Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. június 27., hétfő 3. A PÁRTKONGRESSZUS SZELLEMÉBEN MEGFELELNI A VÁROSKÉPI ADOTTSÁGOKNAK Központi feladatok, helyi teendők Egy hónappal ezelőtt fejeződött be az MSZMP országos értekezlete, amelynek munkáját a hazai és a nemzetközi közvélemény rendkívüli érdeklődése kísérte. A pártértekezlet magas fokú politikai kultúrával, szenvedélyesen és felelősséggel vitatta meg társadalmunk legidőszerűbb kérdéseit és hozta meg döntéseit. összegezte azt a vitát, amelyet a pártban és a társadalomban közel másfél esztendeig folytattunk, és választ adott azokra a kérdésekre, amelyek ennek során megfogalmazódtak. Mind a politikai, mind pedig személyi döntéseiben messze figyelembe vette a párttagok, a pártszervezetek és testületek javaslatait, ami egyben azt is jelenti, hogy a pártértekezlet határozott ugyan, de a döntés tartalmát maga a párttagság alkotta meg az említett viták során. Mindez azt is igazolja, hogy az MSZMP érett, felelősen gondolkodó párt, amely képes súlyos helyzetben is a folyamatok élén haladni. A pártértekezlet döntéseit a párttagság és a társadalmi közvélemény kedvezően fogadta. Higgadtabbá, nyu- godtabbá vált a közhangulat, erősödött a párt egysége, fokozódott a párt iránti bizalom. Ugyanakkor továbbra is jelen van politikai közéletünkben a várakozás, amelynek tartalma a „hogyan tovább” kérdésben ölt testet. „Mit fog csinálni az új vezetés, milyen konkrét intézkedések születnek a továbbra is élő problémák megoldására?” — kérdezik sokan. A közélet kérdései iránt érdeklődő emberek többsége világosan látja — amit a politikai vezetés is hangoztat —, hogy a pártértekezlet csak a politikai és személyi feltételeket teremtette meg a gazdasági és politikai reformfolyamat meggyorsításához. Elindultunk egy úton, amelyen még sok megoldandó feladat áll előttünk és ez álhatatossá- got, következetességet, ösz- szefogást, nem utolsósorban időt igényel valameny- nyiünktől. A Központi Bizottság június 23-i ülésén elfogadta azt a programot, amely — a pártértekezlet állásfoglalását „aprópénzre váltva” — konkrétan megfogalmazza a párt központi szerveinek feladatait a következő másfél, két évre, lényegében a XIV. kongresszusig. Ebből a dokumentumból két dolog feltétlenül kitűnik. Az egyik, hogy ez a program a központi szervek feladatsora, és egyetlen szót nem tartalmaz a pártbizottságok és pártalapszervezetek teendőiről. A másik, hogy sorra vesz minden olyan témát, amellyel kapcsolatban a központi szervek megbízást kaptak a pártértekezlettől. Az említett feladattervben a Központi Bizottság ajánlásokat tesz az állami szerveknek olyan feladatok elvégzésére, mint például az Alkotmány felülvizsgálata; a választójogi törvény módosítása; a gyülekezésről és egyesülésről szóló törvény megalkotása stb. De szükségesnek tartja a Központi Bizottság az Országgyűlés, a Kormány és a tanácsok feladatkörének és működési rendjének továbbfejlesztését, helyenként szervezeti átalakítását is. A teljesség igénye nélkül, jelzésszerűen soroltam fel a Központi Bizottság által elhatározott, rövid időn belül megvalósítandó teendőket. Szinte valamennyi döntésre előkészített javaslat előzetesen pártvitára vagy társadalmi vitára kerül, így a párttagok és az állampolgárok véleményt mondhatnak róluk, módosíthatják, kiegészíthetik azokat. A Központi Bizottság abból indul ki, hogy a párt- bizottságok és pártalapszervezetek — a pártértekezlet állásfoglalása alapján és a KB feladattervét figyelembe véve — maguk döntsék el. hogy mit akarnak tenni saját területükön a pártértekezlet állásfoglalásának érvényesítésében. megvalósításában. hiszen az önállóság biztosításának ez a gyakorlata szintén a pártértekezlet következménye, egészen pontosan a pártszervezetek és az alapszervezetek jogos igényére épül. Mindemellett — úgy vélem —, a területi sajátosságok által meghatározott feladatok mellett vannak olyanok, amelyek általánosként jelentkeznek a pártban és ezért érdemes erről említést tenni. A társadalmat, de különösen a pártot ma a felfokozott politikai érdeklődés és a politizáló készség jellemzi, s ez jó alap ahhoz, hogy valóban politizáló és ne ügyintéző párt legyünk. Fontos tehát, hogy a párt vezetői és aktivistái oly módon is segítsék ezt a folyamatot, hogy vállalják a megfogalmazott kérdések megválaszolását, az elhangzó vélemények erősítését, vagy a velük szembeni vitát. Minthogy a kérdések és vélemények sokszínűek, ennél fogva nem lehetnek előre elkészített válaszaink vagy ellenérveink. A párt aktivistáira és választott testületéire tehát az a sajátos feladat hárul, hogy — politikai ismereteiket, tájékozottságukat naprakész állapotban tartva — vállalják a nézetek ütköztetését, a kulturált vitát, a folyamatok és jelenségek magyarázatát. Ez persze magában rejti a tévedés lehetőségét is, amelyet ugyancsak vállalni kell. Ma is, de a jövőben még inkább hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a pártban nincs és nem lesz minden kérdésben nézetazonosság. Nagy hibát követnénk el, ha a nézetkülönbségeket tagadnánk, valamiféle módon kizárnánk azokat. Ez megölné a vitát, kioltaná azt a kohót, amelynek füzében tisztul a politika, örüljünk tehát a különböző nézetek megjelenésének, mert ez egyrészt szabadabb politikai légkört jelent, másrészt hűen tükrözi az objektív valóságot, megóvja a politikát a torzulástól. Csak a napi gyakorlat vezethet el oda, hogy megtanuljuk az egyszerűnek tűnő, ám valójában bonyolult kötelességünket: vitázni és dönteni! A vita során kiderül, hogy mely véleménnyel azonosul a többség. Lesznek, akik kisebbségben maradnak nézeteikkel. A többségi akarat természetesen rájuk nézve is kötelező, de ez nem jelentheti a kisebbség elmarasztalását, bármiféle megkülönböztetését. Már csak azért sem, mert lehet, hogy aki ma valamely kérdésben a többséghez tartozik, holnap egy más témában kisebbségben maradhat. Történelmi tapasztalat, hogy győztes eszmék, sikeres politikai programok, soha nem többségi akaratként születnek, hanem — ha igazak voltak — azzá fejlődtek. Már csak ezért sem szabad a kisebbségi véleményt egyszer és mindenkorra „meg- öltnek” tekinteni. A párt tagjainak azonban nemcsak a párt keretei között, hanem — és talán még nagyobb súllyal — a párton kívül is politizálniuk kell. Ehhez erőt és érvanyagot nyújt számunkra a pártértekezlet szelleme, az állás- foglalás dokumentuma, amit éppen ezért mindannyiunknak alaposan tanulmányoznunk, értelmeznünk és képviselnünk kell. Petrovszky István az MSZMP KB osztályvezetője Negyed születik a vártorony mögött Minden csoda három napig tart. Vonatkozik ez az egri Almagyar-domb szülte esztétikai, ízlésbeli vitára is. Imitt-amott hallani még ilyen véleményeket^ nem is olyan rossz, bárcsak megoldódna a vízellátás, de fülünkbe jut ilyen is: ízléstelen, kevéiy- kedő, újgazdag egri magyar felvidéki „Rózsadomb". Egyesek már erődöket építenek maguknak ... De vajon miből? Próbálunk objektivek lenni! Tény. a teli buksza nem jelenti az urbanisztikai ismereteket. nem mindig jár együtt városépítészeti hevülettel és mi tagadás, a Bródy Sándor utcából nézve, például meglehetősen sete-suta, cikcakkos. rendezetlen képei mutat az Almagyar-domb. A városi tanács illetékesei megelégelték ezt az ad hoc, leginkább városképi torzulásokat eredményező letelepedést, és amint Szabó Sándor, Eger Város Tanácsának elnökhelyettese elmondotta, mintabeépítési koncepció született az Almagyar-dom- bon otthont kialakítók számára. Az elképzelésről kértünk tájékoztatást a településfejlesztéssel és városépítészettel foglalkozó szakembertől. — Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom — mondja Szabó Sándor —, hogy a terület beépítését több, már meglévő környezeti adottság határozta meg. — E szerint egy sajátos lakótelep kialakításáról van szó? — Ha barkochbáznánk, issei felelnék. Tudniillik a fővállalkozó. a Közmű- és Mélyépítő Vállalat tervpályázata szerint 130 lakás falai húzhatók itt fel. — Mennyiért gondolja a tanács a telkek értékesítését? — Ez is egy újfajta elképzelés lenne, ugyanis a fölparcellázott telkeket már előre közművesitenénk és előzetes becsléseink alapján 450 ezer forint lenne az áruk. Ám az ekkora nagyságú és árú területre 5—6 család is építhet. Hangsúlyoznom kell, csak a terv- pályázatban elfogadott, a hely szelleméhez, a városképhez illő otthonokat építhetnek. Egyéni tervezgetés, cikcakkolás, új „várfalhúzás" tilos. — Milyen típusúak lesznek a házak, s jut-e zöldterület hozzájuk? — Az előbb felsorolt adottságok és kötöttségek figyelembevételével két alaptípust alakítottunk ki. az egyik keleti-nyugati irányú utcák déli, a másik az északi oldalán helyezkedik majd el. Az „A” alaptípus úgynevezett generációs lakásként is kialakítható. A „B” alaptípus nem fejleszthető, de bővíthető és szintén több korosztály együttélésére alkalmas. Az elmondottakon kívül még három típusú ház tervrajza és homlokzatképe terveztetett meg a választék bővítésére. És természetesen viszonylag tágas zöld területek is kapcsolódnak az épületekhez. — összefoglalva tehát: rendelkezésre áll majd n közművesített telek, a tervek. amelyeken nagyon helyesen nem lehet változtatni. A fővállalkozó egy négyzetméter otthon területét hány forintban adta meg? — Pillanatnyilag az árajánlat 33 ezer forint, négyzetméterenként. Tisztában vagyunk vele, ez csillagászati összeg. Ezért a városi tanács úgy döntött, nem ragaszkodik a fővállalkozókhoz. mint kivitelezőkhöz, mindenki keressen a pénztárcájának megfelelőt. De még egyszer ki kell jelentenem, a meglévő tervek alapján építkezhet csak. — Mikor tekintheti meg a nagyközönség az almagyar- dombi mintabeépítés terv- pályázatát, s mi történik akkor, ha nem kelnek el ilyen áron a tervek? — Július hónapban elkészül a makett, és szórólapok. plakátok formájában is tájékoztatjuk lakóinkat a lehetőségről. Á teljes körű közműépítésig nem osztunk telket. ám ha 10—12 építkezni kívánó már van, számukra osztunk.- Tehát ez azt jelenti, ha nem lesz fizetőképes kereslet, a városi tanács a közművesítést nem kezdi el. s ha teljes érdektelenségbe veszne el az almagyar-dombi koncepció, akkor máshol kezdünk lasonló tervek alapján telkeket kialakítani. — Hadd kérdezzem meg. volt-e már érdeklődés? — Igen. többen jelentkeztek már a belvárosi lakás- építési szövetkezetnél. de a magas, 33 ezer forint négyzetméterenkénti ár megtor- pantotta őket. — Bár még csak papíron létezik a városnegyed, de idejekorán gondoltak-e az itt letelepedők szociális, vásárlási igényeire? Lesz-e elegendő bölcsőde, óvoda, ABC- áruház? — Igen, de azoknak a kialakítása az érdeklődéstől is függ. Mert! ha nem kel el a 130 lakásnyi terület, akkor a városi tanács nem ruház be. csak a lakólélekszám igénye szerint. — Egy utoló kérdés: mikor lehet jelentkezni és meddig? — Július közepétől szeptember közepéig várjuk az Almagyar-domb mintabeépi- tése alapján fészket rakni kívánókat. Soós Tamás Fürdőzök, napozók ★ A medencében ... ★ Természet- védelmi terület... ¥ Dagonyázás... (Fotó: Szabó Sándor) Sófürdő Egerszalókon A Heves megyei Egersza- lók község határában jő negyedszázada olajkutatás közben bukkantak rá az ásványi sókban gazdag termálvízre. A kút környékén sóhegy alakult a víz lerakódásától. A víz azóta is folyik a hegyoldalban kivájt teraszos kismedencék- ben, s a völgyben társadalmi összefogással épült kerek „pancsolóban”. A helybéliek mellett igen sok hazai és külhoni turista zarándokol ide. Hapszurös A vakáció ezennel megkezdődött. Ablakunk alatt, a parkban került sor a lakótelepi iskola évzárójára, a nyolcadikosok ballagására. Két hangszórón át szólt a gépzene jóvoltából a Himnusz, a Szózat, aztán a Ballag már a vén diák, s a múltba nyúlva a Gaudeamus igitur. A gyerekek némán álltak, tekintetükkel a nyári örömök elérhető közelségét vizslatták az emeletek fölött, aztán erre a tanévre nézve még egyszer, utoljára elnyelték őket a tantermek. Tornatanár barátomtól, aki a fegyelmezett sorako- zást, felállást, s a rendben való elvonulást szervezte, este kérdeztem: miért nem énekelték a gyerekek nemzeti dalainkat, netán a Ballag már a vén diákot sem tudják; tudtam meg, hogy az énektanárnő határozott könyörgésére álltak el a közös énekléstől, az iskola tekintélyén csorba ne essen a szülők, a nyilvánosság előtt. A gyerekek különben naprakészen tájékozottak a rockzene hazai és nemzetközi világában, aktívak a gyermek- újság slágerlistájának alakításában. Baráti köreik is ennek alapján alakulnak, változnak. Erről nem esett szó az évzárón, pedig igazán nem esett volna folt miatta az intézmény tekintélyén ... A Foci 23. számában tizenhatan mondanak véleményt a most zárult NB I-es bajnokság tisztaságáról. Megtudja az olvasó a válaszokból, hogy a megkérdezettek csapatai nem bundáztak, de mindenütt máshol gyanús dolgok történtek. így megint minden világosabb letl a hazai labdarúgás körüli vitában. Szerencsére ez időben ontotta a képernyő az Európa- bajnoki mérkőzéseket, így elterelte a figyelmet honi dolgainkról, még a június 20-i bundabejelentő határidőről is Némileg mellbevert az EB során közvetített MNK-döntó. Szomszédom azonban meggyőzött róla, hogy a pályán fociznak, i s a csabaiak megérdemelten lettek a kupa nyertesei. Aztán magam is rájöttem, valamit máris tanultunk a nélkülünk zajló Európa-bajnokságból: már ellestük a fűnyírás legújabb technológiáját, a hazai pálya zöldjébe olvashatóan belenyírták az MNK-feliratot. Alakulnak hát végre dolgaink a zöld gyepen. Fűnyírásban bundáról szó sem lehet... Vers mindenkinek. Nézem és hallgatom. Nem mindenki nézi és hallgatja. Pedig mindenkinek szól. Hallgatom a hazai és külföldi költőket, a maiakat, a klasszikusokat Hallgatom Sinkovitsot, Gátit, Bérest, Sinkót és másokat Egyedül mondják a költeményeket. Utána hat nevet is olvasok: ki rendezte, operatőre, világosította, vágta, s még legalább kettőt. Hatan egy ellenében. Népességi statisztikánk szerint kevesen vagyunk, sőt fogyunk. Hát az isten tudja. Az a gyanúm, elegen vagyunk, de nem mindig ott, ahol kellene. Ha mégis egyedül állnék e jegyzetbeli véleményemmel, akkor megártott a júniusi nap melege. Benkö Károly
