Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. mójus 7., szombat ■ ’*~***~ /j*r***^ A jól felszerelt lornaterein mellett a szabadban is van lehetőség a sportolásra Ügy látszik, a tanulás a legfontosabb Sárközi Tamás Mihies Attila (Fotó: Koncz János) rág van — rám egyik sem jó. M. A-: — A munkaruha- ellátás sem kielégítő, nem veszik figyelembe, hogy most növünk a legjobban, így a sajátunkat kell hasz­nálnunk sokszor. A gimna­zisták mondogatják, hogy nekünk milyen jó. Nem tud­ják, hogy mi dupla matek- és fizikanyagot veszünk. Én jobban szeretném, ha in­kább a biológián és a ké­mián lenne a hangsúly. Ar­ra is kellene gondolni, hogy nem mindenki pusztán a szakma kedvéért jött ide. R. Á.: — Szeretnék még valamit hozzáfűzni az el­mondottakhoz. Jó lenne, ha a tanítás befejezése után nem rohanna mindenki ha­za. hanem többet lennénk együtt. Erinek megteremté­sében a KISZ-nek óriási a feladata. — Mostanáig az iskoláról beszélgettünk, s csak átté­telesen tudtunk meg rólatok valamit. Meséljetek most magatokról! R. Á.: — Tanár szeretnék lenni, bár ez ellen mindig tiltakoztam. Azonban mos­tanában sok olyan embert ismertem meg. akik megsze­rettették velem ezt a pályát. Azt hiszem, Budapestre fo­gok jelentkezni, hiszen ott vannak rokonaim. G. M.: — A Semmelweis Orvostudományi Egyetem­re adtam be a jelentkezési lapomat. Azért a fővárosba, mert ott van a legtöbb kul­turális lehetőség, és én na­gyon kedvelem a színházat. Szeretem a művészeteket, magam is szavalgatok. s nyertem már versenyeket. Leginkább az ideggyógyászat vagy az agysébészet vonz. Egyrészt jó lenne az embe­reket a leikükön keresztül gyógyítani, másrészt viszont az agv nagyon érdekel. M. A-: — Én is azt terve­zem. hogy továbbtanulok, bár ez elsősorban a bizonyít­ványom jegyeitől függ. Jó lenne Gödöllőre menni egye­temre. ahol biokémikussá válhatnék. S. T.: — Tiszthelyettes­képzőbe pályázom, harcijár- mű-technikali vagy repülő­műszaki szakra. Nemrégiben járt itt egy magas rangú ka­tona, s az ő elbeszélése adott lökést a döntéshez. Vonz, hogy felügyelhetek az alá­rendeltjeimre, s oktathatom őket. J. I.; — Tanárképző főis­kolára készülök, s mivel ér­dekelnek a műszaki dolgok, talán technika szakra jelent­kezem valamivel párosítva. Kovács Attila Arcok a tantestületből Többfelöl érkeztek, de most már egy tantestület tagjai. Elképzeléseik, törekvéseik már egy mederben találkoznak. Bár még elő-előfordul, hogy saját, velük egyivású kollé­gáikat keresik meg gondjaikkal, problémáikkal, de egyre inkább közösséggé kovácsolódnak. A magyar szakos peda­gógus és a mérnök-tanár a diákokért érzett felelősségben közös, s ez a cél egybeforrasztja a legkülönbözőbb érdek­lődésű és képesítésű nevelőket is. Néhányukat megkeres­tük, hogy sorsukon, hivatásról alkotott véleményük alap­ján képviseljék ezt a szokatlan tantestületet. Swoóbné Lénórt Ágnes t A fiatalok lelkesíthetek Bár a nők korát nem szo­kás firtatni, Swoóbné Lé­nán Ágnes közli, hogy ép­pen beszélgetésünk idején ünnepli 30. születésnapját. Fiatal tanár, aki tanítványai­ért sok mindenről lemond. A hivatásáért él, talán meg sem tudna . lenni az iskola nélkül. — Egerben érettségiztem, a Gárdonyi gimnáziumban, dr. Patkó Györgynének köszönhető, hogy pedagógus lettem. Emberileg és tanár­ként is nagyon szerettem, s megkedveltem általa a tör­ténelmet. Egyébként feldeb- röi vagyok, úgyhogy megyén belül maradtam. A férjem Szombathelyen végzett könyvtárosként, s annak ide­jén közösen kezdtünk itt Hevesen. Igazgatóm, Lövei Gyula akkor a könyvtár ve­zetője volt: nála indultunk pályánkon. Aztán kerültem a gimnáziumba, s az új intéz­mény megalakulásakor itt folytattam. — A német nyelv tanítá­sán túl, sok mindennel fog­lalkozott, és ma is szinte mindig diákjai között van. Milyen érzésekkel kezdett ebben az új iskolában? — Nem mondom, egy ki­csit féltem. De szeretem az újat, így kedvvel vágtam bele. Mivel szükség voll rám, hat hónapos kislányo­mat otthagyva, visszajöttem tanítani. Az óráim mellett KISZ-tanácsadó, s a párt- szervezetünk ifjúsági felelő­se vagyok. Ügy érzem, a diákmozgalmak támogatá­sa fontos nevelési eszköz, amelyet ki kell használni. Különösen az öntevékeny di­ákkörök hordoznak maguk­ban olyan lehetőséget, ame­lyek hasznunkra fordítható. Természetvédelemtől a szín­játszáson át a matematiká­ig sok mindenben elmélyül­hetnek tanítványaink. — Milyennek tartja az eddig eltelt hónapokat? — Nagyon sűrűek voltak. Vendégünk is akadt jócs­kán, sohasem unatkoztunk. De nem ijedtünk meg a munkától, ezért szerintem nagyon magas szinten való­sítottuk meg elképzelésein­ket. — Ügy tudom, két kicsi gyermeke van. Nem sajnál­ja, hogy keveset van velük? — Nagyon haragszom ma­gamra, de nem tudok el­lenállni. A második születé­sekor megfogadtam, hogy vele töltöm az időmet. Aztán mégis másként alakult. Nem könnyű: a család, a munka, a sok vállalt feladat — sok­szor csak vasalás közben tudom rendbetenni magam­ban dolgaimat. Urban Jenő A fiatal mérnök-tanár a hatvani ipari szakmun­kásképző intézetben kezd­te középiskolai tanulmánya­it. Autóvillamossági mű­szerészként végzett, de iskolai igazgatója, Amb­rus Sándor javaslatára le­érettségizett Budapesten, a Fáy András Közlekedésgé­pészeti Szakközépiskolában Az autótechnika vonzotta, így ebben mélyült el. De itt sem állt meg. — Mindig tetszett a ta­nári pálya — indokolja meg döntését —, de ahhoz. hogi taníthassak, el kellett vé­geznem a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Fő­iskola műszaki tanár szakát. Boconádról származom, ezért kezdtem a szülői házhoz kö­zel eső Hevesen pályámat 1981-ben, a Mezőgazdasági Munkástovábbképző Inté­zetben. Mivel nélkülözhetet­lenné váltak számomra a mezőgazdasági ismeretek, le­velező tagozaton elvégeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki ka­rát. Ahogy beszélgetünk, szá­molgatok magamban. Urbán Jenő észreveszi, s el is mo- solvintja magát. — Harmincegy éves ' va­gyok, és ha jól összeadjuk. 21 évet aktív tanulással töl­töttem. Aztán Hevesen 1987 őszén megkezdődött a mező- gazdasági gépész szakközép­iskolai képzés. Az összevoná­sok keretében átkerültem a felnőttoktatásból az ifjúság képzésébe, ami sokkal job­ban kielégíti szakmai vá­gyaimat. Itt a tanulóknak megfigyelhetem négy' éven át fejlődését, szellemük és szakmai ismeretik gyarapo­dását. Intézetünkben gép­rajzot, gépelemet, mechani­kát, anyagismeretet tanítok, szabadidőmet az oktatástech­nika és ezen belül főként a video tölti ki. Nagyon szere­tek itt dolgozni, mert azt csinálhatom, amire mindig vágytam. — Egy fiatal pedagógus­nak kulcskérdés, hogy a te­lepülés mennyire fogadja be. Ilyen szempontból hogy érzi magát a városban? — Az itt élő kollégákkal nagyon jó a kapcsolatom. Legutóbb, amikor a városi művelődési központban ta­lálkoztunk a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskola vezetőivel, s Makarenko életéről hall­gattunk meg előadást, érez­tük az összetartozást. De egyébként is számítanak rám: csak a mi iskolánk rendelkezik egy Panasonic M—3-as videokamerával, szinte valamennyi általános iskolai igazgató megkért, hogy örökítsek meg náluk valamilyen kiemelkedő ese­ményt. Az effajta kérések­nek nagy örömmel és buzga­lommal teszek eleget. Fodor Endre — Nem ismerek rossz ta­nulót, viszont több olyan pedagógust, aki nem tud elég színes lenni. — Fodor Endre igazgatóhelyettes hitvallása elég egyértelmű, ö már az Egész eleiemet végiglanul- tam idősebb, tapasztaltabb nem­zedékhez tartozik, de egyben közös az imént megszólalta­tott fiatalokkal: őt is az ön­képzés, a hivatásszeretet él­teti. szinte fáradhatatlan. — 1980-ban kaptam fel­adatomul, hogy szervezzem meg Hevesen a szakmunkás- képzést — emlékezik a kez­detekre. — Korábban óra­adóként dolgoztam, de tet­szett az önálló megbízatás. Egész életemet végigtanul- lam. Hallgattam közgazda­ságtant. mélyépítést. elvé­geztem a műszaki egyete­met. — Hová valósi, s mit tart fontosnak elmondani pályá­járól7 — Egerszólati vagyok, egyfajta nosztalgiát ma is érzek a falu iránt. Édes­anyám, édesapám ott van eltemetve, s kötelességemnek tartom, hogy feldolgozzam e község településtörténetét. Pályámról mit mondjak? Olyan típusú vagyok, hogy azt szeretem, ha inkább az eredmények beszélnek helyettem. Sokszor képvisel­ték már tanítványaim a meglét különböző versenye­ken. Hogy hibámat is említ­sek. kissé szakbarbár va­gyok. Sajnos a szépirodalom­tól. a zenétől, a szakmai is­meretek megújítása elveszi az időt. Előzőlea bejártam a vállalati „szamárlétrát" a művezetőtől a főmérnökig. Aztán mégis csak a pedagó­gia vonzásába kerültem. — Mint a szakmunkáskép­zés vezetője, mit szólt az ösz- szevonáshoz? — Kísérletező kedvű va­gyok, így nem élt bennem el­lenérzés. De nyilván renge­teg gonddal. problémával járt ez. Jelentős energiát le­kötött az indulás. Annál is inkább, mert rengeteg üzem­mel, vállalattal állunk kap­csolatban. Ez ellentmondá­sos viszony, mert a szakok­tatók hozzájuk tartoznak, viszont a tantervek betartá­sa a mi feladatunk Ez a kettősség sok apróbb fe­szültséget szül. — Hogyan látja a jelenle­gi helyzetet, mennyiben fe­lel meg a képzés az igé­nyeknek? — Akkor jár el egy intéz­mény helyesen, ha alkalmaz­kodik a vállalatok, szövetke­zetek munkaerő-szükségle­téhez. Én a jelenlegi legfőbb gondot abban látom, hogy ta­lán szűk a szakmai kereszt- metszet. Vagyis nem árta­na, ha egy fiatal több szak­mát is elsajátítana, így egy­szerre lehetne kőműves, ács és burkoló. Ez jobb szerve­zéssel megvalósítható, csak le kéne számolni az oktatás elméletieskedésével. Ma sok a használhatatlan tankönyv, az elavult ismeret. — Úgy tudom, sok társa­dalmi feladatot vállal. Hogy jut ezekre ideje? — Már ízig-vérig hevesi­nek érzem magam. A tár­sadalmi élet sok területén tevékenykedek. A városszé­pítő egyesülettől kezdve a HNF családvédelmi taná­csáig, sok színteret találtam magamnak. Az intézmény­ben a párttitkári teendőket is ellátom. Ez nyolc órában nem megy. Reggeltől estig folyamatos erőfeszítést igé­nyel. De el is ismerték te­vékenységemet, kitüntettek a Hevesért végzett munká­mért. Tóth Gyula A siker: tehetség és győzni akarás (Fotó: Koncz János) A testnevelő tanár nem kezdi dicsekvéssel, pedig rá szolgálna. Ö fedezte föl an nak idején Nagy Istvánt. atlétikánk egyik kiemelke­dő tehetségét, s azután — vidéki pedagógussága elle­nére — a válogatottat is rá­bízták. — Egerben, a Dobó gim­náziumban érettségiztem — emlékezik. — A testnevelés szakot végeztem el aztán. 1954-ben kerültem ki Kom­lóié Továbbtanultam, majd 1962-ben a gimnázium ala­pításától élek Hevesen. Ha jól számolom, még hatan vagyunk itt az iskola alapí­tói közül. — Ilyen háttérrel már nehéz mozdulni. Nem volt-e torokszorító érzés otthagy­ni a gimnáziumot? — Engem az zavart, hogy mindazt, amit megteremtet­tem. ott kellett hagyni. Épí­tettünk kondicionáló ter­met, kézilabdapályát, és fu­tófolyosót. Nem az újdonság zavart, csupán ez. Persze még mindig így jártam, ha valahol mozdultam. Ez a negyedik újrakezdésem, sem­mi meglepő nincs tehát ben­ne. Mint iskola, sokkal komfortosabb, mint a régi. Idő kell a szerves kapcsolat kialakulásához is, hogy a különböző oktatási típusok együttműködhessenek. A munka így is zökkenőmente- sebb már, mint az elején volt. — Kiemelkedően jó hire van tehetséggondozó mun­kájának. Van-e valami titka? — Az atlétikát 9—10 éves korban kell elkezdeni. An­nak idején szerencsém is volt, rövid idő alatt négy-öt válogatott szintű futó neve­lődött ki a kezem alól. Most viszont régóta hiányzik az ilyen nemzedék. Nem tudom, talán a gyerekek is jobban hajtották egymást, példaké­pül választották Nagy Pistát vagy a távolugró Bányai Ilo­nát. A mostaniakból kicsit hiányzik a tűz. Mindig re­ménykedem, győzködök, az­tán a felfedezettem néha mégis csak elmarad az edzé­sekről. — Tehetség és szorgalom. Melyik a meghatározó, mi adja meg az eredmény hát­terét? — Tapasztalatom szerint csak tehetséges ember érhet el igazán jó eredményt, de csak óriási fanatizmus és győzniakarás árán. Persze, elérhet az is sikert, aki csak szorgalmas, s rendszeres munkát végez. De a kiemel­kedő helyezés záloga #az adottság. — Meggyőző amit mond. de volt-e már, amikor té­vedett? — Igen. Akadt olyan fia­tal, akiből csak jó közepes színvonalat néztem ki. Mái­éi is akartam küldeni, ami­kor „megbokrosodott”. Most is van olyan lány a kezem alatt, aki elsős korában nem tudott egyenesen lefutni száz métert, aztán most a megyei bajnokságban képviseli isko­lánkat.-ér A siker tehetség és kitar­tás eredménye. Ügy éreztük, beszélgetéseink folyamán, hogy ebben a tantestületben a siker minden záloga meg­található. így aztán ez a fia­tal iskola valószínűleg ha­marosan felzárkózik a leg­jobbak közé. (gábor) Azt csinálom, amit mindig is szerettem

Next

/
Oldalképek
Tartalom