Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
népújság, 1988. július 11., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3Amíg a harmat le nem •, ■ 4 Hordta a szél a töreket Bajzáth János: — Ez lesz a vízválasztó (Fotó: Perl Márton) A megyében elsőként Hatvanban — Kedvező előjelek után jó termés — Elvesztette kritikáját a kritikus molnár — A kombájntól a Zsófiába — Egyszerre érik minden — A jövő is tét — Lesz aki elfogy, volt aki megfázott, van aki átütemez — Megtérül a beruházás — Estére sem csendesül a Fancsali tábla Ocskó Pál: —Huszonöt éve még a A Fancsali táblában nagy lett a csúcsforgalom CK-3-asoknak is örültünk... A hőség, még a vastagfalú szerkesztőségi szobában is tikkasztónak bizonyult. Hiába húztuk el a sötétítőfüggönyt, hiába forgott óraszám a ventilátorfolyt a víz mindannyiunkról. Ezért aztán fotós kollégámmal együtt nem voltunk valami boldogok, amikor megérkezett a hír: megyénkben elsőként a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben megkezdték a búza aratását. Míg az autóval Hatvanba értünk,mártíroknak képzeltük magunkat, akik ebben a rettenetes kánikulában aratási riport készítésére adták a fejüket. Aztán a helyszínen már hamar rájöttünk: a mi munkánk csak könnyed szórakozás az aratókéhoz képest. Sokáig szinte csak csodálkoztunk a látottakon. Már amikor a szemünket végre vala- hára képesek voltunk huzamosabb ideig nyitva tartani. A szél ugyanis úgy hordta a töreket, hogy az a legapróbb pólusokba is beette magát. Úgy ráült a szabadon hagyott izzadt testfelületre, hogy bizony csak nehezen döntöttük el még napok múlva, is mi az, ami ilyen istentelenül szúr. De ne vágjunk a dolgok elébe, tartsunk sort. Vágó József tsz elnök megérkezésünk előtt néhány perccel ért vissza irodájába az aratóktól, ő is éppen a tisztálkodással volt elfoglalva, igyekezvén megszabadulni a kellemetlenkedő tö- rekdarabkáktól. — Az bosszant egy kicsit, hogy már július 4-én, azaz egy nappal korábban is kezdhettünk volna — mondta szinte csak magának, s amikor a miértre kérdeztünk,akkor kezdte magyarázni: — Bár a tavasszal ezen a vidéken kevesebb eső esett, mégis szépen fejlődött a búza. Sokszor a guta akart megütni; amikor jöttem haza Egerből, végig esett, aztán beértem Hatvanba, ahol még csak felhőt sem láttak. Ennek ellenére így utólag azt mondom, soha rosszabb időjárás ne legyen, s akkor... Ellenőrizgettük mi a búza érését, arra azonban nem számítottunk, hogy egyik napról a másikra beköszönt ez a trópusi meleg. Erre mi azt mondjuk — különösen a homoki táblában — kényszerérés történt. Elkésve nem vagyunk, de ilyenkor már minden perc számít. — A gépek hogyan bírták a hirtelen jött csúcsot? — Június 24-én igazán elégedett voltam a gépszemle eredményeivel. Ritka az ilyen alkatrészellátás, ami a műhelyben dolgozókat is feldobta, s bátran állíthatom,kiváló munkát végeztek. Remélem nem kiabálom el, de ahogyan most sikerült előkészülnünk: nem lehet semmi probléma. — Milyen búza az, amit most aratnak? — Nem akarok mindenről csak az elégedettség hangján nyilatkozni, ezért hadd idézzem a legkritikusabb selypi molnárt, aki azt mondta, nem lesz konfliktusunkba ilyen minőségű búza érkezik, mint ezekben az első napokban. A hőségnek ugyanis létezik egy nagy előnye. Mégpedig az, hogy szinte a kombájntól mehet a búza a Zsófiába. (Ez a selypi malom neve, a szerk.) Aztán itt a mennyiség kérdése: még a leggyengébb tábla is a várakozáson felül adott. Mondtam is a kezdés előtti eligazításkor a Juhász László: —Öröm nézni, ahogy a Class'Dominatorok araszolnak Kepes András: —Most már nem lehet elkiabálni... kozik Zsíros József is, aki egy IFA teherautóról száll le éppen a végszóra. — Ez a huszadik aratásom. Valamikor még én is nyúztam a CK-kat. A Class Dominatorok- hoz képest szörnyű masinák voltak. Ezekből meg úgy dől a búza, hogy alig győzzük hordani. Naponta 300-320 kilométert is megteszünk ugyanazon a dűlő- úton. — Aratáskor jut-e még valami másra is idő? — Hogyne! Néhány óra alvásra. Otthon ilyenkor az asszony, aki helytáll, ellátja a háztartást, az állatokat, s mindent,ami a ház körül adódik. Már most is elmúlt hét óra — pillant az órájára -,s ki tudja mikor jön a kisbusz. Mert hogy minél többet pihenhessünk, háztól-házig szállítanak bennünket ilyenkor. — A gabonánk 98 százalék tisztaságú — mutat körbe új birodalmában, a szántóban. Nosza Vilmos, majd büszkén elmeséli új beruházásuk történetét: — Beépítettünk egy előtisztítót. Igaz 1,6 millió forintba kerüli, de olyan minőséget érünk el vele, hogy egy év alatt megtérül az ára. Ezenkívül csökkentettük a tűzveszélyességet, a szántáshoz felhasznált olajat, s hogy minden úgy menjen,mint a karikacsapás, a saját kivitelező brigádunk építette. Méghozzá úgy, hogy tudták: nekik kell majd üzemeltetni is. Tehát panasz, kifogás egyszerűen kizárva. Amikor visszafelé jöttünk a tisztítóműből, a szárítóból, már igen csak beesteledett. A tüzes labda már ’’közel volt” a dombokhoz. Ereje azonban csak nem akart szűnni. Visszakanyarodtunk a Fancsali táblához, ahol mindenekelőtt egy nagyon ’’fürge” kombájnnal találkoztunk. Nyergében Bajzáth János, aki ’’civilben” az elnökhelyettes gépkocsivezetője. Kérdezték is tőle rögtön: jobb-e ez? — Hát csak most tudom értékelni igazán azt a fránya Ladát — vakarta meg feje búbját -,de hát kell a pénz. Csak az első két-há- rom nap ennyire szokatlan. Nem először aratok, ez most viszont mindenképpen vízválasztó. Először is azért, mert kíváncsi vagyok,mennyi lesz a nettó kereset az adólevonás után, másodszor pedig azért, mert szeptemberben nősülök, s még aratok,addig biztos, hogy nem látjuk egymást a menyasszonyommal. Ez sem kevés erőpróba. Sötétedéskor sem csendesedett a Fancsali tábla Hatvanban. Ahogy az elnök mondta, nem lesz nyugta a motorzúgástól a tücsköknek — mindaddig, amíg a harmat le nem száll... Kis Szabó Ervin Zsíros József: —Ilyenkor otthon az asszony a gazda már a tavaszi árpát is vágni kell, tizenkét nappal korábban ért a 660 hektár sörárpánk, hozzá kell fogni a 680 hektár magborsó betakarításához is. Amikortól a harmat felszárad, s amíg le nem száll, addig aratunk. A Fancsali táblában Juhász László fenntartási ágazatvezető azzal fogad, hogy öröm látni, ahogy a Class Dominátorok araszolnak a búzában. — Fontos is ez — teszi gyorsan hozzá -, merthogy ezek a jó kilátások valósággá váljanak, ahhoz már ’’csak” folyamatosan kell haladni. Erre minden reményünk megvan, mert jó a szomszédi viszony. Fia valami baj lenne,kisegítjük egymást a szomszédos gazdaságokkal. Aztán Kepes András kalászos ágazatvezető még mindehhez hozzáteszi: — Most már úgy érzem,nem kiabálhatjuk el: a tervezetthez képest tíz százalékkal több a termés. Csak ne egyszerre érne minden. Teljes a csúcsforgalom, ami kilenc kombájnt, ugyanennyi IFÁ-t jelent, s nincs megállása a kisegítő, a szerelő személyzetnek sem. — Mi a legnehezebb ilyenkor? — Nekem az, hogy szinte mindenre figyelnem kell. így többek között az aratási sorrend helyes megválasztására, a fajták elkülönítésére, a termény gabonaforgalminak történő átadására, s nem utolsósorban az aratók munkalapjainak a vezetésére. Amikor este hazemegyek nem csoda, hogy szólni alig van kedvem. Igaz, a család már megszokta, hogy ez a hónap így telik. Persze a két gyerek azért még időnként mondogatja: nem lehetne,apu,ezt az aratást átütemezni, mondjuk decemberre, amikor nincs szünet az iskolában...?! A kombájnosok között nincs rangsor. Azt mondják,kivétel nélkül mindegyik munkájával elégedettek. Sokat vállalnak, sjól csinálják dolgukat. Igaz, azt is hozzáteszik az értékelők: ez a dolguk. Sándor Gyula még épp hogy csak túljutott a harmadik ikszen, de már egy évtizede ott van minden betakarításnál. Homlokáról lecsapva a vizet úgy jegyzi meg, hogy az elnök is hallja: — Az én kombájnomban nincs légkondicionáló. Potom 48 Celsius-fok a hőmérséklet. Nem le-, hanem elfogyok,mire végzünk. — Legalább nem jársz úgy, mint tavaly egy kollégád — válaszolt azonnal az elnök a legszentebb demokratikus fórumnak kikiáltott Fancsali táblában. — ő ugyanis elfelejtette beállítani az automatikát, s végig 15 Celsius- fok volt a fülkéjében. Estére úgy megfázott, hogy otthon azt hitték,jeget törni volt az Északi-sar- kon, nem pedig aratni. Bár ez Sándor Gyulát egyáltalán nem vigasztalta meg, mégis intett Ocskó Pálnak, hogy álljon ki egy pillanatra, s meséljen a légkondicionálóval felszerelt kombájnról. — Én mindij^30 Celsius-fokra állítom — hallhattuk -, mert egyébként tényleg nagyon meg lehet fázni. Idekint a hőségben megizzadunk, aztán csuromvizesen beülünk a hidegbe, s órákig nem szállunk ki a fülkéből. Erre is vigyázni kell. No de nem kellett ilyenekkel ’’bajlódni” a CK-3- asokon. Még fülke sem volt rajta, még is nagyon örültünk neki úgy jó huszonöt évvel ezelőtt. Ehhez a véleményhez csatlaVágó József: — Megható ezt az ünnepet látni Nosza Vilmos: —Megtérül a beruházás munkákban résztvevő 159 embernek: nem fognak unatkozni, most aztán mindent bele. S tényleg így is indult minden. Megható ezt minden évben látni, tapasztalni. Mindenki félre tesz nyűgöt, bajt, ellenségeskedést, mert most aratunk. Állítom,még a szakács is apait-anyait belead, amikor tudj a: az aratóknak főz. Már az autóban közösen nyeljük a port, a Fancsali tábla felé vezető dűlőúton, amikor megkérdezem: — Mitől válik ünneppé évről- évre az aratás? Mielőtt válaszolna,mosolyog, köhint, a torkát reszeli. Látszik rajta,most ő akar kitenni magáért, a forróságban pácolódó, verejtékező kollégáiért. — A nagy feladatok — morzsolja lassan a szavakat — mindig ösztönöznek. Egy hónap alatt egy évet aratunk! A szántástól a vetésen át a növény gondozásig minden jól összejött. Ezek az emberek, akik most betakarítanak, ezek csinálták végig mindezt. Persze, hogy féltik, óvják, s az eget kémlelik. Nem érdekli őket hőség, por, vagy törek, csak esni ne essen. Tudják, hogy a termőterület 25-30 százaléka vetőmagnak készül. Tehát itt már a jövő is a tét. Aztán a történelmünkben először 8-án Sándor Gyula: —Potom 48 Celsi us van a fülkémben...
