Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 25., szombat

9.

A leleményes legény

Kaukázusi népmese

, Sétára indult a fejedelem a feleségével. Szembe jött velük egy dalia, és megajándékozta őket egy hallal. A fejedelem elfogadta a halat, és száz aranypénzzel jutalmazta a legényt.

— Miért adtál ennyi sok pénzt? — zsörtölődött a fejedelem felesége. — Ha sok a pénzed, azt hiszed már szórhatod is?

— Ha már odaadtam, ok nélkül nem kérhetem visz- sza. De mit tanácsolsz te? — kérdezte a feleségét.

— Ha rám bízod, megmondom. miként kaphatod vissza — mondta a felesége.

— Hívasd magad elé, és kérdezd meg: ..Hím volt-e avagy nőstény a hal?" , Ha azt mondja: nőstény, mondd azt. hogy — hím; ha azt mondja: hím, mondd azt. hogy — nőstény.

Magához (hívatja a fejedelem a legényt.

— Mondd csak. te dalia: nőstény volt-e a hal. avagy hím?

így válaszol a legény:

— Sem nőstény, sem hím. hanem ez is, az is

A fejedelemnek tetszett a talpraesett válasz, ezért újabb száz aranypénzzel jutalmazta a legényt. Amikoi

átnyújtotta pénzt, az a földre esett, de a legény '(villámgyors mozdulattal fel kapta.

— Pénzsóvár ez a legény '•— szólt a fejedelem felesége

— Akár az egész vagyonúdat elosztogathatod neki.

— Miért lenne pénzsóvár? — tudakolta a fejedelem.

— Mert aki kétszáz aranypénz birtokában ilyen mo hón nyúl a földre, az nem lehet más csak kapzsi.

A fejedelem újra hívatja a legényt:

— Kétszáz aranypénzt adtam neked, de te mégis oly mohón nyúltál a földre, mint egy pénzsóvár kapzsi

— Isten áldása legyen rajtad, ó, fejedelem! A pénz egyik felén a te fényessége* arcod, a másik felén a te dicsőséges neved látható. jAzért kaptam utána mohón, hogy arcod mását • és nevedet ne szennyezze be a föld.

A fejedelem újabb száz aranypénzt adott a legénynek az okos válaszért. Az udvarbelieknek pedig meg parancsolta:

— Aki ezután a felesegemre hallgat, három botütést érdemel.

Fordította: Baraté Rozália

—. Akkor nem vagyok meglepve, hogy Zsanett úgy néz ki, ahogy kinéz — vág bele Oláhné. — Egyszer észrevettem. hogy ki van lakkozva a körme. Édes fiam. mondtam neki, te összetéveszted az iskolát a vöröslámpás házzal. Elő az ace- tont és gyorsan lemostam. Nálam mindig van aceton. nem érdekel, ha bányarémnek tartanak a lányok. Nekem nem a népszerűség a fontos. Nekem az a fontos, hogy neveljek.

— Igazad van — mondja Kovácsné. — Csak sajnos nem minden tanár gondolkodik így. Van, aki minden disznóság fölött szemet huny mert jó fejnek akar látszani.

Oláhné élénken bólogat:

— És ennek az a következménye. hogy a gyerekek vérszemet kapnak. Hallhattátok, mi volt a diákparlamenten. „Ne kelljen egyen- köpenyben járni. Legyen az iskolában kozmetikus!" Kérdem tőletek, mertünk volna mi ilyesmit követelni annak idején? Mertünk volna olyan maskarákban járni. mint ezek? Vagy festeni a szemünket?

Zsadányi Éva hátrafordul: ____

— Mondtad, hogy 1956- ban érettségiztél, Manyi. Akkor a szemfestés még nem volt divat nálunk. És nem volt rockzene, nem voltak excentrikus popsztárok. Ha akartál, se nézhettél volna szexet a moziban. Az újságosbódék nem voltak tele félpornó képekkel, az utcasarkon nem árultak színes albumot a szeretkezés művészetéről és így tovább, estig sorolhatnám. Miért várod, hogy az a 180 fokos fordulat. ami azóta végbement, épp az iskolában ne érződnék. a legfogékonyabb korosztályok között? Hogy matrózruhás, ártatlan szüzek üljenek a padban?

— És te örülsz annak, hogy nem azok ülnek?

— Örülök: vagy nem: ez a generáció más, mint a miénk. És mi is mások lennénk a mai körülmények között. Ezért nem szabad örökké magunkhoz hason- lítgatnunk őket. A „más" egyébként sem jelenti azt. hogy „rosszabb”, bár a kortárs nemzedék mindig „rút szibarita váz"-nak tűnik a2 elődökhöz képest. Magyartanár vagy, neked magyarázzam? Neked hozzak példákat arra, hogy minden erkölcsi eszme egy másik ellenében győzedelmeskedik, és

ennek a másiknak a képviselői — akik szintén meg vannak győződve saját igazukról — nem láthatják nagynak az ellenfelüket. Ezért szentek, hősök, zsenik mindig csak a történelemben vannak. Minden kor úgy érzi. „romlásnak indult".

— Lenyűgöző az eszme- futtatásod. Nincs semmi baj. Az értékek devalválódása csupán csak látszat. A házasság intézménye szilárdabb. mint valaha.

— Hosszú ideig tartott, míg az emberiség kiharcolta a szabad párválasztás jogát. Amíg erkölcsi törvényivé lett, hogy csak az a házasság tiszta, amelyik szerelemből köttetett. Számunkra ez ma már evidens, de akkor bizony sokan féltették tőle a társadalmat, a családot. Hiszen érezték, hogy ebben a tételben az a további tétel is benne foglal tátik, hogy csak az a házasság erkölcsös, amelyekben a szerelem megmaradt. Már- pedig az. hogy meddig marad meg, egyénenként változó. és akaratunktól független dolog.

Oláhné kacag:

— Ismerős szöveg. Pár évvel ezelőtt Oláh is előállt vele. Szerelmes a gépírónőjébe. Nem tehet róla, akaratától független dolog. Mondtam neki, az ember azért ember, és nem állat, hogy győzzön az ösztönei fölött, ö nem akar győzni. Elválik tőlem, és elveszi azt a nőt. Ha megteszed, kidobom a fiad az ablakon és én is utá- .na ugróm. Ez hatott. Tudtam. a fiáért nagyon odavan. Inkább a kurvával fog szakítani. Ha minden asz- szony ezt csinálná, minden asszony a sarkára állna, nem volna ennyi zátonyra futott élet.

Kovácsné fülében idegesen remegnek a piros kövű, pici arany függők:

— Elkalandoztunk a tárgytól. Ha beleveszünk ilyen vitákba, estig: sem leszünk kész. Pedig énrám délután még igényt tart a férjem.

Bodnár Böbe gúnyosan elhúzza cakkosra festett, lila száját. Kovácsné pedig folytatja :

— DÁNIEL KATI. Komolyan oda kell figyelni rá. Az anyjának élettársa van.

— Jé! — kiált a biológus meglepetten. — Nem is látszik meg a kislányon. — De azért leteszi a kötést. Tollat vesz elő és a zsebkönyvébe hatalmas V betűt ír Dániel neve mellé: veszélyeztetett.

— Ne tegyétek el az író- szerszámot. Dénes Tünde is problémás eset. Csonka családban él. Az anyja lányanya. Az erkölcsi fejlődés következtében, aminek Éva titulálta, ez most nagy divat. Akinek nem sikerül férjet fogni, más férjével csináltat gyereket.

Böbe felcsattan:

— Honnan tudod, hogy Tünde anyjának nem sikerült férjet fogni? Lehet, hogy eszében sem volt. Nem mindenkinek vágyálma a házasság. Nem mindenki óhajt egy férfi függvényeként élni.

Kovácsné ránéz. De csak ennyit mond: — Dénes Tündével tehát többet kell foglalkoznunk.

A testnevelő, aki eddig végtelenre állított pupillával meredt a semmibe, megrázza kulcscsomóját:

— Mi az. hogy többet kell

foglalkozni? Mit értesz ez alatt? Huszonhét órám van egy héten, tizennyolc helyett. Ezenkívül kondicionálótornát. kosáredzést,

anyám kínját tartok mások kölykeinek. mialatt az enyémek, kulccsal a nyakukban, mászkálnak az utcán. Velük ki foglalkozik? Mi a fészkes fenét akartok még tőlem?

— Kértem már, kollégák, hogy hagyjuk a meddő vitákat. Az idő mindnyájunknak drága. Mindjárt kicsöngetnek és rohannom kell haza, mert jön a férjem, és még fogalmam sincs, hogy mit főzzek neki.

— Ne törd a fejed rajta! — legyint Böbe. — Ha otthagyott a francba, minek zabáltatod?

Kovácsné *főtt csirkebőr színű nyakán forint nagyságú foltok gyulladnak

ki:

— Nagyon jól tudod, hogy nem hagyott ott. Csak az örökösödési ügy miatt váltunk el, de őszintén ragaszkodik hozzám.

— Köszönöm az ilyen ragaszkodást. Mindenki tudja, hogy megnősült. Én a helyedben nem sütnék-főznék neki, hanem úgy rúgnám tökön .. .

— Nagy a szád, Böbe. Te bezzeg, repesnél a boldogságtól, ha az adjunktus úr följárna hozzád. De fütyül rátok. Még a tartásdijat sem fizeti.

— Mert nem tartok igényt a tartásdíjra. Ügy állapodtam meg vele.

— Ügy állapodtál meg vele, hogy mire megszületik a gyerek, elválik és elvesz. Legalábbis evvel traktáltál minket a tanáriban. Aztán, egyszer csak, megváltozott a szöveg: neked nincs szükséged házasságra. Az emancipált nő nem akar egy férfi függvényeként élni.

A biológus megcseréli a kötőtűit:

— Úgy látszik, én nem vagyok kellően emancipálva. Csak egy hétre utazott el a férjem, de nem tudok mit kezdeni magammal.

— Én tudok. Nekem nem hiányzik egy férfi a lakásból — jelenti ki Böbe. — Ha hiányozna férjhez mennék. Múltkor is fűzött egy jóképű taxisofőr. De nekem elég, ha felugrik néha éjszakánként. Nem óhajtom mosni a gatyáit.

— Meg aztán említetted, hogy nős és három lánya van.

— A te férjed talán nem volt nős, mikor megismerted? Bőgve panaszoltad, hogy milyen óvatos, alig mer felhívni, nehogy gyanút fogjon a felesége. De aztán szerencséd lett. Rákot kapott a nő.

A biológus szeme könnybe lábad.

— Dénes Tündénél tartottunk. Ki van még hátrányos helyzetben? — kérdi ijedten Zsadányi Éva, de senki nem figyel rá.

Valami zárlattól — mintha fojtogatják, s tört gégeporcot hörög fel valaki — ugatni kezd a csengő.