy a bécsi tanácskozás sikerének nagy szerepe lehet abban, hogy e célt elérjük, bár csak több lépcsőben. Mindenekelőtt a Varsói Szerződés és a NATO küldöttségei fogalmazzák meg minél előbb annak a jövendő tárgyalássorozakezűeknek becslések szerint csupán fele ellen indulhat eljárás. A bolti szarkák többnyire alkalmi tolvajok. Több mint felerészben férfiak, közel 50 százalékuk negyven évesnél idősebb. A külföldiek hányada legalább 20 százalék. Az országban a bolti tolvajok fő akcióterülete Bécs, a fővárost Felső-, majd Alsó- Ausztria követi. Nemcsak a vevők lopnak: a „megtévedtek” között jónéhány eladó és szállító is akad. Ezek részarányáról azonban nem adnak becslést a szakemberek. A tetten ért tolvajok között vannak olyanok, akik tehetősebb társadalmi rétegekből vatuknak a mandátumát, megbízatását, amely az európai hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozik majd; fejeződjön be gyorsan és sikeresen a bécsi utótalálkozó; kezdődjék meg minél előbb a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésével foglalkozó értekezlet és hozzon olyan döntéseket, amelyeknek keretében jelentősen kisebbíteni lehet a haderőket és hazavonni a külföldi csapatokat. Elsősorban a jó európai légkör teremthet megfelelő körülményeket a magyar kívánság teljesüléséhez. 4. Igaz-e a hír, hogy a bécsi utótalálkozó gyorsabb haladásának főfékezője Románia? — Bécsben az utóbbi hetekben a küldötteket valóban sokat foglalkoztatta a román álláspont. A román küldöttség viszonylag későn olyan javaslatot terjesztett elő, amely számos irreális elemet tartalmaz, nem veszi figyelembe az európai adottságokat. Ilyen például egyrészt az az (elvileg igen tisztes) követelés, hogy minden családnak 2000-ig biztosí- tassék lakás és a fiataloknak munka. Másrészt Románia túlzott hangsúlyt ad a belügyekbe való be nem avatkozásnak, például az emberi jogok és az emberek közötti kapcsolatok viszonylatában; végül erősen le akarja szűkíteni az európai találkozók hatókörét, gyakorlatilag a jelenlegi szinten befagyasztani a helsinki folyamatot. Valójában a küldöttségek döntő többsége dinamikus Európa-folyamatot kíván, de ez már azáltal is lassul, hogy a román fél nem vesz részt kellő aktivitással a bécsi záródokumentum szeik^^^rébgü, s csak várja: elfőp?P^avasIata- it, vagy sem? — Hozzá kell azonban tenni, lók. Ők virtusból csinálják ezt, valósággal sportot űznek az ilyen „beszerzésből”. A belügyminiszter szerint ez a jelenség „tipikusan a jóléti társadalom velejárója”. Bármilyen jelentéktelen is azonban alkalmanként egy-egy bolti vagy áruházi tolvajlás okozta kár, országos méretekben és egész évre számítva meghökkentő összeg kerekedik ki. Éppen ezért nemrégiben tanácskozásra gyűltek össze az ipari és kereskedelmi élet valamint a belügyi hatóság képviselői, hogy megvitassák a bolti tolvajlás okait és a védekezés lehetséges módjait. hogy eddig nemcsak a román módosító javaslatok akadályozták a munkát, a delegációk ugyanis ezeket szinte ösztönösen félretették, és ettől függetlenül folytatták a szövegezést. Az az igazság, hogy a bécsi munka eddig több más keleti és nyugati módosító javaslat miatt is húzódott. A nyári szünet után azonban szembekerülünk majd a román kollégák javaslataival, s reméljük sikerül kompromisszumos megoldásokat találni. 5. Van-e remény arra, hogy még az idén befejeződik a bécsi utótalálkozó? — Munkánk az utóbbi időben felgyorsult, a legtöbb kulcsfontosságú kérdésben haladás tapasztalható, bár egy-két téma fölött még folyik a vita. Ha mindenki jó akaratot tanúsít, októberre elkészülhet egy gazdag tartalmú záródokumentum, amelyet előreláthatólag külügyminiszteri szinten fogad el a harmincöt állam. A kora őszi zárás azért is fontos lenne, hogy még az idén elkezdődhessen két fontos, és a bécsi befejezéstől függő tanácskozás: a stockholmi konferencia folytatásaként a bizalom- és a biztonságerősítő intézkedésekről, másrészt a fegyveres erőkről és a hagyományos fegyverzetekről. A „még az idén” szavakat azért húzom alá, mert az említett két tárgyalás előreláthatóan évekig tart majd, tehát jó minél előbb megkezdeni őket. — Bécsi siker esetén (amelyet még nem lehet biztosra venni) egyébként is gazdag program várja a harmincöt államot a következő három esztendőben: szakértői találkozók sora, és előkészület a következő, az 1991-es vagy 1992-es utótalálkozóra, valószínűleg Helsinkiben — fejezte be nyilatkozatát Erdős André. A „kazanyi jelenség” Fiatalkorú bandák Az úgynevezett „kazanyi jelenségről,” vagyis a fiatalkorúak bandáinak véres, nem ritkán halálos áldozatokkal is járó háborúskodásairól közöl több részes elemzést a Novoje Vremja című hetilap. A sorozat első fejezete egyebek között azt firtatja, vajon milyen kapcsolat van az első látásra véletlenszerűnek tűnő ösz- szecsapások és a szervezett alvilág, a peresztrojkával szemben álló maffiák között. A cikk szerzője úgy véli, hogy az idén napvilágra került, és a rendkívül kemény, könyörtelen verekedésekkel kísért „kazanyi jelenség” egy általánosabb és mélyebb társadalmi betegség szélsőséges megnyilvánulása. A kár évente 2-3 milliárd schilling Bolti szarkák Ausztriában Az összedőlt családi házuk romjait vizsgálja egy szudáni család augusztus 11-én. Az országra hullott özönvízszerű esőzések következtében töhb mint egymillióan váltak hajléktalanná. (Népújság-telefotó — MTI) A kegyetlen 227-es Sztálin: „Egy lépést se hátra 1» m A napokban egy olyan dokumentummal ismerkedhetett meg a nagyközönség Moszkvában, amelyet 46 éven át csak hallomásból, utalásokból ismert a világ: ez Szálin híres 227-es számú parancsának, az „Egy lépést se hátra!” című utasításnak a szövege, amelyet 1942. július 28-án írt alá. Mint az Izvesztyija vasárnapi számában olvasható interjúban Alekszandr Szamszonov történész elmondja, a parancsot és a róla szóló cikket csak a Sztálingrádi csata című monográfiájának legújabb kiadásában lehetett publikálni, de még itt is hiányoztak a dokumentumból a kényesnek vagy kétségesnek minősített részek. Ilyen, eddig titokban tartott része volt a sztálini parancsnak az, amelyben az úgynevezett utóőrsökről van szó. — A moszkvai csata után a német csapatok harci szelleme erősen hanyatlott, s ekkor a fasiszták megtorló lépéseket tettek: utóőrsöket állítottak fel, amelyek feladata a pánikba esett katonák, az őrhelyüket vagy harcállásukat önkényesen elhagyók azonnali felkoncolása volt — mondja a történész. A szóban forgó sztálini rendelet értékelése szerint a német hadsereg harci szelleme az utóőrsök tevékenysége nyomán javult, ezért célszerű átvenni ezt a módszert az ellenségtől. Az utasításban arról is szó van, hogy nem szabad tovább hátrálni, mert az már a végleges vereséget jelentené. Szamszonov elmondja: maga is harcolt a nagy honvédő háborúban, ezért személyes élményeiből is tudja, miben állt a 227-es parancs kegyetlensége. Az utasítás nem vette figyelembe a konkrét helyzetet, így azt sem, ha egy egység kilátástalan helyzetbe került. A 227- es parancs lényege éppen az volt, hogy szigorúan tilos a visszavonulás a felsőbb parancsnokság utasítása nélkül. Aki ennek ellenszegült, főbe lőtték. A parancsban Sztálin elrendelte tiszti büntetőzászlóaljak és büntetőszázadok felállítását és bevetését is. Ez ugyanúgy indokolatlan és kegyetlen döntés volt, mint az, hogy a parancs hazaárulónak és kivégzendőnek minősített minden olyan parancsnokot és politikai tisztet, aki — akár csak taktikai megfontolásból is — elöljárói parancsa nélkül visszavonult egységével — mondta Szamszonov, aki további, még ma is titokban tartott történelmi dokumentumok közzétételét sürgette az Izvesztyijának adott nyilatkozatában.
