Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXIX. évfolyam, 110. szám ARA: 1988. május 10., kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA • • Ülést tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését május 10-re összehívták. A .Politikai Bizottság javasolja a Központi Bizottságnak, hogy vitassa meg a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének előkészítésével összefüggő feladatokat: a szer­vezeti és ügyrendi kérdésekre, az országos értekezlet állás­foglalás-tervezetére tett javaslatokat, valamint a társulási törvény irányelveit. NAGYGYŰLÉS EGERBEN Megnyílt a béke-és barátsági hónap A békegyűlés résztvevői (Fotó: Perl Márton) Magyar—japán gazdasági tárgyalások Életre­halálra Látszatra egészségünk csupán önmagunktól függ. A statisztikák fekete-fehé­ren bebizonyítják, hogy az önkizsákmányolás, s a ká­ros szenvedélyek elhara- pódzása tehet arról, ha so­kan mennek el végképp időnek előtte közülünk. Ha valóban ennyiből állna a dolog, elég volna egy or­szágra szóló nagy fogada­lom. egy újévi eskü. már­is hazánk lenne a föld­kerekség legegészségesebb országa. Ezzel szemben olyan igazságokat fogalmazott meg Losonczi Agnes szo­ciológus a televízió és a Magyar Tudományos Aka­démia Biztató című soro­zatának utolsó adásában, amelyek másra utaltak. Vi­lágosan kettéválasztotta az egyéni és közös felelőssé­get. nyíltan szólt arról, mi­ben ludas a társadalom, s miben az egyes ember. Végkövetkeztetései meg­szívlelendők. mert arra utalnak, amit voltaképpen valamennyien tudunk: ösz- szefüggenek egymással a jelenségek, s mögöttük azonos lényeg rejlik. Ez pedig országunk gazdasá­gi-politikai helyzete, min­dennapi valósága. Kristály- tisztán bizonyította be a szakember: ha érték lesz az ember, ha nemcsak a szóhasználatban, hanem a valóságban is számít sza­vunk és létünk, jobban vi­gyázunk önmagunkra. Ezekből a szavakból egy­értelművé válhatott, hogy a következő években egy­mástól el nem választható színtereken voltaképpen egyetlen program megvaló­sításáért kell küzdenünk. Kibontakozásunk nemcsak közgazdasági, politológiai kérdéseket vet föl. Egyide­jűleg. számot kell vetnünk társadalmi valóságunk min­den vonatkozásával, hogy a helyzeten változtatni tud­junk. S ez a harc valóban életre-halálra szól, mert végül is a siker sokak éle­tét megmentheti, meghosg- szabbíthatja, míg a kudar­cok újabb veszteségekkel járhatnak. Talán fel sem mérjük ezt a tétet, mert más fo­galmakat használunk: kor­szerűsítésről, termékszer­kezet-váltásról. gazdasá­gosságról. s hasonló ténye­zőkről folyik a vita. Köz­ben néha elfeledkezünk ar­ról, hogy az elmúlt eszten­dők során nemcsak ver­senyképességünk csökkent, hanem életlehetőségeinket is fogyasztottuk. S ez már nemcsak valamilyen szer­kezeti probléma, hanem olyan gond, amely a szí­vekbe, gyomrokba, ideg- rendszerekbe fészkelte ma­gát: infarktus, fekély, neu­rózis vált belőle. Nemcsak a struktúrát, a társadalmi ellentmondást nehéz felol­dozni, hanem azt a sok kárt sem lehet egyszerű­en helyrehozni, amelyet a feszültség az emberi szer­vezetben okozott. Így hát kétszer olyan igyekezettel kell rendbe­hoznunk dolgainkat, mert szó szoros értelmében vér­re megy: mindnyájunk egészségére. Gábor László Tegnap Egerben — a Fi- nomszerelvénygyár művelő­dési házában — került sor az idei béke- és barátsági hónap ünnepségére, amelyen többek között megjelent: Vi­rág Károly, a megyei párt- bizottság titkára, Farkas Jó­zsef, az egri városi pártbi­zottság titkára, Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára, dr. Nagy Im­re, a megyei KISZ-bizottság titkára, Molnár János, az SZMT politikai munkatársa, valamint Kócza Imre, a Fi- nomszerelvénygyár vezér- igazgatója, országgyűlési képviselő. Először Buda Lajos, a Finomszerelvénygyár terme­lési főosztályának vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd Tunyogi László, az Or­szágos Béketanács Elnöksé­gének tagja, az MSZMP KB munkatársa vette át a szót. Bevezetőjében elmondta, hogy népünk jövője szem­pontjából rendkívüli jelen­tőséggel bír, hogy szembe­süljünk a valósággal, s mér­legeljük mind a bel-, mind a külpolitikai helyzetet. A nemzetközi élet értékeléséről szólva kiemelte, az emberi­ség jövője attól függ, milyen a biztonság kérdése. Sajnos, a nukleáris fenyegetettség tényét már megszoktuk, ám nem szabad, hogy ez közö­nyössé tegyen bennünket. Bár a két nagyhatalom kö­zött létrejöttek egyezségek, teljes garanciát csak az ad­hat, ha minden állampolgár meggyőzi saját környezetét arról, hogy ápolni kell a kapcsolatot más népekkel. A szónok utalt az Erdélyben élő magyarság mai problé­Berend T. Iván akadémi­kus, az MTA elnöke nyitot­ta meg a tudomány képvi­selőinek munkatanácskozá­sát. Elmondta, hogy a kuta­tók a legutóbbi közgyűlés óta — az egyre kedvezőtle­nebb kutatási feltételek el­lenére — jelentős tudomá­nyos eredményeket értek el. Néhány példával bizonyítot­ta. hogy az alapkutatások elősegítik az ország szellemi­tudományos potenciáljának szinten tartását, valamint le­hetővé teszik a nemzetközi kutatási és technikai ered­mények befogadását. Ezek az eredmények a gyakorlatban is hasznosíthatók. Hozzáve­tőleges számítások szerint — mondotta — az akadémiai alapkutató helyek finanszí­rozására fordított, évi 1,1 milliárd forint már a szer­zői és a licencjövedelmek révén megtérül. E befekte­tés közvetlenül mérhető hasznosulása — új gyógysze­rekben. magasabb hozamú vetőmagokban. korszerűbb szerszámgépekben és a gaz­daságos exportban — mint­egy 15 milliárd forint. En­nek az értéknek a létreho­zásához a költségvetés mel­lett a Műszaki Fejlesztési Alap és vállalati források is máira, s arra, hogy ebben a szituációban kötelességünk oltalmat nyújtani számukra, ám az igazi megoldás (ez a béketanács álláspontja is) az, hogy a gondokat a szülőha­zában kell orvosolni. Belpolitikai életünket ér­tékelve elmondta, hogy mai bajaink azért súlyosak, mert egy időben, egyszerre jelen­tek meg a gazdasági, a tár­sadalmi és a politikai élet anomáliái. A gazdasági ered­ménytelenséget pedig a gaz­daságon kívüli okokban kell keresni. Ezután az előadó Marxot idézve arról beszélt, hogy az eszme győzelme csak az érdekeken keresztül, a belső hajtóerőn alapulhat, majd így folytatta: az embe­rek a modernizáció prog­ramját várják a közelgő pártértekezlettől. Az Orszá­hozzájárulnak. Minden, a tudományba fektetett forint tehát évente — a legszoli­dabb számítás szerint is — 7 forintot eredményez. A tudomány fejlesztése tehát a legkedvezőbb beruházási te­rületek közé tartozik. A kutató-oktató társada­lom nagy megelégedéssel fo­gadta, hogy a legmagasab­ban, tudományosan kvalifi­kált tagjait az eddiginél na­gyobb anyagi elismerésben részesítik — mondotta a to­vábbiakban. Ez azt jelzi, hogy intézkedések történtek a magasrendű szellemi mun­ka hosszú idő óta tartó le­értékelődésének megállításá- ra. Folytatódik viszont a gazdasági megszorítások miatt, immár egy évtized óta tartó, egyre súlyosabb romlási folyamat, amely fő­leg a tudomány infrastruk­túráját sújtotta, s a nélkü­lözhetetlen beruházások, be­szerzések korlátozásához ve­zetett. A kutatási kapacitá­sok fenntartása, a kutatópo­tenciál erősítése és a gaz­dasági-társadalmi kibontako­zási program megvalósítása érdekében, mjnd a szemlé­letben, mind a gyakorlati tevékenységben teljes for­dulatnak kell bekövetkeznie gos Béketanács határozott álláspontja, hogy folytatni kell a reformot: a párt és az állam szerepkörének szét­választását, a közmegegye­zés újrateremtését, a demok­rácia elmélyítését. Mindezek elérése érdekében pedig el­engedhetetlen a nyílt pár­beszéd. Ugyancsak elenged­hetetlen az, hogy öntevékeny érdekcsoportok alakuljanak — az egyesületi törvény er­re lehetőséget is ad —, hisz a felmerülő feladatokat csak így — az önkormányzat se­gítségével — leszünk képe­sek megoldani. A beszédet követően Tu­nyogi László az Országos Béketanács nevében emlék­lapot nyújtott át a Finom­szerelvénygyár Karl Lieb­knecht szocialista brigádja képviselőjének. — hangsúlyozta az Akadé­mia elnöke. Az ország ne­héz gazdasági helyzetben van. mégsem fogadható el az az érvelés, hogy a kuta­tást is sújtó korlátozások in­dokoltak. A tudomány és az ország fejlődése érdekében, olyan szemléletváltás és gyakorla­ti fordulat szükséges, amely lehetővé teszi, hogy a ma­gyar kutatás és felsőoktatás felzárkózhassék legalább az európai középmezőnyben le­vőkhöz. Tarthatatlan az a helyzet, hogy országunkban kutatás céljaira az állami költségvetésnek csupán 0,7 százalékát juttatják. A fej­lett országokban ez az arány 5—8 százalék. Szükséges, hogy a költségvetésből az alapkutatásokra fordítható összeg a 90-es években fo­kozatosan megkétszereződ­jék — hangsúlyozta az Aka­démia elnöke. A továbbiakban felhívta a figyelmet: egyes vélemények­kel ellentétben, a magyar kutatóhálózat nemcsak, hogy nem túlfejlesztett, hanem sok tekintetben elmaradott. Az egy főre jutó nemzeti jö­vedelmet számítva. Magyar- országnál négyszer-ötször gazdagabb országokban, nyolcszor-tízszer többet for­dítanak kutatásra a költség- vetésből, mint hazánkban. Rámutatott arra is, hogy az önálló akadémiai kutatóinté­zeti hálózat létrehozása a követelményeknek megfelelő A magyar—japán és a ja­pán—magyar gazdasági klu­bok szerdán Budapesten tar­tották meg 15. együttes ülé­süket. A tanácskozáson részt vett Ryozo Mogi, Japán bu­dapesti nagykövete, aki hang­súlyozta, hogy a jelentős földrajzi távolság ellenére a két ország közötti kereske­delmi. üzleti kontaktusok az elmúlt években számottevő­en fejlődtek. Elsősorban úiabb vegyes vállalatok lét­rehozásával. a harmadik pi­aci együttműködés szélesíté­sével bővíthetők a kapcso­latok. Székács Imre, a magyar— japán gazdasági klub elnö­ke elmondta, hogy az el­múlt években kedvezően fej­lődtek a két ország kereske­delmi kapcsolatai. A Japán­ba irányuló magyar export — többek között a dollár árfolyamcsökkenése követ­keztében — 1986-ban 61 szá­zalékkal, 1987-ben pedig 48 százalékkal bővült. Több japán vállalat megbeszélése­ket kezdett magyar cégek­kel arról, miként kapcsolód­hatnának be a szovjetunió­beli földgáz- és kőolajlelő­helyek kiaknázásába. Tár­gyalnak újabb vegyes válla­latok létrehozásáról és ipari kooperációk bővítéséről is. Kazuo Iwata, a japán— magyar gazdasági klub elnö­ke az üzletemberek közötti személyes kapcsolatok fej­lesztésének fontosságára hív­ta fel a tanácskozás résztve­vőinek figyelmét. Az elmúlt lépés volt. Az ország kuta­tási kapacitásának — lét­számban kifejezett — 10 százalékát reprezentáló aka­démiai intézetek fenntartá­sa nem felesleges, hanem az ország kibontakozási prog­ramjának megvalósításához nélkülözhetetlen. Intézmény­rendszerünk fejlesztéséről szólva, elmondta: a tudo­mány átszervezésére vonat­kozó, egyes elképzelések sok kárt. elbizonytalanodást Okoztak és okoznak. A ku­tatómunkához nyugalom és biztonság kell. Már évekkel ezelőtt kezdeményezték az akadémiai intézetek és az egyetemek kooperációját, ke­resik a megoldást az inter- diszciplinaritás intézményes előmozdítására. Néhány in­tézményünk fenntartása va­lóban nem indokolt, erősíte­ni kellene a vidéki kutatási kapacitásokat, egyes vidéki egyetemek, különösen társa­dalomtudományi kutatási bázisait — mondta beszéde befejező részében Berend T. Iván. Ezután átadta az Akadé­miai Aranyérmet és az aka­démiai díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, az 1988. évi Akadémiai Aranyérmet Pungor Ernőnek, az MTA rendes tagjának, a Budapes­ti Műszaki Egyetem általá­nos és analitikai kémiai tan­széke vezetőjének ítélte oda. Az analitikai kémia, ezen belül a műszeres analitiká­években számos magyar szakember járt Japánban, s ennek eredményei megmu­tatkoztak a magyar vállala­tok exportjának gyors üte­mű bővítésében. Melega Tibor kereskedel­mi miniszterhelyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a japán cégek a magyar gazdaság; szerkezet átalakí­tásában a korábbinál jelen­tősebb szerepet vállalhatnak. Ehhez kedvezőek nálunk a lehetőségek, a működő tőke importjához megfelelő for­mát biztosítanak a vegyes vállalatok. Lehetőség van külföldi többségű vállalkozá­sok létrehozására is, ame­lyek irányításában meghatá­rozó szerepet játszhatnak a japán tőketulajdonosok. A japán üzletemberek ez­után több szakmai előadást hallgattak meg a magyar 'gazdaságfejlesztési elképze­lésekről. majd magyar és ja­pán üzletemberek között két­oldalú megbeszélésekre is sor került. Kazuo iwatát, a japán- magyar gazdasági klub elnö­két fogadta Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Ugyancsak hétfőn fogadta a japán vendéget Németh Mik­lós. az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Máriái József miniszterelnök-helyet­tes. kereskedelmi m'niszter. Berecz Frigyes ipari minisz­ter és Beck Tamás, a Ma­gyar Gazdasági Kamara el­nöke. ban. az elektroanalitikában elért, nemzetközileg kiemel­kedő eredményeiért, tudo­mányos iskolateremtő mun­kásságáért, tudománypoliti­kai és széles körű tudomá­nyos közéleti, s csaknem négy évtizedes, kiemelkedő oktatási tevékenységéért. Akadémiai díjat kapott: Tárnái Andor, az iroda­lomtudományok doktora, az ELTE régi magyar irodalom- történeti tanszék tanszékve­zető egyetemi tanára, „A ma­gyar nyelvet írni kezdik” — Irodalmi gondolkodás a kö­zépkori Magyarországon cí­mű művéért. Kemenczei Tibor, a törté­nettudományok kandidátusa, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője, a Die Spät- bronzzeit Nordostungarns című művéért. Megosztott díjat kapott: Bencze Gyula, a fizikai tu­dományok doktora, Doleschall Pál, a fizikai tudományok kandidátusa, Révai János, a fizikai tu­dományok doktora, az MTA KFKI Részecske- és Magfi­zikai Kutatóintézet munka­társai, a „Kvantummechani­kai néhány test probléma” területén elért, nemzetközi­leg elismert, kiemelkedő tu­dományos eredményeikért. Dr. Farkas József, a bio­lógiai tudományok kandidá­tusa. a Zöldségtermesztési Kutatóintézet Fejlesztő Vál­lalat tudományos főmunka­társa, a több mint két év­tizedes paradicsamnemesíté- si tevékenységének elisme­réseként. Sugár János, az orvostu­dományok doktora, az Or­szágos Onkológiai Intézet Onkopatológiai Kutatóintéze­tének igazgatója, tanszékve­zető egyetemi tanár, a daga­(Folytatás a 2. oldalon) AZ MTA KÖZGYŰLÉSE „II tudomány fejlesztése a legkedvezőbb beruházási területek közé tartozik” ,' A Magyar Tudományos Akadémia ez évi — sorrendben a 148. — közgyűlése kezdődött meg hétfőn a várbeli kongresz- szusi teremben. A megnyitó ülésen részt vett Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Pál Lénárd akadémikus, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Ott volt a Minisztertanács több tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom