Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. július 30., szómból

7

A királyné parancsára .. (Kocsis György. Bárdos Margit, Csonka Anikó) A juhász (Czvctkó Sándor) és az aran.vszörii

MÁTYÁS KIRÁLY JUHÁSZA

Példázat a tisztességről

Sokféle változatban ismertek irodalmunkban a Mátyás királyról szóló példázatok. A népköltési eredetű mese az igazmondó juhászról, meg az aranyszőrű bárányról is többeket megihletett.

Jékely Zoltán feldolgozásában új figurákkal, históriai mozzanatokkal gazdagodott a tisztességében, hűségében megingathatatlan juhászfiú története.

A mesebeli Burkus király, ebben a színjátékban némileg a kalandozás korának magyar fejedelmeire emlékeztet inkább, mint a Mátyás korabeli Magyarországgal határos államok uralkodóira. Egy kicsit furfangos, egy kicsit bumfordi, egy kicsit gonosz, harácsoló, ám mint a mesebeli ellenfelek általában, azért békülékeny is.

S bár látszólag félelmetes ellenlábasa lehet a felvilágosult szellemű Mátyásnak, kedves butasága, rászedhe- tősége is megakadályozza abban, hogy véghezvigye szándékát, megszerezze az aranyszőrű bárányt lánya, a fél országot maga számára. Ügy is mondhatnánk mindezek után. hogy a darab afféle álhistóriai mázt kapott, ennek ellenére itt nincsen szó egyébről, mint igazság és gonoszság, hűség és ármány megszemélyesítőinek viadaláról, amelyben természetesen végül győzedelmeskednek a jók.

Ami a szereplőket illeti, az író a főhősök mellé költött még néhány színes alakot. Ilyen Kölönte és Csuporka, az udvari bolond és szolgálólány minden bohózatban, mesejátékban törvényszerűen felbukkanó komikai párosa, s aztán a leg- életszagúbb figura a köpönyegforgató Furtagyi, akinek ármánykodásai nélkül rém lehetne olyan hosszan ér- izgalmasan bonyolítani a cselekményt. S persze szükségeltetnek még tudósok, vitézek. s egyéb udvari népek is.

Ügy gondolom, önmagá ban is hálás dolog, effajta igazán színészekre komponált darabot bemutatni. s ezt az előnyt még csak fokozza, hogy remekbe szabott. ékes rigmusokba van szedve a szöveg, ami a gyerekközönség figyelmét,

együttérző jókedvét csak erősíti. Ráadásul Kocsár Miklós mindehhez fülbe mászó muzsikát is szerzett.

Az egri Gárdonyi Géza Színház társulata igyekezett is kiaknázni valamennyi erényét a választott műnek.

A nyári színházakat általában szabadtérre komponálják, most mégis egy hosz- szabb távú műsorpolitikai elképzelés, és valószínűleg gazdasági megfontolások miatt az előadást „bentre” tervezték, kőépületben, hagyományos színpadra. Ez az említett szempontokból bizonyosan indokolt, ám, mint az elkényeztetettek, némi nosztalgiával idézzük korábbi nyári szezonok népkerti látványosságait.

A mesejáték július 21-i bemutatóját a szakma és a közönség részéről nem kis várakozás előzte meg, mert alkalom nyílt a fiatal társulat újdonsült tagjainak bemutatkozására is.

A szépséges szép díszletben és jelmezben (Koós István munkája) valóban már az első perctől fogva sikerült felkelteniük az érdeklődést a játszóknak, s ha a csilingelő mondatok néha el is andalították a publikumot, mindvégig kellemes élmény részesei lehettünk.

Kóti Árpád meghívott vendégként kellő vehemenciával, ahol szükséges, némi öniróniával formálta meg Burkus király szerepét, s részletekig kidolgozott játékával, lendületével nagy részben a vállára vette az előadás terhét.

Kié » bárány? (Szatmári György. Kóti Árpád.

Blaskó Balázs)

(Fotó: Koncz János)

Szatmári György könnyedén, de túl kevés eszközzel állította elénk a józan és bölcs Mátyást. Bárdos Margit királynéként most is fenséges volt, de alakításából nem hiányzott némi asszo- nyi köznapiság sem. Talán a legösszeszokottabbnak Kölönte (Kocsis György) és Csuporka (Csonka Anikó) kettőse tűnt. Egymásra figyelve és felelgetve sziporkáztak. énekeltek. Kocsis György számára itt, Egerben ez mindenesetre bizalomkeltő bemutatkozás, ami pedig darabbeli párját illeti, úgy látszik, Csonka Anikó az ilyen komikai szerepekben bontakozik ki igazán, ért a gyerekek nyelvén, felszabadult vidámsága magával ragadó. Blaskó Balázs Furtagyiként a többieknél bonyolultabb, összetettebb jellemet alakított, széles gesztusokkal, arcjátékkal a partnereihez képest stilizálta n.

Durcás, kissé gonosz, kapzsi, aztán meg hirtelen lágyszívű Kunigundát láthattunk (Dimanopulu Afrodité), ami pedig a juhászt illeti (Czvet- kó Sándor) édesanyja viselkedése ‘(Kőszáli Ibolya) hamarabb győzött meg a fiú tisztességéről, mint ő maga. Mindkettőjükben elegendő személyes vonzerő van e figurák hiteles megjelenítéséhez, s helyenként, de nem egyenletesen ez sikerült is. Epizódszerepben lépett fel Várhelyi Dénes, Mikula Sándor és Solymosi Tibor.

Csendes László alaposan, né- zőcentrikusan állította színre a darabot, a szereposztást átgondolta, a színészi játék kidolgozottságára ügyelt, az új erőkkel gyarapodott társulat összhangjának megteremtésével viszont adós maradt. A játszók között a párkapcsolatok, csoportok kialakultak, ám a kohézió még nem teljes. A további előadások során ez valószínűleg változik. Most még csak a hiányáról adhatunk számot.

Mindezek ellenére látványos produkcióban volt részünk. A szereplők mozgatása jó, az egészen fiatal befogadók számára is világossá tette az ellentétes eszméket, szándékokat képviselők erőviszonyait, szembenállását. Mindez Novkov Zivojin mozgástervező érdeme is.

Ezúttal is látszott, milyen ritka lehetőség egy színház számára, ha bábtagozata is van. A két fehér komondor, és az aranyszőrű bárány megjelentetése bravúrosan gazdagította a látottakat, bár ez a lehetőség kettős befejezésre csábította a rendezőt. I

Manapság mi is, a gyerekek is ritkán szembesülünk a morál évszázados értékeivel. Életünk sajnos tele van a hűség, tisztesség ellenpéldáival. Nem árt, ha felidézzük ezeket a nemes eszméket, ha csak egy kisebbeknek szánt előadás erejéig is. Ilyen tisztán, és kellemesen.

Magyar Museum

Kétszáz éves az első magyar nyelvű folyóirat

1788-ban, Kassán két fiatal ember, Batsányi János és Kazinczy Ferenc, arra szervezkedett, hogy megteremtik a magyar irodalmi életet, azaz megteremtik a magyar irodalom folyamatos, nyilvánosság előtti létezésének a feltételeit.

Mai fogalmaink szerint a Magyar Museum rendszertelen ritkasággal jelent meg. Abban a korban viszont az öt esztendő alatt napvilágot látott számok, amelyek két évfolyamot és azon belül nyolc füzetet jelentettek, rendkívüli fontosságúak és népszerűek is voltak. Az

egyes számok mintegy 800

példányban jelentek meg, s nagyobb részük elfogyott a két hazában, azaz Magyar- országon és Erdélyben. Ez több ezer olvasót jelent, olyanokat, akikre hatottak is az olvasottak.

A Magyar Museum létéi legjobban nem az anyagi gondok fenyegették, nem is a szerkesztők különbözése, hanem a gyorsan változó.

rosszabbodó politikai helyzet II. József, majd II. Lipól — rövid életű — uralkodása után I. Ferenc abszolutizmusa, következetes re- formellenessége következett, s a kibontakozó önkény Batsányi Jánost és folyóiratát sem kimélte.

Batsányi János letartóztatása után még fél évszazadig élt — hazájától távol,

Kufstein után Bécsben. Párizsban, majd Linzben. Nemcsak Magyarországra, az irodalmi életbe se akarták visszaengedni, verseskönyve csak 1827-ben jelent meg Pesten.

Ha hosszú időre ki is maradt irodalmi életünkből, s ha tehetségének rangja és természete szerint soha, nem is tudott oda alkotó módon visszatérni, az a fél évtized, amelyben a Magyar Museu- mot szerkesztette, Batsányi Jánosé a magyar irodalomban. Sugárzása és jelentősége máig hat.

Vas« Géza

Busnagói zászlósok Budapesten

Az olaszországi Busnago város gyermek zászlóscsoportja, mely középkori lovagi zászlósgyakorlatokat mutat be, Budapestre érkezett. Az 50 tagú csoport Angelo Vinercati polgármester vezetésével, több alkalommal fellép Budapesten és az ország idegenforgalmi körzeteiben. Képünk a csoport gyakorlását örökítette meg.

(MTl-fotó — Friedmann Endre)

^ A ]Jndmn^i

Humoros és játékos oyelvi lelemények a szótagok, a szóelemek átrendezésében

A szóelválasztásokban, a szótagolások módjainak megválasztásában jelentkező játékos ötletek a nyelvi humor forrásai lehetnek, hol tudatosan élünk ezzel a lehetőséggel, hol pedig az elválasztási szabályok nem megfelelő alkalmazása révén jön létre egy-egy nyelvi, nyelvhasználati bukfenc.

Egészen merész át-és be- v hallásokkal a szótagolással.

szóelemek megfelelő átrendezésvei olyan szójátékszerű nyelvi formákat nyerünk, amelyek a játék szintjén érzékelhetik velünk, hogy az összetétel határainak merész elmozdításával nyelvi fantáziánkat is szárnyalásra bíró hatással vannak ránk. Humorkeltő, humornövelő szövegrészleteink nemcsak humorérzékünk finomítására alkalmas eszközök, hanem a többféle értelmezésre vállalkozó logikai érzékenységünket is próbára teszik:

A zá-porfelhő közelebb jött. a tá-borozók jól érezték magukat, Petőfi édesapja zászlótartó volt, a felvételi tortúra megkezdődött stb.

A játékos és szellemes nyelvi lelemények megtalálásának és felhasználásának formáit és módjait kínálják a játékosan áttervezett szó- tagharmóniákban az új életre kelő szótagok, elsősorban azzal, hogy új értelmet és használati értéket vállalnak magukra. íme a példatár: a mustár szóalak elválasztásában két lehetőség kínálkozik: a szabályos: mus-tár és a szójátékszerűen alakuló: mustzár. Ez utóbbi szabálytalan: mivel a mustár nem összetett szó. De bizonyos beszédhelyzetekben, mint játékos fintor és szellemes ötlet humorérzékünk erősítésére is alkalmas forma. Ebbe a típusú példatárba vonhatók ezek a gro- teszkség határát súroló szótagolási módozatok: forradalom: forr-a-dalom, irodalom:

iroda-lom; névelő: né-veló. papír: pap-ír; utópia: utópia, kutatás: kutát-ás stb.

Költőink is bővítik példatárunkat a szavak hangtani- lag elhatárolható kisebb egységeinek merészebb átrende zésével. Egyik leggyakoribb mód, hogy az egyszerű szót az összetett szavak elválasztásának, szótagolásának tekintetbevételével bontják szótagokra: „Képletesen

írok, ha rám jön az ír-ok". (Viola József: Kezdődő délután).

Az ifjúság tartalmas folyóiratának, a Kincskeresőnek lapjain Karinthy Frigyes halandzsák szavának hangelemeít átrendezve, éppen a „helytelen” szótagolás felhasználásával át is értelmeződik az egyszerű szó összetett szóvá: haland-zsák. Karinthy Együgyű Lexikonjában található hasonló szóbontási kísérlet, s éppen ez a humor forrása, és a nyelvi leleményesség hordozója: a szegény szeg elemét emeli ki, s erre építi a szó etimológiáját is: „szep-ény-ek- nek jelöljük azokról a szegekről, melyekre felakaszthatják magukat”. A szótagolásban váltakozhatnak értelmes és értelmetlen elemek, s a legtöbbször az értelmesre bíznak önálló szerepet. Veszprém elválasztásában: Veszp-rém rém szótag önálló értelmi értékében vállal sajátos használati értéket: „Veszprém csapatának játékosai a másodosztály rémei" (M. Nemzet. 1987. nov. 16.) A szavak, a szóösszetételek határainak nem szerencsés megválasztása révén a szociáldemokrata összetételből ez az iróniába átcsapó szóalak jut szerephez : szoci-áldemokrácia. Az újságolvasót is megállítja, ha a szótagolás eredményeképpen a szociáldemokrata minősítő megnevezés helyet! ezt olvashatja: áldemokrata.

Dr. Bakos József