Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 23., csütörtök . : - ■ .V i 5. RECEPTSAROK Salátashow Kelvirágból Hozzávalók: 1 db szép. nagy kelvirág, ecet, olaj, só. cukor, bors, zöldpetrezse­lyem. A kelvirágot rózsáira szed­jük és enyhén sós-cukros vízben megfőzzük. Vigyáz­zunk, hogy ne főzzük túl puhára, mert összetörik. A levében kihűtjük, majd le­szűrjük és szétterítjük a tá­lon. ízlés szerint összeka­varunk ecetet, olajat, sót, törött borsot, pár kanálnyit a kelvirág főzővizéből, rá­öntjük a kelvirágra és tá­lastól a hűtőszekrénybe tesz- szük. Tálaláskor zöldpetre­zselymet szórunk rá. Készít­hetjük salátaöntet helyett könnyű majonézzel vagy főtt pikáns mártással. Nyers sárgarépából Hozzávalók: 1 2 kg sárga­répa, 1 2 fej hagyma, 1 2 csokor zöldpetrezselyem, só, olaj, citromlé. A sárgarépát megtisztítjuk, megreszeljük a tormaresze- lőn. Hozzáadjuk a reszelt hagymát és a finomra vágott zöldpetrezselymet, majd íz­lés szerint olajat, sót és cit­romlevet. Készíthetjük hagy­ma nélkül is, kevés cukor­ral és közévegyíthetünk egy reszelt zellergumót. Pikánsan — paradicsomból Hozzávalók: 12 kg para­dicsom, 4 db szardellagyűrű, 1 db keménytojás, 1 kávés­kanál mustár, 3 kanál olaj, 1 db citrom, 1—1 kanál re­szelt zeller és vagdalt zöld­petrezselyem, 1 szál tárkony­fű, 10 szem kapribogyó. Tálalás előtt a keményto­jás sárgáját szitán áttörjük, eldolgozzuk mustárral, ap­ránként simára kavarjuk olajjal és a megszűrt citrom­lével. Hozzáadjuk a torma- reszelőn lereszelt zellert, a finomra vagdalt zöldpetre­zselymet, tárkonyt, kapribo- gyót és szardellagyűrűket. A mártásba belekavarjuk a jól lehűtött és szeletekre vagy kockákra vagdalt pa­radicsomot. A tetejére hint­jük az apróra vágott tojás- fehérjét. Tárkonyosán A tárkonyos Flóra-saláta hozzávalói a következők: 30 dkg paprika, 30 dkg pa­radicsom, 20 dkg uborka, 20 dkg zöldbab, 1 csomag pet­rezselyem, 20 dkg zeller, 2 db fejes saláta, 20 dkg gom­ba, 1 dl étolaj, 1 db citrom, 2 csomag tárkony, cukor, só, bors. A zöldségféléket előkészít­jük, letisztítjuk, megmossuk. A paprikát cikkekre, a pa­radicsomot karikára, a zöld­babot rövidre vágva és megfőzve, az uborkát kari­kára gyalulva, a fiatal zel­lert vékony metéltre, a fejes salátát leveleire szedve és megfőzve, a gombát szele­telve és étolajban párolva készítjük elő. Kevés vízhez sót, cukrot, citromlevet, ét­olajat, apróra vágott zöld­petrezselymet és tárkonyt keverünk. Az előkészített zöldségféléket beleforgatva lehűtve tálaljuk. (A recepteket A Palócföld­től a Tiszáig című, nemré­gen megjelent könyvből ajánlottuk.) Óvatosság házunk Egyenjogúságot követeltek maguknak a közelmúltban — méghozzá szervezett for­mában — a férfiak. A Pe­tőfi Csarnokban rendezeti első magyar férfidivat-be­mutatón szórakoztató más­fél órában mutatták be a hazai ruházati ipar termé­kein keresztül, hogy milyen is 1988-ban a férfidivat! Röviden úgy lehet jellemez^ ni, hogy elegánsan sportos és könnyed. A hagyományos öltönyök 1988-ra átalakultak. A vala­ha volt kemény kidolgozás helyett a puha kikészítésű öltönyök a divatosak. Első­sorban a kényelmesebbek, másodsorban pedig a több alkalomra viselhetők, és job­ban variálhatók. A könnyű — természetes és műszál — alapanyag kombinációjából készült nyári öltönyök, za­kók között divatos a csíkos. Hozzá egyszínű ingek, pa­mutpólók viselhetők. Forró nyári napokra a férfiak is bermudába búj­nak! E — korábban csak női — ruhadarab, annyiban kü­lönbözik most a régitől, hogy hosszabb a fazonja, térd alá ér a hossza. A nyári vászonnadrágokhoz trikók, sportos pulóverek illenek. Az elkövetkező hónapokban számukra is ajánlott stílus a „matróz módi”! Azok a férfiak, akik a konzervatívabb irányzatot kedvelik — inkább a közép- és az idősebb korosztály —. visszafogott, klasszikus stí­lusban, a 40-es, 50-es évek divatja szerint öltözködhet­nek. A tizenévesek divatja va­gányabb. Az öltönyök ujját felgyűrve, a gallért felhajt­va, s merész kiegészítőkkel viselik a holmikat. A férfi­ruházaton belül a kiegészí­tők mellett hangsúlyos sze­rep jut a cipőknek. Egy-egy lábbeli a sportosságával, elegáns fazonjával, vagy éppen merészebb újmódi- ságával meghatározóvá te­heti az összképet. A növényvédelem leggya­koribb módja a permetezés Olyan esetben, amikor segí­tőtárs is van, ügyelni kell arra, hogy a munkát végzők egymástól kellő távolságra dolgozzanak. Legtöbbször a permetezett terület környé­kén. mindig van olyan nö­vényzet is. amelyet nem szándékozunk vegyszerrel ke­zelni. Ilyenkor biztonsági sávot kell hagyni. A közel­ben levő álló- és folyó vizek szennyeződését elkerülhetjük, ha a permetezéshez szélcsen­des időt választunk. Növényvédelmi munka köz­ben étkezni, dohányozni, szeszes italt fogyasztani ti­los! A permetben levő mé­reganyagok leggyakrabban a felhasználó szemét, tüdejét és bőrét veszélyeztetik. A szembe hulló permetszem- csék többnyire közepes mér­tékű kötőhártya-, ritkábban szaruhártya-gyulladást, ezzel járó fájdalmat, könnyezést, váladékképződést okoznak. Kipirult, izzadt bőrfelületen égő érzést, bőrgyulladást válthatnak ki a peszticidek. Belélegezve, elsősorban fel­ső légúti gyulladás, köhögés, kaparó érzés a torokban, tüdővizenyő és -vérzés jöhet létre. Gondolni kell az esetleges tűzveszélyességre is. A szál­lításhoz, keveréshez használt edényeket használat után tisztítsuk ki: ezeket más cél­ra használni tilos. Növény- védelmi munkálatoknál min­dig használjunk védőöltöze­tet. Overall, kalap, kesztyű, szemüveg, esetleg légzésvé­dő mindig álljon rendelke­zésre. Minden olyan esetben, ha mérgezés gyanúja áll fenn — kellemetlen közérzet, hányinger, hasmenés, szédü­lés —, forduljon az illető azonnal orvoshoz. Legtöbbször a kapkodó, hajszolt munkatempó, szám­talan apró sérüléshez vezet a kertészkedés, az építkezés során. Adott pillanatban en­nek nem tulajdonítunk na­gyobb jelentőséget, „majd begyógyul" jelszóval végez- zük tovább teendőinket, A sérüléseken át pedig igen sok kórokozó hatolhat be a szervezetbe, köztük olyan is, mint a tetanusz- bacillus, melynek fertőzése nem okoz fájdalmat. A trá­gyázott földben, az utak po­rában, rozsdás fémekben gyakran megtalálható. Sza­porodni és élni csak levegő nélkül tud, ezért fontos hangsúlyozni azt a tényt, hogy mélyen ejtett sebek esetében jelentős a veszé­lye. A tetanuszbacillus erős mérget kezd termelni, ami már igen kis mennyiségben hatékony. A lappangási idő 4—21 nap. A termelt méreg leg­többször a vérbe és a nyi­rokáramba kerül, majd az idegpályák mentén szívódik fel a központi idegrendszer­hez. Kezdetben a rágó-, majd a nyak-, hát-, mellkas-, has-, végül a végtagizmok merevségét okozza. Később rángógörcsrohamok lépnek fel, a rekeszizom teljesen megbénul, és a halál tulaj­donképpen ennek a követ­kezménye. Az elmúlt években sajnos emelkedett a tetanuszos megbetegedések következ­ményeként a halálesetek szá­ma, főleg az idős korúak kö­rében. Hazánkban 1953 óta alkalmaznak eredményesen védőoltást. Az oltásba be­vont idős korúak körét az egészségügyi hatóságok az elmúlt évben meghatározták, sőt 1987-ben kibővítették. Je­lenleg tanácsos a 60 év fö­löttieknek felkeresni körzeti orvosukat, aki védőoltásban részesíti, illetve tanácsokkal látja el őket. Ha a sérülés szúrt és mély, zúzott vagy roncsolt, és fel­tehetőleg földdel, trágyával fertőzött, azonnal orvosi el­látásról kell gondoskodni. Mit tegyünk a szürkülés ellen? Egy jellegzetes kép az albumból Szász Zsuzsanna fotóművész Gyermekünk szótlan nyelve Legyen pamut, len, szin­tetikus vagy kevert alap­anyagú a fehér kelme — a gyakorló háziasszonyok kö­zül ugyan ki nem tapa^tal- ta —, minél többször kerül a holmi mosásba, annál gyorsabban elszürkül. A lassú elszürkülésnek mo­sástechnikai fogyatékossá­gok az okozói. A kelmébe került szenny tökéletes fel­lazulását csakis az elegen­dő ideig tartó áztatással le­het elérni. Bármilyen töké­letes is egy mosógép, kellő ideig tartó áztatás nélkül, csupán a beleadagolt mo­sószerrel és a mosás mecha­nikus erejével maradékta­lanul nem veszi ki a szeny- nyet. A „régebbi évjáratú” há­ziasszonyok, akik a mosó­gépet hírből sem ismerő anyáik, nagyanyáik mellett tanultak meg mosni, tisztá­ban lévén az áztatás jelen­tőségével, nem mulasztják ezt el ma sem, mégis bosz- szankodva látják fehérne­műik szürkülését. Ezt okoz­hatja a mosóié nem elég alapos kiöblítése. A ma hasz­nálatos öblítőszerek nagy­ban elősegítik a mosószer teljes eltávolítását, ha hasz­nálójuk betartja a hozzá­juk fűzött útbaigazításnak A kávé könnyen átveszi a szagokat, ezért mindig szá­raz helyen ajánlatos tartani, jól zárható bádogdobozban, porcelán- vagy üvegedény­ben. A tárolóedénybe szórt, őrölt kávét ajánlatos jól le­nyomkodni és légmentesen lecsukni, hogy az illata el ne párologjon. A megszáradt kiflit, kalá­csot ne dobjuk el, készíthe­tünk belőle felfújtat. Ha a száraz kiflit lereszeljük, ki­azt a félmondatát, hogy „néhány peécig benne hagy­juk .. A szürkülés elleni óvó­rendszabály tehát az alapos áztatás és öblítés. De mi le­gyen a már elszürkült fe­hérneművel? A természetes szálú kelmék kifehérítésé­nek kitűnő szere az olcsó Hypo. A hígítás mértékét az anyag szürkesége szabja meg. Két fontos mozzana­tot kell észben tartania annak, aki Hypóval fehérít. Az egyik, hogy az oldat min­denütt és egyenletesen el­lepje a textíliát. A másik, hogy a Hypónak is idő kell a várt hatás eléréséhez. A kelmét nem elég belemár­tani, hanem — például az atlétatrikókat — akár egész éjszakán át áztatni kell benne. Egészségügyi oldal­ról fontos tudnivaló:, a hypózás után — amibe csak gondosan kimosva kerüljön a fehérítendő holmi — ok­vetlenül öblítőszeres víz­be kell tenni, és abban jól kirázni. A hypózott ruha kel­lő öblítés nélkül viszketést, bőrgyulladást okozhat. A szintetikus szálú, szür- külésnek indult holmik visz- szafehérítését szolgálja az úgynevezett „nejlonfehérítő. tűnő morzsát nyerünk a rántott hús bundázásához. A gyermekeknek naponta adjunk az étkezéshez egy kisebb sárgarépát. Ennek kettős előnye van: jól meg­dolgoztatja a fogakat, és vi­taminokkal látja el a szerve­zetet. Természetesen a fel­nőtteknek is ajánlatos fo­gyasztani. Akinek érzékeny a gyomra, az reszelje le a sár­garépát. A Kossuth Nyomda ki­adásában, dr. Benjamin Spoock előszavával jelent meg eg.v album, Szász Zsu­zsanna New York-ban élő magyar fotóművész munká­ja, amelynek címe Gyerme­künk szótlan nyelve. A 150 oldalas könyvben nem egy­szerűen mesterien fotog- rafált alkotások sorjáznak; ezek a gyermékfotók lélek­tani megalapozottságúak. A művésznőnek nem lehetett gyermeke, ezért sokszoros fi­gyelemmel és türelemmel fordult a családokhoz. Ké­pei nem szokványosak, nem művészkedök, beállítottak. Szakítanak azzal a bennünk élő babonás hiedelemmel, miszerint a kicsiket csakis nevetősen, jól tápláltan, elé­gedett pózban tudja elkép­zelni a megörökítés pilla­natában. Ezt a nyilvánvaló­an hazugságot, a „mosoly­albumok” szériáit nem vál­lalja Szász Zsuzsanna. En­nél sokkal többre törekszik: szeretetet akar ébreszteni bennünk az ábrázolt gyer­mek iránt, s a fotókon ke­resztül arra tanít minket, hogy tudatosan ismerjük föl az apróságok érzelmeit. Ez a kiadvány egyfajta ké­zikönyvnek tekinthető, amit a bölcsődei, óvodai és isko­lai pedagógusok is haszon­nal forgathatnak. A szerző a következő szavakkal bo­csátja útjára a 25 év alatt felgyülemlett több ezer fo­tó legjavát bemutató kö­tetet: „Sokat tanultam az­zal, hogy mohón olvastam elismert pszichológusok és pszichoanalitikusok mun­káit, valamint azzal, hogy ráhangolódtam az általam fényképezett gyerekek való­di életére. Nagy hálával tartozom mindazoknak, akik megengedték, hogy megért­sem és megismerhessem „pótgyermekeimet”. llosvai Ferenc Jó tudni Magyarországon először Férfidivat­bemutató ff (Módos Gábor 1 fotói — 12 MTI- Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom