Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. mójus 7., szombat

■ ’*~***~ /j*r***^

A jól felszerelt lornaterein mellett a szabadban is van lehetőség a sportolásra

Ügy látszik, a tanulás a legfontosabb

Sárközi Tamás

Mihies Attila

(Fotó: Koncz János)

rág van — rám egyik sem

jó.

M. A-: — A munkaruha- ellátás sem kielégítő, nem veszik figyelembe, hogy most növünk a legjobban, így a sajátunkat kell használnunk sokszor. A gimnazisták mondogatják, hogy nekünk milyen jó. Nem tudják, hogy mi dupla matek- és fizikanyagot veszünk. Én jobban szeretném, ha inkább a biológián és a kémián lenne a hangsúly. Arra is kellene gondolni, hogy nem mindenki pusztán a szakma kedvéért jött ide.

R. Á.: — Szeretnék még valamit hozzáfűzni az elmondottakhoz. Jó lenne, ha a tanítás befejezése után nem rohanna mindenki haza. hanem többet lennénk együtt. Erinek megteremtésében a KISZ-nek óriási a feladata.

— Mostanáig az iskoláról beszélgettünk, s csak áttételesen tudtunk meg rólatok valamit. Meséljetek most magatokról!

R. Á.: — Tanár szeretnék lenni, bár ez ellen mindig tiltakoztam. Azonban mostanában sok olyan embert ismertem meg. akik megszerettették velem ezt a pályát. Azt hiszem, Budapestre fogok jelentkezni, hiszen ott vannak rokonaim.

G. M.: — A Semmelweis Orvostudományi Egyetemre adtam be a jelentkezési lapomat. Azért a fővárosba, mert ott van a legtöbb kulturális lehetőség, és én nagyon kedvelem a színházat. Szeretem a művészeteket, magam is szavalgatok. s nyertem már versenyeket. Leginkább az ideggyógyászat vagy az agysébészet vonz. Egyrészt jó lenne az embereket a leikükön keresztül gyógyítani, másrészt viszont az agv nagyon érdekel.

M. A-: — Én is azt tervezem. hogy továbbtanulok, bár ez elsősorban a bizonyítványom jegyeitől függ. Jó lenne Gödöllőre menni egyetemre. ahol biokémikussá válhatnék.

S. T.: — Tiszthelyettesképzőbe pályázom, harcijár- mű-technikali vagy repülőműszaki szakra. Nemrégiben járt itt egy magas rangú katona, s az ő elbeszélése adott lökést a döntéshez. Vonz, hogy felügyelhetek az alárendeltjeimre, s oktathatom őket.

J. I.; — Tanárképző főiskolára készülök, s mivel érdekelnek a műszaki dolgok, talán technika szakra jelentkezem valamivel párosítva.

Kovács Attila

Arcok a tantestületből

Többfelöl érkeztek, de most már egy tantestület tagjai. Elképzeléseik, törekvéseik már egy mederben találkoznak. Bár még elő-előfordul, hogy saját, velük egyivású kollégáikat keresik meg gondjaikkal, problémáikkal, de egyre inkább közösséggé kovácsolódnak. A magyar szakos pedagógus és a mérnök-tanár a diákokért érzett felelősségben közös, s ez a cél egybeforrasztja a legkülönbözőbb érdeklődésű és képesítésű nevelőket is. Néhányukat megkerestük, hogy sorsukon, hivatásról alkotott véleményük alapján képviseljék ezt a szokatlan tantestületet.

Swoóbné Lénórt Ágnes

t

A fiatalok lelkesíthetek

Bár a nők korát nem szokás firtatni, Swoóbné Lénán Ágnes közli, hogy éppen beszélgetésünk idején ünnepli 30. születésnapját. Fiatal tanár, aki tanítványaiért sok mindenről lemond. A hivatásáért él, talán meg sem tudna . lenni az iskola nélkül.

— Egerben érettségiztem,

a Gárdonyi gimnáziumban, dr. Patkó Györgynének köszönhető, hogy pedagógus lettem. Emberileg és tanárként is nagyon szerettem, s megkedveltem általa a történelmet. Egyébként feldeb- röi vagyok, úgyhogy megyén belül maradtam. A férjem Szombathelyen végzett

könyvtárosként, s annak idején közösen kezdtünk itt Hevesen. Igazgatóm, Lövei Gyula akkor a könyvtár vezetője volt: nála indultunk pályánkon. Aztán kerültem a gimnáziumba, s az új intézmény megalakulásakor itt folytattam.

— A német nyelv tanításán túl, sok mindennel foglalkozott, és ma is szinte mindig diákjai között van. Milyen érzésekkel kezdett ebben az új iskolában?

— Nem mondom, egy kicsit féltem. De szeretem az újat, így kedvvel vágtam bele. Mivel szükség voll rám, hat hónapos kislányomat otthagyva, visszajöttem tanítani. Az óráim mellett KISZ-tanácsadó, s a párt- szervezetünk ifjúsági felelőse vagyok. Ügy érzem, a diákmozgalmak támogatása fontos nevelési eszköz, amelyet ki kell használni. Különösen az öntevékeny diákkörök hordoznak magukban olyan lehetőséget, amelyek hasznunkra fordítható. Természetvédelemtől a színjátszáson át a matematikáig sok mindenben elmélyülhetnek tanítványaink.

— Milyennek tartja az eddig eltelt hónapokat?

— Nagyon sűrűek voltak. Vendégünk is akadt jócskán, sohasem unatkoztunk. De nem ijedtünk meg a munkától, ezért szerintem nagyon magas szinten valósítottuk meg elképzeléseinket.

— Ügy tudom, két kicsi gyermeke van. Nem sajnálja, hogy keveset van velük?

— Nagyon haragszom magamra, de nem tudok ellenállni. A második születésekor megfogadtam, hogy vele töltöm az időmet. Aztán mégis másként alakult. Nem könnyű: a család, a munka, a sok vállalt feladat — sokszor csak vasalás közben tudom rendbetenni magamban dolgaimat.

Urban Jenő

A fiatal mérnök-tanár a hatvani ipari szakmunkásképző intézetben kezdte középiskolai tanulmányait. Autóvillamossági műszerészként végzett, de iskolai igazgatója, Ambrus Sándor javaslatára leérettségizett Budapesten, a Fáy András Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában Az autótechnika vonzotta, így ebben mélyült el. De itt sem állt meg.

— Mindig tetszett a tanári pálya — indokolja meg döntését —, de ahhoz. hogi taníthassak, el kellett végeznem a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola műszaki tanár szakát. Boconádról származom, ezért kezdtem a szülői házhoz közel eső Hevesen pályámat 1981-ben, a Mezőgazdasági Munkástovábbképző Intézetben. Mivel nélkülözhetetlenné váltak számomra a mezőgazdasági ismeretek, levelező tagozaton elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karát.

Ahogy beszélgetünk, számolgatok magamban. Urbán Jenő észreveszi, s el is mo- solvintja magát.

— Harmincegy éves ' vagyok, és ha jól összeadjuk. 21 évet aktív tanulással töltöttem. Aztán Hevesen 1987 őszén megkezdődött a mező- gazdasági gépész szakközépiskolai képzés. Az összevonások keretében átkerültem a felnőttoktatásból az ifjúság képzésébe, ami sokkal jobban kielégíti szakmai vágyaimat. Itt a tanulóknak megfigyelhetem négy' éven át fejlődését, szellemük és szakmai ismeretik gyarapodását. Intézetünkben géprajzot, gépelemet, mechanikát, anyagismeretet tanítok, szabadidőmet az oktatástechnika és ezen belül főként a video tölti ki. Nagyon szeretek itt dolgozni, mert azt csinálhatom, amire mindig vágytam.

— Egy fiatal pedagógusnak kulcskérdés, hogy a település mennyire fogadja be. Ilyen szempontból hogy érzi magát a városban?

— Az itt élő kollégákkal nagyon jó a kapcsolatom. Legutóbb, amikor a városi művelődési központban találkoztunk a Jászberényi Tanítóképző Főiskola vezetőivel, s Makarenko életéről hallgattunk meg előadást, éreztük az összetartozást. De egyébként is számítanak rám: csak a mi iskolánk rendelkezik egy Panasonic M—3-as videokamerával, szinte valamennyi általános iskolai igazgató megkért, hogy örökítsek meg náluk valamilyen kiemelkedő eseményt. Az effajta kéréseknek nagy örömmel és buzgalommal teszek eleget.

Fodor Endre

— Nem ismerek rossz tanulót, viszont több olyan pedagógust, aki nem tud elég színes lenni. — Fodor Endre igazgatóhelyettes hitvallása elég egyértelmű, ö már az

Egész eleiemet végiglanul- tam

idősebb, tapasztaltabb nemzedékhez tartozik, de egyben közös az imént megszólaltatott fiatalokkal: őt is az önképzés, a hivatásszeretet élteti. szinte fáradhatatlan.

— 1980-ban kaptam feladatomul, hogy szervezzem meg Hevesen a szakmunkás- képzést — emlékezik a kezdetekre. — Korábban óraadóként dolgoztam, de tetszett az önálló megbízatás. Egész életemet végigtanul- lam. Hallgattam közgazdaságtant. mélyépítést. elvégeztem a műszaki egyetemet.

— Hová valósi, s mit tart fontosnak elmondani pályájáról7

— Egerszólati vagyok, egyfajta nosztalgiát ma is érzek a falu iránt. Édesanyám, édesapám ott van eltemetve, s kötelességemnek tartom, hogy feldolgozzam e község településtörténetét. Pályámról mit mondjak? Olyan típusú vagyok, hogy azt szeretem, ha inkább az eredmények beszélnek helyettem. Sokszor képviselték már tanítványaim a meglét különböző versenyeken. Hogy hibámat is említsek. kissé szakbarbár vagyok. Sajnos a szépirodalomtól. a zenétől, a szakmai ismeretek megújítása elveszi az időt. Előzőlea bejártam a vállalati „szamárlétrát" a művezetőtől a főmérnökig. Aztán mégis csak a pedagógia vonzásába kerültem.

— Mint a szakmunkásképzés vezetője, mit szólt az ösz- szevonáshoz?

— Kísérletező kedvű vagyok, így nem élt bennem ellenérzés. De nyilván rengeteg gonddal. problémával járt ez. Jelentős energiát lekötött az indulás. Annál is inkább, mert rengeteg üzemmel, vállalattal állunk kapcsolatban. Ez ellentmondásos viszony, mert a szakoktatók hozzájuk tartoznak, viszont a tantervek betartása a mi feladatunk Ez a kettősség sok apróbb feszültséget szül.

— Hogyan látja a jelenlegi helyzetet, mennyiben felel meg a képzés az igényeknek?

— Akkor jár el egy intézmény helyesen, ha alkalmazkodik a vállalatok, szövetkezetek munkaerő-szükségletéhez. Én a jelenlegi legfőbb gondot abban látom, hogy talán szűk a szakmai kereszt- metszet. Vagyis nem ártana, ha egy fiatal több szakmát is elsajátítana, így egyszerre lehetne kőműves, ács és burkoló. Ez jobb szervezéssel megvalósítható, csak le kéne számolni az oktatás elméletieskedésével. Ma sok a használhatatlan tankönyv, az elavult ismeret.

— Úgy tudom, sok társadalmi feladatot vállal. Hogy jut ezekre ideje?

— Már ízig-vérig hevesinek érzem magam. A társadalmi élet sok területén tevékenykedek. A városszépítő egyesülettől kezdve a HNF családvédelmi tanácsáig, sok színteret találtam magamnak. Az intézményben a párttitkári teendőket is ellátom. Ez nyolc órában nem megy. Reggeltől estig folyamatos erőfeszítést igényel. De el is ismerték tevékenységemet, kitüntettek a Hevesért végzett munkámért.

Tóth Gyula

A siker: tehetség és győzni akarás

(Fotó: Koncz János)

A testnevelő tanár nem kezdi dicsekvéssel, pedig rá szolgálna. Ö fedezte föl an nak idején Nagy Istvánt. atlétikánk egyik kiemelkedő tehetségét, s azután — vidéki pedagógussága ellenére — a válogatottat is rábízták.

— Egerben, a Dobó gimnáziumban érettségiztem — emlékezik. — A testnevelés szakot végeztem el aztán. 1954-ben kerültem ki Komlóié Továbbtanultam, majd 1962-ben a gimnázium alapításától élek Hevesen. Ha jól számolom, még hatan vagyunk itt az iskola alapítói közül.

— Ilyen háttérrel már nehéz mozdulni. Nem volt-e torokszorító érzés otthagyni a gimnáziumot?

— Engem az zavart, hogy mindazt, amit megteremtettem. ott kellett hagyni. Építettünk kondicionáló termet, kézilabdapályát, és futófolyosót. Nem az újdonság zavart, csupán ez. Persze még mindig így jártam, ha valahol mozdultam. Ez a negyedik újrakezdésem, semmi meglepő nincs tehát benne. Mint iskola, sokkal komfortosabb, mint a régi. Idő kell a szerves kapcsolat kialakulásához is, hogy a különböző oktatási típusok együttműködhessenek. A munka így is zökkenőmente- sebb már, mint az elején volt.

— Kiemelkedően jó hire van tehetséggondozó munkájának. Van-e valami titka?

— Az atlétikát 9—10 éves korban kell elkezdeni. Annak idején szerencsém is volt, rövid idő alatt négy-öt válogatott szintű futó nevelődött ki a kezem alól. Most viszont régóta hiányzik az ilyen nemzedék. Nem tudom, talán a gyerekek is jobban hajtották egymást, példaképül választották Nagy Pistát vagy a távolugró Bányai Ilonát. A mostaniakból kicsit hiányzik a tűz. Mindig reménykedem, győzködök, aztán a felfedezettem néha mégis csak elmarad az edzésekről.

— Tehetség és szorgalom. Melyik a meghatározó, mi adja meg az eredmény hátterét?

— Tapasztalatom szerint csak tehetséges ember érhet el igazán jó eredményt, de csak óriási fanatizmus és győzniakarás árán. Persze, elérhet az is sikert, aki csak szorgalmas, s rendszeres munkát végez. De a kiemelkedő helyezés záloga #az adottság.

— Meggyőző amit mond. de volt-e már, amikor tévedett?

— Igen. Akadt olyan fiatal, akiből csak jó közepes színvonalat néztem ki. Máiéi is akartam küldeni, amikor „megbokrosodott”. Most is van olyan lány a kezem alatt, aki elsős korában nem tudott egyenesen lefutni száz métert, aztán most a megyei bajnokságban képviseli iskolánkat.-ér

A siker tehetség és kitartás eredménye. Ügy éreztük, beszélgetéseink folyamán, hogy ebben a tantestületben a siker minden záloga megtalálható. így aztán ez a fiatal iskola valószínűleg hamarosan felzárkózik a legjobbak közé.

(gábor)

Azt csinálom, amit mindig is szerettem