Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-20 / 146. szám
\ 4. h5‘- " ‘ Tjf Jir4 J * 1 NÉPÚJSÁG, 1988. június 20., hétfő Egy hét...A KÉPERNYŐ ELŐTT k«.______________ , II kiskunmajsai általános iskola tanulóinak egri városismerkedö kirándulása margójára Sablonok és közhelyek Egy jelenet a Kóbor kutyából Hétköznapjaink során kísértenek a sablonok, s gyötrődünk a szinte már elviselhetetlen közhelyektől. Aztán esténként fáradtan, valamiféle szórakozást, s néha tiszta, igaz szavakat remélve, lerogyunk a készülék elé, s hatványozottan szenvedünk az egyhangúságtól, a laposságtól, a semmit- mondás szülte unalomtól, a szellemiség tökéletesen kasztrált változatától. A tortúra nyitányát a Mindenki tanköteles jelentette, ez a garantáltan valóságidegen, ez a mozgássérült cse- lekményű sorozat még két rész erejéig teszi próbára türelmünket. Nem leszkönv- nyű elviselni, mert a vérbő pedagógiához annyi köze van. mint egy elaggott tyúknak az ábécéhez, mint a vaskos realitásoknak a csak azért is rózsaszínre festett egekhez. Aligha jár több elismerés a szintén számos blokkból álló, A védelemé a szó című vállalkozásnak, amely kínkeservesen bonyolított sztorik láncolatából formálódik hamisítatlan torzóvá. E szempontból nem volt kivétel a legutóbbi, a szerda esti blokk, a Kóbor kutya sem. Nem az ilyen vagy efféle akták létét kérdőjelezzük meg, hanem a megközelítés módját és a feldolgozás mikéntjét, a folyvást tetten érhető, a rendre indokoltan ostorozható igénytelenséget. Különösképp akkor, ha e sivársághoz az ösz- szes botlást magyarázni kész. elsősorban tárgyalótermi jogászi szemlélet társul, amely ott kell, sőt szükséges, ám az Etika büntető tanácsa, ítélőszéke előtt aligha. Szerencsére aggályainkat némileg eloszlatja az a nagyszerű, az a semmiből is valamit teremtő színészi játék, amelyet Bács Ferenc, Fónay Márta és Tyll Attila produkál, bizonyítva, hogy az igazi teátrista életet lehel a papirosízű figurákba is. A szerzőpáros tagjai: Pálmai Gyula és Zimre Péter hálásak lehetnek nekik: a szinte törvényszerűen bekövetkező bukástól mentették meg őket. Ez így lesz a jövőben, mert toliforgatóink — ez hazai- specialitás, s nem is kívánók már a Szomszédok példájára célozgatni — továbbra sem adják fel az eleve reménytelen küzdelmet. Megértem őket, hiszen a programvásárlók önbizalmukat növelik az olyan arc és karakter nélküli munkákkal, mint az amerikai cég jelzésű Levélek Franktól volt. Ehhez képest soványka ambícióik is ígéreteseknek tűnnek. Ésszerűbb lenne felfelé pillantani. Oda, ahonnan a csillagok viliódznak. Töretlen fénynyel. Mindig. Mindnyájunkra... Pécsi István Eger városát ilyenkor, az iskolai év vége felé valósággal elárasztják az ország minden részéből ide érkező iskolai tanulók: általános iskolások csakúgy, mint közép- és szakiskolások. Ez nyilvánvalóan minden polgártársunknak nem kis örömére szolgál, hiszen elviszik messzi tájakra szeretett nagy múltú és szép városunk hírét-nevét. Ennek az országjárásnak azonban vannak torzkinövései is. A múlt évben sorozatosan tanúja voltam céltalanul ődöngő gimnazistáknak, sőt két alkalommal is amikor szinte eszméletlenségig részeg diáktársukat kellett barátaiknak támogatni, vagy éppen a hányás nyomait letörölgetni és leplezni a botrányt. A múlt héten azonban merőben más torzulásával hozott össze a véletlen, ennek az alapjában nemes „mozgalomnak”, az úgynevezett országjárásnak. Kiskunmajsa egyik általános iskolája harmadik osztályos tanulói, kisfiúk és leánykák 5—6 főnyi csoportokba osztva, sokszorosított kérdőívekkel járták a várost, hogy ennek az Írásba adott „vetélkedő”-ben pedagógusaik által feladott kérdésekre választ' keressenek, találjanak. A kérdések hosz- szú sorában voltak jók, helyesek, melyekből valóban tanulhatott a gyermek, de számos olyan kérdést tettek fel tanáraik, melyek megMár évtizedes hagyománya van annak, hogy ilyenkor nyaranta neves művészek fellépésével pódiumműsorokat tartanak az egri D*>- bos Cukrászdában. Az idén az Agria_ Játékok kamaraműsorai keretében kerül sor Bókái Máriának és Szatmári Györgynek, az egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek operett- és sanzonestjeicsúfolják, lábbal tiporják nemcsak az ismeretszerés módszerét, de nem túlzók, ha azt mondom és állítom, hogy egyértelműen botrányosak, s a gyermekek részére semminemű ismeret- gyarapodást nem eredményezhettek! Ügy hiszem, hogy méltán érdekelheti olvasóinkat, hogy minő „kulcs- fontosságú” ismereteket kívántak meg a kiskunmajsai általános iskola nem csekély pénzzel Egerbe rándult kisdiákjaitól. Íme a hajmeresztő szemelvények a sokoldalnyi terjedelmű kérdőívekről. Hány kéménye van a kis- préposti laknak? Hányas házszám alatt van a kispréposti lak? Milyen fák állnak a Kossuth Lajos utca és a Jókai utca torkolatában lévő kis parkban? Milyen fa található Gárdonyi Géza sírjánál? Hány ablaka van a tanárképző főiskola első emeletének észak, kelet, dél és nyugat felé tekintő oldalán? Van-e bajusza a Dobó- szobor egyik alakjának? Hányas házszám alatt található a régi ferences templom a Kossuth Lajos utcában? írd le e templom bejárata feletti tábla szövegének első két szavát. (Tudnunk kell, hogy ott egy latin szöveg van bevésve, s annak első két szava a diákok részére merőben érthetetlen.) re ezen a közkedvelt hely- szinen. Az első előadást június 24-én, pénteken tartják este 8 órai kezdettel, ezt követi a június 29-i alkalom ezúttal szerdai napon. Júliusban mái mindig péntekenként kerül sor a pódiumestekre 8-án, 15-én, 22-én, 29-én. Jegyek már elővételben válthatók a Gárdonyi Géza Színház pénztárában és a helyszínen is. Az Agria Játékok kamaraműsorai Operett- és sanzonestek a Dobosban! HARRY FIEBIG: Bízzunk az állampolgárok Ügyességében! Szolgáltató ágazataink igencsak különböző módon fejlődnek. Néhányan megmaradnak a régi kaptafánál, és a vevőkben egyáltalán nem bíznak, mások új utakon járnak, s hisznek az állampolgári aktivitásban. Az első csoporthoz tartoznak például a fodrászok. Még egyikőjüknek sem támadt az az ötlete, hogy az előzetes bejelentésnél így szóljon a kuncsafthoz: kedden 9-kor várom, előre levágott hajjal, a finom munkát itt végezzük el. Vagy vegyük a cipészeket! Még senki sem tapasztalhatta, hogy felszólították: cipőjéről előbb vegye le a régi sarkot, s úgy hozza a műhelybe. Pedig ez nem igényel különösebb ügyességet. A szabók sem bíznak eléggé az állampolgárokban. Legalább azt engednék meg, hogy magunk vegyünk méretet, magunk szabjuk ki a ruhát, és összéfércelve tti- gyük a mesterhez. Lényegesen haladóbb gondolkodásúak a mosógép- és hűtőgépszerelők. Ha telefonon kérjük, hogy jöjjenek ki, mert rossz az említett gépek valamelyike, rögtön azt kérdezik: mi ment tönkre. A bejelentő pedig csak ismételni tudja, hogy nem mos a gép, illetve nem hűt a hűtőszekrény, s persze egzakt módon nem tudja megmondani, mi romlott el. Ezen a területen még van mit pótolnia sok honfitársunknak! Az autószervizeknél azonban már találhatunk pozitív példákat is. Itt abszolút bizalommal vannak a tulajdonosokkal szemben. Ha például felhívunk egy speciális hütőjavitó-részleget, akkor barátságosan közlik: legyen szíves szerelje ki a hűtőt, és hozza be javításra. Képzeljék el a tulaj örömét! De ha még ez sem volna eléggé meggyőző, hogy bemutassuk, milyen bizalommal vannak a vevők iránt, ám legyen itt a legfényesebb bizonyíték! Az egyik fényezőműhelyről van szó. Először is hónapokkal korábban időpontot kell kérni. Az illető kap egy tájékoztatót, amelyben leírják, hogy az adott napra milyen tartozékokat kell a kocsiról leszerelni. így külső fényezés esetén egyebek között a külső tükröket, az ablaktörlőket, a szellőzőrácsokat, a lökhárítókat, az ajtókilincseket, az . antennát, és sok egyéb mást. Csak ilyenkor látja az ember, hogy mi minden van a gépkocsin. Nagyobb gond van akkor, ha belső fényezést is kérnek. A Dácia-, Lada-, Polski Fiat- és Wartburg-tulajdono- soknak saját kezűleg kell kiszerelniük az elülső és a hátsó szélvédőt. Itt azután már megmutatkozik, ki a legény a gáton. A tulaj csupasz karosszériával utazik a műhelybe, és ha elkészült a munka, visz- sza haza, ahol elkezdődik minden elölről, csak éppen fordított előjellel. Vissza kell mindent szetelni. Nagy előnyt jelent azonban, hogy legalábbis „leszerelési” tapasztalatokkal már rendelkezik az ember. Barátom, sajnos nem bizonyult méltónak a műhely bizalmára. Úgy is mondhatnám, hogy megijedt. Inkább elvitte kocsiját egy hagyományos technológiával dolgozó üzembe. Hiszen otthon nem volt szélvédője arra az esetre, ha véletlenül eltört volna a szétszerelésnél. S az ablak — annyi más tartozékkal együtt — sajnos, szintén hiánycikk. (Németből fordította: Szabó Béla) A tanárképző főiskolában található Egri Föegyházme- gyei Könyvtár mennyezet- freskóján hány élő személy van lefestve? Hány pad található a régi minorita templomban? Milyen felirat olvasható a bazilika homlokzatán? S le kellett volna írniok a gyermekeknek, hogy ez a latin szöveg mit jelent magyarul!! A Dobó téren lévő egyik épületen látható Eger város címere. Mi olvasható alatta? (Tudniillik: Várpsháza.) Milyen magasan fekszik Eger a tengerszint felett? S az sem volt utolsó kérdés, hogy a megyei tanács főbejárata feletti kovácsolt rácson látható három személy egyikének, — már nem emlékszem, hogy a Hitnek vagy a Reménynek — mi látható a bal kezében? Mi a neve a megyei tanács kapualjában látható két remekművű kovácsolt vaskapunak? (Tudnunk kell, hogy a kapuknak nincsen nevük!) Valószínűleg nagy szellemi megerőltetésbe került a következő kérdésnek a kiagyalása is: A török minaretbe régebben fel lehetett menni, mondja meg a kiskunmajsai III. osztályos kis buksi, hogy most miért tilos ez? Fundamentális kérdésnek tűnik az is, hogy mi a neve a minaret melletti étteremnek? A gyermekek fel sem voltak készítve erre a kirándulásra, s egy 5—6 főnyi fiúkból, leányokból álló kis csoport egyetlen tagja sem tudta, hogy mikor volt az Egri Vár híres ostroma!! Nem lehet vitás, hogy az Alföld déli tájairól Egerbe látogató tanulókat valamelyest fel kellett volna készíteni az úttal kapcsolatosan feltett kérdésekre. S nem lehet vitás, hogy csakis és kizárólag olyan kérdéseket kellett volna, helyesebben mondva: szabad lett volna feltenni, mely tanúsítja ugyan, hogy a gyermek járt azon a helyen, de egyúttal részére tanulságokat is rejtett volna magában. Nem hiszem, hogy kémények és templomi padok száma, házszámok, fafajták, latin szövegek lemásolása és — uram bocsáss! — magyar fordítása, szobrok bajszos figuráinak, épületek ablakszámainak égtájankinti kimutatása stb. valami picurkát is adott volna a messziről jött alföldi kiskun gyerkőcök ismeretanyagához, tudásához! Anélkül, hogy valakit is a legcsekélyebb mértékben meg akarnék bántani, — s miért is tenném ezt? — a legjóindulatúbb, legsegítőbb érzéssel eltelve a fentebb tartalmilag idézett kérdések kiagyalóját nemcsak Eger védelmében, de a magyar oktatásügy érdekében el kell marasztalnunk. Sugár István Termő garabonciás A babona szerint a garabonciás diák vihar támasztására képes ördöngös vándor volt. Manapság persze „korszerű elménkkel” nem hisszük, hogy egy turista varázsszavára sistergő mennykő csapna le az égből. De hát akkor kik lehetnek jogosultak arra, hogy ezt az elnevezést viseljék? Egy országos könyvértékesítö kisszövetkezet mindenesetre úgy érezte: ők igen. S mikor az egri Érsek-udvarban is nyílt boltjuk, méltán voltunk arra kíváncsiak: támasztanak-e vihart? ^ s Égzengés, villámlás nem történt, i ám mindenképpen szokatlan ami ott megindult. A könyvek eladásán kívül otthont adnak tárlatoknak, s a képeket meg is lehet vásárolni. Volt olyan, hogy kékfestőinggel távozhatott a betérő. Közben a kultúra egy másik területén az előadó-művészetben gondok mutatkoztak. A híres-hírhedt egri színész Sziki Károly állandó pódium nélkül maradt. Sorozatát ugyan még a Rex-kávézóban megkezdte, ám a pince — ahogy az nálunk. lenni szokott —■ beomlott^ az ezt követő ideiglenes helyszínek pedig nem váltak be. Ebben a helyzetben szinte csodaként hatott a találkozás a művész és a könyvesbolt között. Az üzlet vezetői Balázs László és felesége vállalták, sőt szorgalmazták, hogy az előadóestek folytatódjanak, s februártól • a nyár elejéig ez így is történt. Sziki Károly vendégekén fellépett régi partnere Szabó Viola, az egri színház művészei közül Bókái Mária, Debrecenből Jancsó Sarolta és az Üj Délibáb együttes. Kortárs költők is oda látogattak, így Ratkó József és Aczél Géza. Mellettük idézték Ady Endre, József Attila ée Sütő András alakját. Törzsközönség alakult ki, az esteken többé-kevésbé mindig ugyanazok az arcok tűntek föl, ám ez nem jelentette azt, hogy a rendezvények belterjessé váltak volna, hiszen a kapu mindenki előtt nyitva állt. Sokszor a székek kevésnek bizonyultak, de a házigazdák jóvoltából mindenkinek jutott hely. A sorozat az ősztől folytatódik. Hiszen a sziget csak addig nyújt felüdülést, amíg el nem lepi a körülötte hömpölygő szürkeség. Ez a bolt még sziget, s termékenyítő hatása talán a környezetét is befolyásolja. Hiszen gondoljuk csak el, hogy a garabonciások találkoznak ... Kovács Attila Magyar csillagászok Alexandria és Asszuán közti térségben végzett egykori és mai modern eszközökkel méréseket :egy magyar csillagászati expedíció. A sikeres vállalkozásról már beszámoltunk lapunkban, hiszen az expedíció tagja volt az Egerben élő Vasné Tana Judit is. Képünkön a csoport tagjai egyik állomáshelyükön Egyiptomban \
