Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 173. szám ÁRA: 1988. július 21., csütörtök 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA „Kirakatban” a tanácsi dolgozók — Emberség, udvariasság, törvényesség — A szakszervezet véleménye Ha ügyeit intézi az állampolgár... Közhely, de tény: a tanácsok, az ott dolgozók úgymond „kirakatban” végzik munkájukat. Közhangulatot befolyásoló, hogy miként intézkednek bárkinek az ügyes-bajos dolgaiban. A közvélemény ugyanis a legkisebb, esetlegfélreérthetőjelre hamar és élénken reagál, s egykönnyen kialakul a rosszat körvonalazó általánosítás. Tudjuk jól, a protekció segítségével elintézett esetekre valamennyien tudunk mondani példát. Hogy valójában mi is a helyzet államigazgatási hatóságainknál? Mennyiben váltak be a munkaidőalap védelmét szolgáló rendelkezések? Ennek összegzésére vállalkozott a Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsának elnöksége, dr. Estefán Gézának, a megyei tanács szervezési és jogi osztálya vezetőjének értékelő dokumentuma alapján. Váltás Üj reformkorszak, megújulás, rendteremtés az értékekben, fokozottabb figyelem a kiemelkedő teljesítményt nyújtókra — mind-mind olyan jelszavak, amelyekben hinnünk kell, különösen akkor, ha ezek a gazdasági alap megerősítését célozzák, hogy majd erre épüljön fel egy újabb, a korábbinál tisztább felépítmény. Az elmúlt évtizedek sajnos, nem mindig a logika szabályai alapján múltak el fölöttünk. Azok számára, akik akkor is a teljesítményük legjavát nyújtották — nem kis csalódás ez. Mert tiszta közéletet, korrekt kultúrpolitikát és ’’nagynépi szociálpolitikát” csak előre szervezett, megfontolt gazdaságpolitikával érhetünk el. Sok esetben ennek akadálya volt a KGST. Nem kevesen vagyunk azok, akik emlékeznek arra, hogy az iparilag elmaradott Szófiában akkor kezdődtek meg modem alkatrészekből a rádiók, elektromos készülékek gyártásai, amikor hazánkban ez felfutó és csúcsiparágnak számított. Ne kendőzzük el: ez egy hibásan értelmezett, álhumánus, rossz gazdaságpolitikai szolidaritás eredménye volt. Vagy vegyünk egy másik példát. A magyar Ikarus autóbuszok évtizedekig állták a versenyt a fejlődő országokban tőkés társaikkal. Feltűntek Athén és Isztambul girbe-gurba utcáin éppúgy, mint az észak-afrikai államok sivatagjaiban. . Napjainkban egyre kevesebb látható belőlük, és ennek oka: legnagyobb megrendelőnk, a szovjet partner sokáig megelégedett a két évtizeddel ezelőtti konstrukció műszaki-technikai színvonalával. A váltás alapja a piacpolitika. De álljunk meg egy pillanatra, ez nem a piac mindenhatóságát jelenti. Nemzetünk képes szélsőséges váltásokra, amint ezt jó néhány e századbeli történelmi kudarc is bizonyítja. Nem szabad elfeledni tehát: a szekérről nem szállhatunk fel azonnal a repülőre. Annál is inkább nem, mert a nyugat-európai szociáldemokrácia gazdaságpolitikusai kimutatták: alapvető preferenciára, állami támogatásra a legfejlettebb országokban is szükség van, ám azt az eddiginél sokkal jobban meg kell fontolni, hogy kiket és miket támogatunk a közös pénzből. Mindez nem azt jelenti, hogy elkerüljük a szerkezet- váltást, elodázzuk a döntéseket. Záró gondolatként idézzük Maijai József mi- ! niszterelnök-helyettesünk véleményét: ’’Nem elég egyszerűen csak tökéletesíteni vagy javítgatni, hanem alapvetően kell változtatni...” így legyen. Sods Tamás Érdemes néhány jellemző adatot feltárni. Eszerint szűkebb hazánk tanácsi szakigazgatásában 1987-ben 352 ezer 888 ügyiratot kezeltek. A korábbi esztendőkhöz képest nőtt azoknak a száma, amelyeket első fokon zártak le határozattal. Az államigazgatásban tevékenykedők túlnyomó részben betartják a törvényesség követelményeit. Bizonyíték rá, hogy az emberek 1542 alkalommal éltek jogorvoslattal a tanácsi döntésekkel szemben, és mindössze 143 esetben tapasztaltak a felülvizsgálat során jogsértést. Azokat a határozatokat megsemmisítették. Két évvel ezelőtt központi rendelkezések szorgalmazták a munkaidőalap védelmét. Ehhez csatlakozva született meg a megyei tanács elnökének utasítása, hogy a szerdai napon kell megye- szerte meghosszabbítani az ügyfelek fogadását. Kapcsolódott hozzá a szolgáltatást nyújtó szervezetek nyitva tartási idejének újraszabályozása. Egyébként — mint azt a gyakorlat igazolta — főleg a kisebb településeken a lakosság nemigen használja ki ezt a lehetőséget. A helyi irányító szervek felmérésekkel is igyekeztek tájékozódni arról, ki, mikor fordul a szakigazgatási apparátusban dolgozókhoz. Egerben az 1987 júliusában elvégzett vizsgálat szerint az ügyfelek egy- harmada mondta el, hogy saját munkaidejéből csent el egy-két órácskát ügyintézésre. Közülük legtöbben bevallották, máskor is megtehették volna. (Az más kérdés, hogy a munkáltatók jelentős része nem vonta le a kiesett időre jutó munkabért...) Ugyanabban évben Gyöngyösön szeptemberben jegyezték fel: a tanácson megjelenők kétharmada délelőtt érkezett. Napjainkban végül is — köszönhetően az apparátusok tagjai által meglehetős berzenkedéssel fogadott, de fegyelmezetten megvalósított államtitkári rendelkezésnek — mindenütt hosszabbított félfogadás van hétfőn és szerdán, és létezik a szombati ügyeleti rendszer is. (Bár ez utóbbi gyakran fölösleges.) Kétségkívül hasznosabb lenne, ha az egyes helyi hatóságokra bíznák annak eldöntését, mikorra tegyék ki a félfogadásról szóló táblát. Hiszen ők ismerik leginkább az ottani szokásokat. Például Poroszlón főképp péntek délutánonként mennek a községházára. Lőrinciben és Bélapátfalván alig van igény a nyújtott tanácsi műszakra. Kálban viszont a tanácsiak és a munkáltatók együttműködése is közrejátszott abban, hogy az emberek szerdát tekintik ügyintézési napnak. Párádon pedig a szombat igen forgalmas. Az iméntiekről gyűjtöttek tapasztalatokat az SZMT elnökségének tagjai, miként annak fel- térképezéséről sem feledkeztek meg, hogy mennyire kulturáltan bánnak az odafordulókkal államigazgatási hatóságainknál. Az ügyfelekkel való foglalkozás ösz- szességében megfelelő, mindenképpen javult a korábbiakhoz képest. Ám, az is igaz: még mindig túl gyakori az úgynevezett „hatalmi” hozzáállás, magatartás. A megyeszékhelyen például — erre bizonyság egy Í987-es reprezentatív felmérés — a megkérdezetteknek csak egyharma- da minősítette az ügyintézők viselkedését udvariasnak, segítőkésznek. A kisebb helységekben már elégedettebbek az állampolgárok. Tény viszont, hogy a falvakban az egymás ismerése is jelentőséggel bír. Kedvező, hogy általában csökkent az ügyintézési határidő, ezt csak néhány esetben rontotta ellenkező megoldás. Az SZMT elnökségének tagjai azzal is tisztában vannak, a mutatkozó gondokon sokat enyhítene a létszámváltozás csökkenése a tanácsoknál. Ahhoz viszont az ott dolgozók nagyobb, a magas szakmai és emberi követelményekhez igazodó anyagi és erkölcsi megbecsülésére lenne szükség. A munkaidőalapot kímélő, hatékonyabb ügyintézés kialakításához persze, egyéb módokon is hozzájárulhatnak a szakszervezeti szervek. Például a segélyezésben az eddiginél konkrétabb információcserével, a jogsegélyszolgálatok még hatékonyabbá tételével, s nem utolsó sorban az alkalmazottak érdekeinek képviseletében és védelmében újabb módszerek alkalmazásával. Eger Város Tanácsának ügyfélszolgálati irodájában jelenleg is minden feltétel adott a kulturált félfogadáshoz (Foto: Szántó György) Politikai feltételeket teremteni a gazdasági együttműködés kibontakozásához Grósz Károly Chicagóban Szeretettel fogadták amerikai útjának első állomásán Grósz Károlyt. Az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke kedden délután — közép-európai idő szerint röviddel éjfél előtt — érkezett meg az Egyesült Államok harmadik legnagyobb városába a Swissair légitársaság menetrendszerűjáratával. Grósz Károlyt és kíséretét Illinois állam és Chicago város képviselői köszöntötték. Átnyújtották neki a város Lincoln elnök egy mondását idéző pecsétjének másolatát. A kormányfő meleg szavakkal köszönte meg a kedves ajándékot: ’’Nagy várakozással jöttem az Önök városába, amelyről sokat olvastam, hallottam. Érdeklődéssel várom a küszöbön álló találkozókat” — mondta. Útjáról rövid nyilatkozatot adott a magyar sajtó munkatársainak: — Utunk nagyon kellemes volt, bár kicsit hosszú, de legalább módunk volt olvasni, ismét átnézni a kapott tájékoztatókat, felkészülni a ránk váró munkára. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy elmondjuk, hogyan élünk, mit csinálunk, milyen kérdésekkel foglalkozunk otthon, kicsit bemutassuk Magyarországot. Az is célunk, hogy megismeijük az itteni politikai szándékokat, törekvéseket, teljesebb képet kapjunk a világ társadalmi, gazdasági, nemzetközi folyamatairól. A szó konkrét értelmében nem üzletet kötni jöttünk, mert ez nem a miniszterelnök, a pártfőtitkár dolga. Olyan politikai feltételeket igyekszünk teremteni, amelyek segítik a jövőben a gazdasági együttműködés kibontakozását. — Azért említem elsősorban a gazdaságot, mert a politikai együttműködés terén az utóbbi időben nagyon sok történt, így nem hiszem, hogy további erős élénkítésre lehetne számítani. Nincs egyetlen olyan politikai kérdés, ami a két ország kapcsolatában ma vita tárgya lenne. Természetesen az alapkülönbségek fennállnak: ezek a két rendszer eltérő filozófiájából, társadalmi szerkezetéből származnak. A kormányküldöttségnek azonban nem az a feladata, hogy elméleti vagy társadalomtudományi vitákat folytasson, hanem az, hogy az együttműködés szálait keresse. Olyan vitás kérdések ma nincsenek, amelyek a politikai együttműködést zavarnák a két ország között. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon sokszínű találkozóknak nézünk elébe. El tudom képzelni, hogy például a magyar emigráció képviselői sok mindent nem úgy látnak, mint ahogyan mi, és ezt el is fogják mondani. Á kormányszervek képviselői, a diplomaták, a kereskedők is el fogják mondani véleményüket, részben azokat a tapasztalataikat, élményeiket, amelyeket Magyarországon szereztek. Ezt én természetesnek tartom, egyúttal módot ad ez nekünk is arra, hogy elmondjuk a magunk álláspontját, ha úgy tetszik, érveljünk, ha úgy tetszik, vitatkozzunk. Ez a néhány nap nem kevés. A program rendkívül gazdag, és sok lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjenek bennünket, s mi is megismeijük az itteni elgondolásokat. őszintén bevallom, érzek kis lelkiismeretfurdalást, hogy ennyi ideig távol maradunk, mert odahaza most nagyon sok a munka. Az történt azonban, hogy ennek a programnak összeállításakor még nem gondoltunk arra, hogy két másik nemzetközi kötelezettségünk is támad. Arra sem számítottunk, hogy a pártértekezlet engem választ meg főtitkárnak, és átmenetileg a két feladatot együtt kell ellátni. A program lemondása azonban, azt hiszem, politikailag hiba lett volna, részben azért, mert nem minden nap nyílik lehetőség arra, hogy ilyen kis országból küldöttség jöjjön az Egyesült Államokba. Másrészt, ha a jelenlegi politikai helyzetben — itt közeleg az elnökválasztás — elsza- lasztjuk ezt a lehetőséget, hosszú időre kitolódott volna a látogatás. Ezért végül is a sok gond ellenére úgy döntöttünk, hogy jöjjünk el, és a lekiismeretünket úgy nyugtathatjuk meg, hogy kettőzött erővel dolgozunk majd, s így a munkában felhalmozódott adósságot törleszteni tudjuk. Grósz Károly és kíséretének tagjai motoros rendőrök díszkíséretével indultak a chicagói O.Hare repülőtérről a város központjába, a Drake Hotelben lévő szállásukra. Itt is szeretettel fogadták a vendégeket, a szálló homlokzatán magyar lobogó lengett, a bejáratnál magyar nyelvű felirat köszöntötte őket. A szálloda épületében lévő és városszerte ismert elegáns porcelánüzlet hallban lévő kirakataiba erre az alkalomra a pécsi Zsolnai gyár és a hollóházi porcelángyár általa árusított művészi termékeiből rendezett be kis kiállítást. Grósz Károly és kíséretének tagjai este vacsorán vettek részt, amelyet Robert Pritzker, a Marmon Group nevű, mintegy ötven vállalatot tömörítő tröszt elnöke adott a tiszteletükre. A Marmon az Egyesült Államok egyik jelen(Folytatás a 2. oldalon) Félidőnél az aratás A kapásnövények nedvességutánpótlást kaptak Országszerte jó ütemben halad a kalászos gabona betakarítása; a MÉM adatai szerint az aratás félidőhöz érkezett. A tavaszi árpát már mindenütt levágták, a búzának eddig 50 százalékát takarították be, a rozsnak ötödét, a tavaszi árpának pedig több mint egyharmadát. A munka az elmúlt évinél egy héttel korábban kezdődött, és ezt az előnyt jelenleg is tartják a mezőgazdasági nagyüzemek. Annak ellenére így van ez, hogy a magborsó és a tavaszi árpa a szokásosnál előbb érett be, és mivel ez a két növény a vágást megelőző napokban különösen érzékeny az esetleges viharokra, esőzésekre, az agronómusok úgy döntöttek, hogy a kombájnokat betakarításukra összpontosítják. Emiatt a búza átmenetileg hátrább került a rangsorban, most azonban már teljes ütemben dolgoznak a gépiek, és naponta 80- 90 ezer hektárról takarítják be a kenyérnek valót. Amennyiben az időjárásban nem következik be döntő változás, a hét végéig a termőterületnek akár 80 százalékát is learathatják, és a déli országrészekben lesz olyan üzem, ahol a betakarítás nyári szezonja véget is ér. A mezőgazdászokat az elmúlt két hétben különösen sokat foglalkoztatta, hogy a kapásnövények nem kapták meg a szükséges nedvesség utánpótlást, s ezért fejlődésük némileg megtorpant. A július közepi esőzések éppen ezért a lehető legjobbkor jöttek, még olyan áron is, hogy egy-két napra félbe kellett szakítani a munkát a kalászosgabona táblákban. Különösen a kukorica várta az esőt; ez a növény a fejlődésnek éppen abban a szakaszában van, amikor a legtöbb nedvességre van szüksége. A napraforgó országszerte virágzásban van, és ugyanúgy elvárta a csapadékot, mint a kukorica. A cukorrépa szintén meghálálja a szárazabb időszak után beköszöntő esőzéseket, amelyek különben az ország termőterületének 80-85 százalékát érték el, a mérések szerint 15-25 milliméteres átlagos hozammal. (MTI)
