Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 13., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 7. Talpalatnyi föld - rendező: Bán Frigyes Szabó István ■■■■■■ zen olyan nagy nyomást, mint a Rákosi-érában volt. Az osztrák csendőrök a másik oldalon rögtön megtaláltak bennünket, és bevittek ott a laktanyába, ott kaptunk enni, inni mindjárt, aztán bevittek a táborba, a lágerba, és ott töltöttünk körülbelül 28—30 napot. Salzburgból aztán az amerikai hadsereg repülőgépen szállított át bennünket, és érkeztünk az Egyesült Államokba december 25-én. Szemerédi: November 4-vel a Kádár-kormány utasítása értelmében el kellett volna foglalni újra az igazgatói helyemet. Most azokkal az emberekkel kezdjem el elölről, akikben így csalódtam? És akkoriban elvesztettem a hitemet, hát nem, ezt, eabnem. Kiss: A választásom után a járás megerősített a vb-elnöki tisztségemben, a hivatalos esküt le is tettem. Taba: Szóval megérkeztünk a táborba, ott két hetet töltöttünk, elláttak ruhával, élelemmel. Hunyadi nagytiszteletű űr keresett nekünk lakást, letettem az autóvezetési vizsgát. Kiss: Egy alkalommal Nyúl János bácsi párttag bejött hozzám, és azt a javaslatot tette, hogy alakítsuk meg az MSZMP-t.Én vállalkoztam is rá, a végrehajtó bizottságot összehívtuk, és közöltem velük, hogy mi a kívánsága Nyűi bácsinak. Azonban húzódtak a tanácstagok, és így erre nem került sor... Akkor öt-hat főből álló csapat jött be a tanácsházára, és arra szólítottak föl bennünket, hogy a végrehajtó bizottság mondjon le, és hagyjuk el a tanácsházát. Én kértem tőlük, hogy mutassák fel az ügyészség letartóztatási parancsát. ( A szobában, szekrényben feldúltak mindent, és utána magukkal vittek. A dohányáruda mellett állt . egy Pobjeda, abba beleültettek, és elvittek a rendőrségre. Egy karha- i talmista őrnagy jó alaposan össze- | vert, annyira, hogy mikor már i Kecskeméten voltam, még bizony I enni sem tudtam, annyira fájt két- j oldalt az arccsontom és a fogaim, j Útközben egy civil nyomozó ült 6 mellettem, az oldalamhoz nyomta jj a pisztolyát, elöl ült egy karhatal- I mista százados és a sofőr. Akkor | annyit mondott a karhatalmista | százados, nincs magának semmi { bűne, magának csak egy bűne van, jj az, hogy szeretik a községben. Kiss: Kistarcsán márciustól au- [ gusztusig voltam. Az államrend l megdöntésére irányuló szervezke- •; dés bűntettével vádoltak. Vádol- j tak engem, hogy a háttérből irá- ! nyitottam az ellenforradalmat, el- | tiltottam az elvtárs szó használatát, akadályoztam a párt megalakulását, röpcédulákat készítettem, sokszorosítottam és terjesztettem, a Nagy Imre-kormányt dicsőítettem, a Kádár-kormányt bábkormánynak minősítettem, és a szovjet csapatokat gyaláztam. Tulajdonképpen az összes, | ügyészség által emelt vád kártya- jj várként összeomlott. Az elítélő- S sem tulajdonképpen azért következett be, mert az ügyvédem rábeszélt arra, hogy valamit ismeijek be. Mert 18 hónapot ültem, mondotta ő, ezt már rólam le nem mossák, és ha nem ismerek be semmit, nem lesz nyugtom a tárgyalás során. Nyolc hónap börtönbüntetésre ítéltek, amit kitöltöttnek vettek, mert tizennyolc hónap bent, és tíz hónap tulajdonképpen még bent maradt... A bizonytalan életérzés hangulatai. . . Elkezdte nyugat-európai sikertörténetét a Kárhozat Tarr Béla „hősei'’ elveszítettek mindent, ami az élettel köti össze őket. Az emberi leépülés, a reménytelenség hatja át a történetet. A filmet a külföldi filmkritikusok a legjobbnak ítélték a játékfilmszemlén. Biztosan nem lesz milliók kedvence, de akiket vonz a lélekrajz káprázata, felejthetetlen élménnyel gazdagodnak. A házigazda városról 1987- ben készített rövidfilmet Tényi István. A programot ennek leve- títése nyitja. Megismerkedhetünk általa Egerrel, a szőlő és a bor városával. A cannes-i filmfesztiválon a rövidfilmek kategóriájában jutott babér a magyar filmnek. Czakó Ferenc- Ab ovo című alkotása nyerte el a nagydijat. A mindössze 7 perces homokfilm sajátos technikája, egyéni látásmódja újszerű és vonzó. A Miss A rizona lesz az első játékfilm, amellyel megismerkedhetnek a résztvevők. Az Arizona bár történetét világsztárokkal rendezte meg Sándor Pál. A táncosnőt, a lokál énekesét Hanna Schygulla játssza, férjét pedig Marcello Mastroianni. A produkció sajátos egri meglepetése, hogy az énekszámokat a magyar változatban nem a nyugatnémet filmsztár, hanem Kovács Kati énekli. Hangja bő két évtizede zenés filmért kiált. . . * A mindennapi emberre hogyan hatott 1944 és 1956 ősze? Kása Ferenc nagyigényű és -lélegzetű filmfolyamot készített e két tragikus időpontról. Gondolatai vitára sarkallnak, nem hagyják nyugodni a nézőt. A másik ember megrendítően szól a hiábavaló halálról, az értelmetlen áldozatról. A forgatókönyv irodalmi értékű műalkotásnak is jelentős. * 1956 októberének döntései az ország akkori lakosságának életét meghatározták. Ki hogyan állta meg a helyét? A külső tényezők' mellett volt-e szerepe az egyéni elhatározásoknak? Schiffer Pál és Magyar Bálint filmjében két dunapataji férfi mesél az utolsó három évtizedről. Látleletet, szociográfiát kapunk, nagy szellemi intenzitást, bár „csak” annyi történik, hogy ezek az emberek mesélnek. Ez az igaz mese, A Dunánál azonban megtisztító erejű műalkotás. * Az újrakezdés az ellenforradalom után tele volt konfliktussal és próbatétellel. Látszólag szerelmi történet a Kiáltás és kiáltás, valójában figyelmeztetés. Az ötvenes évek nem mindegyik kiskirályának esett ki a kezéből a hatalom ’56 őszét követően sem. A volt ávóslegények képesek voltak emberi életeket is tönkretenni — akár 1958-ban is. A film Hernádi Gyula regényéből készült, a Mafilm vezérigazgatójának, Kézdi Kovács Zsoltnak a rendezésében. * A magyar politikai élet összefonódásait ábrázolja a játékfilmmel már tíz éve nem jelentkező Sára Sándor. Felteszi a kérdést: van-e ma más lehetősége a jó szándéknak a káromkodáson vagy a fütyörészésen túl? Meddig ér el egy korrupt megyei vezető keze? Lehet, hogy számára az ellenfél mindössze Tüske a köröm alatt? Valószínűleg kissé emelkedett Csoóri Sándor lírai forgatókönyve, dadog még a gondolat. Mégis jelentős ez a film, mert a jelenről szól elkötelezetten, vállalva a konfliktusokat is a nyilvánosság jegyében. Két hete a Karlovy Vary-i film- fesztiválon kirobbanó sikert aratott, s elnyerte a zsűri fődiját, s egyúttal a Nemzetközi Filmklubszövetség oklevelét is. * Milyen volt a legutóbbi parlamenti választás Valahol Magyar- országon? Volt-e esélye a hivatalos jelöltek mellett a spontaneitásnak? Ezek a kérdések foglalkoztatják Kovács Andrást, a Hideg napok és a Ménesgazda nagy hírű alkotóját. Igaz, győz a köz jelöltje, a pótképviselővé azonban az a városi vezető válik, aki mindent megtett ellene . . . „Ma ilyen egy győzelem” — mondja a film utolsó mondata. * Hová mehetnek az emberek egy olyan világban, ahol nem találnak értéket, melyre támaszkodhatnának. Gyakran fordulnak más emberekhez, akiktől valamiféle biztonságot várnak. Lehetnek ezek például látnokok, akikben talán nem is hisznek, de legalább reménykedhetnek. Ha- nussen, Szabó István új filmjének hőse látnok, aki megérzi Hitler hatalomra jutását és a Reichstag felgyújtását. Az Oscar-dijas rendező Közép-Európát mutatja be a húszas és harmincas években, valójában azonban a mai közép-európaiság léte érdekli. Ismét rendkívül nagy apparátussal dolgozott: látványos, elgondolkodtató filmet forgatott — magas színvonalú színészi játékkal. Klaus Maria Brandauer szinte társalkotó. ErlandJoseph- son — Ingmar Bergman színésze — hitelesen alakít, a magyarok közül főként Eperjes Károly nyújt emlékezeteset. * A Nemzetközi Menekültügyi Konferenciára 1938-ban Evian- ba Benda professzor olyan küldetéssel érkezik, hogy Németország fejenként 250 dollárért hajlandó szabadon bocsátani zsidó állampolgárait. A professzor eredmény nélkül fejezi be küldetését — a folytatást ismerjük . . . A mai magyar néző számára két szempontból is torokszorító a Küldetés Evianba. Nem lehet gátat szabni az aktuálpoliti- kai képzettársításoknak az erdélyi menekültek kapcsán. Ruttkai Éva ebben a filmben játszotta utolsó filmszerepét, a menekültek buzgó védelmezőjét Evian- ban. Béna karú és beteg vénkisasszonyt alakít, s a halálosan beteg színésznő valóban béna karúvá vált a forgatásra, de a fáradt vonások mögött érezzük az igazi Ruttkai-mosolyt. * Ismét filmszatírát készített Bacsó Péter. Titánia, Titánia címmel egy nagyhatalmú uralkodót mutat be ország és név nélkül. Iróniája ismét félelmetes, méltó a mű a néző fokozott figyelmére. A kitalált helyszínre a megtekintés után ráismerhetünk. A megszállott zsarnok beletipor az emberek életébe. Komolyan azonban mégsem vehetjük, mert iszonyata komikummá változik. Amikor a rendező a forgatókönyvet megírta, még a fantáziája irányította, az élet azonban sajnos utolérte a képzeletet . . . * Képes-e az ember valahol létezni, kapcsolatot teremteni, tud-e kapaszkodni valamiben? Tölgyesi Ferenc New Yorkban próbál új életet kezdeni, de a város számára nem Tiszta Amerika. Gothár Péter hősének elszakadási kísérlete tragikusan zárul: túl későn akar saját álmainak megfelelni ... A rendező filmnyelve ismét kiváló, s újra felfedezte a magyar, az egykori Góz Jóskát — Szirtes Ádámot. * Péter és barátai nagyon vágyakoznak a csodák birodalmába. Otthon lézengenek, önmagukkal nem tudnak mit kezdeni. Amikor azonban eljutnak Wun- derlandba, kiderül, ott is ugyanolyan dolgok történnek velük ... A még főiskolás Söth Sándor filmkölteményt alkotott amatőr szereplőkkel, többek között az egri Zsoldos Valival. Nem epigon és utód: pionír, ó's Beszélgetés Szőts Istvánnal — Egyik interjújában a filmet, mint kozmikus kifejezési formát említi. Kérjük, fejtse ki ezt bővebben nekünk! — A filmet főleg azért választottam hivatásomnak, mert úgy éreztem, hogy ennek az új művészetnek még számtalan területe felfedezőkre vár. Korábban az irodalom, a festészet és a színpad is vonzott, de én nem akartam epigon és utód lenni, hanem pionír, ős. A film térképe akkor még tele volt fehér foltokkal... Gyerekkori élményeim döntő mód befolyásolták későbbi stílusom kialakulását. Szülőföldem, Erdély különös, ősi világ volt. Nehéz babonák, ködös hegyek, sötét erdők balladaízű világa... Az Emberek a havason, a Búzamezők külföldi kritikusai hangsúlyozottan kiemelték filmjeim mély kapcsolatát a természettel. Dorzsenko Földjéhez, Flaherty Aráni emberéhez hasonlították. Pedig én ezeket csak jóval később, a hatvanas években láttam először. A természet szimbolikus, titokzatos jeleit, s a paraszti életforma ábrázolását én éppúgy az eredeti forrásokból merítettem, mint Dorzsenko, Flaherty. Nem plagizáltam... — Jelentkezése pillanatától művészete egyedülálló a magyar filmgyártásban. A negyvenes évek elejének légkörében hogyan dolgozta ki máshoz nem hasonlítható filmkészítési elveit és gyakorlatát? — Ki akartam tömi a festett kulisszák, fényűző szalonok műfényes művilágából. A kialakult gyakorlattal épp ellentétben csak a sok időt és türelmet igénylő külső felvételekkel tudtam és akartam megvalósítani... Rögzíteni és kivárni a különleges, ritka fényeffektusokat, a völgyek párás, reggeli hangulatát, az esti égbolt aranyos fényeit. A Búzamezők baljósán hajladozó jegenyéinek fekete árnyai nyugtalanságot, veszélyt jeleznek, előre sejtetik a bekövetkező tragédiát. — Úgy tudjuk, hogy 1945-47 között Erdélyben élt. Milyen okai voltak ennek? Kéijük, beszéljen erről az időszakról.-Elsősorban személyes, családi oküo/.Édesanyámat a háború kitörése óta nem láttam, és rossz hírek érkeztek felőle... Otthon az ügyét sikerült kedvező módon elrendezni. Mindebben nagy segítségemre volt Groza Péter román miniszterelnök. Ő is Hu- nyad megyei volt, és még a régi időkből ismerte családunkat. Bukarestben, a legtöbbször kora reggel, a teniszpályán találkoztam vele. Szinte kérkedett a magyar egyetemeken végzett tanulmányaival, Madách-, Aranyidézeteket szőtt sűrűn bele a beszélgetésbe. Én akkor őszintén reménykedtem az ő megbékélést hirdető politikája megvalósításában, bíztam Erdély arany híd szerepében... Egy Bartók-film ötlete volt a tarsolyomban, Bartók erdélyi népdalgyűjtése idejéből. A téma alkalmat adott volna mindkét nép dallamkincseinek, népi szokásainak bemutatására. Komoly tárgyalásokat folytattam egy kolozsvári román-magyar filmstúdió létrehozásáról. Mint erdélyi embernek, különösen szívügyem volt ez a terv. Ekkor ismerkedtem meg a nagy román íróval, Mihail Sadoveanu- val. Román filmet akartam készíteni a balladai hangvételű és zord havasi környezetben játszó- dóBalta című regényből... Sajnos, ezek a vágyaim csak tervek maradtak, mert hivatalos román részről minden magyar elképzelést bizalmatlansággal fogadtak... Mindig attól féltek, hogy valami burkolt irredentizmus búvik meg a magyar kezdeményezések mögött. — Az Ének a búzamezőkről művészeti tanácsadója Balázs Béla volt. Csak formálisan vagy érdemben is részt vett a film munkálataiban? — ...Közös munkára szövetkeztünk. Ő lett az Ének a búzamezőkről művészeti tanácsadója. Együttműködésünk a forgatókönyv elkészítésének utolsó periódusában volt a legintenzívebb... A nyersen összeállított filmet többször is megnézte, és tanácsait, véleményét elmondta. De sohasem kényszerített azok elfogadására, ha nem tudott meggyőzni helyességükről. Ezt a magatartást különösen akkor tudtam nagyra becsülni és értékelni, amikor az Ének a búzamezőkről t hamis politikai vádak alapján betiltották, és arra akartak kényszeríteni, hogy a filmnek a legerőteljesebb jeleneteit csonkítsam meg... Rövid idő után nemcsak engem, Balázs Bélát is megtámadták... Irigyei személyes karrieijük akadályát látták nemzetközileg elismert tekintélyében, és tudósához méltatlan hajsza indult meg ellene, és kétségtelen, ez a rágalomhadjárat hozzájárult és siettette korai halálát. — Hogyan születtek a film egyedülállóan szép képsorai? — Ahol erre mód és lehetőség kínálkozott, a kézikamerát részesítettem előnyben. A gyorsan eloszló ködöt, az ég rohanó felhőit, a gyermek önfeledt játékát, e rövid ideig tartó ritka pillanatokat csak kapásból lehetett rögzíteni, s ha ezt elszalasztottuk, megismétlésükre már nem biztos, hogy sor kerülhetett. A kézben tartott könnyű géppel sokkal gyorsabban lehetett mozogni, anélkül, hogy megzavartuk volna az esemény természetes menetét... ...Meggyőződésem, hogy egy film rendezése a forgatókönyv írásánál kezdődik, és a standard kópia elkészültekor fejeződik be... A rendező elképzelése, jelenléte, irányító szerepe látható vagy érzékelhető módon felismerhető kell hogy legyen a film minden beállításában. Akár egy bűnügyi nyilvántartó kartotékjában az áruló ujjlenyomat. (A Filmkultúra c. folyóirat 1988. 2. számának 41-48. oldalán megjelent interjú rövidített változata.)
