Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1988. június 4., szombat Gyorsmérleg a moszkvai csúcsról A többszöri közmondásváltásban elhangzott népi bölcsességek szinte előre jelezték, mi lesz Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan negyedik csúcstalálkozójának eredménye. A vendéget az SZKPfőtitkára így köszöntötte: „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla”. Ezzel érzékeltette, hogy Reagan elsőszovjetúnióbeli látogatásának egyik célja az lehet, hogy az elnök megismerkedjék kissé a szovjet fővárossal, a szovjet emberekkel, társadalommal. Úgy tűnik, ez sikerült. Legalábbis ezt mutatták az elnök búcsúszavai, amikor hangoztatta, hogy a szovjet nép barátjaként tér vissza hazájába. Volt ennek az ismerkedésnek ellentmondásos mozzanata is: Reagan mindvégig hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatokban alap vetőnek tekinti az emberi jogok kérdését. Ézzel indokolta azt a találkozóját, amelyet lakhelyén szovjet ellenzékiekkel tartott. A szovjet tájékoztatás, beszámolva eprogramról, nem mulasztotta el megemlíteni, hogy az emberi jogok meghívott „bajnokai” között akadt valaki, akit elitéltek, mert a háború alatt együttműködött a megszálló nácikkal. „Az eredmények lassúfolyamatban születnek, nem kapkodás gyümölcsei” — így a következő bölcsesség. Ez jellemezte a legfontosabb világpolitikai kérdések áttekintését. A leszerelés ügyében sikerült ugyan a sok nyitott kérdés közül többre választ találni. Maradt azonban még bőven munka a szakértői tárgyalásokra. A kapcsolatok egészét jellemző „Bízz, de ellenőrizz” közmondás jelezte, hogy az egyik legnehezebben áthidalható szakadék éppen a fegyverzetcsökkentés ellenőrzésében jelentkezik. Mindkét vezető azt hangoztatta sajtóértekezletén, hogy a hadászati támadófegyverek csökkentéséről talán még idén megköthető az egyezmény, de minden határidőnél fontosabb, hogy megbízható, ellenőrizhető, jó szerződést kössenek e roppant fontos kérdésben. Csak az elmúlt néhány nap elmélyült elemzése, majd az utána következő időszak tettei mutatják meg, milyen fejezetét alkothatja legújabb történelemnek a Moszkvában lezajlott Gorbacsov—Reagan találkozó. Az eseményeket a helyszínen figyelemmel kisérve, az máris nyilvánvaló, hogy nőtt a két vezető között a megértés, nagyobb türelem jellemzi párbeszédüket, s mindketten a közös nagy célokért végzendő kemény munka továbbvitelét tekintik a legfontosabbnak. Hogy a két ország kapcsolatai milyen új szintre emelkedtek gazdasági-kereskedelmi, kulturális és tudományos téren, az szintén később derül ki. Bíztató részletekben nem volt hiány. Végül is Mihail Gorbacsov így összegezte a csúcstalálkozót: „A legfontosabb, hogy párbeszédünk elmélyült és folytatódik...” Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a Vörös téren „Az érettség jele” „A szovjet-amerikai kapcsolatok érettsége jelének” nevezte, televíziós nyilatkozatában George Shultz amerikai külügyminiszter a moszkvai csúcstalálkozót. A miniszter arra utalt, hogy Gorbacsov és Reagan legutóbbi találkozóját amerikai vélemény szerint a kigyensúlyozottság jellemezte. Nem újabb látványos megállapodás, hanem a témakörök teljes szélességű áttekintése, a folyamatosság fenntartása, ösztönzés a további haladásra. Ez az értékelés az általánosan jellemző a moszkvai négy nap amerikai megítélésére: egyöntetű a vélemény, hogy a magas szintű, sőt a csúcsszintű kapcsolatok rendszeressé váltak, s ez ugyan csökkenti az ilyen találkozók „drámaiságát”, de rendkívül bíztató a jelen és a jövő szempontjából. Míg Genf a kapcsolatok — hosszú szünet után történő — felújítását, Reykjavik a leszerelés távlati céljainak összegezését, Washington pedig a közepes hatótávolságú eszközökről szóló szerződés megkötését hozta, addig Moszkvában a két vezető már úgy találkozhatott, hogy nem volt sürgető, rájuk nehezedő nyomás valamiféle nagyszabású akció megtételére. Jól ismerték már egymást, egymás gondolkodásmódját, céljait, volt tapasztalatuk a tárgyalásvezetést illetően, és így mélyrehatóbb lehetett az eszmecsere. Éppen ezért Washington vitatja is Mihail Gorbacsovnak azt az értékelését, hogy voltak elmulasztott lehetőségek. Amerikai részről úgy vélik, hogy minden téren történt továbblépés. A moszkvai csúcs amerikai megítélés szerint például előrelendítette a hadászati fegyverekről folyó tárgyalásokat. Colin Powell, Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondta, hogy elsősorban a légi indítású cirkálórakéták (robotrepülőgépek) és a mozgatható indítóállású hadászati rakéták ellenőrzése terén si került csökkenteni a meglévő problémákat, bár a tengeri indítású cirkálórakéták (robotrepülők) és főként az űrfegyverkezési kérdések terén továbbra is fennállnak a nézeteltérések. Ennek ellenére mind ő, mind Shultz külügyminiszter lehetségesnek tartotta, hogy még a Reagan- kormányzat hivatali idejében sikerül aláírásra előkészíteni az új leszerelési szerződést. „Erre nem tűztünk ki határidőt, jó és ellenőrizhető megállapodást akarunk ” — mondta Powell, aláhúzva: Reagan kész lenne újabb csúcstalálkozóra, ha a szerződést ott írhatnák alá. A moszkvai csúcs leginkább ellentmondásos eleméről, Reagan nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló emberjogi akcióiról megoszlik ugyan a véle Az intézményes és gyakorlatiasabb szuperhatalmi kapcsolatok korszakának beköszöntője- ként összegezte csütörtökön a brit sajtó a negyedik Gorbacsov- Reagan találkozó eredményeit. Az oldalakat megtöltő tudósítások, elemzések és vezércikkek égyöntetűen a szovjet-amerikai kapcsolatrendszer „új minőségeként” értékelik a moszkvai párbeszéd higgadt realizmusát. Ennek javára írják, hogy nagyhorderejű új megállapodások hiányát ezúttal egyik fél sem minősítette kudarcnak, hanem a még megoldásra váró feladatok további munkaprogramjának tekintették. A kapcsolatok új minőségének egyik fontos elemét brit megfigyelők abban látják, hogy — a kendőzés nélkül kinyilvánított világnézeti ellentétek és érdemi véleménykülönbségek ellenére — Moszkvában a második világháború utáni korszak „legcivilizáltabb szovjet-amerikai mény, de a hivatalos álláspont szerint a találkozó az úgynevezett ellenzékiekkel nem befolyásolta a tárgyalások alakulását, és az elnök számára ez szükséges volt, már csak az amerikai jobboldal követeléseinek kielégítésére is. Ennél sokkal nagyobb jelentőségűnek minősítette nem egy kommentár azt, hogy Reagan feladta a „gonosz birodalomra” vonatkozó egykori minősítését. Az amerikai elnök sohasem lesz a szovjet rendszer barátja, de évek során eljutott odáig, hogy valós módon ítélje meg a helyzet legtöbb elemét. A moszkvai találkozó az első amerikai kommentárok szerint ennek újabb bizonyságát hozta, s talán ez a legfontosabb a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásában. érintkezésének” lehetett tanúja a nemzetközi közvélemény. Ezt kiváltképpen biztatónak ítélik meg a kelet-nyugati kapcsolatok további alakulása szempontjából. A moszkvai csúcs „minősített sikerének” elismerése és a leküzdésre váró nehézségek hangsúlyozása egyaránt kifejezésre jut a brit napilapok jellemző főcímeiben: „gyakorlatiasabb szuperhatalmi kapcsolatok korszaka — folytatódó párbeszéd” (Financial Times), „az Egyesült Államok megfeddése az elvesztegetett lehetőségekért” (The Times), „újabb csúcs eshetősége — leküzdendő akadályok a hadászati fegyverzet-egyezmény útjában” (The Daily Telegraph), „mérsékelt haladás a moszkvai csúcson — komoly különbségek fennmaradtak, de még idei START- megállapodást remélnek” (The Independent). „Az érdemi eredmények tekintetében a moszkvai csúcsot csak mérsékelt sikernek lehet minősíteni, ám ésszerűtlen lenne csalódást érezni olyan eredménnyel kapcsolatban, amely pontosan megfelel mindkét fél előrejelzésének”— állapítja meg a Financial Times vezércikkében. „A csúcs igazán fontos eredménye az volt — folytatja -, hogy Reagan és Gorbacsov egyaránt demonstrálta: folyamatos párbeszédben kívánják megoldani a kétoldalú és a nemzetközi problémákat. Mindkettőjük gondolkozásában gyökeret vert az a felfogás, hogy rendszeresen kell ilyen találkozókat tartani, akkor is, ha nincs közvetlen kilátás nagyjelentőségű megállapodásra. Á kapcsolatok folyamatosságának biztosításra irányuló kívánságának igazi bizonyítékát adta Gorbacsov, amikor nem engedte meg, hogy Reagan emberjogi kampánya megrontsa a légkört. Ezt is a moszkvai csúcs sikerei közé kell sorolnunk” — írja a Financial Times. A brit kormányhoz közelálló The Daily Telegraph „apránként” című vezércikkében úgy vélekedik, hogy „a világ kissé könnyebben lélegezhet a Reagan elnök és Gorbacsov úr történelmi moszkvai csúcstalálkozója után — még akkor is, ha legjobb vonásának az bizonyul, hogy oly kevés (érdemi eredmény) származott belőle”. A lap szerint ugyanis „egy túlságosan elsietett hadászati rakétacsökkentési megállapodás rosszabb lett volna, mintha semmilyen egyezmény sem jön létre”. A konzervatív lap legbíztatóbbnak azt találja, hogy a Szovjetunióban most olyan vezetés van, amely „kész kockázatokat vállalni a békéért,” az Egyesült Államokban pedig „a jobboldal tekintélyével felruházott olyan vezetés, amelynek volt elegendő képzelőereje, hogy megragadja a Gorbacsov úr merészsége által kínálkozó alkalmat. Ä Genfben, Reykjavikban és Washingtonban lefektetett kezdetekre most megalapozottan építettek” — állapítja meg a The Daily Telegraph. Gyakorlatiasabb kapcsolatok A „nemzetek csúcstalálkozója” című vezércikkében a The Ti- mes kíméli, hogy az eddigi csúcs- találkozók sorában a moszkvai volt „a glasznoszty legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása” és alighanem nevezetes lesz arról is, hogy Reagan elnök „itt vonta vissza a Szovjetuniót illetően a ,gonosz biradalom, minősítést. „Ez olyan találkozó volt, amelyen a szuperhatalmak eltűnődtek az eddig megírt storyn és megtervezték a következő fejezetet. Ez nem a meghökkentő fejlemények találkozója volt. És ez nem vált hátrányára. így már sokkal jobban hasonlított a nemzetek csúcstalálkozójára, mint azt bárki is elképzelhetőnek tartotta volna Gorbacsov úr hatalomra kerülése előtt”— írja a The Times. A The Independent vezércikke szerint „ez a csúcstalálkozó a jövő modellje lehet, részeként olyan szabályosan ismétlődő eseményeknek, mint amilyenek például a nyugati hatalmak évi gazdasági csúcstalálkozói, avagy az'EGK rendszeres értekezletei”. „Amint a moszkvai tavasz nyárba fordul” című vezércikkében a The Guardian Margaret Thatcher figyelmébe ajánlja a moszkvai csúcs tanulságait. A lap szerint a nukleáris elrettentés doktrínájához ragaszkodó brit kormányfőnek van némi oka nyugtalanságra, amikor „ ma alighanem utoljára üdvözli régi barátját, Reagan elnököt. Amikor új kötelékek szövődnek, a régi barátoknak is el kell gondol- kodniok. A glasznoszty és peresztrojkafeliratú ajtók változást jeleznek és mindkét irányban nyílnak” — figyelmeztet a The Guardian.Kohl: „fantasztikus” Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja fantasztikusnak nevezte a Moszkvában megtartott szovjet-amerikai csúcstalálkozó általános kimenetelét, egyúttal azonban óvott attól, hogy a találkozót elsietett jelzőkkel, a történelmi szóval illessék. Kifejezte reményét, hogy még ebben az évben tető alá hozhatják, kiváltképp a németség szempontjából hangsúlyozta a további leszerelési lépések fontosságát a vegyi, a hagyományos és a rövid hatótávolságú európai atomeszközök területén. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ezzel szinte azonos jelentőségű a két nagyhatalom már Genfben meghirdetett szándékának valóra váltása, a viszony kiépítése az érintkezés minden tartományában, a gazdaságban és az emberi jogok vonatkozásában is. A kormányfő az exkluzív interjúban visszatért az NDK-ban családjával tett háromnapos magánjellegű látogatására is, amelynek során — mint elmondta — sok hasznos személyes tapasztalatot, élményt szerzett. Újra méltatta a két ország utas forgalmában az utóbbi időben bekövetkezett hatalmas előrelépést, ötmillió NDK-állampolgár látogatását az NSZK-ban és ezzel összefüggésben az NDK-beli változásokat. Vogel kifejtette, hogy Gorbacsov teljes tiszteletet és támogatást érdemel Bonn részéről, mivel sikere az NSZK-nak is érdeke. Scholtz megállapította: Gorbacsov az eddigiek alapján nemcsak figyelemre méltót, hanem vitathatatlanul pozitívat alkotott. A külügyminisztériumhoz közelálló General-Anzeiger című bonni újság csütörtöki vezércikke a rakétaszerződésen kívül a nemzetközi konfliktusok rendezése szempontjából tulajdonít jelentőséget a moszkvai csúcsnak. A Westdeutsche Allgemeine Zeitung vezércikkében azt írja, hogy a csúcsértekezlet fő hoza- déka az volt: a nagyhatalmak demonstrálták mindazt, amiben közösködnek. Már nem ellenségek, bár sok területen még ellenfelek, de a békéért való felelősségben szövetségesek. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy kibővítettük termék skálánkat (tégla, cserép, szilikát) telepi és művi értékesítés területén. Házépítők Boltja Gyöngyös, Karácsondi út 1 la. CSAK KÉT NAPIG! Nemesfém felvásárlási akció fővárosi becsüs jelenlétében a Gyöngyös, Fő tér 6. sz. alatt. Aranyát, ezüstjét, drágakővel díszített ékszerét a legmagasabb napi áron megvásároljuk készpénzért vagy bizománybán. NE FELEDJE! 1988. június 7-én és 8-án a gyöngyösi óra-ékszer boltban! v J
