Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-30 / 155. szám
f 4. NÉPÚJSÁG, 1988. június 30., csütörtök BEMUTATÓ A HARLEKIN BÁBSZÍNHÁZBAN Hová lettek a kistigris Pétiké, a kistigris nem túl bátor. Olyan, mint a legtöbb gyerek: tél a sötéttől, a vihartól. Egyszóval egyáltalán nem úgy viselkedik, ahogy egy ilyen bátor ál lathoz illik. De aztán mégi> történik valami, ami megváltoztatja, meghozza neki a merszet. Visszanyerheti tehát csíkjait, amelyek csak annak járnak, aki nem ijed meg saját árnyékától. Az Agria Játékok ez évi első premierjét, a Harlekin Bábszínház tartja. Janu- szewska világhírű meséjét dolgozták fel bábmusicallé. Első hallásra talán furcsa ez a párosítás, ám a próbán látottak másról győznek meg: lendületes, hangulatos az előadás, a régi mondandót felfrissíti a jó ritmusú zene. A szünetben kérdeztük meg Kós Lajos, Jászai- dijas rendezőt, a pécsi Bóbita Bábszínház vezetőjét, hogy mi fűzi az egri együtteshez. — Több évtizedes barátság, s a hosszú amatőr múlt — válaszol mosolyogva. — Bár az eltelt sok év nem látszik meg sem rajtuk, sem rajtam: nem öregedtünk. Nyilván ehhez a feladathoz engem szemeltek ki. — Mi a különleges nehézsége ennek a vállalkozásnak? — Nem kis gondot jelent a sok dal és a mozgás, s mindezt össze kell hozni a 4 (Fotó: Szántó György) bábszínház törvényszerűségeivel. -Szerencsére régi munkatársi gárda segített bennünket: Károly Róbert zeneszerző kitűnő muzsikát alkotott, s Marék Veronika szépen csengő verseket költött ezekhez. Sokat segített az itteni munkában Kátai László zeneszerző. — Ahogy figyeltem a próbát, észrevettem egy sajátos ellentmondást: a mondandó tragikus színezetű, míg a hangvétel vidám, játékos. — Ez valóban így van. de ez nem feloldhatatlan feszültség. A gyermeki természet ilyen: a félős kicsi, például nem megy be a sötét szobába. Arról a problémáról szól ez a darab, hogy belső képességeinkre építve hogyan változhatunk meg. A főhős megedződik, bátorságra talál önmagában. — Amit láttam, arra vall. hogy ismét különleges feladatra vállalkozott a Harlekin Bábszínház. Ez úgynevezett maszkos élőjátek, vagyis a színészek álarcot, jelmezt viselnek. — Sokszor felkapnak egy- egy módszert, stílust, de véleményem szerint, mindig a műhöz kell igazodni. Minden egyes újabb eszközzel a színház gazdagodik, meghódít egy-egy új lehetőséget t* A címszereplő, Csathó Csaba, hetedik osztályos lesz ősszel. Nem újonc a színpadon, az egri közönség már láthatta az Egy lócsiszór t>i- rágvasárnapjában. Csöppet sem elfogódott, bátran vála- szolgat a kérdésekre. — Nem félek a szerepléstől, mivel nagyon szeretem a színészeket. Ezért játszom szívesen. — Volt-e olyan helyzet az életedben, amikor úgy erőt kellett venned magadon, mint a kistigrisnek? — Nagyon tartottam a kutyáktól, úgy hogy állandóan mondogattam magamban, ha megláttam egyet: „Nem bánt az, csak megkóstol ..." — Tudod-e már, hogy milyen pályát választasz? — Azt hiszem, állatorvos leszek, vagy színész. ★ A hangulatos bábmusical bemutatója július elsején, 10 órakor lesz. Előtte csütörtökön, délután 3-kor főpróbát rendeznek, amelynek bevételét az egri műveseál- lomás javára ajánlották fel. Ezenkívül előadást rendeznek még 2-án, 3-án, 4-én és 5-én az egri Gárdonyi Géza Színházban. (gábor) Sára — Cseke Egy színészházaspár otthonában Egy napfényes. tavaszi délután beszélgetünk a budapesti. Dózsa György úti lakásban. Sára Bernadette. a Nemzeti Színház tagja ü! velem szemben, mellette férje, Cseke Péter. a Madách Színház tagja. A kél népszerű fiatal színész immár jó öt éve: művészházaspár. Akkor kezdődött köztük a dolog, amikor mindketten felkerültek Pestre. Cseke Debrecenből, öt ottani évad után, Sára fővárosi szerződése előtt pedig négy évig a kecskeméti színház tagja volt. Strindberg Júlia kisasszony című darabjának előadására készült a főiskolán, rendezői vizsgájaként Zoltán Gábor, s a címszerepre először Sára Bernadette-et kérte fel, majd a férfi főszerepre Cseke Pétert. „Cseke? Jóképű fiú, jöhet partnernek! — mondta félig tréfásan Bernadette, s persze álmában sem jutott eszébe, hogy nemcsak színpadi partnert kap egy főiskolai vizsgaelőadásra, de egy holtomiglan- holtodiglan életbelit. Addig nem is igen látták egymást játszani. Cseke. minthogy a próbák alatt mindjárt udvarolni is kezdett, felkerekedett, hogy a Várszínházban munka közben is megnézze új szíve választottját, aki ott éppen közös szerzőjük, Strindberg szeretőjét alakította A tri- bádók éjszakája című svéd darabban. Azaz, dehogyis Strindberg — éppenséggel Strindbergné szeretője voll a darabban Bernadette, és Cseke Stinte megrémült ettől, mert hirtelen elfelejtette, pont ö, a színész, hogy a szerelme színésznő, és ez csak egy szerep .. Mindenesetre azóta — mondják egybehangzóan — „Zoltán Gábor a mi legnagyobb rendezőnk". Cseke édesanyjával tizenegy éves korában települt át Nagyváradról Budapestre, s noha anyja odaát színésznő volt, Péter sokáig nem is gondolt erre a pályára. Azért nem, mert egy másik, valóságos pályán, a labdarúgópályán mozgott, szépreményű futballistája, tehetséges balösszekötője volt a Dózsa ificsapatának, olyannyira, hogy az újpesti egyesület állandósítani akarta kapcsolatukat, de ebbe a mama nem egyezett bele. Féltette a fiát attól, hogy focista legyen, attól már nem, hogy Péter — jóllehet külkereskedelmi szakközép- iskolát végzett, ma sokat utazó impexes üzletkötő is lehetne — a színi pályára lépjen. S minthogy mindjárt elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a dolog azonnal' sínre került, ma úgy tetszik: o 34 éves Cseke Péter felnőtt az ország színészeinek első voSára Bernadette nalába, s ezt nemcsak a szakma meg a kritika tudja róla. de egyik népszerű kedvence immár a közönségnek is. Öt évet töltött Debrecenben, ezalatt huszonhét főszerepet játszott el. Csodálatos emlékei vannak a Csokonai Színház-beli korszakából: a Lila ákác, a Figaro házassága, a Volpone Moscá- ja, a János király fattyú- ja . . . 1981 óta a Madách Színház tagja. Mindjárt bemutatkozásakor — Bemard Slade Jutalom játékában — jelentős szerepet kapott, aztán főszerepeket egymás után, Noszty Feritől Camus Caligulájáig és A női partőrség szeme láttára című kiváló új magyar darab műfordítójáig, s közbe-közbe néhány érdekes karakterszerepet, epizódfigurát is eljátszott. Ugyanakkor, amikor Ádám Ottó, hívta Vámos László is, s hogy jobban járt volna-e, ha a Nemzetibe megy? Ezt nem lehet utólag megállapítani. Annyi bizonyos: ma egyik vezető színésze a Madách Színháznak, rá építenek előadásokat, neki keresnek darabokat, komédiásnak ez tulajdonképpen ideális állapot. És Detti. (ahogy a család, s ahogy az egész színészszakma nevezi Sára Bernadette-et), az ő útja >s jó irányt vett azóta, hogy elvégezte a főiskola (első! i operett-musical osztályát? Az érdekes, hogy osztálytársaival ellentétben, akik mind valahol a Fővárosi Operettszínház, s általában a zenés produkciók körül helyezkedtek el, Bernadette azonnal a kecskeméti színházhoz szerződött, huszt Józsefhez. Első szerepe Schiller Don Carlosának Erzsébetje volt, és azóta is foly- ton-folyvást prózai szerepeket játszik. Amelyek közül egyéniségének különlegessége, lényének és tekintetének sugárzó tisztasága, s a zöld szemek mélyén ott rejtőző csipetnyi titokzatosság azóta sok-sok. egymásCsckc Péter tói teljesen különböző szerep érdekes megformálására tette alkalmassá. Mind közül, amiben láttam, nekem a Nem félünk a farkastól.. . című Edward AI bee- drámában tetszett a legjobban, amit csak azért vett le műsoráról idő előtt a Nemzeti (pedig nagy volt még a közönség érdeklődése a darab iránt), mert Bernadette szülni ment, amikor pedig visszajött, az előadás férfi főszereplője, Gábor Miklós betegedett meg . . A „sors úgy hozta, hogy prózai színésznő lettem, de rengeteget köszönhetek a főiskolai musical-osztálynak, és azt tartanám jónak, ha a főiskolán sokkal többet foglalkoznának a zenével. A zenéhez való alkalmazkodás nagyobb koncentrációt, több erőfeszítést igényel a színésztől, mint a próza. S milyen remek óráink voltak két, azóta sajnos fiatalon meghalt tanárunkkal: Bogár Richarddal, és Montágh Imrével'. A zene egyébként a szerelmem maradt, s bár állandóan prózai szerepeket játszom, változatlanul tanulok énekelni ma is!" — mondja Sára Bernadette. Az életet meg a pályát, és az életben meg a pályán tanulást nagyon komolyan veszik ebben a házban. Cseke Péter élete most készül új fordulatot venni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán ősszel új rendezői osztály indul, nem négy-, csupán hároméves képzéssel, kizárólag — kész színészekből. És Cseke? Először megtárgyalta a családi tanács, vállalhat-e ilyet egy kétgyermekes családapa, hiszen ez a tanulási többlet óhatatlanul keresetkiesést jelent majd, miatta nemcsak a Madách Színházban dolgozhat egy ideig kevesebbet, de a tévében, rádióban, a szinkronban is. A család azonban jóváhagyta Cseke tervét, Péter jelentkezett a főiskolára. 34 évesen újra iskolapadba ül, azt mondja, ha esetleg változatlanul nem rendez majd soha életében, akkor is megéri, bizonyos benne, színészetének is használni fog, amit ott érett, tapasztalt művészektől hall majd. B. T. Elfelejt, akit elfeledtünk (1.) A Szeret selymes partján, hol lanka dombot ér, és zöld a fű, és kék az ég. de madár ottan nem jár, legfön- nebb csacsog együgyű éneket. no, ott játszódott egy csángó fiúcska. Épp kerek 77 kilométerrel túl a magyar nézettudaton. Helybéli volt évezrede, akár a habok közt bukfencező keszegecs- kék. Magyarországi utazók lappangtak arrafelé bennszülöt- tes cájggúnyában. Mert bizony, ha észrevették volna őket a milicisták, menten ki- akolbólították volna őket az országból. Örökkétig és testvériesen, mint az egyik helsinki aláíró a másikat. Hát még ha tetten érték volna őket! Haja jaj! Le sem merem írni, a két elvetemült turista a legfer- telmesebb aljasságra vetemedett : beszélgetésbe vegyült a gyermekecskével. Erről-arról. keszegek kapásáról. időjárásról. No, amikor már úgy találták, hogy összemelegedtek. megkérdezték a fiúcskát, aki máskülönben iskolába járó volt, nyílteszű. megtanulta, amit lehetett, no megkérdezték tőle. hogy jól érti-e az ő beszédjüket. — Értem isz, értem isz. — És mi értjük a te szavadat? — Értik. — Szerinted miféle nép lehetünk? Elgondolkozott a gyerme- kecske, fürge eszét végigsza- lasztotta a leckéin, a hallotta híreken, a tanítónő pofonján, amikor véletlenül az otthoni nyelven köszönt neki. Hiába. De hogy a válaszolásra erőst nógatták, kibökte: — Polyákok. Nevek, nevecskék (2.) Ki tudja ma mór, hogy Ferdinánd király okos emCZAKÓ GÁBOR Csángó réntntesék bér volt-e. vagy nem? Any- nyi bizonyos, hogy alföldies székvárosába sosem tervezett tengeri kikötőt, viszont a rendetlenséget utálta már porosz gárdatiszt korától. Különösen azt nem szenvedhette. hogy az egyik ember ilyen nevet hord, a másik meg olyat. Például a szép Moldva tartományban az egyik ember magyarul ne- vezkedi'k, a másik olájul. Jegyezzük meg gyorsan, hogy az oláj szónak arrafelé még manapság sincsen semmi bántó csengése, miként a Hohenzollernnek sincs, ahogy őfelségét von haus aus hitták. No. Ferdinánd király emberei az első háború után kihirdétték, hogy mostantól vége a csángó összevisszaságnak: ezután mindenkinek szép oláj neve - lesz. A rendelet teljesedésbe ment, és érvényben is van a mai napig, mert a kontinuitás legalább annyira fontos, mint a rend. Azóta a csángó ember két névvel él. Egy olájjal az irataiban, a hivatalokban és a fejfáján, a másikkal a családjában, meg a barátai között. Nem csoda, hogy mesz- sziről érkezett utazó ottan zavarba jön, ha például Farkas bá' után érdeklődik. — Farkasz? Farkasz? Az szak az oláj neve. — Node a Farkas magyar név! Kacag erre a helybéli. — Dehogysze! Az ő neve magyarul Pipász! Az Isten szaga (3.) Hírlik, hogy egv időben az Ür hátat mutatott a csángóknak. Ök azonban nem fordultak el tőle. Benedek Márton onesti orvos pedig egyenest elhatározta, hogy papnak áll. így is történt. Magányosan folytatott teológiai tanulmányairól egy külországi útja során vizsgát tett, és pappá szentelték. Hazatérvén szivén viselt reverendája fölött meghagyta fehér köpenyét, és titkon misézni, gyóntatni kezdett az anyanyelvén. Mi tagadás, magyarizált. Titokban persze. de amikor egyszer beteg lett, és operálni kellett, bizony benne felejtették a nagyollót. Meg is halt szépen, és eltemették illendően. Eddig rendben lett volna a dolog, hanem a szomszéd, aki a Benedekék kútjára járt. beleszagolt a vízbe. Megdobbant a szíve: Iszten visz- szafordult! A víznek rózsaillata volt. Menten szétneszült a hír a faluban. Sürgött a nép csöbrökkel, vödrökkel, hordta a vizet, és mindenki úgy találta, hogy rózsaillatú. Özönlöttek a szomszéd falvakból, messzibb környékről is a kíváncsiak, az ájtatos szívűek, akik nem adták föl a reményt, hogy a gazolinbűzön és pacsulin túl is van világ. A hatóság nem állhatott tétlenül feladata magaslatán. Noha e mártírillatú história kissé mellévágott a szokásoknak, hamar kitalálódott a megoldás. A milícia körülfogta, a tűzoltóság kiszivaty- tyúzta, a szanitéc kimeszelte a trunki Benedek-kutat. Éjjel-nappali őrséget állítottak melléje, hogy mindenféle suskusnak elejét vegyék. Eltelt egy nap. eltelt kettő. a víz visszaszivárgott. A népek leeresztették a vödröt, fölhúzták, megbűzölték. És úgy találták, hogy ugyanolyan vértanúrózsa-illata van. mint annakelőtte. Aki nem hiszi, járjon utána! ■BBHHBQHSBBnü
