Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. május 6., péntek Grósz Károly londoni tárgyalásai Pohá rköszöntők Neil Kinnock a Munkáspárt vezére őfelsége Ellenzékének vezetője felkereste Grósz Károlyt szállásán, a Hyde Park Hotelban (Népújság-telefotó — MTl-Press) (Folytatás az 1. oldalról) Margaret Thatcher elöljá­róban szívélyesen üdvözölte Grósz Károlyt és kíséreté­nek tagjait, majd felidézte Kádár János közel három évvel ezelőtti — mint mon­dotta — igen sikeres láto­gatását, és ez alkalomból is üdvözletét küldte az MSZMP főtitkárának. Ugyancsak meleg szavak­kal emlékezett az 1984-es magyarországi látogatásának élményeire. — Ezek a látogatások — folytatta — nem protokollá­ris események voltak csu­pán, ahogyan az öné sem az. Szilárd céljuk volt, hogy a Kelet és Nyugat közötti érintkezés közvetlen csator­náját nyissuk meg, s e csa­tornát ezután igen hatéko­nyan tudtuk használni. — Nagy-Britannia és Ma­gyarország egyedül nem fog­ják megoldani a világ prob­lémáit. De egymás között a bizalomnak olyan légkörét alakíthatjuk ki. amely tá- gabb méretekben is szüksé­ges e problémák megoldásá­hoz. Röviden szólva, példa­ként szolgálhatunk mások számára — hangoztatta, hoz­záfűzve. hogy a két ország viszonyában a kölcsönös tisz­telet alapjáról indulunk ki; hiszünk vállalt kötelezettsé­geink tiszteletben tartásá­ban. különösen a helsinki megállapodásokban foglalt rendelkezések érvényesítésé­ben. — Nemcsak a mi kapcso­latainkban elért eredmények­nek köszönhetőek azok a ha­talmas változások, amelyek a kelet—nyugati kapcsolatok­ban az elmúlt néhány év­ben bekövetkeztek: a reform és az átalakítás kezdete a Szovjetunióban, a közepes hatótávolságú nukleáris fegy­verekre vonatkozó megálla­podás, a szovjet döntés az Afganisztánból történő ki­vonulásról. De azoknak is köszönhetőek, mert mások ugyanazokat az elveket és ugyanazt az utat követték, amelyet mi tártunk fel. Remélem, hogy az ön lá­togatása tovább vezeti or­szágainkat ezen az úton. mert szenvedélyesen hi­szem, hogy ez a helyes út. — Beszéltünk azokról a hatalmas változásokról is, amelyek Magyarországon tör­ténnek, és amelyekben — tudom — személyesen is nagy szerepet vállal. Magyaror­szág a szocialista országok között élen jár a gazdasági és társadalmi reformok beveze­tése terén, s ezért csodálat­tal adózunk önöknek — mondotta a továbbiakban a brit kormányfő, majd rá­mutatott: — Az önök országa az egyéni teljesítmények ragyo­gó történelmével rendelke­zik minden téren: a művé­szetben, a zenében, az iroda­lomban és a tudományban egyaránt. Mindannak, ami az egyéni kezdeményezést és vállalkozást erősíti, sikerre kell vezetnie. Egy nagyobb piaci szabadsággal rendelke­ző gazdaság bizonyára a legjobb hosszú távú alapot biztosítja az önök boldogulá­sához. — Egyik legkiválóbb múlt­béli államférfiuk, Széchenyi gróf azt írta naplójában „a németek sokat írnak, a fran­ciák sokat beszélnek, az an­golok sokat tesznek”. Meg­ígérhetem. hogy Nagy-Bri­tannia sokat fog tenni, hogy segítsen Önöknek. — Vállalataink, különösen a csúcstechnológia területén, a leghatékonyabbak és leg­versenyképesebbek között vannak a világon, s alkal­masak arra, hogy részt ve­gyenek gazdaságuk korsze­rűsítésében. Igyekszünk segí­teni, amikor az önök prog­ramjait megvitatja a Világ­bank és a Nemzetközi Valu­taalap. Szeretnénk, ha az •Európai Gazdasági Közösség­gel folytatott tárgyalásaik si­kerrel zárulnának, s ezért megtesszük, ami tőlünk te­lik. Ugyancsak szeretnénk a lehető legtöbbet megvalósíta­ni a Nagy-Britannia és Ma­gyarország közötti cserekap­csolatok tekintetében. Na­gyon jó kapcsolatok alakul­tak ki a Royal Society — amelynek tagságát magam is büszkén viselem —, illetve a Magyar Tudományos Akadé­mia között. Egyre több gya­korlati együttműködés jön létre minden területen, s ezt nagy örömmel tapasztalom — mondotta Margaret Thatcher. — Végezetül ismét a Ma­gyarország iránti jószándé­kukról, békevágyukról biz­tosította a vendégeket, és po­harát Grósz Károlyra, a ma­gyar népre, Nagy-Britannia és Magyarország kapcsola­taira emelte. Grósz Károly válaszbeszé­dében megköszönte a meg­hívást. a szívélyes fogadta­tást és azokat a megtisztelő szavakat, amelyekkel a mi­niszterelnök asszony a ma­gyar népet, s a magyar ve­zetés erőfeszítéseit méltatta. Margaret Thatcher 1984 februári magyarországi és Kádár János 1985 októberi londoni megbeszéléseire utal­va kiemelte, hogy e magas szintű látogatások, a magyar és brit kormányzati szervek képviselőinek rendszeres ta­lálkozói és megbeszélései eredményeként az elmúlt években jelentős mértékben fejlődtek gazdasági-kereske­delmi. tudományos-műszaki és kulturális kapcsolataink. Számos kormányközi és in­tézményközi megállapodást kötöttünk. — Mai találkozónkon meg­elégedéssel nyugtáztam az ön és kormányának érdeklő­dését és megértését Magyar- ország helyzete és a magyar vezetés törekvései iránt. Örömmel tapasztaltam azt is. hogy egybehangzóan ked­vezően ítéljük meg kapcso­lataink jelenét és jövőjét, hogy kormányaink részéről kölcsönös az elhatározás az együttműködés kiszélesíté­sére és elmélyítésére. Ügy érzem, hogy azonos a szán­dékunk az intézmények, vál­lalatok közötti együttműkö­dés kiszélesítésének, az em­berek közötti kapcsolatok bő­vítésének ösztönzésében is. — Az elmúlt években kul­turális és tudományos-mű­szaki egyezményt kötöttünk, ennek keretében a British Council újra megkezdhette működését Budapesten. Nagy­ra értékeljük a brit hozzá­járulást a Magyarországon a közelmúltban bevezetett két- tannyelvű középiskolai okta­táshoz. Meggyőződésünk sze­rint hosszú távon kölcsönös előnyöket szolgál az is, ha brit segítséggel magasabb színvonalra tudjuk emelni az angol műszaki nyelv ok­tatását felsőoktatási intézmé­nyeinkben is. Köszönjük azt a megkülönböztetett érdek­lődést és publicitást, ame­lyet brit részről tapaszta­lunk a Pető Intézet műkö­dése iránt. Az alkalmat fel­használva szeretném remé­nyemet kifejezni, hogy a brit kormány és más érde­kelt intézmények támogatá­sával megvalósíthatjuk el­képzelésünket, a Nemzetközi Pető Társaság megalapítását, hogy nemzetközi összefogás­sal segíthessünk a Föld szá­mos országának mozgássérült gyermekén. A magyar kormányfő ez­után — vendéglátója sza­vaira reagálva — szintén Széchenyi Istvánra hivatko­zott, aki a korabeli Angliá­ban szerzett tapasztalatait igyekezett átültetni a ma­gyar valóságba. — Ügy vélem, hogy Nagy- Britannia, gazdasági ered­ményeivel és tudományos vívmányaival, napjainkban is gazdag tapasztalatokat és tanulságokat kínál Magyar- ország számára — hangoz­tatta. Grósz Károly a továbbiak­ban emlékeztetett arra, hogy Margaret Thatcher olyan időszakban látogatott Ma­gyarországra, amikor a nemzetközi helyzetet a fe­szültség, a bizonytalanság jellemezte; Kádár János lon­doni látogatása idején pe­dig már elérhető közelségbe került a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek találkozója. — Megnyugtató és biztató, hogy jelen találkozónkra jó­val kedvezőbb nemzetközi légkörben kerülhet sor — állapította meg. — Népünk örömmel fogadta a szovjet— amerikai viszonyban kibon­takozó kedvező fejleménye­ket, a legfelső szintű párbe­széd újrafelvételét, s ennek eredményeként a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták felszámo­lásáról született megállapo­dást. Meggyőződésünk, hogy az afganisztáni helyzet ren­dezéséről aláírt megállapo­dások jó példával szolgál­hatnak más regionális konf­liktusok megoldására is. Bí­zunk abban, hogy mindez kedvező hatást gyakorol a világpolitika egészére, csök­kenti a konfrontáció veszé­lyét, javítja a békés együtt­működés esélyeit. A magunk részéről bizta­tónak tartjuk azt is, hogy az elmúlt közel másfél év­tizedben az európai bizton­sági és együttműködési fo­lyamat bebizonyította élet­képességét. Meggyőződé­sünk, hogy a folyamatban részes valamennyi ország közös érdeke a bécsi utóta­lálkozó mielőbbi, az európai biztonság megszilárdítását, az európai együttműködés el­mélyítését szolgáló konkrét és tartalmas megállapodások­kal történő befejezése. A miniszterelnök asszony­nyal és a külügyminiszter úrral ma folytatott megbe­széléseken a magyar—brit találkozókon már megszo­kott nyíltsággal cseréltünk véleményt a nemzetközi po­litika legfontosabb kérdé­seiről. Természetes, hogy néhány kérdésben állás­pontunk eltérő volt. Szá­mos olyan érintkezési pon­tot találtunk azonban, ame­lyekről kiindulva népeink javát szolgáló közös erőfe­szítéseket tehetünk a nem­zetközi feszültség további enyhítéséért, a béke ügyé­nek előmozdításáért. — Magyarország számára egyaránt létfontosságú a nemzetközi politikai légkör és a nemzetközi gazdasági környezet kedvező alakulása. Kormányom képviselői ezért szorgalmazzák a korlátozá­soktól mentes kereskedelmi kapcsolatok építését, a köl­csönös előnyökkel járó gaz­dasági együttműködés bőví­tését mind a kétoldalú tár­gyalásokon, mind a nemzet­közi fórumon. A gazdasági- társadalmi stabilizációt és az erre épülő kibontakozást célzó programunk az eddigi­nél is jobban kíván építeni a nemzetközi gazdasági együttműködésben rejlő erő­forrásokra. Magyarország ebben a vonatkozásban is teljesen nyitott: minden kül­földi partnert szívesen foga­dunk, aki a kölcsönös elő­nyök alapján részt kíván vállalni gazdaságunk meg­újításában. Remélem, hogy látogatásom ráirányítja a brit kormánykörök, a brit bankok és vállalatok figyel­mét a gazdasági progra­munkba való széles körű be­kapcsolódási lehetőségekre — mondotta Grósz Károly és poharát őfelsége II. Er­zsébet királynőre, Margaret Thatcherre, az Egyesült Ki­rályság népére és arra emel­te, hogy a többi nemzettel összefogva továbbra is mű­ködjünk együtt közös ha­zánk, Európa, s egy boldo­gabb világ építésén. Túszkiszabadítás az elnökválasztás finisében Lengyel sztrájkhelyzet Űj-Kaledónián csütörtö­kön egy véres katonai ak­cióban kiszabadították a fog­va tartott francia túszokat. A három éve Libanonban raboskodó francia túszokat pedig szerdán szabadon en­gedték fogvatartóik. A három francia Libanonból csütörtökön Párizsba érke­zett. A libanoni és az új-kale- dóniai francia túszok szin­te egyidejű szabadulása alig három nappal az elnökvá­lasztás döntő, második for­dulója előtt visszaadta a re­ményt a jobboldali jelölt, Jacques Chirac miniszterel­nök csüggedő híveinek. André Giraud hadügymi­niszter, reggel a tv-híradóban jelentette be, hogy a csend­őrség elit alakulata és a tengerészgyalogosok kisza­badították a 23 francia csendőrt és az új-kaledóniai helyettes államügyészt az Üj-Kaledóniához tartozó kis Ouvéa-szigeten. A hadmű­veletre — Mitterrand el­nök hozzájárulásával — Chi­rac adott parancsot, miután a helyszínen tartózkodó Ber­nard Pons, a tengerentúli területek ügyeinek miniszte­re úgy tájékoztatta, hogy a túszok helyzete aggasztó. A 8 órás akció mérlege: a 23 túsz ép bőrrel kiszabadult a barlangból. A heves tűzharc­ban két katona és a 15 túsz­tartó életét vesztette, több francia csendőr megsebesült. A függetlenségért küzdő Kanak Szocialista Felszaba­dító Front (FLNKS) elnöke, Jean-Marie Tjibaou, a fran­cia tv-nek nyilatkozva ki­jelentette, hogy az akcióval a párizsi kormány a szélső­jobboldali Nemzeti Frontnak tett gesztust, az ő szavazói­kat akarja megszerezni ve­le az elnökválasztáson Chi- rachnak. Tjibaou szavai sze­rint az „ouvéai mészárlás csak erősíti a kanak nép el­szántságát”, de a független­séget elsősorban politikai eszközökkel akarják kivívni. Ma még nehezen felbe­csülhető, miként befolyásol­ja a kormány kettős sikere a Nemzeti Front több mint négymillió választóját va­sárnap. Vezérük, Le Pen nem csatlakozott az ujjon- gáshoz, sőt, becsmérelte a kormányt a két francia ka­tona haláláért. Az újraválasztásáért küzdő Mitterrand elnök késő este rövid tv-nyilatkozatban őszinte örömét fejezte ki a libanoni francia túszok ki- szabadulása felett. Kampány- főnöke, Pierre Beregovoy ugyanúgy elismerte csütörtö­kön, hogy a libanoni túsz­kiszabadítás méltó módon történt, Üj-Kaledóniában pedig nem volt más válasz­tás, mint az erőszak. Azt az óhaját fejezte ki, hogy a kettős túszkiszabaditás ne ossza meg a franciákat és véleménye szerint az ügy aligha változtat a vasárnapi választás kimenetelén. A gdanski Lenin hajógyár­ban folytatódik mintegy ezer ember sztrájkja, ugyanak­kor a Nowa Huta-i Lenin kohóban megkezdődött a normális termelés. A lengyel kormány szóvi­vője csütörtöki rendkívüli sajtóértekezletén közölte, hogy az éjjel a rendőrök behatoltak a Nowa Huta-i Lenin-kohó területére, kive­zették az illegális sztrájk szervezőit és 38 embert őrizetbe vettek. Az akció erőszak nélkül zajlott le. A letartóztatottak között né­hány olyan személy is volt, aki nem dolgozik a hutában. Jerzy Urban elmondta, hogy a sztrájk szervezői kö­zül ketten elmenekültek. A gyár területén a sztrájkotok­kal együtt volt egy pap, Tadeusz Zaleski, akit a krakkói metropolita székhe­lyére kísértek, és ott elen­gedtek. Jerzy Urban kifejtette: a kormányzat tudja, hogy az igazi megoldást a reform és a közmegegyezés politikája jelenti. A szóvivő elmondta, hogy a Lenin kohászati mű­vekben megkezdődött a normális munka, és ez volt a cél, hiszen az éjszakai ak­ciót az ország gazdasági ér­dekeinek védelme miatt szervezték, továbbá azért, mert úgy értékelték, hogy a 9. napja tartó sztrájk a ki­sebbség kényszerítésére foly­tatódott. Sztrájkot próbáltak szer­vezni a Párizsi Kommün hajógyárban, Gdyniában is, de ez nem sikerült. A gdanski egyetem böl­csészkarán sztrájk van, és gyűlést hívtak össze, illetve sztrájkot hirdettek a gdans­ki műszaki egyetemen is. A varsói egyetemen pár szá­zan okkupációs sztrájkot folytatnak. Jerzy Urban hangsúlyozta, hogy Walesa és azok, akik sztrájkot szerveztek, maguk mutatják meg politikai arcu­latukat és tettekkel képvise­lik a „minél rosszabb, annál jobb" elvet, ezért nem tár­gyal velük a kormány. Urban cáfolta, hogy a kor­mány szándékosan teremtett volna kényelmetlen helyze­tet az egyház számára. A Financial Times tudósítója ugyanis azt állította kérdé­sében, hogy a katolikus egy­ház azért küldte Krakkóba közvetítőként a varsói kato­likus értelmiségi klub 5 tagját, mert előzőleg ebben megállapodtak a LEMP PB tagjával Józef Czyrekkel és Stanislaw Ciosekkel, a KB titkárával, de a rendőr­ség mégis őrizetbe vette a sztrájkbizottság tagjait. Ur­ban szerint nem pontos az a meghatározás, hogy ezek az emberek közvetítők lettek volna, majd hangsúlyozta, „tagadom, hogy a kormány bármibe is bevonta volna az egyházat, és azt is, hogy az egyház bármibe hagyta vol­na bevonni magát.” Három év után szabadult ki nyugat-bejrúti fogságából Mar- cél Carton (b) és Marcel Fontaine francia diplomata és Jean-Paul Kauffmann újságíró, s megérkezett a Párizs mel­letti katonai repülőtérre (Népújság-telefotó — MTl-Press) y * ■ BENE VÖLGYE KÖRZETI ÁFÉSZ, ■ ■ ■■ Ludas, Kolozsvári u. 2. sz. ■ ■ felvesz: középfokú végzettséggel ■- pénzügyi előadót, ■ — áruforgalmi előadót, ■ — árfelelőst, valamint H ■ ■ gmm- karbantartót. ■ ■ Érdeklődni a szövetkezet központjában, J * a fenti címen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom