Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-09 / 163. szám

NÉPÚJSÁG, 1988., július 9., szombat J9­Négy arckép i BARI ÓK 8ÉU- -un. m* I wäfä&wsmw &&&&*'-%?,'/ - % itóppwíü i ■; ^>?í:nííSí:<':- : ••: <.• ^ mm mi*­enlmiklósi szülőház ! BARTÓK fiWA .»-«fi. K W •* '!■ I föntw/» %, $ ímsjmz-, - -'- íí - $ s *•> v V • iHHU-Sva1»»*»** ; ': >Í«A 'í ■ 1, 4M* «"«*•»> . <.' V ...■■• •■ ■■ ■ • -­CHRISTOPHER LEVENSON (Kanada) (Részlet) Bartók esete más: ez a fából faragott férfi keménylelkű volt és rugalmas, de befelé fordulva, rákényszerült, hogy sok mindent föladjon. Mikor korábban jöttél az USA-ba, vendég voltál, nem száműzött. Valaha is, kívántad, hogy magad itthon érezd? Inkább csak élni valahogy, úgy átmenetileg. Ditta egész sötétnek képzelte az USA-t, s csodálkozott, hogy kedvenc napraforgó-virágát meglelte itt is, ennyire távol az otthonától. Lassan mindketten megbékéltek a szüntelen búcsúzkodással. Nem bevándorlók voltak, csak áttelepülök, nem jöttek mégse könnyen ide, úgy látszik, egész földkerekség tapad hozzájuk; szívük a hazatérésen csüng makacsul. Már folyt az előkészítés a két háború közt is — az ellenséges nemzeti sajtó, a grasszáló diktátorok, a csak vonakodó elismerés otthon. Külföldre kellett menned, hogy értőkre találj, s rádkényszerítették, hogy igazoló „a nemzetköziséged", melyet már oly korán kihallottál véredből: ama népeket kötő kapcsot, az ősi, a pentaton skálát; — úgy bűvölted elő, akár valami földmélyi folyót, amely az Urálon túl, Közép-Azsiából ered, s elér Magyarországig, s mindenüvé, hol csak zenét kutattál. Már ez is kihívás volt, hisz határokkal szabdalt világban tetted a dolgod? Adódtak ellenségeid, és számkivetett lettél. A Columbia Egyetem mások-gyűjtötte délszláv népdal­kéziratai közt végül is rendet tudtál csinálni; bár a tudásnak ez az új világa későn került eléd, a gyökerekkel összebogozódva, alkotásodnak része lett. A tudós, a művész az igazit úgy őrzi meg, hogy újra igazivá avatja. Néprajzi múzeum kézműves faekéjét műanyag repülőgép váltja föl, de egy másik skálán a zene feledett hangzatokat oly pontosan idéz, ahogy Hellaszban és Rómában régész-kutatók tárnak föl, raknak össze ódon edény-cserepeket, egész színházakat kiásnak, honnét a márványt hanyag ottlakók szekérszám szerte hordták „Restaurálás?” Nem, még jó, ha megőrizhetjük a régit! Neki New Yorkban is már a halál előérzete adott egyfajta biztonságot: „Velem nem élhet vissza senki többé. mert én a leghatalmasabb erő kezei közt vagyok, oly szorításban, mely engem elkülönít. Bármit teszek és bárhová megyek, a választás enyém. Szabadabb, foghatatlanabb vagyok minden madárnál." (Fodor András fordítása) JOHANNES BOBROWSKI (NDK) Bartók ö, ki a falvak hangjaiért nem csüggedő reménnyel jött nagy városokból, új kimérásból — a sötétség szája előtt nádasodban, éj, szélfúttán hevert — ÓT gőzeid, mocsár! Es űzött vadat követve a holdja-se-mélyben, fehéret, mesebélit; mely, mondják, csaliton dalolt egykor, ezüst folyónál — ki feledte a csordákat; ama tűnő kort a zengő alkony csípejénél, csüggve falvak szívhangján, a halk, a roppant havon őszi nyirok után, hogy üvöltve vág fagyok körme az ajtófélfába? Sötéten szállt a határra századok kínja, sose látta az agg ily sötétnek; beleborzongott, halni megtért vadul Ej, te! a vihar öledben! és a kigyúló villám a puszta szegélyén! Bartók, jöttél akkor, hallottad a keleti szelet, gameláng hangját egy hársfa, csendes, derűs vénsége körül. De a vadállat puha szépsége is ott volt, kékséges szeme, köztünk, és a koszorúk, megannyi nyomon a csepegő képek — ott jöttél te, vadász, az erdőn imbolyogva, vadász-örökálmot élesztve, hogy vackán ott hálna. (Tandori Dezső fordítása) inéi témákra a Kárpát-medence teljes dallamtárát akarta maga után hagyni. Mint zene­szerző, nem engedte, hogy a folklór magával ragadja, mert zenei Ízlése nagyon is megbízható szűrőnek bizo­nyult az ilyesfajta régimódi, romantikus eltévelyedések­hez. A dallam és a ritmus szerkezetét tudományos ap­rólékossággal kutatta, s ha e motívumok szerzeményei keretében átlényegülnek is, nála a zenei élmény azok­ban a motívumokban elsőd­leges, amelyek egyénien bartókiak. Vonósnégyesei­nek témáját valószínűleg megírhatta volna ama ha­talmas, passzionátus elő­munkálat nélkül is, amelyre életének legalább felét olyan szenvedéllyel elvesztegette. Bartókot csak-folkloristának tekinteni (ami a folkloristá­kat kizárólagosan érdekelte a Columbia Egyetem köré­ben) nem az a szemlélet, amely Bartók esetében po­zitív eredményeket hozhat. Schönberg-követő A hosszú crescendo me­lankolikus monotóniája a he­gedűsikolyig, amely minden béklyó vad széttépésébe úszik át — a schönbergi iskola stílusának valóban „modern" eszköze, amely nagy hatás­sal volt rá és olyannyira fellobbantotta ambícióit ar­ra, hogy igazi magyar hang­ját hallassa. Vajon meg- őrizte-e a pásztorok „ma­gyaros” stílusának hiteles primitívségét a költőien va­riált, Habsburg-ellenes, negyvennyolcas, politikai felhangú románcaiban (a Petőfitől Adyig tartó ma­gyar hagyományok stílusá­ban)? A cigányos tremoló. a mongol romantikus illú­ziók az ősi ázsiai szárma­zásról, és az irodalmi-szin­taktikus elméletek a törzsö- kös magyar „gatyás” pa­raszti stílusról — csupán cerebrális kombinációk vol­tak, melyeket annak a mű­vészi környezetnek stílusa és divatja feltételezett, amelyben Bartók fejlődött. (Vujicsics Marietta fordítása) PIERRE JEAN JOUVE (Franciaország)* A zene és a misztikus állapot (Részlet) ... Bartók. Béla zenéje, egy ragyogó zeneszerzői pá­lya csúcsán, újra erőt ad minden művésznek, mivel maga is csupa erő; de ami ennél is csodálatosabb, az a tiszta eredetisége, és Bar­tók nem habozik a vállára venni ezt a félelmetes ter­het. Újrateremteni a világot a világnak sohase könnyű, de legalábbis olyan vállal­kozás, amely eleve kizárja a kényelmes megoldásokat. Ezt a zenét már vállalt kül­detése is felruházza a szent­* Író, költő, esszéista (1887— 19761. 1937-ben közreműködött a Bartók házaspár franciaországi koncertjeinek megszervezésében. ség jegyeivel. A világmin­denség, amelyet a művész becserkész, szükségképpen a misztika tartománya, mivel szorosan összefonódik a Lát­hatatlannal. Bartók zenéje, amely nem veszíti el a kap­csolatot az anyafölddel, a nép kultúrájával, ... legmé­lyebb szükségletét fejezi ki a mai embernek, aki mohó vággyal kutatja — ebben a fogalmak ki szikkasztotta korban, amelyet épp annyira elsivárít az örömhajhászás, mint a gyűlölet — a mélyen érző ember misztikus álla­potát és helyzetét, mivel csakis ez a helyzet változat­lan, s teszi lehetővé a meg­újulást. (Ádám Péter fordítása) KHUONG HUU DUNG (Vietnam) Muzsikaszó A fülem egyre vénül, a zenét mégis értem, ahogy fölzeng magyar földön, minden vidéken: benne az ezeréves táj, s a kéklőn-kék folyam dalol. Bartók, Liszt, Kodály muzsikája szói. Lehet süket a fül, csak a lélek süketté ne legyen, nemde, öreg Beethovenem? (Baláss.v László fordítása) BÁLLÁ D. KAROLY (Ukrán SZSZK) Haitik: Kontrasztok valami teljesen elvonatkoztatott értelmesé»tői nem koptatott embertelenül emberséges barátian ellenséges valami bőröm alá bújó hamvaiból megújhodó kivédhetetlenül tolakvó kézzel mégsem fogható valami egyetemesen kozmikus absztraktul logikus valami kételyt nem hagyó valami rendhagyó valami félelmetesen józan ami mégis extatikus pózban az önkívületen túlról belémsajog valami jcsend ami zajong dac ami nem alkuszik fejsze ami úszik föld alatti égbolt jövőből a régvolt márvány közé tévedt vályog szabályosan felrúgott szabályok szárnyától fosztott sólyom fülembe öntött tüzes ólom fagyhalál rideg magánya földből feltörő forró láva győztesek örök veresége ellentétek harca és egysége AZ ÍRÁSOKAT ZAHEMSZKY LÁSZLÓ VÁLOGATTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom