Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

2

NÉPÚJSÁG, 1988. május 23., hétfő

(Folytatás a 1. oldalról)

Mostanában elterjedt az önzés a társadalomban, s ez bizonyos mértékig a pártban is érezhető. Ez nem jó.

Politikai fellépéseken is tapasztalható, hogy egyesek inkább saját érdemeiket dombontják ki, mintsem a párt álláspontjának határozott képviseletét. A közösségben való gondolkodás visszaszorul, az önzés — nem is anyagi értelemben — elég széles körben terjed, ami társadalmunknak nem normális állapota. Nem arról van szó, hogy az emberek ne törődjenek saját életükkel, ne viseljék családjuk gondját, ellenkezőleg: jó lenne tovább erősíteni a család helyzetét a társadalomban. Vissza kell azonban térni az egészséges társadalom etikai elveihez, a kommunistáktól meg kell követelni, hogy közösségben is gondolkodjanak.

A pártkonferencián is elhangzott egy nagyon határozott állás- foglalás arról, hogy lépjünk fel az egoizmussal szemben, a párttagok a párt követelményeit, a társadalom, a közösség érdekeit tartsák szem előtt, s minden állampolgártól megkövetelhető az egész társadalmat és önmagát egyaránt építő, gazdagító gondolkodás és magatartás.

A vitában nagyon sok bírálat érte a párt vezető szerveit. Jogosan, megalapozottan. A pártvezetőség személyi összetételét javítani kell, s ez a pártkonferencia egyik feladata. De a vezetőség csodákat nem tud tenni. Önmaga, egyedül nem tudja megoldani a problémákat. Feladatainkat minél gyorsabban és minél eredményesebben akkor tudjuk teljesíteni, ha minden párttag — sőt minden állampolgár — egy akarattal és a közös célra tekintve dolgozik, s mindenki a maga helyén teszi, amit tennie kell.

A nép csak önmaga tudja megteremteni saját boldogulását, a szocialista építés csak milliók munkája nyomán haladhat előre. Különösen fontos ennek megértése most, amikor növelni akarjuk a helyi szervek hatáskörét, az egyes emberek — párttagok és pártonkívüliek — felelősségét. Előrejutni egy akarattal és együttes cselekvéssel lehet.

Kedves Elvtársak!

A párt Központi Bizottsága az elmúlt években is nagyon fontos elveket, igen lényeges követelményeket fogalamazott meg. Mindezek azonban a gyakorlatban nem megfelelően érvényesültek. S ezért jogos a bírálat. Az alapelvekkel általában mindenütt egyetértenek, de amikor a megvalósulásra kerül a sor, akkor kiderül, hogy a Központi Bizottságon és a Minisztertanácson kívül a többi intézmény valamiféle sajátos érdekvédelmi szervként működik. Ha konkrétan valakinek az ágazatáról van szó, akkor már nem tartja érvényesnek a határozatot, ha egy-egy meghatározott üzem további értelmetlen támogatásának megszüntetése kerül napirendre, arra sem kívánja alkalmazni a megfogalmazott követelményeket.

Céljainkat akkor tudjuk elérni, határozatainkat akkor tudjuk megvalósítani, ha a társadalmunk elfogadja azokat. Sajnos, az utóbbi időben sok népszerűtlen döntéssel kellett előállnunk, s nem is vártunk lelkes tapsokat. Nem hiszem, hogy sok olyan párt van a világon, amelyik nyíltan ki meri mondani: a legközelebbi öt évben életszínvonalemelkedés nem lesz. Mi mégis ezt vállaltuk, mert alapvető követelménynek tartjuk, hogy az emberek megértsék: most ezt kellett tennünk. Ha ezt nem tudjuk elfogadni, hozhatunk akármilyen határozatot, aligha tudjuk végrehajtani.

Kedves Elvtársak!

Már sokszor beszéltünk arról, hogy nálunk az állampolgárok gyarapodnak, a vállalatok is léteznek, csak az ország szegény.

A kormánynak már van valamelyes áttekintése a vállalati gazdálkodásról. Jórészük nyereséggel zárta a múlt évet, de sokuknál a nyereség megszerzésének fő eszköze az áremelés volt. Ezt minden vállalatvezetés szívesen megszavazza, hiszen így könnyen lehet javítani a vállalati mérlegen, és több pénzt szerezni az elosztáshoz. Sokkal nehezebb út javítani, hatékonyabbá tenni a

munkát. A megfelelő célok kitűzésével, a differenciálással, a rendteremtéssel, a munkafegyelem megszilárdításával kell fog- lalkozniok a vállalati vezetőknek és a vezető testületek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni.

Megkell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az észszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egyaránt.

Egyetértek azzal, hogy az .állásfoglalásban, s ennek nyomán a párt egész gyakorlatában határozottan és erőteljesen fellépjünk az összeköttetések, az illetéktelen és tisztességtelen előnyök, a korrupció, a megvesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen, különösen a vezetők körében. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal jobban óvják, őrizzék a társadalmi vagyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó, akkor mindenki éber, de a közösségi tulajdonnál már lazul a figyelem és a fegyelem. Ez a káros magatartás sajnos a párttagok egy részénél is tapasztalható. Márpedig mély meggyőződésem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadalmi visszásságok ellen tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Máskülönben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fellépéshez.

Nagyon igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik elmondották, hogy minél magasabb tisztségre jut valaki, annál messzebbről látható, tehát annál szigorúbb mércét kell alkalmazni vele szemben. Az emberek figyelik, hogy a vezető hogyan él, miként viselkedik. S a kommunistákkal szemben — különösen, ha magas tisztségben vannak — még szigorúbb követelményeket támasztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselőknek, hogy ami a törvény szerint mindenkinek jár, az nekik is, de inkább kevesebbet vegyenek igénybe a megengedettnél, mint többet.

Mindez hozzátartozik ahhoz, hogy a párt hatékonyabban dolgozzon. Ma nyíltan kell politizálni, és nehéz kérdéseket is képviselni kell. Ha a párttagságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szükségességéről, akkor a párt nem lesz cselekvőképes, és a társadalom sem tud majd eredményesen dolgozni. Ez a sikeres pártmunka egyik kiindulópontja.

De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politikánk iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fejlődő és a fejlett tőkés országok vonatkozásában.

A párt feladatainak sikeres megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együttműködést a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi országával, a KGST- tagállamokkal, erősítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kapcsolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük.

Igényeljük, hogy tőkés partnereink részéről is együttműködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is beleszólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Nyu- gat-Európában, amellyel a legkiterjedtebbek a gazdasági kapcsolataink, vannak olyan erők, amelyek józanul gondolkodnak és a békés egymás mellett élés alapján a jövőre tekintenek. Tisztában vannak azzal, hogy ha mindinkább érvényesül a kölcsönös biztonság, akkor a békés egymás mellett élés az egymás érdekeinek megfelelő, széles körű együttműködéssé fejlődhet. Ehhez vannak partnereink. A tőkés országokban nem kevesen érdekeltek abban, hogy Magyar- országon a politikai és a gazdasági helyzet stabil legyen. Nemrégiben Thatcher asszony hívta fel egy magyar újságíró figyelmét arra, hogy ne legyünk már annyira pesszimisták, mert a magyar kormány reális politikát folytat és jó irányban halad. Jó lenne, ha a magyar sajtó ilyen szemlélettel valóban növelné az emberek munkakedvét.

Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, megújulásra kész pártunk, s nagyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista építés magyarországi gyakorlatának. A minap egy egyházi személyiségtől hallottam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa ettől függ. Néha azt hallani, hogy most nem az eredmények emlegetésének az idejét éljük. Rendben van, beszéljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánknak, erőfeszítésünknek van értelme és célja. Különben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosztani a reményeitől, és mindenkinek szüksége van arra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól függ, nagyvállalatnál vagy kis üzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, amelyeknek termékei Japánban és az Égyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar népgazdaságnak, amely — nagyságától függetlenül — hatékonyan és versenyképesen dolgozik.

Kedves Elvtársak!

Az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyomán — bízvást mondhatjuk — javulni fognak a nemzetközi életben. Minden vonatkozásban ésszerűbb és hatékonyabb kapcsolatok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdekében — egyebek között — bíztató tárgyalásokat folytatunk a Közös Piac képviselőivel, a különböző országok kormányainak megbízottaival. Ezen a téren is együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel mindkét fél érdekeinek, s nem befolyásolja sem az egyik, sem a másik társadalmi-gazdasági rendszer elvi lényegét.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a realizmus, s erősödnek a biztonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz is, amelynek e fórumról is sok sikert kívánok.

A nemzetközi helyzet pozitív mozzanata a Szovjetunióban és a többi szocialista országban zajló átalakítás. Ebben is megfigyelhető a kölcsönös érdekeltség e változások és a jelenlegi magyar gyakorlat között. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érdekeltek vagyunk a szovjet peresztrojka, valamint a más országokban zajló reformok sikerében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követelményének és a realitásokból indul ki.

Kádár János a továbbiakban a vitában felmerült néhány javaslathoz fűzött megjegyzéseket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási program, kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatának egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövőben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségességét, hogy a párt vezető testületéi a jövőben is a kérdések sokoldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alapján hozzák meg döntéseiket.

Végezetül kijelentette:

Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfoglalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megjelöli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szellemben dolgozzunk. Mély meggyőződésem, hogy a párt, az ország meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egységesen lépjünk fel. Sok felszólaló mondotta itt az általa képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, fiatalok nevében: ha lesz követhető program, ha van világos perspektíva, akkor megoldjuk a párt és a társadalom előtt álló feladatokat. Többen kijelentették: működő szocializmust akarunk. Mivel ma is működik, én hozzáteszem: a mi célunk a jól működő szocializmus. Ez a magyar nemzet érdekeinek legtisztességesebb szolgálata.

Kádár János főtitkári vitaösszefoglalóját követően az elnöklő Hámori Csaba bejelentette, hogy a szerkesztő bizottság ösz- szegezte az állásfoglalás-tervezet módosítására tett javaslatokat, és ezek figyelembe vételével átdolgozta a dokumentumot.

Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztották. Harminc perc szünet következett, hogy a résztvevők a szöveget ismét tanulmányozhassák.

A szerkesztő bizottság elnökének beszámolója

A szünet után Berecz János, a szerkesztő bizottság elnöke számolt be a bizottság munkájáról a pártértekezletnek. Bejelentette: a bizottsá g megbízatásának eleget téve befejezte munkáját. Figyelembe vette a Kádár János előadói beszédében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég felszólalásában elhangzottakat, valamint 226 küldött írásban átadott véleményét, észrevételeit.

— A küldöttek elé terjesztett állásfoglalás-tervezetbe beépültek a párttagsággal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a politikai rendszer továbbfejlesztésével foglalkozó eszmecserék tapasztalatai is — mondotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekezlet ezen dokumentuma megfelelő alapokra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt.

Pártunk az elmúlt hónapok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat felülről váró, néha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyezkedő és abból előre mutató cselekvési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításában tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifejeződése, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal adták be írásos javaslataikat. A politika megújulása iránti elkötelezettségüket tükrözte, hogy a tervezethez kapcsolódó véleményüket többnyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, indítvány érkezett. Ezt gazdagították az alapszervezetek, kollektívák és egyes személyek levélben eljuttatott javaslatai. A Baranyai megyei küldöttcsoport közösen kidolgozott javaslatokat nyújtott át a szerkesztő bizottságnak.

Sok hozzászólás fejtett ki különböző témakörökben részletes véleményeket, amelyek szövegszerűen megfogalmazott konkrét javaslatokat nem tartalmaztak, gondolataik azonban beépülhettek az állásfoglalás-tervezetbe, így hasznosíthatók a további munkában is.

A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, észrevételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztő bizottság úgy Ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a pártértekezletnek néhány sorsdöntő társadalmi- gazdasági-politikai kérdésre, a megújulás feltételeinek kialakítására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítása s a gazdasági reformfolyamat következetes továbbvitele szükséges.

Ezért javasoljuk a küldötteknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron- lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szervezetek is. Néhányan kezdeményezték: értekezletünk döntsön arról, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. Úgy gondoljuk, nem lenne célszerű innen megkötni a kezét a következő kongresszusnak; előre eldönteni feladatait. A pártprogram előkészítésére a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. Ezt ajánljuk rögzíteni az állásfoglalásban.

A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a reform és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. — Többen a szervezeti szabályzatot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére átadhassuk, hiszen annak feladata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az uj szervezeti szabályzatra.

A politikai intézményrendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vitában felszólalók és az írásban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szerkesztőbizottság szükségesnek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsítéséről kell beszélnünk, hanem a politikai rendszer belső felépítésének és működésének átfogó megújításáról, reformjáról. A megújítás alapvető tartalmát a szocialista pluralizmus működőképes intézményrendszerének kiépítése képezi.

A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között

— és ezeket rögzíti az új javaslat

— fejlődésünk jelenlegi szakaszában a néphatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze. A néphatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján jelentkező különböző tartalmú politikai érdekek fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyaránt érvényesíthetők, kompromisszumokon nyugvó poltikai érdekintegráció utján. A néphatalom érvényesítése feltételezi, hogy a politikai érdekek pluralizmusa a politikai intézményrendszerekben is megjelenjen. Ha nincsenek meg a politikai érdekek kifejeződési lehetőségei, és nincsenek meg a társadalmi partneri viszonyon nyugvó egyeztetési eljárások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a hatalom népi jellege sem.

— A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylőknek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését — hangsúlyozta a szerkesztő bizottság elnöke. — Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kialakult és működő politikai intézmény- rendszer.

— Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai berendezkedés szerkezeti átrendezése — állapította meg. — Reformokkal kell módosítani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt vezető szerepére épülő, törvénybe foglalt munkamegosztáson nyugvó, több döntési centrumú politikai rendszer kiépítését jelenti. Pa. átdolgozott állásfoglalás-tervezet a politikai intézményrendszer szükséges átalakításának fő irányait jelöli csak ki. A politikai intézményrendszer megújítása a magyar társadalom szerves fejlődésének eredménye lehet, nem követhetjük el a régi hibát, nem húzhatunk előre elméleti sémát a valóságra.

— A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozása azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus intézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabály- alkotó tevékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorlatának megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az elemeket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmusnak vannak valós, változatlanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden eddiginél

következetesebben szolgáló, hatékony és demokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. A továbblépés feladatai azonban csakis a szocializmus mindenkori jelenének meghaladási lehetőségeiből és szükségleteiből, a haladás irányába tett lépésekből összege- ződhetnek. Napjainkban e szükségletek a szocializmus történelmileg kialakult felfogásának radikális megújítását tették halaszthatatlanná. Teljesítményorientált, az értékalkotó emberi tevékenységet a kultúrában, a gazdságban, a köznapi életben egyaránt előtérbe állító, hatékony, demokratikus és működőképes szocialista társadalomépítésben vagyunk érdekeltek.

Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz születhet. Pártértekezletünk is bizonyság arra, hogy az útkeresés nehézségei nem téríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorlatának megújítására irányuló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a reformok fő iránya.

Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatainak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott társadalmi-politi- kai-gazdasági helyzet is. Tudatában vagyunk, hogy az ideológia nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt társadalmi állapotok és folyamatok részletekbe menő leírására, a társadalmi és politikai élet minden jelenségének magyarázatára. De segíthet és segítenie is kell abban, hogy megújulási törekvéseink történelmi léptékűek lehessenek. Az állásfoglalás- tervezetben foglaltakkal összhangban az ideológia feladata tehát az, hogy értelmezze a szocialista társadalom viszonyait, működési folyamatait, tárja fel a fejlődésben megnyilvánuló ellentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a politikai vezetés feladata.

A politikai ideológia csak akkor hathat ösztönzően a társadalmi folyamatokra és a politikai cselekvésre, ha a mozgalom valóságos értékeihez igazodik. A társadalmat és a politikai döntéseket orientáló szerepe akkor valósul meg, ha körülhatárolja az útválasztás kereteit, de nem úja elő a fejlődés menetének minden lépését.

A szerkesztő bizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuknak megfelelően az állásfoglalásban. Társadalom- és ifjúság- politikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság helyzetében meglévő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyamatok kibontakozásának alapelemeit. Mégis azt javasoljuk, hogy az ifjúság helyzetével való foglalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével mérjük. Most olyan politikai program alapjait kell megfogalmaznunk, amely az ifjúság számára is vonzó jövőt jelenthet. Ennek fő elemeit — véleményünk szerint — az állásfoglalás tartalmazza.

Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan területek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás-tervezet megállapításait, javasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésének

(Folytatás a 3. oldalon)