Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. július 2., szombat MEGYEI PANORÁMA 5. Nap... fény... nyár... Sarud... Nyár. könnyű tavaszi szél sodorja felénk a víz szagát. Körben a szelíd síkság, szemet-lelket nyugtató szabad messzeség. Nyárfák hullatják fehér pelyhüket, mint júniusi havat gördíti tova a fuvallat. Felkapaszkodunk a gátra. A Tisza lustán nyújtózik, csónak ring a vízen. A sarudi halászok már kifogták napi zsákmányukat, csak a horgászok várják türelmesen a kapást... Csend van és nyugalom. Itt, az üdülőkörzetben hétköznap kihaltak a házikók, lakat őrzi a kapun a kerteket. — Többnyire szombaton, vasárnap élénkül a környék — mondja Tolmács János sarudi tanácselnök. — Kétszázhatvan családnak van már itt üdülőtelke, a Tisza II. megépítésével alakult meg a körzet. Eleinte az öreg házakat vásárolták meg, amelyekből elvándoroltak a benne élők, aztán ahogy terjeszkedtünk, újabb területeket osztottunk fel. Most is van harmincöt eladásra váró telkünk, huszonegy vállalati parcella. Persze, a korábbi években már sokat eladtunk. — Ezek szerint az üdülőkörzet segít a falu népesség- megtartó erejében ? — Nem mondhatnám. A fiatalok csak hétvégére járnak ide, a végleg letelepedők mind nyugdíjasok. így hát a munkaképes korúak száma Sarudon nem nő. — Önök is küzdenek a gonddal, hogy kevés az elhelyezkedési lehetőség a községben? — Sarud mezőgazdasági jellegű település. Ezerhatszá- zötven lakosunk van, az itt élőknek a termelőszövetkezet adja jobbára a kenyeret. Ez itt a legnagyobb üzem, négyezer hektáron gazdálkodnak. A takarmánykeverő üzem hetven embert foglalkoztat, a füzesabonyi Áfész húsüzemében mintegy huszonötén dolgoznak. Elenyésző az eljárók száma, mindössze öt-hat százalék, akik az iparban dolgoznak. Bóklászunk a falu utcáin. A legtöbbet már portalanítot- ták, kiépítették'az útpadkákat is. Vezetékes ivóvíz már régóta van Sarudon, tavaly egy újabb kutat építettek, azóta nincs szükség korlátozásra. Megépült az ABC is, azt mondják az itt élők, jó a kínálat, mindig friss a tej, a kenyér. Az áruházzal szemben, az árokparton amolyan mozgó zöldségárus kínálja portékáját: — Tiszanánaiak vagyunk, gyakran hetente többször is átjövünk árulni — mondja Ipacs Jánosné. — A férjem kistermelő. — No és megéri az üzlet? — Hogyne. A paprika, a paradicsom még fólia alatti, itt a kertekben eleddig nem termett. Akkor igazán nagy a forgalom, amikor az üdülők itt tartózkodnak... Ha Sarudon járunk, nem hagyhatjuk ki az általános művelődési központot. Eredményeikről, kísérletező kedvükről már korábban is hallottunk, most Végh Mihály igazgató mégis újdonsággal szolgál: — A Zsolnay-féle tudományos nyelvi-irodalmi kommunikációs módszert már korábban bevezettük, nem is sikertelenül. Most szeptembertől a képességfejlesztő iskolát valósítjuk meg. Hosszas előkészület kellett hozzá: számos továbbképzésen vettek részt nevelőink. Törökbálintról maga dr. Zsolnay József is járt nálunk, segítendő a módszer bevezetését. — Az országban még kevés helyütt alkalmazzák a metodikát... — Ha jól tudom, mi vagyunk a tizedik iskola. A nevelés már az óvoda nagycsoportjában elkezdődik, a tananyagban szerepel többek között a dramatizálás, a bábozás, az illem. A matematikai „blokkban” reijtvényfejtés, sakk is helyet kap, az emberismeret pedig nem pusztán a biológia tantárgy: a nyolcadikosok például szexuálkultúrát tanulnak. A testnevelés és a zenei nevelés összefonódik, hangszeren játszanak a gyerekek, s a törzsanyagba beleépül a népitánc is. Idegennyelvet első osztálytól tanulnak, itt Sarudon az angolt. E komplex képzés, nevelés megvalósítása bizonyára nem A húsüzemben készül a kedvelt sarudi hurka csak falubéliek, „édestestvérek” lennénk. Hétvégeseknek hívjuk őket, valamennyi ükét befogadták a sarudiak. — Nagy a család?? — A férjemmel élünk ket- tecskén, de most egy évig itt lakott nálunk a kisunokánk. A lányom ugyanis Tengizben van, büfévezető, majd júliusban jön végleg haza. Egyébként Egerben laknak, az unokám ott járt iskolába, de a negyedik osztályt itt végezte. Nagyon élvezte az új módszert, szinte azonnal lépést tudott tartani a többiekkel. A kempingtől csak egy ugrás a strand. Kistiszának hívják a helybéliek, itt nem oly mély a víz, mint távolabb, az elárasztott területen. A szinte beláthatatlan víztükört apró kis szigetek bontják meg... gyönyörű táj! Az Aranyoshoz, a Laskó hídhoz szelíd csobbanásokkal siklanak a csónakok, távol felbúg egy karcsú motoros, hangja elhal a szélben. — Szeret horgászni? — Én csak enni szeretem a halat, unalmas lenne naphosz- szat ücsörögni — az öregember feljebb tolja szalmakalapját. — Van itt több öreg halász. Gulyás György, Ficsor András. Elnézem őket, csendesek, elkuszmolékolnak a csónakban. Nyugodtak, azért élnek olyan sokáig. Török Istvánnak alighanem igaza van... — Egyáltalán lehet ilyen környezetben idegeskedni? — Van, akinek akad rá oka. Én békés természetű vagyok, negyvenhárom éve élünk együtt a párommal, de sose veszekedtünk. Igaz, idő se volt rá, mindig dolgoztunk keményen. Én még nyugdíjasként is a strandon vagyok gondnok. Könnyű tavaszi szél sodorja a víz szagát. Körben szelíd síkság, nyugtató szabad messzeség. Sarudra ráköszöntött a nyár... Ipacs Jánosné: — Megjárja az üzlet... Török István: — A halászok nyugodt emberek kis erőfeszítést igényel. De a továbbtanulásnál jelent-e előnyt a gyerekeknek? — Bízunk a sikerben. Öt évig voltunk a Népművelési Intézet kutatóhelye, az első fecskék közt az országban. Van hát gyakorlatunk a képességfejlesztő módszerekben...Tárgyi feltételeink is adottak, bővítettük a zárt televíziós láncot, több telexes készüléket kaptak a tantermek. Az általános művelődési központot számítógépekkel is felszereltük, arra törekedtünk, hogy mind a felnőttek, mind a gyerekek mint munkaeszközzel ismerkedjenek meg velük, s ne játékprogramokra szolgáljanak. A számítástechnikai oktatást a jövő tanévtől, fakultatív formában indítjuk be... A termelőszövetkezet melújjá: ami a legszebb, semmi sem művi benne, a búboskemence is a múltat őrzi. Vajha a kocsmák helyett, az ivókká züllött füstös bisztrók helyében minél több ilyen kulturált, kellemes szórakozóhely lenije! A kemping bejáratánál tábla áll, rajta a felirat: Saturnus Tours Utazási Iroda. A tágas -térségen még nem olyan sokan verték fel sátrukat: néhány nyugatnémet turista, a budapesti Lövey Klára Gimnázium tanulói és nevelőintézeti gyerekek. — A bisztró most nyitott — mondja a pult mögött álló fiatalember, Baranyi Zoltán. — Épp a Köjáltól várjuk az ellenőröket, ugyanis a hét végétől melegkonyhánk is lesz. Egytálételeket főzünk majd... De egyébként is, a kempinglakók szeretik a maguk főzte halászlét, bográcsgulyást, merthogy erre is van lehetőség. Az irodában találjuk Lőkös Jánosnét, ki régóta Sarudon él, tőle érdeklődünk az itteni dolgok rendjéről: — Nem panaszkodhatunk, jól ellátott a falu. Az ABC hattól-hatig nyitva, zöldségre, húsra sincs gondunk... A mi házunkat már körbeépítették üdülőkkel, nagyon jól megvaVégh Mihály: — Bízunk a képességfejleszt« módszer sikerében ett bekukkantunk a húsüzembe, ahol Molnár László üzemvezető kalauzol: — Naponta 32-34 sertést vágunk és dolgozunk fel, az állatokat a besenyőtelki tsz- től és a háztáji gazdaságoktól kapjuk. Negyven fajta termékünk közül húszféle a készáru, főként a lángolt- és a sütni való kolbász a jelentősebb mennyiség. Egerbe szállítunk és a saját hálózatunkba. — Van specialitásuk is? — A sarudi hurkát szeretik a vevők. Most új termékként a gépsonkát kezdjük készíteni, a próbagyártás már meg is volt. Utunk tovább visz, ezúttal a kempingbe tartunk. Nem messze tőle egy csodálatosan szép parasztházra bukkanunk. A kétszáz éves öreg, műemlékjellegű épületben két hete nyílt meg a Sirály büfé. Városon is megirigyelhetnék. A fehérre meszelt, nádfedelű házikót a maga természetes eredetiségében állították Mikes Márta A kétszáz éves parasztház a maga természetességében épült újjá Víz partján „vad lakók' Szélfútta nád közt halkan siklik a csónak (Fotó: Perl Márton)
