Népújság, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. június 18., szombat 1 VÁLSÁGOS ÉVTIZED UTÁN - ELŐRE TEKINTENEK Domoszlón bíznak a talpraállásban Domoszló, Kisnána, Vécs. jellegzetes községei a Mátra aljának. A három falu ha­tárát magában foglaló 6200 hektáros Mátragyöngye Termelőszövetkezet 1987 végére a mélypontra süllyedt. Közel 14 milliós veszteséggel zárták az esztendőt súlyos gaz­dálkodást és vezetési gondok miatt. Immár harmadszor kellett veszteségrendezést folytatni a nagyüzemben, alig több mint egy évtizeden belül. Ma már jobb a han­gulat a tagság körében, új elnököt választottak. Biztató a határ képe is. fegyelme zettebben dolgoznak, hogy mégis a mélypontra jutottak, annak régi gyökerei vannak. Domány György Sramkó László Safranka János Sramkó László, a Heves Megyei Termelőszövetkeze­tek Területi Szövetsége tit­kára: — 1975-ben egyesült az említett három község szö­vetkezete. Sajnos ez nem volt megfelelően előkészítve. Mint később kiderült nem alakí­tották ki elég körültekintő­en a személyi feltételeket. Hiányoztak a hozzáértő, gya - korlati tapasztalatokkal ren­delkező szakemberek. Ennek az lett a vége, hogy rövid idő alatt három vezetői gar­nitúra cseréjére került sor. Dúltak a belső hatalmi har­cok, amelyek a termelés ro­vására mentek. A három község között fellelhető el­lentétek különösen az első veszteségrendezéskor, 1981 - ben éleződtek ki. Az a torz szemlélet alakult ki, hogy az elnök csak domoszlói szüle­tésű lehet... Jurányi János, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője : — Bizonyos, hogy az el­telt három-négy esztendőben a rendkívül kedvezőtlen idő­járás: a szárazság, a fagyká­rok is hozzájárultak a kriti­kus helyzethez. A vezetés azonban nem állt hivatása magaslatán. Nem voltak meg­felelő elképzeléseik, nem tö­rekedtek a takarékos gaz­dálkodásra, nem használták ki adottságaikat. A tagság és a vezetők közötti ellenté­tek és nem kevésbé a már említett nehézségek együtte­sen ahhoz vezettek, hogy 1987 végére súlyosan eladósodott a szövetkezet. A gondokhoz az is hozzájárult, hogy nem volt megfelelő a tájékozta­tás a vezetőség, a küldött­gyűlés, a tagság körében, és az állami felügyelet irányá­ban sem a kialakult helyzet­ről. Safranka János gépszere­lő, az egyesüléstől tagja a szövetkezet vezetőségének: — Már 1976-tól láttuk, hogy az akkori elnök. Ki­rály Imre nem alkalmas a feladatok ellátására. Nem volt megfelelő végzettsége és egyeduralmat alakított ki az egyetemet, főiskolát vég­zett szakemberek rovására. Persze a helyzet 1979—81 között sem javult, amikor Szalai Sándor vezette gaz­daságunkat, aki a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazda­ságból került hozzánk. 1981- ben Kádár Imrét választot­tuk elnöknek, aki energiku­san látott munkához, és úgy tűnt, hogy a következő években rendeződnek sora­ink. Sajnos nem így történt! 1985-ben fagy pusztított a szőlőinkben, nagy károkat okozva. Gyorsított eljárással veszteségrendezésre került ser. A rossz szemlélet azon­ban mit sem változott. Szem­látomást érzékeltük, hogy Kádár Imre ambíciója meg­tört. Az 1983—85 között te­lepített százhektáros új sző­lőnkben is betegség lépett fel, amely tetézte a nehéz­ségeket. A vezetők és a tag­ság között nem volt megér­tés, elkeseredetté vált a han­gulat. Jurányi János osztályve­zető: — Tavaly nyáron észlel­tük a területi szövetséggel, hogy jelentős pénzügyi vesz­teség várható Domoszlón. Hogy ez mérséklődjék, osz­tályunk a Teszövvel. vala­mint a gyöngyösi városi párt- bizottsággal együttes vizsgá­latot folytatott. Mindez fel­tárta a valós, kialakult sú­lyos helyzetet, és a bizottság feladatokat határozott meg. A szövetkezet vezetése ezek birtokában lehetőséget kéri és kapott, hogy rendkívüli intézkedési tervet készítsen. Ebben alapvetően megfogal­mazták a szigorú takarékos­ságot a költségek visszafogá­sával. a nélkülözhető va­gyontárgyak, eszközök érté­kesítésével. Elhatározták, hogy év végére a pénzügyi hiányt kigazdálkodják. Ez mégsem így történt, miután a szakmai vezetés nem volt képes úrrá lenni a helyzeten. Safranka János, a vezető­ség tagja: — Äz említett intézkedési tervet vezetőségünk jóvá­hagyta. Nyáron még bíztunk abban, hogy jó lesz a gabo­natermés. Sajnos az aratást követően csalatkoztunk. Az. tán a többi növény sem hoz­ta a várt hozamokat. Akkor már világosan láttuk, hogy a veszteség elkerülhetetlen. Sramkó János, a Teszöv titkára: — Szövetségünk elnöksége a domoszlói szövetkezetben kialakult súlyos helyzetet látva úgy döntött, hogy a mozgalom erejét is kéri. Még 1981 után megsegítésükre a Hevesi Rákóczi Termelőszö­vetkezet igyekezett érdem­ben tenni, ám ezt nem fo­gadták kellően. így a várt eredmények is elmaradtak. Az erőfeszítések ellenére a domoszlói vezetőséget, a kül­döttgyűlést és szövetségün­ket is felelősség terheli, hogy nem kezdeményezett többet a kedvezőtlen folyamatok megállításáért, a szükséges személyi feltételek kialakí­tásáért. A felelősség termé­szetesen másokat is terhel ezért. Korábban kellett vol­na közösen lépnünk a kibon­takozásuk érdekében. A ta­nulságokat mindenesetre így utólag levontuk. Jurányi János osztályve­zető: — Miután tavaly év vége előtt már láttuk Domoszlón az elkerülhetetlen hiányt, Heves Megye Tanácsának el­nöke megtette a szükséges intézkedéseket a veszteség rendezésére. A Pénzügymi­nisztérium azonban nem já­rult ehhez hozzá, miután 1988. január 1-jétől ez a fel­adat a szanáló szervezet ha­táskörébe került. A domosz- lóiak kérésére az utóbbi vál­lalta a veszteségrendezést, amelyet idén március végén be is fejezett. Ez azért na­gyon fontos volt, mert ellen­kező esetben a közös gazda­ság felszámolása maradt vol­na az egyetlen lehetséges út. Vállalták, hogy az 1987. évi hiány összegét dotációként megtérítik. Ehhez viszont szigorú feltételeket szabtak. Nevezetesen a gazdasági ki­bontakozás anyagi, pénzügyi alapjainak a lehetőségekhez mért megteremtését és új elnök választását. Ez utóbbi azért is előtérbe került, mert március végére világossá vált, hogy a szövetkezet akkori elnöke. Kádár Imre a közös gazdaság ügyeinek képvise­letére nem alkalmas. Félő volt, hogy az idei esztendő első negyedén túl a gazda­ság olyan helyzetbe kerül, hogy 1988-ra ismét jelentős veszteséget gyűjt össze. Ezért április 1-jétől a megyei ta­nács a volt elnököt munká­jából felfüggesztette. Ugyan­akkor megbízta a szövetke­zet irányításával dr. Korén Jánost, a szomszédos Mar- kazi Mátravölgye Termelő- szövetkezet elnökét, és fő­könyvelőjét Gadó Ferencet, továbbá Domány Györgyöt, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának helyettes vezetőjét. Az azóta eltelt több mint két hónap alatt az említet­tek számos intézkedést tet­tek. annak érdekében, hogy az idén sikeresebben zárja­nak. A felügyeleti és érdek- képviseleti szervezetek se­gítségével közben sikerüli mérsékelni a szövetkezet pénzügyi terveit. A június 9-én megtartott rendkívüli közgyűlésen a 166 résztvevő egységesen Domány György­re adta szavazatát, akit meg­választottak a közös gazda­ság elnökének. Safranka János vezetőségi tag: — Vezetőségünk felkérésé­re jelölték, majd pedig el­nöknek választottuk Domány Györgyöt. Az elmúlt két hónapban úgy ismertük meg. mint dinamikus, odaadó, a tagságot tisztelő szakembert. Az eltelt időszakban mun­kaszüneti napokon is gyak­ran találkoztunk vele a ha­tárban. Szívesen jár közöt­tünk, meghallgatja az em­bereket. Ügy is mondhatom, hogy a tagság nagyon régen rá van éhezve már, hogy végre jó vezetőjük legyen! Olyan, aki képes sorsunkat jobbra fordítani. Mi nem akarjuk, hogy szövetkezetünk megszűnjön, mert szeretjük a közöst, gazdái akarunk len­ni a jövőben is Domoszló. Kisnána, Vécs határának, földjeinek. Ezért igyekszünk is mindent megtenni. Sramkó János, a Teszöv titkára: — örülünk, hogy bizalom­mal fogadták az új elnököt a domoszlóiak. Azt azonban világosan látni kell, hogy a szövetkezet talpraállítása na­gyon nagy erőfeszítést, türel­met. és hosszabb időt igé­nyel. De a reményünk meg­alapozott arra, hogy ez be is következhessen. Ezért fon­tos. hogy Domány György munkába lépését követően igényes, körültekintő tevé­kenységgel erősítse meg a vezetői kört. nem kevésbé a munkafegyelmet. A közös gazdaság érdekeit előtérbe állítva olyan belső érdekelt­ségi rendszert dolgozzanak ki. amely a tagok ösztönzé­sén keresztül a termelést se­gíti elő. A szövetség részé­ről ehhez mindent támoga­Jurányi János IA szerző felvételen tásl megadunk. Domány György, szövet­kezeti elnök: — Harminchat éves fejjel óriási terhet és felelősséget jelent az a bizalom, amelyet megválasztásommal a tag­ságtól kaptam. Emögött el­kötelezettséget, határozott­ságot éreztem. Mindez nél­külözhetetlen ahhoz, hogy értelmes, előremutató prog­ramot készítsünk a szövet­kezet gazdálkodásának ki­bontakoztatására. Szeretném; előre bocsátani, hogy 1996-ig kamatokból és hitelekből együttesen több mint 70 mil­lió forintot kell visszafizet­nünk. A termelőalapok zö­me jelenleg leromoltt álla­potban van. Az elmúlt több mint egy évtized kedvezőt­len tapasztalatai, amelyet a tagság átélt, jelentős csüg- gedést, reménytelenséget vál­tottak ki. Ezekből adódóan most legfőbb célkitűzésünk, hogy folyamatosan biztosít­suk szövetkezetünk hitel- és fizetésképességét. Ehhez vi­szont jelentősen javítanunk kell a jövedelemtermelő ké­pességet, amely jelenleg nincs összhangban a fizetési kötelezettségekkel. Az a cé­lunk, hogy láthatóan emel­jük a gazdálkodás színvona­lát. Szeretnénk mielőbb visz- szaadni a tagság hitét, opti­mizmusát. Jó lenne, ha ez a kollektíva elhinné, hogy tehetsége, szorgalma nem alacsonyabb, mint a Mátra- alja más gazdaságaiban dol­gozóké. Éppen ezért jobb gazdái lehetnek a közösnek. Ehhez szükség van az elemi rend, fegyelem, szervezett­ség megteremtésére, a nagy­üzemből és a háztájiból szár­mazó jövedelemarányok ki­alakítására. Ügy érezzük, hogy a veszteségrendezéssel a gazdálkodás legminimáli­sabb pénzügyi feltételei meg­teremtődtek. így biztosan nézhetünk a jövő elé. Szö­vetkezetünkben a jelenlegi termelési szerkezet összessé­gében igazodik adottságaink­hoz. Ez viszont a korábbi gazdálkodósban nem tükrö­ződött vissza. Ezért fejlesz­tési elképzeléseink arra irá­nyulnak. hogy a jövedelem minél nagyobb hányada a közösben maradjon. Mindez gyökeres szemléletvóltozta- tást igényel. Hónapok óta tapasztalom, hogy a domosz­lói gazdaság nem rendelke­zik rosszabb termőhelyi adottságokkal, mint más ha­sonló környékbeli üzem. So­kan viszont tévesen ennek a fordítottját hirdetik. Ezt is szeretnénk mihamarabb el­oszlatni! Bízom abban, hogy türelemmel, megértéssel, szorgalommal elképzeléseink valóra válthatók és a követ­kező években stabillá vál­hat közös gazdaságunk. Ügy tűnik, lassan eloszta­nak a viharfelhők a Do­moszlói Mátragyöngye Ter­melőszövetkezet felett. Az ügynek azonban a mozgalom­ra nézve vannak tanulságai. Egy szövetkezet olyan közös­ség. ahol mindenki tulajdo­nos. Amennyiben a tagság és a vezetőség egymás iránti bizalma megbomlik, és ezen keresztül a közösségi ügy magánüggyé válik, olyan helyzet alakul ki, amely mélypontot eredményezhet, mint ahogy történt. Ezt nem szabad megvárni, és ebben felelősek az illetékesek is, hogy idáig hagyták húzódni ezt. A példa tehát adott, re­méljük okultak belőle ... Mentusz Károly Újabb lendület a svéd—magyar üzleti életben Két nap, kora reggeltől, késő délutánig tartó programok Ez jellemezte Jan Carling svéd ipari államtitkár vezette gazdasági szakemberekből álló delegáció programját. Mini arról lapunkban többször is beszámoltunk a magyar—svéd vegyes bizottsági tárgyalások kapcsán hazánkban tartózkodó diplomaták nem kevés figyelmükkel tüntették ki megyén­ket. Szinte minden érdekelte őket. A magyar reform adta helyi változásoktól kezdve, a vidéki munkalehetőségek meg­teremtésén át, történelmi nevezetességeinkig, vonzó idegen- forgalmi programjainkig. A küldöttséget elkísérték Heves megyébe magyar kollégáik is. így egyebek mellett Dunai lm re kereskedelmi miniszterhelyettes, a vegyes bizottság ma­gyar társelnöke, a Kereskedelmi Minisztérium több mun­katársa, valamint Müller János, a stockholmi kereskedelmi tanácsos. Öt, illetve a svéd ipari államtitkárt kérdeztük az itt látottak, hallottak tapasztalatairól, fejlődő svéd—ma­gyar kapcsolatokról. A közvetlenségével nagy szimpátiát keltő svéd ipari államtitkár azzal kezdte a beszélgetést, hogy a svédek sok bort isznak. Ennek el­lenére is csak vajmi kevés információval rendelkeznek hazánknak erről a területé­ről. — Ha röviden össze kellene foglalni, akkor két dolgot említhetnék — mondta. —* A bort és a Finomszerel- vénygyárat. Azért jöttünk most önökhöz, hogy megle­hetősen hiányos ismeretein­ket pótoljuk, és személyes tapasztalatainkkal egészít­sük ki. Én személy szerint szinte már bejártam Ma­gyarországot, ez a vidék azonban mindeddig kima­radt a látogatások sorából. — Miként lehetne össze­gezni tapasztalatait? — Leginkább a Finomsze- relvénygyárra voltam kíván­csi, hiszen a Mecman céggel már több mint két évtizedes a kapcsolatuk, s most ve­gyes vállalat alapítására ké­szülnek. Úgy tűnt, hogy itt az egrieknek is az az alap­vető gondjuk, mint a svéd gépiparnak. Nevezetesen pedig a megfelelően kép­zett szakemberek biztosítása. Itt is sok energiát emészt fel az állandó hajsza a mi­nél jobb minőségű termé­kekért, azok piacra kerülésé­nek minél gyorsabbá téte­léért. Persze, ezt az élet diktálja, s örömmel tölt el, hogy mindkét cég sokat se­gít a másiknak ezen ered­mények eléréséért. Ügy íté­lem meg én magam is, hogy a kooperáció jól működik. — Nagyon tetszett az, amit Hevesen a Háziipari Szö­vetkezetben láttam. Mint azt már ott, a helyszínen is kifejtettem, sok haszno­sítható tapasztalatot sze­reztem, s nagyon örültem, hogy ide is ellátogattunk. — ön és a kollégái a svéd—magyar vegyes bi­zottsági tárgyalások kap­csán látogattak el me­gyénkbe. Ezek mennyire járulhatnak hozzá a svéd— magyar kapcsolatok kiszéle­sítéséhez? — Amiben ez a bizottság segít az az, hogy összehozza, tárgyalóasztalhoz ültesse a különböző vállalatok képvi­selőit. Aztán majd ott el­dől, hogy akarnak-e, tud­nak-e együtt, közösen dol­gozni. Megelégedéssel tölt el mindenesetre, s ez már a bizottság munkáját is mi­nősíti, hogy a svéd—ma­gyar vegyes vállalatok száma egyre nő. A kapcsolatok példáját a Mecman és a Fi- nomszerelvénygyár együtt­működése jelenti. A jövő­ben több hasonló is alakul­hat, mivel Svédországban óriási az érdeklődés a ma­gyar reformok iránt. Tet­szést aratott üzleti körök­ben a piacorientáltságra való törekvésük. nyitott gazdaságpolitikájuk. — Bőr nem egészen az ön asztala, mégis érdekel­ne véleménye: fejlődhet-e tovább Magyarországon a svéd idegenforgalom, hi­szen több ilyen jellegű programon is részt vett? — Már eddig is nagyon sokat fejlődött. Addig, amíg két évtizede egzotikus or­szágként tartották számon Magyarországot, ma már a svédek többségének reális képük van. Ugyanakkor egy olyan igény jellemzi a svéd turizmust, ami már nem elégszik meg annyival, hogy két hétre kifeküdni a ten­gerparti homokba. Az építő jellegű nyaralásokat keresik, amelyek alkalmával nem­csak pihenőre nyílik mód, hanem kulturális értékek megismerésére is. Nos, Ma­gyarország ebben nagyon gazdag, s nagy érdeklődés­re tarthat számot. De ne csak fővárosi programokat ajánljanak, hanem az enyémhez hasonló, vidéki körutazásokat is. ■ír S mindez hogyan látszik Stockholmból egy magyar szemével? Ezt foglalta ösz- sze Müller János kereske­delmi tanácsos: — Január 1-jétől a tu­rizmusért is a Kereskedel­mi Minisztérium a felelős — mondta. — Azért is hoztuk a vendégeket erre az ide­genforgalmában jelentős vi­dékre, mert még ha nem is konkrétan tartozik mindez hozzájuk, azért hírünket vi­szik. Tudatos kapcsolatépí­tésről van szó. A svédekkel jók a politikai, kereskedel­mi, gazdasági kapcsolataink. A kereskedelmi forgalom gyorsan bővül. Ma már a konvertibilis kapcsolataink­ban a partnerek közül az első tízben vannak. Ha ugyanezt a rangsort tekint­jük, akkor, a vegyes vállala­tok közül a nyolcadik, a kooperációk közül pedig a negyedik legtöbb a svédek­kel való együttműködés. A legutóbbi BNV-re hatvan vállalat jött el. Azt mond­ták érdemes, mert nem pro­tokollárisuk a tárgyalások, hanem érdemiek. — Hogyan ítélik meg gazdasági problémáinkat? — Meglepően jól ismerik bajainkat, s segítőszándék­kal közelítenek hozzá. Volt némi elbizonytalanodás az üzleti kapcsolatok dinamiz­musának megtorpanása mi­att. Ezt ők az új szabályo­zóknak, az adó bevezetésé­nek tulajdonítják, de kifej­tették, hogy mindezt átme­neti időnek tekintik. Ugyan­akkor szeretnék ezt érthető módon lerövidíteni. — Az ön megítélése sze­rint jó úton haladnak o svéd—magyar kapcsolatok? '— Minden feltételünk adott ahhoz, hogy tovább szélesedjenek. Ezen a téren eddig sem kis utat tettünk meg. Számos közös progra­munk van. Az acélipar kor­szerűsítésétől kezdve, az idegenforgalom továbbfej­lesztéséig. Ez utóbbira egy jellemző adat: az elmúlt évben már többen voltak nálunk, mint az USA-ban, ahol nagyon sok svédnek él rokona. Idegenforgal­munk az utóbbi években minden alkalommal meg­duplázódott. Várják a tár­sasági törvényt, s biztos va­gyok abban, hogy Magyar- országon sok svéd üzletem­ber befekteti majd tőkéjét, ennek törvényerőre emelését követően, összegezve, egy újabb lendület várható a svéd—magyar üzleti életben. Kis Szabó Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom