Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 28., szombat Plaszenergiával—tisztes mellékjövedelem Veszélyben a termőföld A HÁZTÁJI ÉS A SZAKCSOPORT HATVANBAN Akárcsak más közös gazdaságokban, úgy a Hatvani Lenin Termelőszövetkezetben is különleges jelentősége van a háztájiban, illetőleg a szakcsoportban folyó tevékenységnek. Mit mutat mindezzel kapcsolatosan a tavalyi esztendő, s mik az elkövetkező időszakra vonatkozó elképzelések. Erről kérdeztük Csabai Bélát, a háztáji ágazat vezetőjét és Kerékgyártó Jánosnét, könyvelési csoportvezetőt. A termőföldet, pótolhatatlan természeti kincsünket nem külső ellenség fenyegeti, hanem mi magunk pusztítjuk illetve hagyjuk pusztulni. Dr. Rótt Nándornak, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főmunkatársának tanulmánya szerint az erózió hegy- és dombvidéki területeinken jelenleg mintegy 2,3 millió hektárt károsít. Az erózió másodlagos kártételei a völgyek iszapolódá- sában, a folyómedrek föltöl- tődésében és a környezet- szennyezésben mutatkoznak. Évente becslések szerint mintegy 50 millió köbméter talaj pusztul le hazánkban az erózió következtében és jut a völgyekbe. Más számítások szerint a hazai eróziós pusztulás mértéke eléri az évi 90—100 millió köbmétert, illetve átlagosan a hektáronkénti 40 tonna értéket. Általánosan elfogadott nézet szerint 15 t ha az a mennyiség, ami még megengedhető, mivel így a termőréteg-képződés és a lemosódás többá- kevésbé egyensúlyban van. A talajpusztulás jelenleg mintegy 1,4 millió hektárt érint. A hatalmas, nagy teljesítményű gépek káros talajtömörítő hatása sajnos szintén elterjedt. A rendszeres és mind mélyebb talajművelés, amely elősegíti a kalciumki- mosódást a felső, művelt talajrétegből, valamint a rendszeres, nagy adagú műtrágyázás elsavanyítják a talajokat. A helytelen öntözés hatására gyakran föllép a másodlagos láposodás, illetve szikesedés. Az iparszerű technológiával dolgozó mező- gazdasági üzemek monokultúrás — például kukorica — termesztési gyakorlata is növeli a káros folyamatok — erózió, talajsavanyodás — kialakulását. A savanyú talajok területe 2,3 miiló hektárra tehető, a genetikailag kialakult 560 ezer hektár szikes talaj mellett 400 ezer hektáron jelentkezik másodlagos szikesedés, az összesen 940 ezer hektár homoktalajból 500 ezer hektár a javításra szoruló terület. Hiba lenne lebecsülni az 1981—1985 közötti öt évben folytatott meliorációs tevékenységet. Ezek értéke 10,4 milliárd forint volt, közel kétszer annyi, mint a megelőző öt évben. Az állami támogatás meghaladta a 6,3 milliárd forintot. Mintegy 600 ezer hektárt érintő komplex, s közel 100 ezer hektáron egyedi meliorációt végeztek. Sajnos 1981—1985 között a meliorációs program naturális előirányzatától a teljesítés mintegy 17 százalékkal elmaradt különböző okftk miatt: kevesebb volt az állami támogatás is, de főképp a nagy — egyes munkáknál 28—32 százalékos — áremelkedés miatt. Azt mondhatjuk, hogy az infláció erodálta a meliorációs programot a 80-as évek első felében. És a perspektíva? A hosszú távú fejlesztési program szerint 4,5 millió hektár területen kell komplex talajjavítást végezni, 1981. évi áron több mint 90 milliárd forint becsült költséggel. Ehhez negyven-ötven évre lenne szükség, miközben folytatódna az erózió, a talajpusztulás mindazokon a területeken, amelyekre majd csak tíz, húsz, negyven év múlva kerül sor. A szűkös anyagi erőforrások komplex meliorációs térségekre koncentrálódása egyfelől hatékonyságuk biztosítéka, ugyanakkor sajnos azt is jelenti, hogy a többi veszélyeztetett mezőgazdasági területen tovább romlik a helyzet. Ez a probléma nem szűkíthető le a mezőgazdaságra, hiszen a mezőgazdasági földterületek képezik (még irreálisan alulértékelve is) a nemzeti vagyon mintegy 18 százalékát, egyben az ország területét, részben népünk életének színterét is. A talajpusztulás, talajerózió egyik káros hatása a felszíni és a felszín alatti vizek nitrátosodása. Nem ez az egyetlen, de mindenesetre ez az egyik oka annak, hogy ez idő szerint Magyar- ország több száz településén a felszín alatti vizek igen magas nitráttartalma miatt „zacskós vizet” isznak a csecsemők. Amitől a csecsemő életét kell óvni, az persze a felnőttnek sem használ. A mezőgazdasági földek pusztulása itt kap tágabb összefüggést, kapcsolatos népünk életével. Jelképnek tekinthetjük a felszín alatti vizek problematikáját. Maguk a vagyon- pusztulási folyamatok is töb- bé-kevésbé mintegy a felszín alatt mennek végbe. A figyelem szembetűnő folyamatokra, adóra, árra irányul, mögöttük úgyszólván észrevétlenül zajlanak burkolt elvonások, a felszín alatt pusztulnak a termelőerők. B. P. Cs. B.: — E két területen Összesen négyszázharminc- heten munkálkodnak, mégpedig összesen mintegy ötszáz hektárnyi területen. Az 1987-es évben a háztáji és a szakcsoport együttvéve 26 millió forintot forgalmazott, jóllehet, előzetesen csak 22,5 millióra számítottunk. Indokolt, hogy erről a két dologról egyszerre beszéljünk, hiszen a szakcsoport a háztáji ágazat irányításával, azzal szerves egységben ténykedik. — Fontos-e a tsz-nek az ezzel összefüggésben produkált nyereség? Cs. B.: — Nézze, mi főként azt az elvet tartjuk szem előtt, miszerint valamennyi dolgozónknak szüksége van még a keresetén túlmenően plusz forintokra is. Csakhogy nálunk nem lehet gmk- zással vagy ilyesmivel ezt megszerezni. Ezért tisztes mellékjövedelemre csakis az előbb említett úton-mó- don lehet szert tenni. Igaz, mindez sok-sok töbletener- giát kíván meg, de ezt jó néhányan vállalják a már elért életszínvonaluk fenntartása végett. K. J.-né: — Az elhangzottak egyben magyarázzák is, hogy miért jött létre az elmúlt év elején a zöldség- termesztő szakcsoport. A kezdet-kezdetén negyvenhármán voltunk, pillanatnyiCsomagolási verseny Az idén 12. alkalommal rendezik meg — a több mint 20 esztendős múltra visszatekintő — Hungaro- pack magyar csomagolási versenyt. A versenyre mindazok a vállalatok, szövetkezetek nevezhetnek, amelyek 1986. június 1. és 1988. május 31. között hozták forgalomba új terméküket, illetve csomagolásukat. A nevezési határidő: 1988. június 30. lag azonban százhúszan tartoznak hozzánk. A jelentős fellendülés a terület nagyságán is lemérhető, hiszen az akkori negyvenöt hektár az idén várhatóan száz-száztízre emelkedik. A vállalkozók átlagéletkora sem magas, hiszen negyven-negyvenöt év körülire tehető. A működési feltételek megteremtéséhez az induláskor a szövetkezet vezetősége százezer forint öt év alatt visszafizetendő, kamatmentes kölcsönt is biztosított. Egyébiránt egy-egy ember maximum három hektárt bérelhet. A döntő többség elsősorban dinnyével, paradicsommal, babbal és kaporral foglalkozik. — Milyen pénzbeli kötelezettségeik vannak a tagoknak? Cs. B.: — Az ezer forintos tagsági díj, a vagyoni hozzájárulás, továbbá az az ösz- szeg, amit a föld bérleteként fizetnek. E két utóbbi négyzetméterenként tíz fillér, illetőleg 1,30 forint. Emellett a közös gazdaság — térítés ellenében — gondoskodik e területek szakszerű megmunkálásáról, s egyéb szolgáltatásokkal is segíti az érdekelteket. A múlt év számos tapasztalattal gazdagított bennünket, amelyeket az idén figyelembe veszünk majd. Nyilvánvalóvá vált például, hogy némely A Csini Háziipari Kisszövetkezet nevét nem hirdetik jól festett reklámtáblák, úton-útfélen elénk akadó cégérek. Sőt, aki nem jár a megyeszékhelyen, a Kertész utca felé, az aligha sejti: egy öreg, kopottas fakapu mögött, egy keverék, kissé koszos kutya „védelme” alatt, egy szanálás előtt álló épületben — új élet felett bábáskodnak néhányan. S hogy valójában mit is jelent ez? — erre kértünk választ Montvainé Tóth Máriától, a kisszövetkezet elnökétől. — Fájdalmas, még ma Is pereskedéssel folytatódó huzavonával szakadtunk el az Egri Háziipari Szövetkezettől. Ennek részleteiről nem szeretnék beszélni, hiszen annyira tisztázatlanok és bonyolultak még a tartozások és követelések, hogy a bírósági döntés előtt nem lenne tanácsos feszegetni azokat. Ami viszont tény: ’86 áprilisában az anvaszö- vetkezeten belül szakcsoporttá neveztek ki bennünket, azaz a kézimunkarészleget. Tudnia kell, hogy a szakcsoportban lévők nem élveznek olyan előnyöket, mint a rendes szövetkezeti tagok, például a táppénz, szabadság vagy a gyes tekintetében. A csoport akkor is, ma is bedolgozókból áll. ’87 márciusában átmentünk a parádi áfészhez, ahol kedvezőbb feltételekkel, de még mindig csak szakcsoportként tevékenykedtünk. Viszont ennek az évnek a végéig megteremtettük azokat a tennivalókat az eddiginél sokkalta összehangoltabban kell megoldanunk. Láttunk aztán fogyatékosságokat az értékesítésnél is. Ezek részben a partnervállalatok, részben pedig az itteni szervezetlenség számlájára írhatók. Többen rájöttek, hogy jobb a megtermelt áruk egy bizonyos mennyiségére előre leszerződni, mint azokat kizárólag egyéni úton piacra „dobni”, vagyis nagyobb a biztonság. E felismerés velejárója, hogy a háztájiban, illetve a szakcsoportban ügyködők 1988-ra dinnyéből harminc, paradicsomból pedig mintegy kétszázhúsz va- gonnyi mennyiségre kötöttek eleddig szerződést. — Mit mutatnak az ön ágazatának számadatai? — Nos, itt a zöldségtermesztésen túl tejtermelés, valamint sertéshizlalás is folyik. Tavaly innen 127 ezer 397 liter tejet, továbbá 3688 sertést vásároltak fel. Valós azonban, hogy mindkét vonalon elmaradtunk az előzetes tervektől, ami elsődlegesen az állattartási kedv csökkenésének tudható be. Ennek oka viszont az alacsony „átvételi” árakban keresendő, továbbá abban, hogy sokan nem voltak azzal tisztában, mit is vipz majd el a személyi jövedelemadó. A fiatalok sem igen vágnak bele ilyesmibe, hanem sokkal inkább a zöldséggel fogfeltételeket, amelyekkel már önálló kisszövetkezetként kezdhettünk új életet. — Ez mikor is történt? — Az idén január elsejétől. Az összegyűjtött pénzből vásárolhattunk néhány gomblyukasztó, vasaló- és szabászgépet, amikkel neki- állhattunk a munkának. — Tulajdonképpen hány munkásuk van? Mert befelé jövet az egyik helyiségben csak két-három emberrel találkoztam... — Nem is láthatott többet, hiszen itt csak heten vagyunk, és rajtunk kívül még hatvankét bedolgozóból áll a kisszövetkezet. Közülük tizennégy nyugdíjas, négy szellemi, három fizikai dolgozó, negyvenegyen pedig főállásúként tevékenykednek. Ezek az asszonyok főként azért vállalnak ilyen kevés pénzzel kecsegtető munkát, mert vagy nincs szakképesítésük, vagy olyan kis községben laknak, ahol nem épült óvoda, és otthon kell vigyázni a gyerekekre. Hosszú lenne felsorolni, hogy lakóhelyük szerint hol élnek, így csak néhány ezek közül: Átány, Atkár, Füzesabony, Makiár, Mikófalva, Mátraballa ... Már ebből is láthatja, hogy eléggé változatos a terület. — Az előbb említette, hogy ezért a munkáért nem sok pénzt ígérnek. Mennyi ez a nem sok? — Eléggé változó. A megalakulásunkkor fogadalmat tettünk, hogy háromezer forint alá nem kerülnek a bérek. Ezt nem sikerült meglalatoskodnak. Az ugyanis jóval kisebb energiabefektetéssel jár, ráadásul a jövedelmezősége lényegesen nagyobb. K. J.-né: — Meg kell még jegyezni, hogy az ágazat bot- dogi felvásárlótelepén 1987- ben több mint 5 millió forintot fizettek ki különféle terményekért, így hegyes- és töltenivaló paprikáért, karalábéért, karfiolért, káposztáért, s más egyéb „portékáért”. Komoly összeg ez, ugyanis korábban csak 2 millióra számítottunk. — Hallhatnék-e valamit a jövőre szóló elgondolásokról, változtatásokról? K. J.-né: — Azt már most nyugodtan állíthatom, hogy a „zöldségfronton” felfutás várható, hiszen erre vall a területi igények növekedése. Szeretnénk megpróbálkozni újabb kultúrák elterjesztésével is, így például a fűszer- és gyógynövényekkel. Cs. B.: — Fokozni akarjuk a közös értékesítés biztonságát, az eddiginél még jobban megszervezzük a szakszerű növényvédelmet. Ugyanez vonatkozik a biztosításra és kárrendezésre is. Ügyelnünk kell arra, hogy a munkák zavartalan menetéhez szükséges dolgok — vetőmagok, vegyszerek, szerszámok, kisgépek, stb. — mindenkor rendelkezésre álljanak. S előbbre kell lépnünk az anyagi érdekeltség terén is. Ha mindezeket sikerül valóban megvalósítani, akkor az idei év végén sem kell szégyenkeznünk az eredményeink miatt.. . (sárhegyi) tartani, az átlagkereset 1500 —2500 forint között mozog. Persze, vannak ennél többet és kevesebbet keresők is. Azoktól viszont igyekszünk megszabadulni, akik csak a látszat és a munkakönyvi bejegyzés kedvéért vannak itt, négy-ötszáz forintot érő teljesítménnyel. — Hogyan biztosítják a folyamatos elfoglaltságot a kollektívának? — A kezdet kezdetén csak kötött csecsemőholmikat — kabátkákat, sapkákat — gyártottunk. Tavaly év végén ezek iránt nagyon nagy volt az igény, ha kétszer annyit termelünk, az is elfogyott volna. Az idén azonban számottevően megcsappant az érdeklődés, érthető módon, hiszen ezeknek a cikkeknek az ára hirtelen megemelkedett. Épp ezért új termékeket kellett keresnünk. Most a gépi varrásra álltunk át, gyerekruhákat, díszítőelemeket készítünk. Ezekre vannak megrendeléseink. Vállaltunk bérmunkát is, például a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet számára hímzéseket csinálunk. Ma kétféleképpen lehet életben maradni a piacon: vagy gyorsabbnak, vagy olcsóbbnak kell lenni. Mi megpróbáljuk legalább az egyiket elérni. — Megalakulásuk óta eltelt már négy hónap. Milyen eredménnyel? — A negyedéves elszámolásunk alapján nyereségesek vagyunk... Doros Judit Pengék Bodonyból Merész, világpiaci érdeklődést keltő válal- kozásba kezdett nemrég — mint korábban már beszámoltunk róla — a Bodonyi Mátra- alja Termelőszövetkezet. A kedvezőtlen adottságú szövetkezet a létrehozott melléküzem- ágban sport-vívópengéket gyárt a hazai sport megsegítésért# Az itt dolgozó 25 szakember — kiknek java része kovács — évente 100 ezer vívópenge előállítására képes. Tóth István és Ködmön István az elektromos párbajtőrpengék száraz csiszolását végzik Egy halom penge (Fotó: Szabó Sándor) „Vagy gyorsabbnak vagy olcsóbbnak kell lenni . . .” Az első lépések - önállóan...
