Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-23 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 23., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. NOSZVAJI PÉLDA Pezsdülé tanácstagi élet Mottó: „Ami elkezdődött, annak folytatódnia kell...” (Máté Miklós, Noszvaj) Élénk figyelem a teremben. Schmidt Rezső, a megyei tanács elnöke feláll, s a lezajlott napirendi viták után felteszi a kérdést: — Tanácstagtársaim közül kíván-e valaki interpellálni, kérdezni? Nincs ideje végighordoznia a tekintetét a díszes teremben ülőkön, máris a levegőben van egy kéz. A megyei tanács márciusi ülésén Máté Miklós, a noszvajiak képviselője tolmácsolja választói panaszát, kérését — vízügyben. Mint mondja, nem újkeletű dolog ez már, de most végképp megakadtak, s megoldáshoz már az érintett települések — Noszvaj, Síkfőkút és Szomolya — határain túl kell segítséget kérni. — Engem ez a vízügy nem csak mint megyei tanácstagot, hanem mint községi tanácstagot, illetve a helyi vízműtársulat elnökét is érint és izgat — kezdi a beszélgetést Máté Miklós. — Ugorjunk vissza az időben: hogyan kezdődött a „viaskodá- sa”a vízért? — Eleinte nem volt különösebb gondunk, mert az emberek szerették volna bevezetni az utcájukba, az otthonukba az egészséges ivóvizet. Valamikor 1982- ben kezdtünk hozzá a társulat szervezéséhez, s három év múlva már több mint 10-12 kilométer hosszú vezetékhálózat húzódQtt a föld alatt. Csatlakozott hozzánk az ügyben Síkfőkút és Szomolya is, reméltük, hogy azon a részen is örömmel fogadják majd a vizet. Mivel Síkfőkút üdülőterület, oda tanácsi támogatást nem lehetett adni, de az ottaniak önként vállalták a költségeket a bekapcsoláshoz. Csakhogy nem minden úgy sikerült, ahogy azt mi elterveztük... — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy máshol is eltervezték magukat: az ÉVTE miskolci szakemberei tévesen számították ki a vízhozamot, ezért aztán bizonyos helyeken hiába van lefektetve a csőrendszer, a víz nem jut el odáig. Példaként: a noszvaji Kossuth utca felső szakaszára, vagy Síkfőkútra, mert sokkal magasabban fekvő területen vannak, mint maga a nyomórendszer. A síkfőkútiak már odáig mentek el, hogy vállalják a magasságkülönbség miatt az egyenh'tő tároló építési költségeit. Hasonlót építenénk a Kossuth és a Béke utca sarkán is ideiglenesen. A helye már elkészült, csupán a Vízmű vállalaton múlik, hogy mikor kezdi meg a szerelést. — Ennyi esztendő után van még türelmük az embereknek? — Az emberek joggal és okkal türelmetlenek, hiszen ebben a beruházásban fekszik portánként 17 ezer forintjuk a semmiért. Nem csoda hát, hogy „rágják a fülünket”, mert például az újonnan kiosztott telkek vízművesítetten kerültek eladásra. A hálózat meg is van, most már csak víz kellene. — Mi az akadálya ennek ? — Az, hogy az egyetlen kút nem tudja kielégíteni az igényeket. A budapesti Földmérési és Talajvizsgálati Vállalat szakemberei tanulmánytervet készítettek arról, hogy milyen a közeli völgyek vízellátása, van-e esetleg elegendő karsztvíz, vagy megoldás lenne-e rákapcsolni az egri gerincvezetékre. A vita még folyik, a vélemények ellentétesek, mert például Eger belső vízellátása is szegényes időnként. Vízre viszont nekünk is szükségünk van. Egy új kút fúrásával... A megyei tanács szakemberei a két ülés között részletes vizsgálatot folytattak. A legutóbbi ülésen a testület elnöke adott választ Máté Miklós interpellációjára: „...a tanácstag elvtárs új kút fúrásával látta a kérdést megoldhatónak, amelyhez megyei támogatást kért. A megyei tanács építési és vízügyi, valamint tervosztálya egyeztetéseket folytatott a nagyobb vízhozam műszaki megoldási módját, valamint a számításba vehető pénzügyi forrásokat illetően. A műszaki megoldás ebben kétféle lehet: új kút építése, illetve a regionális rendszerhez való csatlakoztatás. Anyagi okok miatt az érdekelt szervek az első változat műszaki előkészítésének folytatása mellett döntöttek. Megrendelésre és elvégzésre került az új kút helyét kijelölő geofizikai vizsgálat, amelynek hidrológiai kiértékelése a közeli napokban várható. Amennyiben a fúrás sikerrel jár, úgy a szükséges engedélyek beszerzése után megrendelhető a konkrét munka. Amennyiben a vízbázis bővítése nem lesz kellő mértékben sikeres, úgy a regionális rendszerhez (az egrihez, vagy a Borsod megyeihez) kell megtervezni a csatlakozást. Ez lényegesen nagyobb költséggel jár és a következő évek — tervidőszak — feladata lehet.” A nem létező víz „hullámai” azonban még nem ültek el. Az interpellációs vitában szót kért dr. Varga József egri megyei tanácstag is: — Többen engem is felkerestek Noszvajról, hogy kérjék a segítségemet. Arról van szó ugyanis, hogy a közkutakat, amelyeket társulati úton megépítettek, a vízművesek most elkezdték lerombolni. Az ott élők nem értik, hogy miért kellett megépíteni egyáltalán, ha egy-két év múltán „úgymond” szükségtelenné váltak...! Kérdezem: a Vízmű Vállalat miért tette ezt, ráadásul úgy, hogy erről senkit sem tájékoztattak... — Valóban így történt, fél nap alatt végeztek a munkával, s mire észbekaptunk, odavolt 12 közkút. Amikor Singler József tanácselnökkel reklamáltunk, azt a választ kaptuk, hogy joguk van hozzá, miután a hálózat kezelése a vízmű feladata, s ott így ítélkeztek... Zámbori Ferenc, a megyei tanács érintett osztályának vezetője is reagált a bejelentésre: — Erről nem volt tudomásunk, ezért kivizsgáljuk az ügyet, s a tanácstag elvtársat mielőbb tájékoztatjuk az intézkedéseinkről... Pezseg az élet a tanácsteremben, hiszen ezúttal nemcsak a noszvaji vízgondok kerültek a terítékre: ahatvani Poór Józsefnél helyi kórházzal kapcsolatos gazdasági kérdéseket feszegette, a karácsondi Száméi István a költségvetési részhez fűzött véleményt. Az egri Laboda Zsig- mond pedig a városi közlekedés furcsaságaira és nehézségeire hívta fel az illetékesek figyelmét. Végezetül ezen a tanácsülésen a poroszlói dr. Papp Sándor tárta a tanács elé a községben élő és dolgozó pedagógusok gondjait, bizonyos mértékű méltatlankodását. A választóik megbízásából épp úgy, mint ezt tette Máté Miklós is. Tudván bár, hogy nagy fába vágja a fejszéjét. — Nagy tanulság számomra ez a vízügy — mondta beszélgetésünkkor. — Rájöttem ugyanis az évek során arra, hogy nem a támogatók hiánya, vagy hozzáállása akadályoz bennünket. Sőt, sok esetben mégcsak nem is az anyagiak hiánya, mert azt mindig sikerült valahogy megszüntetnünk. A kimerítő, az embereket, a lelkesedőket letörő nehézkes ügyintézés, az engedélyek százainak beszerzése, a napokig tartó magyarázkodások sora. Hogy például elhitessük mindenkivel: a mi gondjainkat csak egy új kút oldhatja meg. — Beszélgettem emberekkel, akiktől rendre hallottam, hogy Máté Miklósnak van egy visszavisszatérő mondása, ha „megakad” a szekér. — A mottóm csak ennyi: „Ami elkezdődött, annak folytatódnia kell...” Szilvás István Ennyi maradt a közkútból... (Fotó: Koncz János) Gondolatok a megyei víztározók hasznosításáról A Mátra-Bükki üdülőkörzetben számos olyan természetes és mesterséges vízfelület található, amelyet üdülési, idegenforgalmi célra is lehetne hasznosítani. Ezzel a témával kapcsolatban már két évvel ezelőtt is készített a Mátra-Bükki Intéző Bizottság egy tanulmánytervet, amelynek tartalma, akkori megállapításai túlnyomórészt ma is helytállóak. így például a bükkszék-terpesi tározó jelenlegi fő funkciója az árvízvédelem, az öntözés, a vízrendezés. Éppen ezért az idegen- forgalmi hasznosítás csak ezek mellett valósítható meg, s körülbelül 150 millió forintba kerülne. A magas összeg miatt a kivitelezésre csak a VIII. ötéves tervben kerülhet sor. A gyöngyös-nagyrédei tó elsődleges célja az öntözés, s ezért a szárazabb nyári hónapokban a vízkészlet 50-60 százaléka elfogy. Az üdülési célú tervezésnél ezért itt mindenképpen figyelembe kell venni a nagymérvű vízszintingadozást. A Laskó-völgyi (egerszalóki) tározó hasznosítására elkészült a részletes rendezési javaslat, de a tervezők nem vették figyelembe a Vízügyi Igazgatóság megállapítását, amely szerint a vízterület Eger felüli oldalán kell kialakítani az üdülőrészt. Mivel a vízisporttelepet, a strandot és minden egyéb létesítményt az ellenkező oldalra terveztek, ezért indokolatlanul megnövekedtek a kivitlezési költségek. Az illetékesek így nem jogadták el az elképzelést. Összességében elmondható, hogy a felsorolt tavak, tározók elsődlegesen nem idegenforgalmi célú hasznosításra létesültek, ezért, valamint a jelenlegi pénzügyi helyzetre való tekintettel egyelőre csak a tervek elkészítésének, s a területelőkészítő munkálatoknak (tereprendezés, fásítás) van reális lehetőségük. Kísérleti jelleggel A társadalmi beilleszkedésért Hétfőn mintegy negyven állami és intézeti nevelt részvételével tíznapos tábort kezdtek a lőrinci erőmű hűtő tava mellett. A Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet pályázatot nyújtott be a KISZ KB-hoz, amely 30 ezer forinttal támogatta ezt a vállalkozást. A cél az, hogy a 14-18 éves fiatalok számára segítsék a társadalmi beilleszkedést. Ennek érdekében hat témakört dolgoznak fel: az állami gondoskodás fogalmát, a párkapcsolatot és a családalapítást, a szórakozást, a művelődést és a szabadidő eltöltését, a drogok, az alkohol és a dohányzás veszélyeit, a pálya- választást és a munkába állást, illetve a kamaszkor nehézségeit. Nem a megszokott módon találkoznak ezekkel a kérdésekkel a résztvevők, hanem kisebb csoportokban, szituációs játékokban, a pszichodráma eszközeivel dolgozzák föl a problémákat. Ebben néhány neves szakember is segít, így például Gabnai Katalin, de várnak rocksztárt is: Nagy Feró beszélget az érdeklődőkkel. Ezenkívül egészségnevelők, pszichológusok, népművelők és más szakma képviselői is támogatják a munkát. Nyár az ecsédi termelőszövetkezetben Az ecsédi Egyetértés Termelőszövetkezetben a nyári munkák is adnak bőven feladatot a közös gazdaság tagjainak. A szirmot bontott napraforgót a rózsaszentmártoni határrészen Csáti Ferenc ágazatvezető vizsgálja A szemesterményszárító, a betakarításkor segít a nedvességtartalom csökkentésében Időszerű munkák a szőlőtáblákon (Fotó: Szabó Sándor) Máté Miklós: „Kevés türelmük van már az embereknek...”
