Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1988. május 2., hétfő

Remek receptek

Lassan már a legmegrög zöttebb optimisták is borúlátókká válnak. hiszen a kínálat mennyiségi és minőségi mutatói hosszabb távon sem javulnak.

Bosszankodunk a bántó ■ üresjáratok, a hamisítatlan szellemszegénység, a csak azért is okító ismeretterjesztési szemlélet, a konok is- métlésdömping miatt.

Megértjük e nagy apparátus olykor monstre gondjait. azt azonban joggal kifogásoljuk, hogy sehogy nem lelik meg a feltétlenül megtalálható kiutat.

Például a színvonalas szórakoztatás terén, holott lenne hol kopogtatniuk remek receptekért. Két produkciót mindenképpen figyelmükbe ajánlanánk.

Szerda este nézhettük meg a Kisértethistóriák sorozatból a Hid Fenders felé című NSZK produkciót. A forgatókönyvíró Rainer Er. ler bebizonyította, hogy csak akkor [remélhető p siker, ha az' alapmű erényekben bővelkedő alkotás. John Mac- laughin sztorija szokatlansá- gával. eredetiségével, fantá- ziagazdagságával bilincselt le bennünket.

Félórán át borzongtunk. riadoztunk a már-már hor- rorizű történettől, aztán fellélegeztünk. mert mindössze

egy ügyesen megszerkesztett, frappánsan tálalt játék részesei voltunk. Milyen kár, hogy az ilyesmire meglehetősen ritkán adódik alkalom

A másik variációt a lengyel cégjelzésű Vabank szolgáltatta. Juliusz Machulski — vigyázat, ehhez nem akár milyen tehetség szükségeltetik — szerzőként és rendezőként is remekelt. Ez a magyarázata annak, hogy a fordulatos, a sajátos lendülettel bonyolított, illetve szőtl cselekményhez mértéktartó eleganciát tükröző formai öltöny is szabódott.

Mindnyájunkat pihenteteti ez a százhúsz perc. méghozzá úgy. hogy közben — ez se gyakori érdem — esztétikai ismereteink is csiszolódtak.

A megsértett kasszalúró indokolt bosszújának fordu- , lóit nyomon követve a katarzis tisztítótüze is edzett minket, s akaratlanul is azon meditáltunk, hogy a tévés műhelyektől miért idegen a különböző témák ilyen igényes megközelítése.

Panaszregiment helyett — egyébként ez a legegyszerűbb. a legmunkátlanabb megoldás — tettekre, cselek vésre sürget az idő.

A stúdiókban is ...

Pécsi István

A könyv különleges gasztronómiai látogatásra hívja Heves megyébe az olvasót. Elsődlegesen azért, hogy a táj szépsége mellett megismerkedjen az ország egyik legváltozatosabb megyéjének ételeivel, ételkülönlegességeivel. A látogatás útikísérői • háziasszonyok, de szakemberek is, többek között az egri Belvárosi étterem. Vörös Rák, Vadászkürt, Három Farkas. Kazamata etlerem, a Planétás ételbál vezetői, szakácsai, Galambos

István Mátrafüredről. Her- czeg József egri mesterszakács, Mátyás Rudolf Oscar- díjas mesterszakács, valamint az egri Dobos Cukrászda kollektívája. A könyv szerkesztője Kaposi Levente, a fotókat pedig Perl Márton készítette. Mindketten a Népújság munkatársai. A szerkesztő, a szerző kellemes időtöltést és jó étvágyat kívánnak az olvasóknak! A kötet már -kapható az újságárus pavilonok* ban.

EGRI BEMUTATÓ: G. B. SHAW PYGMALIONJA

Egy férfi a sebezhetőség vértjében

Talán egyetlen más darabjában sem sikerült annyira többrétegűén megfogalmazni G. B. Shaw-nak sajátos szemléletét, mint éppen a Pygmalionban. Nem csoda, hogy világhírűvé vált a darab, különösen annak musical-változata, a My Fair Lady. Az egri Gárdonyi Géza Színház az eredeti művet választotta. de úgy állította színpadra Szőke István rendezésében, hogy őrzi az örökséget is. Egyúttal szakit a felemás tradícióval: a zenés verzió fülbemászó slágerei ugyan felcsendülnek összekötőként, viszont annak felhangjait, kibékítő megoldásait a társulat elvetette, s egy tüskés, kötekedő szellemű „románcot” kínál közönségének. Ezzel úgy örökítette át Shaw szellemét, hogy egyúttal „hordalékként” magával hozta az alkotásra rakódott jó és rossz hagyományokat, részben aláhúzva, részben tagadva azokat.

Szőke István rendezése vérbeli vita. Perlekedik kimondva és kimondatlanul, egy olyan alkotó és egy olyan írás védelmében, amelyet nagyon nagyra értékel. Minden gesztuson, megoldáson keresztül érződik, hogy aki a Pygmaliont színre állította. szereti Shaw-t. s ennek a különös, prófétikus figurának igazságot akart szolgáltatni. Mert végül is Higgins professzor a rendkívüli író szellemi önarcképe, nem is nagyon titkolja ezt a sorokban. Csupán egy sajátos területet választott főhősének. melyben felsőbbrendűségét megmutathatja: a fonetikát. Shaw felruházza főhősét mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek rá jellemzőek. Talán egy a különbség: a professzor a társadalmi érintkezés külsödle- gesebb formájával, a beszéddel foglalkozik. Tanulmányok sora bizonyítja, hogy Nagy- Britanniában mennyire fontos dolog ez: a világban elfoglalt hely hű tükre a nyelv.

Így aztán létrejöhet az a szituáció, amely a musical szerzőinek fantáziáját is megmozgatta: egy alkalmas médiumot a professzor kiemelhet a lét alatti lét mocskából, s a felső tízezerbe emelhet. A helyzet részben vígjátéki, részben tragikus: így némileg torzítva alkalmas a könnyzacskók megdolgoztatására is. Ebből is kiderül, hogy Shaw milyen kötéltáncos, az eredeti műben végig a józan ész mezsgyéjén marad, még az érzelmeket is ebből a szemszögből vizsgálja.

Az egri társulat értelmezése egyértelműen Higgins professzort állítja középpontba. Egyetlen pillanatra sem egyenrangú „teremtményével”, Lizával. Csendes László érzékeny alakításában mindvégig ő viszi :i prímet, még akkor is, amikor a „médium" fellázad alkotója ellen. Rendkívüli személyiséget állít elénk színész és rendező: Higgins

nem a felsőbbrendűség önhitt magabiztosságával áll szemben a világgal. Ereje éppen állandó sérülékenységében. önkiadásában rejlik. Véleményét sohasem rejti véka aló, a konvenciók ellen harcol, fesztelenségével és hányavetiségével is. Bár — s ez is kiderül — nem esik jól neki. ha fölhánytor- gatják. hogy nem talpig úriember. Egyszóval ellentmondásos alkat, aki minden határon túl keresi az emberség mélységeit, igazi tartalmait. Ilyen szempontból inkább tekinthető etikai gondolkodónak. mint nyelvtanárnak. S hogy ezt a vonulatot ragadta meg inkább Szőke István, annak az lett a következménye, hogy G. B. Shaw arcéle villant fel az előadásban. részben megnevettetve, részben kellemesen borzongatva a közönséget.

Egyszerű és határozott eszközökkel él az együttes. Herényi József díszletei nem túl komplikáltak, mégis mutatósak. Olykor még saját jelentést is hordoznak, így például a báli jelenetben az operettek világát csillantja föl. A szobabelsők szemet gyönyörködtetőek. hatásos, jól kihasználható teret kínálnak a játékhoz. Azért is kívánkozik ilyen hangsúlyos helyre a környezet említése, mert díszlettervező és rendező szerves • munkájáról, együttgondolkodásáról árulkodik. Sok esetben önként

háttérbe kerül a látvány, hogy engedje a színészi jelenlét fokozását. Ilyen esetek közé tartozik az ironikus közjáték, mikor Liza és Freddy önfeledt. musical- es táncba kezd. szinte előzmények nélkül.

Egyébként ismét csak dicsérni lehet az egri társulat közös erőfeszítését. Senki sem próbált a rendezői koncepció ellen saját helyet kiszorítani magának. hanem úgy szolgálta valameny- nyi szereplő az alapgondolatot, hogy teljes mértékben azonosult azzal. Pedig sok lehetőséget kínál a darab — ezt számos előadás bizonyítja — a magánszámokra, a jutalomjátékokra. Könnyen előfordulhat például, hogy Alfred Doolittle „leradírozza" a többieket a színről, mert olyan mókás lehet jelenléte. Itt azonban M. Horváth József újra bizonyítja, hogy mértéktartóan is képes elmondani mindazt, amit az általa alakított figuráról fontosnak tart. Aprólékosan kidolgozza mozdulatait, s akkor sem lepődik meg. ha valami váratlan történik, mint a premieren elő is fordult: belegabalyodott a telefonzsinórba. a helyzetből úgy vágta ki magát, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte. A lányát megformáló Fráter Kata ízesen teremti meg Lizát. Harsánysága, erő- teljessége az elején kirívó, de aztán hamar értelmezi ezt az ellenpont: a visszafogottság, a fegyelmezettség, ami egyben társadalmi helyzetének változására is utal. A „nyelvtanulás" itt másodrendűvé válik, sokkal fontosabb magatartásának átalakulása. Ezért lényeges, hogy először szinte bántóan felszínes eszközökkel jelenítse meg Fráter Kata Lizát: a magyar nyelv talán nem is érzékelteti annyira a fordulópontot a virágárus lány és a hercegnő között

Nagyon érdekes és újszerű Bókái Mária Higgins- néja. A méltóságteljes anya és professzor fia kettősében az is felsejlik — a szövegen túl —, hogy miként alakult ki ennek a rendkívüli lét íinak a személyisége, miként vált „nem nősülős" típussá. Pickering ezredes alakja is eltér a megszokottól. mert nem korával, hanem méltóságával érzékelteti Bregyán Péter a jellemzőit. Fiatal a nyugalmazott ezredes megformálásához, mégis hitelessé teszi őt. Külön említést érdemel még Pearce-néként Agárdy Ilona, aki inkább fegyelmezett vénlányt, mint bővérű háziasszonyt állít elénk. Ebben az összefüggésben viszont sokkal inkább elfogadható, mert szigorúságával és érzékenységével jól tükrözi Higgins rokon, de más dimenziókban megfogalmazódó tulajdonságait. Rokonszenves alakítást nyújt még Itibár Éva, Csonka Anikó Megyeri Zoltán, bármelyikük kiemelése talán indokolatlan volna, mivel oly elszántsággal és odaadással simulnak a játékba.

Több szempontból is jó folytatása az eddigieknek ez a premier. Új színt jelent Szűke István szemlélete, aki kíméletlenül s vitatkozó kedvvel fogalmaz, nem tér el elgondolásától sem az olcsó sikert, sem pedig valami szakmai különlegességet keresve. Színházi elképzelései eltérnek az egri Gárdonyi Géza Színházban ezelőtt látott produkciókétól, de következetessége meggyőző Megajándékozza nézőjét a méltóság tiszteletével, s azzal a kitartó kutatással, ami oly sokat segíthet az életben. Mindez közvetlenül beleszól egyéniségünkbe, nem keres áttételeket, illetve ha alkalmaz is elvont fogalmazást. azt lis a hatás érdekében teszi. Vérbeli gondolkodó, elemző színházat állít elénk, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, csak egyet nem hagy; a közömbösséget.

Gábor László

VLAGYIMIR SZLUCKIJ

Nézőpont

»

47-es számú középisko- kola igazgatója ezekkel a szavakkal kezdte a nevelőtestületi értekezletet: — Tisztelt kollégák! Utasítást, jobban mondva tanácsot kaptam ... A lényeg az, hogy a stressz rossz hatással van a tanulók idegrendszerére. Ezért azt kérik, hogy az oktatási folyamatban csökkentsük a stresszhelyzeteket. Maguk például gyakran adnak elégtelen osztályzatot. De hisz ez a gyerek számára kész tragédia! Valószínű, észrevették, azok a tanulók, akik elégtelen osztályzatot kapnak, rendszerint agresszívak. Mindennek az az oka, hogy ők többet idegeskednek . az órák alatt, mint' társaik. Az osztályzatok természetesen legyenek igazságosak. De ha elégtelent akarnak adni, erre mindenképpen készítsék fel a tanulókat! Finoman, kíméletesen ...

Az értekezlet nagy benyomást tett Arkagyij Pet- rovics Pontvuhovra, a fiatal irodalomtanárra. Az órára igyekezve, a folyosón félelemmel gondolt arra, hogy az igazgató utasítását már ma végre kell hajtani.

Arkagyij Petrovics szórakozottan viszonozta az osztály köszönését. Ahogy kinyitotta a naplót, megpillantotta a saját kezűleg írt cédulát: „Kaskint feleltetni!” Vityka Kaskin közismerten rossz tanuló és iskolakerülő volt. Pontyuhov — a megtévesztés kedvéért — lapozgatta a naplót, és úgy szólalt meg, mintha még gondol« kodna:

— Kijön felelni ... kijön . .. Na, legyen Kaskin.'

Kaskin kelletlenül tápász- kodott fel az utolsó pádból. A táblához vánszorgott.

— Nos — kezdte óvatosan Pontyuhov —, a mai órára el kellett olvasnotok Fonvi- zintól a Kamasz című komédiát. Tehát Vitya, meséld el nekünk, hogyan vélekedsz a darabról!

— Hát, ott, ez... a főhős ... szóval egyáltalán nem rajongott a tanulásért... de ... viszont bármikor kész lett volna megnősülni.

Az osztály felnevetett, Vitya Kaskin pedig elhallgatott. Pontyuhov megértette, végképp. Azért a biztonság kedvéért megkérdezte:

— Ez minden?

— Ez, Arkagyij Petrovics. Hozzam az ellenőrzőm?

Kaskinnak nem volt mit veszítenie. Hat elégtelenje volt irodalomból, és mielőbb meg akarta kapni a hetediket. Végre befejezhetné a torpedót, amit a felelés miatt kénytelen volt abbahagyni.

— Várj még azzal az ellenőrzővel! — Pontyuhov megpróbált becézően nézni Kaskinra. — Tegnap, ha nem tévedek, nagyszerű volt az idő. A fiúk mind focizással töltötték a délutánt. Bizonyára te is, Vitya.

— Hát éppenséggel fociztam.

— Na látod, ezért nem tudod ma ötösre a leckét. Egyetértesz ?

— Hát, ötöst azt biztosan nem kapok.

— Négyest sem lehet adni erre a feleletre. Ami meg a többi jegyet illeti..., azok annyira megalázóak, hogy fel sem merem őket ajánlani neked.

Kaskin sehogy nem bírta felfogni, mit akar kihozni ebből az egészből Tyűha, (így hívták a fiúk maguk között Arkagyij Petrovicsot.) Pontyuhov meg csak folytatta.

— Ne búsulj, barátom! Őszintén megmondom neked, annak idején az iskolában én sem úsztam meg.

Ennek ellenére, amint látod, tanár lettem.

— Én ugyan nem búsulok — mondta elnézően Kaskin —, minek tenném?

— Na látod, helyes. Remek fickó vagy. De most kérlek, add ide az ellenőrződet! Be kell írnom. Ne is törődj vele, ez csak afféle formalitás...

— Ugyan már! Tökéletesen megértem. Magának ez a dolga.

— Ha megkérhetlek, holnap hívd el a szüléidét!

— Rendben, itt lesznek, ne aggódjon.

— Ne félj, nem akarok panaszkodni rád. Csak beszélgetni szeretnék velük Véleményt cserélni.

— Akkor inkább maga jöjjön el hozzánk! Anya főz valami jó ebédet, apa is otthon lesz.

— Nem, köszönöm a meghívást, majd inkább máskor.

És ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A gyerekek kitódultak az osztályból, és egyikük értetlenül kérdezte:

— Ezzel meg mi történt, srácok? Egész órán csak Kaskint szedette be.

— Hát nem érted? — röhögött fel Kaskin. — Tiszta sor, Tyűha ma nem készült az órára, és húzta az időt. Csak most jött rá, hogy az iskolában nem lehet megúszni.

Horváth Lilla fordítása

Egy hét...