Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 4., hétfő 3. a munkanélküliséggel Egy foglalkoztatási konferencia tanulságai A nehézipari nagyüzemek egykori fellegvára, Borsod megye napjainkra válság- övezetté vált: a magyar gazdaság szinte valamennyi gondja-baja elérte ezt az országrészt. Az egyoldalú borsodi nehézipari szerkezet mára súlyos tehertétellé vált, hiszen a bányászat és a kohászat egyaránt válságba került. A megye termelő- szövetkezeteinek háromnegyede (!) tartozik az úgynevezett kedvezőtlen adottságnak közé, azaz hatékony gazdálkodásra jelenlegi formájukban, a mai feltételek mellett képtelenek. A megye gazdaságának belső aránytalanságából fakadó további súlyos következmény, hogy a 340 ezer borsodi keresőből 94 ezren ingáznak, ugyanakkor a megye infrastruktúrája elhanyagolt, és ez az új munkahelyek létesítésének egyik fő akadálya. Az elmúlt egykét évben, az országban elsőként itt jelent meg a tömeges munkanélküliség: jelenleg 2000 munkanélkülit tartanak nyilván, és ez a szám két-három éven belül várhatóan mintegy tízezerre nő. A valóságos munkanélküliek száma azonban ennél sokkal nagyobb: elsősorban a falusi nők körében rejtett munkanélküliség van: munkaalkalom híján és a rossz közlekedés miatt ezek az asszonyok, nem is próbálkoznak állást keresni. Mindezek a feszítő gondok tették aktuálissá azt, a közelmúltban Lillafüreden megtartott háromnapos nemzetközi konferenciát, amelynek a gazdasági szerkezet átalakítása és a foglalkoztatás volt a témája. A tanácskozáson a legtöbbször elhangzott fogalom minden bizonnyal a munka- nélküliség volt. Ám ez nem jelenti azt, hogy igazán kikristályosodtak volna a nézetek és a tennivalók ebben a kérdésben, hiszen maga a kifejezés is csak mostanában lett „szalonképes” a hazai sajtóban. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a munkaerő- piacot a tervutasításos korszakban sem lehetett egészen kiiktatni, eltorzultan bár, de működött. A mai megközelítésnek abból kell kiindulni, hogy a gazdasági hatékonyság következetes érvényesítése ellentmond a mindenféle munkanélküliségtől mentes, teljes foglalkoztatás eddigi hazai elvének, és gyakorlatának. Fordítva azonban már nem áll ez az összefüggés: nem igaz az, hogy a munka- nélküliség mostani megjelenése a hatékonyság javulásának jele. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis a mai magyarországi munkanélküliség fő oka nem a hatékonyság javulása, hanem a gazdaság stagnálása, valamint a bértömegszabályozás. A hazai munkaerőpiac pillanatnyilag az átrendeződés állapotát mutatja: az utóbbi hónapokban a nyilvántartott üres munkahelyek száma a kétharmadára csökkent, a regisztrált munkanélküliek száma a kétszeresére emelkedett. Számszerűen: az országban 17—18 ezer nyilvántartott munkanélküli és 40— 45 ezer üres állás van. Ami a közeli éveket illeti, arra kell számítani, hogy a munkaerő-kereslet tovább csökken, miközben a munkanélküliek száma a gazdasági és demográfiai okok miatt a jelenleginek a sokszorosára nőhet. Ez a helyzet több veszélyt is rejt magában: a munkanélküliek gondjai a belpolitika stabilitását csökkentik, ugyanakkor épp ez a hatás visszatarthatja a politikát attól, hogy folytassa a gazdasági hatékonyságot javító, de egv ideig jelentős konfliktusokkal járó reformlépéseit. A foglalkoztatási helyzetet súlyosan érintő, és a lillafüredi tanácskozáson többször szóba került további probléma: mezőgazdaságunk bizonytalan jövője. Az eddigi szervezeti és munka- megosztási rendszerek ugyanis, az agrártermékek drasztikus világpiaci leértékelődése miatt nem maradhatnak fenn tartósan. Márpedig egy, a mainál intenzívebb, hatékonyabb mező- gazdaság jelentős munkaerő felszabadulásával jár. Ráadásul ez a munkaerő szinte egyáltalán nem konvertálható, mivel feltehetően főleg a szakképzetlen, lakóhelyükhöz kötött nők lesznek a mezőgazdaság „áram- vonalasításának” munkaerőpiaci áldozatai. A foglalkoztatáspolitikai következmények egyelőre csak sejthetők, hiszen ma még az egész mezőgazdaság jövője bizonytalan. A lillafüredi tanácskozáson talán a legtöbb bírálat, kétely a hatékony foglalkoztatáspolitikához, a munka- nélküliség „kezeléséhez” szükséges intézmények, eszközök, és főleg az összehangolt intézkedések hiánya miatt hangzott el. Kétségtelen igen sok ezen a téren ar elméleti tisztázatlanság és tanácstalanság. Igazából abban a kérdésben sincs konszenzus, hogy az állami költségvetés, a helyi köz- igazgatás és a szakszervezetek között milyen munka- megosztásra lenne szükség. Az általános, törvényileg szabályozott munkanélküli segély intézményét például sokan egyelőre bevezethetet- lenpek ítélték meg, mondván, ha állampolgári joggá tesszük a munkanélküliek segélyezését, azonnal egy száz-kétszázezres, eddig láthatatlan munkanélküli réteggel kell számolni. Ezek a társadalom peremén, jórészt alkalmi munkából élő iskolázatlan, képzetlen emberek. További fenyegető gond az ifjúsági munkanélküliség, amely a nagy létszámú korosztályokkal, hat-nyolc éven belül jelentkezik. Az ő esetükben a képzés-továbbképzés egész mai rendszerének a munkáltatók igényeihez alkalmazkodó reformja jelentheti csak a megoldást. Abban ugyanis minden felszólaló egyetértett, s a külföldi szakemberek is megerősítették ezt, hogy a fiatalok munkanélkülisége rendkívüli társadalmi veszélyekkel jár. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a munkanélküliség kezelésében a kis- és középvállalatok, illetve a magánvállalkozások létrehozásához nyújtott állami támogatás hathatós eszköznek ígérkezik, és ezt a nyugat-európai tapasztalatok alapján a konferencián felszólaló külföldi vendégek is megerősítették. A jelenleg 1,2 milliárd forintos Foglalkoztatási Alapból július elsejétől három megyében — köztük Borsodban — kérhetnek a munkanélküliek magánvállalkozáshoz újrakezdési hitelt. A munkanélküliség létéről, pontosabban kimondha- tóságáról folytatott terméketlen vita szerencsére végei ért. Legfőbb ideje, hogy a sok ötletszerű, egymásnak részben ellentmondó, máskor felemás intézkedés helyébe konzisztens társadalmi védőháló kerüljön, amely a gazdaságból hosszabb-rövi- debb időre „kihulló” munkanélkülieket megvédi az anyagi-emberi ellehetetlenüléstől. P. É. Akadémisták - gyakorlaton i'HKIIKIHJHI A gyakorlat vezetője dr. Nagy Lajos ezredes, a pillanatnyi helyzetről ad tájékoztatót Térképmunka. Nick Ferenc százados (középen) gyakorlóparancsnok segítőivel térképen rögzíti a beérkezett fontos felderitői adatokat (Fotó: Perl Márton) Esik az eső. Igaz, csak apróbb szemekben hull ránk. de ahhoz máris elég, hogy itt. Gyöngyös határában a Sárhegy oldalára már csak katonai gépkocsin tudjunk felkapaszkodni. Csúszik a térdig érő fű, ragad az agyag, ködfoszlányok is akadályozzák a jó kilátást. Nem csoda hát, nincsenek valami rózsás kedvükben a katonák, akik itt gyakorlatoznak, pontosabban szólva vizsgáznak. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia végzős hallgatói ők, akik július 2- ig tartózkodtak megyénkben, hogy ez idő alatt tanáraik, elöljáróik és a dönt- nökök előtt számot adjanak tudásukról. Már néhány napja folyik az „ütközet”. A parancsnoki stáb nemrég települt át Apc körzetéből ide egy újabb feladat megoldására ... A hegyoldalon felállított sátrakban serény térképmunka folyik. Izgatottak a hangok, az arcok és a mozdulatok. Igazi a vizsgaláz. A telefonnál Bálint Miklós rendőr százados adatokat vesz fel, jegyez füzetébe, kissé arrébb Sas László százados és Lingler István őrnagy feltűnően csinos pilóta egyenruhába öltözve tanácskozik, még a közelben Nick Ferenc százados, aki most itt az elképzelt magasabb egység gyakornok parancsnoka és a helyettese Lévai Miklós főhadnagy „vési' térképre az ellenség helyzetéről érkező információkat. Dr. Nagy Lajos ezredes, az akadémia parancsnokhelyettese, aki itt a zárógyakorlat vezetője is, újságolja: — Ez ideig minden a terveknek megfelelően zajlott le. öröm volt tapasztalni, hogy a kijelölt feladatokat ügyesen, jól hajtották végre a hallgatók. Nagyon segítik egymást. Arra törekednek, hogy a szereplők személye kiemelkedjék a kollektív munkából. Később megtudjuk azt is, hogy ide az akadémiára azok a tisztek kerülhetnek, akik a középiskolai és katonai főiskolai tanulmányaikat befejezve mintegy öt év csapatgyakorlatot teljesítettek. Egyévi előkészítő és felvételi vizsga után lesznek hallgatók. Háromévi oktatás végén akadémiai államvizsgát tesznek és aztán különböző magasabb, fontos, felelősségteljesebb beosztásba kerülnek a néphadseregben, a határőrségnél és a rendőrségnél, ahonnét érkeztek az akadémiára. Ezt követően, amennyiben eredményesen dolgozik továbbra is a tiszt, lehetősége van a Szovjetunióban a legfelsőbb katonai intézményben tovább képezni magát. Tehát a tét nem akármilyen. És napjaink igényeihez kell a követelményeket igazítania. Az átmeneti, nehezebb társadalmi gazdasági viszonyaink közepette ugyanis nem mindegy, hogy az akadémiai tanulmányait éppen befejezett katonai vezető miként tudja irányítani alárendeltjeit tevékenységét az újszerűbb feladatok maradéktalan megvalósítása érdekében. Ezt a készséget, képességet igyekeznek a lehetőségek határain belül tovább erősíteni a hallgatókban e zárógyakorlaton is. — A gyakorlatot a takarékossági szempontok mesz- szemenő figyelembevételével készítettük elő, pedig több új elem került a sajátosságai közé — folytatja az ezredes. — Ez a zárógyakorlat az új hadrendnek és az MN harcszabályzata előírásainak megfelelően először kerül nálunk levezetésre. Új mozzanatként tanulmányozzuk és gyakoroljuk a vízi akadály erőszakos leküzdésével kapcsolat- tos elméleti és gyakorlati kérdéseket is. A „vizsgasátorban" eközben elkészülnek a „dolgozatok”. a térképen kimunkált elképzelések, ezeknek írásos magyarázatai, amelyet a hallgatói-parancsnokok jelentéseikben közölnek a vizsgáztatókkal. A fő mondanivalója ezeknek az, hogyan tudják megállítani az országba betört ellenséget és ellencsapást mérve rájuk a határainkon túlra visszavetni - őket. Civil nyelven így lehetne értelmezni nagyvonalakban az itt folyó munkát, amelynek eddigi eredményeiről di- csérően szól a gyakorlat- vezető. Bizakodik is, hogy így lesz ez az elkövetkezendő napokban is, amennyiben továbbra is helyesen választják meg a hallgatók a feladatok feldolgozásának munkamódszerét, a törzsön belül és a törzsek közötti együttműködést, az információáramlást, annak folyamatosságát, a jó „terepmunkát”. Persze ehhez továbbra is szükség van a kiszolgáló személyzet lelkiismeretes munkájára és nem utolsósorban a gyakorlatvezetőségbe és a döntnöki állományba beosztott tanárok követelménytámasztó, irányító és segítőkészségére, az ellenőrzési követelményeik folyamatos végrehajtására. Amikor búcsúzunk a „főhadiszállástól”, valamennyien annak adunk hangot, hogy ez a vizsgagyakorlat is követi a sokéves Heves megyei hagyományokat; legalább olyan sikereket hoznak a vizsgázóknak, mint a legutóbbi, amelyet két évvel ezelőtt bonyolítottak le ezeken a hegyoldalakon. Fazekas István A légierővel Lingler István őrnagy pilóta tartja a kapcsolatot Kistermelők — díjazott borokkal Tóth Mihály átveszi az oklevelet dr. Bakos Antaltól, a városi tanács elnökhelyettesétől (Fotó: Perl Márton) Az Agria-borverseny legeredményesebb nedűit, illetve termelőiket — mint korábbi lapszámunkban közöltük már — az elmúlt hét végén díjazták az egri városházán. A vetélkedőre nevezett 35 kistermelő összesen 95 borából aranyérmes lett ifj. Árvái Sándor medoc, bikavér, Árvái Tóth László bikavér. Bakondi Endre medoc, Baró- csi Dezső blauburger, Bartha Sándor bikavér, Csabai Sándor bikavér, cabernet, medi- na. Cseh Ferenc bikavér. Gaál Sándor kékfrankos, Kocsis Zoltánná medoc, Kovács Imre kékfrankos, merlot, Kovács Kálmán, Kása Barnabás bikavér, Lakatos Sándor bikavér, medoc, Lakatos Erika, Mészáros József, Molnár Lászlóné kékfrankos, frallagi Miklós muskotály, Papp Kálmán bikavér, királyleány, Somodi Zsigmondné bikavér, Szabó Gyula kékfrankos, Thummerer Vilmos medoc, muskotály, Tóth István I. bikavér, zweigelt, Tóth Mihály bikavér, muskotály, Urbán István leányka, oportó, Virág László kékfrankos, leányka; ezüstérmes Árvái Sándor bikavér, , leányka, medoc. muskotály, Árvái Tóth László leányka, muskotály, Bakondi Endre bikavér, Barócsi Dezső kékfrankos, Bartha Sándor leányka, Bóta Gyulá- né kékfrankos, leányka, Csabai Sándor leányka, olaszriz- ling, zweigelt, Kocsis Zoltánná bikavér, Lakatos Erika bikavér, medoc, Lakatos Sándor leányka, medoc, Mészáros József 'bikavér, Molnár István zweigelt, Molnár Lászlóné leányka, medoc, Papp Kálmán leányka, Somodi Zsigmondné leányka, medoc, Soós László leányka, Szabó Gyula kékfrankos, szürkebarát, Thummerer Vilmos bikavér I., II., rizlingszilváni, zenit, Tóth Ferenc cabernet, királyleányka, rajnai rizling, Tóth István II. bikavér, leányka I., leányka II.; bronzérmes ifj. Árvái Sándor, Csabai Sándor, Farkas Ferenc muskotály, Kosa Barnabás rizlingszilváni, Soós László kékfrankos, Thummerer Vilmos királyleány, Tóth István 11. kékfrankos fajtájú bora. Különdijként a Kisosztól Virág László, az egri téesztől Pallagi Miklós, n Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalattól Thummerer Vilmos, a TSZKER-töl Papp Kálmán, a Hungária Biztosítótól Csabai Sándor, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivataltól Somodi Zsigmondné, a Te- szövtől Kovács Imre, az IBUSZ-tól Urbán István, a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalattól Tóth István, a borkombináttól ifj. Árvái Sándor, Lakatos Sándor és Tóth Mihály kapott értékes tárgyjutalmat.
