Népújság, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
NÉPÚJSÁG, 1988, július 14., csütörtök 3. Az MSZMP KB ülése (Folytatás a 2. oldalról) zók érdekeltségének növelését teljesítményük fokozásában. Mindezen intézkedések lehetséges anyagi forrásaként említette Nagy Sándor a beruházási költségek csökkentését, a vállalati tartalékok kiaknázását, a költségvetési kiadások mérséklését, a nem gazdaságos termelői és kereskedelmi kapcsolatok fokozatos leépítését. Fodorné Birgés Katalin úgy vélte, hogy a bérrendszer kötöttségeinek feloldásával és az infrastruktúra fejlesztésével lehetne csökkenteni a lakossági terheket. A Központi Bizottság tagjai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, reformok politikai, társadalmi és ideológiai hatásával, kísérőjelenségeivel is. Maróthy László kedvező feltételként említette, hogy az országos értekezlet után nőtt a párt döntésképessége, kedvezőtlen viszont, hogy nem alakult még ki a fordulatot segítő termeléspolitika, s nem eléggé érezhető ebben az irányban a piaci hatás sem. Szlamenicky István azt húzta alá, hogy a lakosság annál következetesebben áll majd ki a reális tervek, programok mellett, minél jobban ismeri a valóságot, minél jobban érti a jövőt érintő elképzeléseket. Ördögh Szilveszter is a politika őszinteségét, a bizalom növelését, a szakismeret terjesztését, s mindezekkel együtt a dolgozó, alkotó, áldozatokat és terheket vállaló ember megbecsülését tekintette fejlődésünk leggazdagabb forrásának. Maróthy László felszólalásában tájékoztatta a Központi Bizottságot a bős—nagymarosi erőmű építésének jelentőségéről az energiagazdálkodás, a hajózás, az árvíz- és környezetvédelem szempontjából. Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszonegyen szólaltak fel. A Központi Bizottság ülése ma a népgazdaság fejlődésének év eleii tapasztalatairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat, valamint a szóbeli kiegészítés vitájával folytatódik. Szóvivői tájékoztató A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének első napi vitáját követően Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára tartott szóvivői tájékoztatót. Elöljáróban hangsúlyozta: új eleme volt az ülésnek, hogy az első napirenddel kapcsolatos előadói beszédet követően kritikus és ellenvéleményeket is megfogah mazó kérdéseket tettek fel a résztvevők. Főleg arról érdeklődtek. hogy a támogatásokat miként lehet átcsoportosítani. illetve elvonni, s ez mennyiben érinti a vállalatokat, a fogyasztókat. Ezután 23-an jelentkeztek hozzászólásra, s a tanácskozás közben még ketten kértek szót. A vitában eddig 21-en fejtették ki véleményüket, így négyen ma kapnak szót. Az első napirend vitájának zárszava után dönt a testület, hogy a gazdaságfejlesztésnek — a Népszabadságban korábban ismertetett — „A” és „B” változata közül melyiket támogatja. A szóvivő a továbbiakban kifejtette: ami az „A” és „B" variációt illeti, az ülésen élénk vita bontakozott ki, de a túlnyomó többség az „A" változatot támogatta. Amint az egyik felszólaló megfogalmazta: ha a lassú halál vagy az operáció között kell választanunk mai gazdasági helyzet megoldására, akkor ő az operációt ajánlja,* tudva, hogy abban is van kockázat, azaz társadalmi és szociális feszültségekkel járhat együtt. Az eszmecserében a felszólalók tulajdonképpen az eddigi tapasztalatokkal, az eddigi gyakorlattal vitatkoztak. kiemelve ezekből a kedvező vonásokat, illetve a negatívumokat. Az elmarasztalások zömmel a döntési rendszert érintették, felvetették a hozzászólók, hogy nem volt lehetőség többféle variáció megvitatására, nyílt döntésre például a nagyberuházások esetében. A Magyar Rádió munkatársa Németh Miklós délelőtti referátumában elhangzottakra utalva arról érdeklődött: milyen intézkedésekre van szükség még ebben a hónapban annak érdekében, hogy 10—12 milliárd forinttal csökkenjen a költség, vetési hiány. A kérdésre válaszolva Berecz János kiemelte: olyan intézkedésekről van szó, amelyek elsősorban a vállalatokat érintik. Ilyen például a határozottabb ösztönzés az export növelése vagy szinten tartása érdekében és a vállalati jövedelem növelése ott. ahol a teljesítmény alapján ezt kiérdemelték. Mindez súlyosan érinti a veszteséges vállalatokat, mert gyorsítani kell a támogatás csökkentését, s ez azzal jár, hogy működésük lehetetlenné válik. Az adókedvezményeket is felülvizsgálják, következetesen behajtják az adókat, illetve egyes támogatásokat tételesen is csökkentének. Tulajdonképpen ebből „áll össze” a 10—12 milliárd forint. Szó van arról, hogy a lakosságot érintő intézkedésekre is sor kerülhet, erről még nincs döntés, olyan lehetőségeket vizsgálnak, mint például a hitelkiáramlás fékezése, esetleg magasabb kamat megállapítása. Többen vélekedtek úgy a vitában, hogy az „A” változat jobban kidolgozott, mint a „B” variáns — mondta a Népszabadság munkatársa, s megkérdezte: o Központi Bizottság miért nem azonos mélységben dolgozta ki a két változatot. A válaszból kiderült: most arra kér felhatalmazást a szakembergárda, illetve a kormány illetékes intézményrendszere, hogy melyik variációt dolgozzák ki alaposabban. Meggyőződésenp — mondta Berecz János —, hogy az „A" változatot nagyobb erővel támogatják, emellett azonban a „B" variációt is figyelemmel kísérik. Idén még egyszer lehetősége lesz a Központi Bizottságnak, hogy áttekintsen egy, már részleteiben is jobban kimunkált variációt. Az MTI munkatársa arról érdeklődött, hogy akadtak-e olyan felszólalók, akik egyik változattal sem értettek egyet és valamilyen más elképzelést vázoltak fel; továbbá arról tudakolózott: a programok megvalósításával együtt járó lakossági terheket hogyan mérlegelték véleményük megfogalmazásakor a hozzászólók. Olyan felszólaló, aki azt mondta, hogy egyik változat sem jó, nem volt — hangzott a válasz. — Ketten is amellett érveltek, hogy nem kellene szigorú határt húzni a két variáció között, mert elképzelhető, hogy az „A” megvalósítása esetén a „B”-ből is fel kell néhány elemet használni, különösen abban az esetben, ha erőteljesebb szociális feszültségek keletkeznek az intézkedések nyomán. Egy munkásnő viszont annak a véleményének adott hangot: elég a halogatásból, 10 éven keresztül toltuk magunk előtt a problémákat. Nézzünk szembe a helyzettel, a tényekkel, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy átjussunk ezen a nehéz szakaszon mondta végezetül Berecz János. TURISTAUTAKON Mátrai július Megyénk sok helyén még júliusban is csak lassan élénkül a várt idegenforgalom. Elégedetlenek az egriek és panaszkodnak a Mátrában. Kivés András, a parádi fogadós — a környék első magánkempingjének tulajdono. sa — ráncba szaladt homlokkal magyarázza kerthelyisége délelőtti csendjében, hogy az új szezon messze elmarad a várakozástól; ha így megy tovább, nem is tudja, mi lesz velük. Inkább csak éttermének egy- egy vendégcsoportjára — a kiránduló üdülőkre — számíthatnak, meg a szintén meglehetősen gyér létszámú táborozókra, s rájuk is csak olykor. Kevés az egyéb érdeklődő, pedig szálláshelye bőven akad, és a sátorverőket is szívesen látja. Nem utolsósorban: az árai sem riasztóak. A Gyöngyszöv Afész mátraházi Mini Cukijában is legfeljebb közepes a vendégjárás — mondja Fülöp János szerződéses üzletvezető — jóllehet a hagyományosabb büféárukat több mindenfélével próbálja kiegészíteni. Ráadásul ő nem emelte például a sörárakat, aztán —, hogy csak egyet említsen — saját termelésű zöldség-gyümölcsfélével is csalogatja a turistákat. A Sás-tói Kempingben Treiber Ágota, a Mátra Tours munkatársa már a tavalyival szinte azonos látogatottságról beszél. Hét közben ugyan sátorhely még van bőven, de a faházak nagy részét lakják, s a motel telve. A hétvégeken pedig most is mindig sokkal népesebb a kedves „erdei szálló”. — Honnan érkeznek a látogatók? — kérdezem a „recepcióst”. — A külföldiek főleg Hollandiából — válaszolja kapásból —, de számosán jönnek hozzánk finnek, svédek, dánok és belgák is. Érdekes, hogy a németalföldiek közül többen biciklivel, söl gyalogosan is felkeresnek bennünket. A hazaiak jobbára a mi alföldünkről látogatnak hozzánk. Az idén is sok a visszatérő vendégünk. jó néhányuk hetekre itt marad. A csehszlovákokat vagy a lengyeleket azonban — úgy látszik — most hiába várjuk . . . Az érkezőknek — szokás szerint — egy sor szolgáltatással kedveskednek. Kerékpárt, pingpongfelszerelést, tollaslabdakészletet, nyugágyat kölcsönöznek, postacikkeket, horgásznapijegyeket árusítanak. S persze — mint már szintén hagyományos — néhány újdonsággal teremtenek még nagyobb kedvet a tartózkodáshoz. A jelenlegi szezonra az eddigi 32-ről 58- ra növelték a lakókocsikhoz szükséges elektromos csatlakozók számát, s valameny- nyi faháznál is biztosítanak már hasonlókat. Betonalapra helyezték a kemping saját, többszemélyes sátrait, ahol a romantikusabb elhelyezést igénylők is villanyfény mellett, ágyneművel ellátott heverőkön pihenhetnek igen szolid térítés ellenében. S ha jelenleg ugyan még terv is, bizonyos, hogy jövőre már a műanyag borítású teniszpálya sem hiányzik a vendégeknek. Tihanyi László — az idegenforgalmi hivatal csónakosa — öt új ladikkal felfrissített vízijármű-állománnyal iparkodik állni az érdeklődők ostromát. Ettől az évtől kezdve már szerződésben dolgozik, amelynek alapján 110 ezer forintos bevételt ígér a cégnek. — összejön e tisztes summa? — kíváncsiskodom. — Muszáj! Különben felkopna az állam ... Egyébként az új szezonban csak két forinttal emelkedett a sétaút ára. S úgy látom, hogy ezt észre sem veszi, aki igényli. Nemegyszer mind a tíz csónakunk foglalt. Különösen. amikor egy-egy csoport veszi igénybe az egész parkot, még várakozni is kell az evezésre. A kölcsönző — mint megtudom tőle — egyben halőr és vadkacsagondozó. Nagy öröm neki is, hogy a vízi szárnyasok állománya az évekkel ezelőtti néhány darabról nyolcvanra-százra gyarapodott, ami így már külön látványossága a szép fekvésű, vadregényes környezetű tónak, pihenő- és kirándulóhelynek. Látványosság a szédítő magasságú kilátótorony puszta megtekintése is, igazából azonban úgy élmény, ha közel háromszáz lépcsőfokán felkapaszkodik a vándor. Vonzza is a látogatót — hallom a kezelőjétől, Bozsik Fe. renctől — néha három helyen használt közös bélyegzővel szinte nem győzi templizni a belépőjegyeket. Kár, hogy a megközelítésre szolgáló feljáró egy része erősen sérült. s ennél fogva igen balesetveszélyes, meg a torony hibás kerítésén akkor is bejuthatnak az erre kalandozók, amikor a felügyelőnek már lejárt a műszakja ... Hosszabb túrára készülődő családdal futok össze a tóparton. — Lajosmizseiek vagyunk — válaszolja érdeklődésemre Dékány Imre — itt nyaralunk a kempingben az idén is, mint már vagy hathét esztendeje ilyentájt. Kipróbáltuk már a sátrat. a faházat, s jelenleg az egyik motelszobát lakjuk, igazán szintén elviselhető áron. Roppant szeretjük a természetet, sorra-rendre becserkésszük a vidéket, inkább csak aludni térünk a táborba. — Már, amikor! — szól közbe harmadikos Évi lánya. — Mert egyszer előfordult már az is — nevet —, hogy kinn maradtunk az erdőn, még éjszakára sem tértünk „haza". Egy kicsit eltévedtünk. s nem akartuk a további kockázatot, igy a fák alá. a gyepre „ágyaztunk” a magunkkal egyébként mindig hordott pléddel. A biztonság kedvéért azonban, persze, tüzet is raktunk, s így az egyetlen takaró tényleg melegnek bizonyult. — Meddig maradnak? — Három hétre jöttünk — veszi át a szót a feleség — s biztosan ki is tartunk addig. Bár — hadd panaszkodjam is egy kicsit — nem egészen könnyű. Mivel a vendéglői kosztot mi sem engedhetjük meg magunknak, naponta főzőcskézünk. Ám a szükséges zöldségfélék beszerzése roppant nehézkes itt. Inkább nincs, mint van áru, s ha akad is, például tavalyi a krumpli. Hagymát csak Mátrafüreden tudtunk szerezni, mást — például tarhonyát — pedig még ott sem. Igazán megérdemelne ez a látogatott hely egy komolyabb szaküzletet is. ahonnét — aligha túlzott igény ez — netalán még a friss gomba sem hiányozna. Arról már nem is beszélve, hogy a napi újság is elkelne, s későbben zárhatna — mondjuk — a csónakos. No, de hagyjuk a gondokat! Az az igazság, hogy ez a Sás-tó még így is roppant kellemes hely. S természetesen megpróbálunk jövőre is visszatérni. — Viszontlátásra! Gyóni Gyula EGY SZAKOKTATÓ GONDOLATAI A sütőipar „gyermekeiről” Eredeti szándékommal ellentétben ezúttal nem egy kiváló ifjúsági brigádról esik szó a következőkben. Egyszerű oka van: a címet elnyert sütőipari tanulók befejezték már tanulmányaikat, pihennek, nyaralnak, s közülük nem mindenki tér majd vissza néhány hét múlva a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat kemencéi, dagasztógépei mellé. Egy valaki azonban maradt... Herczeg Endrcné- szakoktató, aki tréfásan a gyerekek „második anyjának” nevezte magát. A beszélgetés végén úgy éreztem, joggal... — Amikor elindítottuk ezt a mozgalmat, azt szerettük volna, hogy a gyerekek már most megszokják, mi is az a brigád, milyen feladatokat kell teljesíteniük — a munkán túl — és egyáltalán: érezzék, milyen az a légkör, ahol később, felnőttként is dolgozniuk kell — mondja. — Az itt dolgozókéval teljesen azonos feltételeket teremtettek? — A munkában igen. Ezeknek a tizenöt-tizenhét éves lányoknak, fiúknak ugyanúgy kell tudniuk dagasztani, a forró kemence mellett izzadni, süteményeket formázni, mint a „nagyoknak”. És dolgoznak is rendesen. — Tapasztalatai szerint a fiúk vagy a lányok értenek jobban ehhez a mesterséghez? — Nem lehet egyértelműen válaszolni erre a kérdésre. Az úgynevezett tábla- munkában a lányok győznének — ez könnyebb erőkifejtést igényel, lényegében a sütemények — a bukta, a briós, a túrós batyu és egyebek — készítéséről van szó, amihez inkább kézügyességre van szükség. A fiúk viszont alkalmasabbak a nehezebb fizikai dolgokra, a dagasztásra. a kemence melletti feladatokra. — Gondolom, az együvé tartozásuknak nem az az egyetlen alapja, hogy egy helyen dolgoznak ... — Először a bizalmukat kellett elnyernem... Az első fél évben még csak ismerkedtem velük, tanulgattam az arcukat, nevüket. Később egyre több mindent árultak el magukról. Amikor kellett, mi mindig segítettünk egymásnak és másoknak is. — Mondana erre néhány példát is? — Történt, hogy hóakadály miatt nem tudtunk idejében szállítani valahová kenyeret. A gyerekek itt maradtak munkaidő után is —■ ők egyébként csak hat órában dolgoznak — hogy pótolni tudják a hiányzó meny- nyiséget. Ha hívtak, mentünk Hatvanba ostyát. Halma jugrára kekszet csomagolni — ez szakmai szempontból sem ártott nekik —, de ha esetleg beteg volt a takarító néni, még követ súrolni is beálltunk... — Manapság nincs igazán tekintélye a munkának. Mi az, amivel mégis buzdítani tudja őket erre? — Nagyon egyszerű: én is dolgozom. Ha azt látnák, hogy elmenekülök a nehezebb dolgok elől. vagy rájuk akarom hárítani, beszélhetnék akármit — hasztalan lenne. Állandóan köztük vagyok, hajtom őket is, magamat is, itt lehetetlen lustálkodni egyébként is. Meleg van, az élesztő, a tészta dagad, nem szabad megvárni, mig használhatatlan lesz. A magyarok különben is nagyon igényesek a kenyérre — helyes táplálkozás ide vagy oda. elég sokat megeszünk belőle — az egriek pedig szerintem még az átlagosnál is jobban odafigyelnek arra, mi kerül a kosarukba. — Közös élmények? — Hát, volt elég. Együtt mentünk például szerenádoz- ni, amikor utolsóévesek lettek. Elutaztunk Bulgáriába, ide-oda. És idetartozik az is, hogy az elmúlt évben aranykoszorús, az idén pedig Kiváló Ifjúsági Brigád lettünk. Doros Judit Üj asztalosipari üzem Körmenden Körmenden, a FALCO Fakombinát Fűrész- és Asztalosipari Gyárában új asztalosipari üzem kezdte meg működését, ahol rétegelt, ragasztott, hosszában toldott szerkezeteket gyártanak. Így a fahibák kiejthetők, és a ragasztott technológiával tökéletes minőség érhető cl. Különféle profilokat készítenek, amelyeket nyílászáró szerkezetekhez- valamint a betonyp lakóházak szerkezeti elemeihez használnak. Az üzemben évente 8 ezer köbméter ilyen szerkezetet gyártanak. A hossztoldó gépsornál IMTI-fotó: Czika László)
