Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 23., szombat 13. EGY HÉT MÚLVA KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS MEGYÉNK LABDARÚGÁSÁNAK VEZETŐIVEL „Mátra” autós hegyiverseny Egy héttel a „Mátra” autós hegyiverseny előtt véglegessé vált az indulók névsora. Megérkezett például az elmúlt évi abszolút győztes Kiss Dezsőnek (Tole- man F 2) a nevezése. Jelezte részvételét továbbá Cserkuti József (BMW M 3), Móczár Péter (Ford Sierra Coswort), Kövesdán András (RALT RT 3), Tóth János (Waltham Osella), Kurucz Árpád (Formula Easter), hogy a teljesség igénye nélkül csak néhány versenyzőt említsünk. Az előkészületek jó ütemben haladnak. A Miskolci Közúti Igazgatóság ehhez az időponthoz időzítette az éves karbantartást, így remélhetőleg a 24-es főúton, a parádsasvár-galyatetői elágazó között kijelölt pálya tökéletes minőségben várja a vo- lánpörgetőket. Ez a verseny egyébként mindkét nap OB-futam lesz. A győzelemre leginkább Kiss Dezsőnek van esélye, a 300 lóerős BMW- motorral felszerelt autója a pályacsúcshoz közeli idővel teljesítheti a valamivel kevesebb, mint 5,5 kilométeres szakaszt. A „Mátra” autós hegyiverseny július 30-31-én zajlik. Szombaton 7, vasárnap 6 órakor lesz a pályazárás, ami annyit jelent, hogy a 24-es út ezen szakaszán nem lehet közlekedni a sportesemény ideje alatt. Délelőtt tartják az edzéseket, az első napon 13 órakor, másnap 11,30- kor indítják el a hivatalos futamot. Több mint hetvenen jelezték részvételüket a hegyiversenyre (Fotó: Szántó György) Lakótelepi sportnapok Király megvédte elsőségét A nyári lakótelepi sportnapok keretében nemrégiben rendezték meg megyeszékhelyünkön az egri fiatalok vetélkedését asztaliteniszben. A kiélezett küzdelmekben az úttörőknél Király Gyula megvédte tavalyi elsőségét, s így még egy évig birtokában maradt a városi úttörőelnökség által alapított vándorserleg. Eredmények. Fiúk. Kisdobosok: 1. Ár Attila /3.sz.isk./, 2. Boros B. G. /ó.sz.isk./, 3. Put- noki /3.sz.isk./. Úttörők: 1. Király Gyula /9.sz.isk./, 2. Váradi L. /12.sz.isk./, 3. Vára- di Zs. /3.sz.isk./. Lányok. Úttörők: 1. Suhaj Judit, 2. Suhaj M., 3. Farkas /valamennyi Gyermekváros/. A legközelebbi rendezvényre július 25-én, hétfőn 15 órakor kerül sor a 9. számú iskola udvarán, ahol ügyességi versenyen, majd pedig háztömb körüli gyorsasági versenyen mérik ösz- sze tudásukat a fiatalok. A mellékelt ábrán az utóbbi pálya rajza látható. A rendezők kérik az itt lakó gépjármű-tulajdonosokat, hogy a gyerekek biztonsága érdekében a feltüntetett útvonalon a verseny időtartama alatt ne parkoljanak. Sportműsor Szombat Labdarúgás: Gyöngyösi SE«-Eger SE előkészületi mérkőzés Gyöngyös, Egfi úti sportte- Teke: Dobó István A- és B-kategóriás egyéni lep, 16 óra. és csapatverseny Eger, Münnich Ferenc utcai Vasárnap automata pálya, 8 óra. Tömegsport: Legény a gáton! — háromtusa Teke: Dobó István A- és B-kategóriás egyéni verseny, Kisköre, szabadvízi strand, 8 óra. Ne- és csapatverseny Eger, Münnich Ferenc utcai vezés a helyszínen. automata pálya, 8 óra. 0» I í ELŐSZEZONI ISKOLAFÜZET- ÉS TANSZER VÁSÁR július 25-től augusztus 6-ig az egri, gyöngyösi és hatvani papír-írószer szaküzleteinkben egységcsomagok — iskolafüzetek, tanszerek — táskák, tolltartók nagy választékban A vásár idején egyes iskolatáskákat 100, — Ft árengedménnyel értékesítünk. Várjuk Vásárlóinkat! Utazás a pettyes bőrgolyó körül Magyar labdarúgás. Képtelenség lenne akár csak felmérni is, hogy az utóbbi időben menynyi parázs vita izzott fel, hányféle nézet ütközött, hányféle indulat forrongott a téma kapcsán. Bizonyára így is lesz ez még egy ideig, amíg nem sikerül kimozdítani a sportágat a holtpontról, amíg a régi dicsőségnek legalább a visszfénye nem tükröződik, mindaddig a Danaidák hordójaként feneketlennek, kimeríthetetlennek tűnik a kérdéskör. Mert ugyebár arról, ami olajozottan működik, ami sikert sikerre halmoz, de legalábbis tisztességesen megállja a helyét, arról nem kell sokat beszélni, hiszen a tények önmagukért szólnak. A honi foci kudarcszériája, immár évek óta tartó vesszőfutása viszont véleményének kifejtésére ösztökéli a hozzáértőt és a dilettánst egyaránt, az esetek többségében a jobbítás, a kiútkeresés szándékával. Az országos lapokban közzétehették álláspontjukat a legismertebb és legkiválóbb szakemberek, hangoztatva javaslataikat és kételyeiket. Ennek mintájára a Népújság is vitát kezdeményez, amelyben bárki kifejtheti mondandóját, nyilvánosság elé bocsáthatja az előrelépés lehetőségét magába foglaló gondolatait. Kézenfekvőnek tűnt, hogy elsőként szűkebb pátriánk labdarúgásának irányítóit keressük fel, hogy velük folytassuk le a vitaindítót. Beszélgető partnerünk Miskolczi László, a megyei labdarúgó szövetség elnöke, Pusztai László, a megyei LSZ főtitkára és dr. Csicsai József, az NB III. Mátra-csoportja versenybizottságának elnöke volt. — Hogyan látják jelenleg a magyar labdarúgás helyzetét, s azon belül a sportág állapotát rgegyénkben ?— kérdeztük elöljáróban. Miskolczi László: Ha képszerűen akarom magam kifejezni, kidőlt-bedőlt falú, roskatag erődítményhez hasonlatos a labdarúgásunk, amelynek már a híre sem tekintélyt ébresztő. Sajnos még mostanság is igencsak elterjedt, hogy a válogatott szereplésén keresztül ítélik meg a helyzetet, holott már az alapokkal is komoly baj van. A mindenkori szövetségi kapitányok csakis azzal főzhetnek, ami rendelkezésükre áll. A gyenge színvonalú bajnokság meggátolja, hogy kulináris értékű remekmű kerüljön a fociínyencek asztalára, és csak az üzemi konyha ízeinek reprodukálását teszi lehetővé. A gondokat csak tetézi, hogy az országos vezérkar figyelme döntően az élvonal összecsapásaira összpontosul, az alacsonyabb osztályok küzdelmei úgyszólván árnyékban zajlanak. Az sem ártana, ha az MLSZ szorosabbra fűzné kapcsolatát a megyei szintű vezetéssel, hiszen így több használható információ kerülne birtokába, a foci „alagsora” sem kerülne ki látókörükből. Pusztai László: A jelenleg uralkodó állapotokkal mindenki elégedetlen, s hozzáteszem, joggal. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az MLSZ az egész honi labdarúgásért visel felelősséget, és semmiképpen sem moshatja a kezeit abban az esetben, ha a szakmai munka hiányosságairól esik szó, mondván, hogy az nem az ő asztala. Megítélésem szerint ez elvi jelentőséggel bír. Az MLSZ az utóbbi időben túlságosan is lazított a gyeplőn, és már úgy tetszik, hogy képtelen kordában tartani a mind jobban önállósuló szakosztályokat, ahol viszont a bukszájukat kinyitó bázisvállalatok dirigálnak. A pályák környékén hiánycikk az alkotó légkör, s nemegyszer az intrika és egymás elleni áskálódás veszi át a helyet. Olykor az a benyomás alakul ki bennem, hogy labdarúgásunk országos vezetősége teret enged azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a Dunától keletre futballozó csapatok háttérbe szorítását célozzák. Ezek helyett a praktikák, ármánykodások helyett a játékosképzés színvonalának emelésére kellene törekedni minden eszközzel, hogy olyan focisták kerüljenek ki a hazai műhelyekből, akik értik a csíziót, otthon vannak „mesterségük” fogásaiban. Dr. Csicssai József: Alapvetően egyetértek az előttem szólókkal. Talán annyit fűznék még hozzá: vissza kellene adni a szövetségek hovatovább veszendőbe menő társadalmi rangját, megbecsültségét. Ehhez persze az is szükséges, hogy a tartalmi munka, ne pedig a szócséplés határozza meg a mindennapokat. Ezen túlmenően szuggesztív, magával ragadó edzőegyéniségekre van szükség, akik semmivel sem pótolható pedagógiai és pszichikai érzékükkel képesek felébreszteni a gyepszőnyegen küzdők becsvágyát, elérni azt, hogy magasabb hőfokon égjenek. Nemegyszer megfigyelhető ugyanis, hogy az önelégültséggel együtt járó egykedvűség futótűzként terjed, felemésztve a futballisták etikai tartását. Némelyikük már odáig jut, hogy csak a pénztárcája degeszre tömését tartja szem előtt, s gerincességét elveszítve, pusztán üzletnek tekinti egész tevékenységét. Ennek az eléggé el nem ítélhető szemléletnek az elburjánzása aztán oda vezet, hogy mindinkább hitelét, vonzerejét veszti ez a többre érdemes, nagyszerű játék. Az edzőknek olyan kollektívák összekovácsolására kell törekedniük, amelyek a közös cél érdekében képesek akár a lelkűket is kitenni. — Miként vélekednek a bajnoki rendszer átformálásáról, különös tekintettel a kétcsoportos NB II-re? M.L.: A magam részéről maximálisan mellette vagyok. Mégpedig azért, mert ez a vidéki csapatoknak nagyobb lehetőséget nyújt, és ezáltal megnő a tehetségek felszínre bukkanásának esélye. Azt azonban látni kell, hogy maga az átszervezés nem orvosolhatja a bajokat, aki ezt várja tőle, az csalódni fog. PL.: Én is azt hangsúlyozom, hogy a kétcsoportos NB II. önmagában semmit sem old meg. A problémák ennél sokkallta ösz- szetettebbek, a részfeladatok teljesítése legfeljebb ideig-óráig tartó javulást eredményezhet. Egészen a gyökerekig kell lenyúlni, és már a megyei bajnokságban szükséges stabilabb alapokat létrehozni, amelyre fel lehet építeni a magyar foci újjávarázsolt épületét. Dr. Cs.J.: A kétcsoportos NB II. létrehozásának gondolata egyáltalán nem a megváltás igényével született. Elsődleges célja az volt, hogy a feszítő ellentmondásokat némiképp enyhítse. Nem sok értelme lenne a köntörfalazásnak, így kerek perec kimondom : az osztályozókat, mint a bundázás melegágyait valamilyen módon likvidálni kellett. Ami a színvonalat féltők aggályoskodását illeti: maguk az idei osztályozok bizonyították, hogy még a területi bajnokságok harmadikjai is felveszik a versenyt a második vonal „akóházával”. A másik nyomós érv, ami az átszervezés mellett szól: a Dunától keletre jelenleg egyetlen NB I-es gárda, a Békéscsaba működik. Az egészségtelen aránytalanságok megszüntetése, a kiegyenlítődési folyamatok beindítása tette szükségessé ezt a lépést. — Ismeretes, hogy a II. osztályban ősztől csak 12 játékos lehet úgymond profi státuszban, a többiek jószerivel akkor készülhetnek, amikor időt találnak maguknak. Helyesnek tartják ezt a rendelkezést? M.L.: A kérdés a jelenlegi gazdasági helyzetben rendkívül élesen vetődik fel. Kétségtelen, hogy a kluboknak feladták a leckét, de az anyagi erőforrások észszerű átcsoportosításával akár jelesre is vizsgázhatnak. Tegyük a Szívünkre a kezünket: az NB II- ben hétről hétre látható produkciók nem igényelnek profi edzésmunkát, a fizetésekről már nem is szólva. Egyszerűen nonszensz- nek tartom, hogy amikor a lelátón csak lézengenek a nézők, a labdarúgók akkor is tartsák a markukat, s a legtöbbször nem hiába. így lehetetlenség rendet teremteni, és a teljesítményelvű bérezés is csorbát szenved. PL.: Egy másodosztályú labdarúgónak nézetem szerint főként az életre, a foci utáni időkre kell készülnie. A lelkiismeretesen, odaadással végzett délutáni foglalkozás biztosítja a megfelelő edzettséget, ahogy ezt külföldi példák is igazolják. Intenzív, jól szervezett, és nem időben elhúzódó gyakorlásokra van szükség. Dr. Cs.J.: Sok szó esett már a magyarországi álprofizmusról, de ennek emberi vonatkozásáról kevesebb. Napi két edzés esetén teljesen szétfolyik az idejük, nem egyszer csak tengenek-len- genek, se kedvük, se energiájuk nem marad arra, hogy az életüket rendes kerékvágásba tereljék. Ennek hatása a zöld gyepen a kilencven percek során is érződik. Jó néhány edző bukott már meg a Kárpát-medencében azon, hogy azt az illúziót táplálta magában, hogy labdarúgóinak van önbecsülése, tűzbe lehet hozni őket. — Mi az oka annak, hogy a megye ifjúsági korú tehetséges labdarúgói közül csak kevesen tudnak beépülni NB-s együtteseinkbe ? M.L.: Ezt óriási luxusnak és pazarlásnak tartom. Azok az ifjú, jó képességű focisták, akik mindhiába próbálkoznak, egy idő után kedvüket vesztik, abbahagyják, vagy elmennek az ország másik szegletébe. Meggyőződésem, hogy az elszivárgás egyik fő oka az információhiány. Sok esetben az érdekelt nagyobb klubok nem mérik fel kellően a terepet, egyszerűen nem ismerik a felfelé törekvőket. P.L.: Az értékmérő egyre inkább az, hogy mennyire képes egy klub felnőtt csapatának utánpótlását kinevelni, majd beépíteni. Az egriek és gyöngyösiek tehetségek sorát vonultatják fel, de az első csapat nem mindig profitál ebből. Inkább hoznak drága pénzen az NB I-ben levi- tézlett játékosokat, holott úgy hiszem, a fiataloknak kellené bizalmat szavazni. Az előbbire elég a Váchoz távozott Berecz esetét megemlíteni, az utóbbira pedig Borsányi, Supka, Tatár és Barabás kínálkozik példaként. Dr. Cs.J.: Ezzel kapcsolatban még egy ugyancsak fonák szituációra hívnám fel a figyelmet. Az országos utánpótlás tornákon megyénk csapatai az idén gyászosan szerepeltek. Kikaptak attól a Szabolcs-Szatmár megyétől is, amely a Nyíregyházára épül. A nyírségieket az Eger SE ifjú titánjai a bajnoki meccseken rendre kétvállra fektetik, csakhogy a megyei csapat szereplését valahogy nem tekintik szívügyüknek az egyesületek. Feltétlenül azonosulni kellene szűkebb pátriánk érdekeivel is ahhoz, hogy előbbre tudjunk lépni ezen a téren. Végezetül megyénk labdarúgóinak ez évi teljesítményéről is elmondták véleményüket a jelenlévő szakemberek. Pozitívan értékelték a Hatvan és a Heves bravúrját, s az NB III-ba feljutott Apctól is hasonló helytállást várnak. Megítélésük szerint a Gyöngyösi SE és a Bélapátfalva elmaradt a lehetőségeitől, az Eger SE-nek és a Recsknek pedig van mit javítania osztályzatán. A helyszűke nem teszi lehetővé, hogy mindazt, ami még elhangzott a beszélgetésen, teljes terjedelmében olvasóink elé tárjuk. Úgy hisszük azonban, hogy vitaindítónak, gondolatébresztőnek ennyi is megteszi. Ennek reményében jegyezte le: Buttinger László Ha már a labdarúgók tartják a markukat, a szurkolók' is jogosan várják el, hogy a pályán a futball, a játék domináljon. (Fotó: Szántó György)
