Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 6., szerda A korongozás nagy odafigyelést igényel Keni mesterség a szövés NÉPMŰVÉSZ SZAKTÁBOR - ÚTTÖRŐKNEK Palócfalvi vidám napok Palócfalu lakossága beköltözött az — iskolába. Éppen százan vették birtokukba Párádon a Fáy András nevét viselő oktatási intézményt. Már harmadik esztendeje, hogy Somfai Tiborné fáradhatatlan szervezőmunkája révén, nyaranként megrendezik a megyei népművész szaktábort. A belépő: hasznos tudnivalókról érdeklődő pályázat volt. amelyet a megyei úttörőelnökség írt ki. Kilenc közösség oldotta meg idén az előzetes feladatokat. Olyan szavak magyarázatát adták, mint a fiatorony, pányva, tűzikutya. Készítettek kézimunkákat is, és érdekes népszokásokat dolgoztak fel. Szakemberekből álló zsűri bírálta el a munkákat, s egy-egy csoportból annyian jöhettek el tíz napra a palócbirodalomba, ahány pontot kiérdemeltek korábbi tevékenységükkel. Alighogy megérkeztek június 25-én, máris palóc hagyomány szerinti családneveket választhattak maguknak a pajtások, és az első napon megtörténhetett a honfoglalás, a portyázás a cifraistállóban, a kocsimúzeumban. Bemutatkozásul a falugyűlés szolgált, s ez a fórum azután minden este megtartatott. Természetesen nem voltak híján a kis lakók az ismeretgyarapításnak sem. Szövésre. rafiázásra, ékszer, bőr és ötvösmunkák formálására Ra- gányi Józsefné, továbbá Ra- gányi András és Tamás oktatta őket. A hímzést Tán- czos Istvánnétól, a vesszőfonást Baji Imrénétől, a bábozást dr. Antal Árpádnétól tanulhatták. Kovács Attiláné a fazekasság, Mácsár Beáta a filcmunka mesterfogásait mutatta be a gyerekeknek. Különösen kedvelték a népi játékokat, de még inkább a táncházat. Ezek irányításában Trencsényi Judit és Varjú Lívia volt a táborvezetőség segítségére. Nem maradhattak el a kirándulások sem. Jártak a kisdiákok a Timsós-tónál, Parádsasváron, az üveggyárban. a Károlyi-kastélyban, megtekintették Asztalos Jo- nOk fafaragó műhelyét is. Vendégek is ellátogattak Pa- lócfalvára: először olasz középiskolásokkal töltöttek együtt vidám másfél órát, majd a megyénkben tartózkodó csuvas pionírokat fogadták. Először vettek részt a táborozáson — majdnem húszán — az újságírás iránt érdeklődő gyermekek, akik ugyancsak pályázat útján választattak ki. Napvilágot látott szorgos munkájuk eredménye, a Palócfalvi Hírharang, amelynek összeállításában, de a lapkészítés rejtelmeiben is, a tábor helyettes vezetője, Trencsényi Lászlóné kalauzolta őket. Haszonnal járó tíz nap volt, amely egyre markánsabb hagyománnyá érik Heves megyében. Sz. Z. Nem kell sok idő, és kosár lesz a vesszőkből A játék sem maradhat ki a tábori életből (Fotó: Perl Márton) Az utca embere Az utca embere mostanság egyszerű járókelő, aki a főutcán a nők lábát bámulja. Siet, vagy sétál a városban, s csak mikor televízióriporterek zaklatják „szúrópróbaszerűen”, akkor gondol arra, hogy ő az utca embere. így aztán hajlamos megfeledkezni arról, hogy ö itt hatalmon van, úgy látja, ő mindössze ballag ide- oda. Aztán eljön 1988 júniusa, s emberünket röplappal lepi meg ismerőse. Azon olvassa, hogy az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság tüntetést szervez Budapesten tiltakozásul a magyar, román, szász kultúra pusztítása ellen. Forgatja a papírt, úgy érzi, ott a helye. Hiszen 6 már régen felháborodott, s már akkor dühösen csóválta a fejét a román politika említésekor, mikor arról még nem volt ildomos beszélni. S éppen ezért meg is retten. Attól fél, hogy ezt a megmozdulást sem nézi tétlenül a karhatalom, s előfordulhat, hogy a tömegnek a magyar rendőrség elől kell futnia. Erősíti ezt az álláspontját az, hogy a tömegkommunikáció az utolsó pillanatig hallgat, s csak akkor óvja a résztvevőket a provokációktól, mikor emberünk már régen döntött: a szívére hallgat és megy. Egyszer csak ott találja magát a Hősök terén több tízezredmagával. Figyelmesen nézelődik, mígnem a kazettáról elindul a székely, majd a magyar Himnusz, s emberünk szabadon kieresztve a hangját, énekelni kezd. Hallgatja Csurka István ez alkalomra készített írását Bubik István tolmácsolásában, majd a román nagykövetségnek szánt memorandumot, amely határozottan foglal állást az úgynevezett területrendezéssel szemben, önkéntelenül is tapsra mozdul a keze és éljenez. Ünnepélyes a perc, még ha egy pillanatra sem felejti el, mi ellen irányul ez a megmozdulás. A menet elindul a román nagykövetség felé. A fáklyák, a gyertyák meggyulladnak. Fényükben tündökölnek a transzparensek: NEM ERDÉLYT AKARJUK, HANEM EMBERI JOGOKAT ERDÉLYBEN! Ceauswitz! Diktátormentes Európát! Le a buldózerekkel! Felcsendülnek Kossuth-nóták, majd rázendítenek: A csitári hegyek alatt régen leesett a hó ... Jelszavakat kezdenek kiabálni, s rövidesen az egész felvonulás zeng: Azt akarja Budapest, legyen szabad Bukarest! Magyar, román, szász testvérek, Ceau- sescut kergessétek! Minden magyar felelős minden magyarért! A Dózsa György úti lakások ablaka sötét, csak gyertyafények világítanak. A lakók és a tüntetők tapssal köszöntik egymást. Né- hányan vízzel kínálják a szomjazókat. A Thököly útra érve a menet elhallgat és lelassul. Teljes a csend a követség előtt, ahol mindenki megáll egy pillanatra, hogy szembeforduljon a rohamrendö- rök övezte épülettel. Az utca emberében végleg tudatosodik, hogy ö az utca embere. Ott a harctere, s hogyha másképpen nem megy, odamegy. Kifejezi álláspontját, s szeretné akaratát is érvényesíteni. Azt hiszi, mások is belátják: ha valakik ellen tüntetnék, azoknak önvizsgálatot kell tartaniuk. Másnap olvassa az újságban, hogy a memorandumot a követ nem vette át. Harmadnap megtudja, hogy a magyar megmozdulások miatt a kolozsvári konzulátust felszámolták. Gyanú ereszkedik a szívére: semmibe veszik őt és társait! Az utca embere kezében kövekkel indulna el újra, de méltósága nem engedi. Elmerengve Ízlelgeti nyelvén Pé- tőfi szavait: „Habár felül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az úr ...” Kovács Attila TERMÉSZETESEN, ŐSZINTÉN Kapcsolatteremtéseink zökkenői A kommunikáció közlést, üzenetváltást jelent. Alaptörvénye, hogy ha két vagy több ember együtt van, nem lehet elkerülni. Ha éppen nem beszélnek, akkor is: minden mozdulat, sőt maga a hallgatás is kifejez valamit. Éppen ezért a kommunikáció zavara nem azonos a beszédhibákkal. Az egyén oldaláról nézve azt jelenti, hogy kényes helyzetben, zavarában el-elakad, bizonytalan a megfogalmazása. Vagy azt, hogy nem tudja hitelesen, természetesen kifejezni magát, esetleg erőltetettség, modorosság érezhető a stílusán stb. Ennél sokkal lényegesebbek azonban a különféle páros kapcsolatokban vagy kiscsoportokban fokozatosan kialakuló, az együttélést kínossá tevő, a kapcsolat létét is veszélyeztető üzenetváltási zökkenők. A párkapcsolatokban, amíg érzelmileg jó a viszonyuk, a felek azonos hullámhosz- szon vannak, a szó szoros értelmében „jól megértik egymást”. Figyelnek egymásra, szinte kitalálják egymás gondolatát, kevés szó is elég kifejező számukra. Aztán mindez az ellenkezőjére fordulhat — ekkor már „nem értik meg egymást”. A pár tagjai nem érzik szükségét bizonyos élményeiket megosztani egymással, sőt bosszúból fontos információkat is visszatarthatnak. Az egymás közt felmerülő problémákat sem tudják tisztázni, nem képesek egymásra hangolódni. Egyiküknek folytonos hiányérzete van, úgy érzi, nem beszélgetnek eleget, párja nem hallgatja meg őt, esetleg türelmetlen, durva is. Gyakori az is, hogy hangos szó nélkül, éppen a hallgatásával. demonstratív figyelmetlenségével bosszantja egyik a másikat, hiszen a beszélő igényelné a figyelem apró jeleit, legalább egyegy hümmögést. A társát bosszantani akaró fél néha fölöslegesen megismételtet kérdéseket, mintha nem jól hallotta volna, vagy szándékosan félreért egyszerű dolgokat és aprólékos magyarázatokat követel. Előfordulhat a közlésben a másik szándékos félrevezetése is, ami a kapcsolat súlyos zavarának a Jete. És lehet még számos másféle üzemzavar is az „adó” és a „vevő” között. Mindezek a jelenségek nemcsak házaspárnál, hanem munkatársak, barátok, testvérek és szülőgyermek közt is megfigyelhetők. Veszélyes kommunikációs „csapda” a szülő részéről, pl. ha mást közöl az egyenes beszéd, és mást a metakommunikáció szintjén. Például hangoztatja gyermekének, mennyire szereti őt, de ha az hozzábújna, eltolja magától. Hívja és küldi is egyszerre. Vagy szóban kifejezi, szeretné, ha fia már nagy fiú lenne, ám minden önállósági törekvését megakadályozza. A gyermek bármit tesz, az rosszallással, elutasítással találkozik. így a hiteltelen kommunikáció légkörében felnőve, nem tud majd eligazodni az emberi kapcsolatokban, lassanként elfordul a realitástól, személyisége az elme- betegség irányába torzulhat. A kommunikáció zavarainak következményei: a súlyos neurózisok, személyiségzavarok, alkoholizmus, kábítószerezés, öngyilkosság, pszichoszomatikus megbetegedések, párkapcsolati problémák, szexuális zavarok egyre szaporodnak. Ezen — felnőtt és gyermek esetében is csak a másikra való fokozott figyelés, igényeinek figyelembevétele és a nyílt, természetes, őszinte beszéd segíthet. Dr. Ignácz Piroska pszichológus Gyereksarok i©©3Q®dD 2©©eo®e 3®Ö@3f)© t®©©©€® 5©©®®®® 6®€)(D©©© Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése a XO-es szám. Könyvutalványt nyertek: Szekeres Péter, Hatvan, Gubancsík Gréta, Gyöngyös, Kis Virág, Eger. A következő feladványunkban a mellékelt ábrák közUl kettő egyforma. Keressétek meg, melyik ez a kettő és válaszotokat küldjétek el a szerkesztőség címére!
