Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
10. TUDOMÁNY ÉS VILÁGA NÉPÚJSÁG, 1988. június 11., szombat Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy nemrég Egyiptom ’88 elnevezéssel magyar expedíció járt az elmúlt évezredek hagyományait őrző arab országban. Elsődleges céljuk az volt, hogy megismerkedjenek az ókor csillagászati vonatkozású emlékeivel. Az expedíció tagja volt az Egerben élő Vasné Tana Judit is, aki élményeiről, tapasztalatairól az alábbi képes összállítás- ban számol be olvasóinknak. Egyiptom ’88 A Királyok völgyében I. Széthi sziklasír mennyezetén /középen/ a sarkkörüli csillagképek jelképes ábrázolása látható. Ókori csillagászati emlékek nyomában Többhónapos lázas készülődés után érkeztek az Egyiptom ’88 expedíció tagjai a 15 milliós Kairóba. A hatalmas, pezsgő életű keleti nagyváros képe megdöbbentő kettősséget mutat. A Nílus partján felhőkarcolók nyúlnak a kék égbe, ám a csillogó vízfelülettől karnyújtásnyira az omladozó falú tömeglakások mellett gyerekek játszanak a piszokban. Valójában fel sem fogjuk, milyen öreg is ez a város, amíg nyugat felé meg nem pillantjuk a hatalmas piramisokat. Busszal indultunk tovább az elmúlt évezredek emlékeit őrző Nílus völgyében Felső- Egyiptom felé.Ez az ország nemcsak több évezredes múltjával, hanem természeti viszonyaival is sajátos helyet foglal el az afrikai kontinensen. Az ország területe Magyarországénak tízszerese, azonban a lakosság nagy része a Dunántúlnál kisebb területen él. Már évezredekkel ezelőtt kialakult a Nílus termékeny földjének vékony sávja, ahol a folyó medret ásott a sivatagba, és évről évre termékeny iszappal borította be a homokot. Ez a termékeny sáv azonban sehol sem szélesebb 15-20 kilométernél. Évezredek óta az évente beköszöntő áradások teremtették meg a gazdálkodás feltételeit. Az asszuáni nagy gát építése óta az áradások megszűntek, ma zegzugos csatornácskák hálózzák be a termékeny völgyet. A vályogkunyhók körül a pálmaligetekben, a cukornád- és más ültetvényeken szorgos- kodnak az emberek. Ez a kép kisérte expedíciónkat többszáz kilométeren át. Leérve a Nílus nagy kanyarulatáig, Luxorba, az egykori Újbirodalom fővárosába, megkezdhettük munkánkat. A túlsó parton, ahol a Nílus termékeny sávja hirtelen véget ér, találjuk a fáraók egykori temetkezési helyét, a Királyok völgyét. Itt kezdtünk el ismerkedni az ókor csillagászati vonatkozású falfestményeivel, a sírok mennyezetét díszítő ábrázolásokkal, amelyekről később részletesen lesz szó. Utunk következő állomása Asszuán volt. Innen egynapos kirándulásra indultunk a Ráktérítőt átlépve Abu Szim- belbe. Ltunk legdélibb pontján a 22 fok 20 perc földrajzi szélességen 3017 kilométerre voltunk Egertől. A Nasszer-tó partján megcsodálhattuk II. Ramszesz hatalmas sziklatemplomát. Itt végeztük el a napmagasságmérés főpróbáját. Eredményeink szerint március 17-én a Nap 66 fok magasan delelt a látóhatár fölött, ott, ahol hazánkból nézve nyári fordulókor, június 21-én. Abu Szimbel földrajzi helyzetéből következik, hogy innen a csillagok és a Nap is mintegy 25 és fél fokkal magasabban látszanak, mint Magyarországról. A kedvező légköri viszonyok közepette lehetőség nyílt a déli csillagos égbolt tőlünk láthatatlan részének a megfigyelésére is. Legtöbben életünkben először láttuk és fotóztuk a Dél Keresztjét, a Vela /Vitorla/ csillagképet, a Canopust, és a Centaurus csillagképet. A legérdekesebb munka- programunk az volt, amikor megismételtük a híres ókori tudósnak, az egykori alexandriai könyvtár vezetőjének, Era- toszthenésznek a mérését, aki egyszerű, de ötletes módszerrel próbálta megmérni a Föld kerületét. Megfigyelte, hogy nyári napfordulókor Asszuánban a Nap függőlegesen világít le a kutak mélyére — vagyis a zenitben delel -, míg ugyanekkor Alexandriában az ámyékveze- tőkkel végzett mérések eredménye szerint iránya 7 fok 12 perccel eltér a függőlegestől. Ez a szög a teljes kör 1/50-ed része. Ebből Eratoszthenész arra következtetett, hogy a Föld kerülete ötvenszer nagyobb az Asszuán és Alexandria közötti távolságnál — feltételezve azt, hogy a két város azonos délkörön fekszik. A Nap magasságát mi a tavaszi napéjegyenlőség idején Asz- szuánban és Alexandriában egyidejűleg olyan egyszerű eszközökkel mértük meg, amelyekhez hasonlót az ókoriak is használhattak. A Nap magasságának az általunk a két városban mért értékének a különbsége 7 fok 13,7 percnek adódott, vagyis alig különbözött az ókorban mért értéktől, amiből arra következtettünk, hogy Eratoszthenész is afaposan megtervezett és tudatos munkát végzett. Ahhoz, hogy a délkör hosszát kiszámoljuk, tudnunk kell a két város távolságát. Eratoszthenész az ókori tudományok központjában hozzájuthatott a pontos földmérési adatokhoz, hiszen a Nílus minden évben kiöntött és elmosta a földek határait, így azokat újból ki kellett mérni. Expedíciónk során minden eddiginél pontosabban határoztuk meg a két város távolságát. Ehhez egy, a navigációs mesterséges holdak rádióadásainak vételére alkalmas műszert használtunk, amely néhányszor tízméteres pontossággal határozta meg a két pont közötti távolságot. Erre Eratoszthenész körülbelül 800 kilométeres értéket kapott, míg az expedíciónk mérései alapján a két mérés helye 844,1 kilométerre volt egymástól. Utunk hátralévő részében ellátogattunk a Smai-félszigetre, s egy éjszakai túrával megmász- tuk a Mózes-hegyet. Ennek csúcsán csodálatos napfelkelte köszöntött bennünket, amelynek fényénél keletre az Aka- bai-öblöt, nyugatra a Szuezi- öblöt láttuk. A csúcsról napkelte előtt sikerült megfigyelnünk a Naprendszer legbelső bolygóját, a Merkúrt. A félszigetről visszafelé menet meglátogattuk Afrika legnagyobb csillagvizsgálóját, amely Kairótól 60 kilométerrel keletre, a sivatagban mostoha körülmények, de kitűnő légköri viszonyok közt üzemel. A Nílus nyugati partján, a megművelt területek mögött, kopár, vöröses sziklák között bújik meg a Királyok völgye. Itt Kákosy László régészprofesz- szorral és munkatársaival találkoztunk. Segítségüknek köszönhetjük, hogy néhány, a nagyközönség számára zárt sír ajtói is megnyíltak előttünk. Csillagászattörténeti szempontból a legnevezetesebb emlék az i.e. 15. században élt Se- nenmut sírja, aki magas rangot töltött be Hatsepszut királynő udvarában. Sírját — valószínűleg különleges kegyként — a királynő halotti temploma mellé építhette, ő azonban titokban meghosszabbította a sírt úgy, hogy a kamrája a templom alatt helyezkedett el. Épségben megmaradtak a sírt díszítő csillagászati ábrázolások, az égbolt ábrázolása és a bolygók, amelyek közül négyet jeleznek. A mennyezeten egy fekete vonalpár között hosszú piros vonal található, amelyik pontosan az észak-déli irányt jelöli ki. Arra kerestük a választ, hogy a föld alatt 40 méter mélységben hogyan tudták meghatározni az északi irányt, hiszen a levezető folyosó kelet-nyugati irányítású. A régi egyiptomiak jól ismerték az eget, tudták, hogy az égi póluskörnyéki csillagok alapján néhány ívperc pontossággal ki lehet jelölni az északi irányt. Ezek kijelölésére pálcákat és egyenlő távolságokban megjelölt köteleket használtak. A merőleges irányok kitűzése egy olyan országban, ahol a szűkös termőterület felmérése, felosztása gyakran szükséges volt, igen egyszerű feladat lehetett. Az egyiptomiak — amióta csak kultúrájuk létezett — mindig kémlelték az eget, főleg a mindennapi életben felmerülő kérdések megoldására. A Nílus évenkénti áradási időpontjának meghatározása a mezőgazdaságnak volt fontos. Megfigyelték, hogy ez akkor követekezik be, amikor az istenként tisztelt Szíriusz egy időben kel fel a Nappal. Ezt a nevezetes napot választották az év kezdetéül is. Naptárunkban azonban 365 napos éveket használtak, az év valódi hossza azonban mint tudjuk, 365,2422 nap. A kis eltérés miatt néhány évvel később a naptári újév már nem esett a Szíriusz heliákus /a Nappal együtt történő/ kelésével egybe, sőt egyre távolodott tőle. A két időpont csak 1460 évenként esett azonos napra. Ezeket országszerte megünnepelték. Látható, milyen fontos szerep jutott a Napnak: Istenként tisztelték, aki égi bárkáján áthajózik a Nílus keleti partjáról a nyugatira. Néhány sír falfestése is erről tanúskodik, a Nap keleten születik, nyugaton elpusztul. Egyik legszebb példa erre Tutanhamon sziklasírjának mennyezete. Ez az égbolt istennőjét, Nutot négykézláb, ujjaira támaszkodva ábrázolja. Teste égboltként hajol a Föld fölé. Elképzelésünk szerint ő szüli meg minden reggel a Napot, ami nyugatra vándorol, ahol Nut elnyeli. Ennek megfelelően a nyugati part volt a halál földje, érthető, hogy minden korban ide temetkeztek. Az egyiptomi csillagászok fontos feladata volt az idő mérése is. Ezt az Ekliptikától délre fekvő úgynevezett dekán csillagok vagy csillagképek segítségével végezték. A dékánok kelésének vagy delelésének megfigyeléséből tudtak — hozzávetőleges pontossággal — az idő múlására következtetni. Az egyes dékánok tíz-tíz napon keresztül jelezték az időt, a mi fogalmaink szerint meglehetősen pontatlanul. A dekáncsii- lagok közül eddig csak a Szinuszt és az Orion csillagkép valaTutanhamon trónusa. A támla felső részén a napkorong, az amámai kultusz Aton istene bocsátja a fiatal párra sugarait. (A szerző felvételei) melyik csillagát sikerült azonosítani. A leghíresebb dekánáb- rázolás a Királyok völgyében, I. Széthi sírjának mennyezetén látható. Ennek másik oldalán a sarkcsillag körüli csillagok jelképes ábrázolását láthatjuk. Mivel ezek soha nem süllyednek a látóhatár alá, az égboltnak ezt a részét a halhatatlanság birodalmának tekintették. Az ókori egyiptomi építészeti emlékek megtekintése közben sok olyan csillagászati vonatkozású ábrázolással találkoztunk, amelynek tárgya a Nap volt. Sokszor láttuk a már említett napbárkát, amelyen az egyiptomiak hite szerint a Nap áthajózott az égbolton. Gyakran találkoztunk olyan domborműves ábrázolásokkal, amelyek jól érzékeltették a Nap gömb alakját. Valószínű, hogy a kitűnő megfigyelőképességű egyiptomiak láttak elsőként napfoltokat. Már jóval i.e. 1000 előtt feltételezték, hogy a Nap gömb alakú. A legszebb napábrázolást Tutanhamon vastagon aranyozott trónusán láthatjuk, amely ma a kairói Egyiptom Múzeum egyik legbecsesebb darabja. Remekmű Tutanhamon színaranyból készült halotti maszkja is, amely megkapó életszerűséggel örökíti meg a fiatalon elhunyt fáraó nőies arcvonásait. Az ókor valamennyi emléke közül a piramisok ragadják meg legjobban képzeletünket. A három leghíresebb Kairó egyik elővárosában, Gizában található. Kheopsz fáraó piramisa a legnagyobb, alig valamivel kisebb Khephréné, míg a legkisebb a Mükerinosz piramis. Ezek már Hérodotosz idejében is magukon viselték az idő és a homokviharok nyomait. A piramisokat borító ragyo-. gó mészkőlapok, amelyek valaha vakítva verték vissza a Nap sugarait, ekkorra már megfogyatkoztak. Óriási vállalkozás lehetett a felépítése, hiszen a kő egy részét 15 kilométer távolságból kellett ideszállítani, a sírkamra építéséhez használt asszuáni gránitot viszont mintegy 800 kilométerről. A becslések szerint a Kheopsz-pira- mist kétmillió 300 ezer hatalmas kőtömbből állították össze, a legnagyobbak tömege a 15 tonnát is eléri. Nemcsak a piramis méretei érdekesek azonban, hanem a hatalmas gúla geometriája is. Oldaléleinek hossza 230,5, magassága 146 méter. Oldalait néhány ívperc pontossággal a fő világtájak felé tájolták. Expedíciónk tagjai a helyszínen győződhettek meg arról, hogy az eredeti tájolást ma már lehetetlen teljes pontossággal ellenőrizni, hiszen a piramis oldalfalai erősen lekoptak, így az oldalélek pontos iránya ma már nem jelölhető ki. A piramis csaknem pontosann a 30 fokos szélességi körön fekszik. Felmerül tehát a kérdés, hogy az építők valóban pontosan erre a nevezetes körre akarták-e építeni? A mérések alapján e pont földrajzi szélessége 29 fok 58’ 41,5’ — vagyis alig másfél ívpercre van a 30 fokos szélességi körtől. Ez azt jelenti, hogy a piramis csúcsa mindössze 2240 méterrel van délebbre a 30 fokos szélességtől. Igen érdekes még az a lejtős, keskeny csatorna, amely északi irányba néz. Feltételezhető, hogy lehetett bizonyos csillagászati vonatkozása is, hiszen a csatorna a sarkkörüli csillagokra néz, amelyek sohasem nyugszanak le, nem kerülnek a horizont alá. így az ókori egyiptomiak hite szerint ezek a csillagok sohasem halnak meg, itt van az örök élet birodalma, ahová a halott fáraó lelke távozik. A piramis bejárata az északi oldalon nyílik, és 1,3 méter magas, hosszú, meredek feljáró vezet a sírkamrához, majd egy hatalmas kiszélesedő folyosón figyelhetők meg azok az óriási kőtömbök, melyeket lépcsőzetesen helyeztek egymásra, így kialakítva egy boltozatot. A Kheopsz piramis belseje érzékelteti legjobban a monumentalitást, a pontos kivitelezést, azt a hatalmas tudást, munkát, amely az ókori egyiptomiak szakértelmét hirdeti. Kétségtelen, hogy a Kheopsz piramisnak vannak bizonyos csillagászati vonatkozásai is, de korántsem annyi, amennyit a piramidisták gondolnak. Vasné Tana Judit V J Egy hetes teljes szállodai ellátást nyerhet, 30.000 Ft értékben, az a kedves vendégünk, akinek a szerencse is kedvez. LEGYEN A VENDÉGÜNK a PARK SZÁLLÓ ÉTTERMÉBEN 1988. június 20-án 19 órakor megrendezendő játékos vetélkedővel összekötött VACSORAESTÜNKŐN További nyeremények: II. dij: 5 napos szállodai ellátás (10.000,- Ft) III. dij: hétvégi szállodai ellátás (5.000,- Ft) IV. dij: 4 személy vacsoradíj visszatérítés. Az első helyezett még a döntőbe is bekerülhet, amit a TELEVÍZIÓ KÖZVETÍT Az est folyamán MÁTYÁS RUDOLF Világbajnok Mesterszakács gondoskodik arról, hogy a finom egri borok mellől, az Ínyenc falatok se hiányozzanak! A szünetben: CSALA ZSUZSA GAÁL GABRIELLA MADARÁSZ KATALIN BENKÓCZI ISTVÁN adnak színvonalas műsort. 400,-Ft-ért nemcsak nyelhet, nyerhet is! /
