Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 120. szám ÁRA: 1988. május 21., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nemzeti összefogással a kibontakozásért, a megújulásért! Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete pén­teken délelőtt 10 órakor Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte munkáját. A párt több mint 800 ezer tagját 860 küldött képviseli a tanácskozáson. Jelen vannak — szavazati joggal — a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság tagjai, valamint az értekezlet meg­hívott vendégei. A szerény ünnepélyességgel díszített terem­ben mottóként hirdetik a feliratok: „A párt vezetésével, a demokrácia és a reformok útján a szocializmusért!” „Nemzeti összefogással a kibontakozásért, a megújulásért!” A Központi Bizottság tavaly decemberben foglalt állást ar­ról, hogy a két kongresszus közötti szokásos, úgynevezett „felező KB-ülés” helyett ezúttal a nagyobb hatáskörrel bíró országos pártértekezlet tekintse át a szocialista építőmunka időszerű kérdéseit. Az MSZMP történetében mindössze egyetlen alkalommal, a konszolidáció időszakában, 1957 jú­niusában került sor hasonló tanácskozásra. A mostani orszá­gos értekezlet korábban nyilvánosságra hozott állásfoglalás­tervezetéről széles körű vita bontakozott ki, s a küldöttek most a párttagság túlnyomó többségének véleményét ismerve foglalhatnak állást a párt feladatairól, a politikai intézmény- rendszer fejlesztéséről. A fórum felelős feladata az is, hogy újjáválassza a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. A tanácskozás elnökségébe kapott meghívást: Aczél György, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója; Beck Tamás, a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnö­ke: Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra; Csehák Judit egészségügyi és szociális miniszter; Dudla József, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizott­ságának első titkára; Duschek Lajosné, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke; Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Fock Jenő, a Minisztertanács nyugal­mazott elnöke, a MTESZ elnöke; Garaczi Károly, a Szer­számgépipari Művek Kecskeméti Gyárának művezetője; Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának el­nöke; Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igaz­gatója; Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke; Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke; Havasi Ferenc, az MSZMP Budapesti Bizottságának első tit­kára; Hámori Csaba, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottságának első titkára; Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának elnöke; Köveskúti Lajos, a Híradástechnika Szövetkezet elnöke, az OKISZ elnöke; Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhe­lyettese; Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Magyar Kálmán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pártbizottságának titkára, egyetemi tanár; Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter; Med- gyessy Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese; Mihalics Ve­ronika, a KISZ Somogy Megyei Bizottságának első titkára; Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke; Németh László, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára; Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Olajos Imre, a Kardoskúti Rákóczi Tsz elnöke; Oláh Jánosné, a Gar­dénia Csipkefüggönygyár osztályvezetője; dr. Ormos Mária, a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora; Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Schmidt Zoltánná, a Diósgyőri Gépgyár köszörűse; Schwajda György, a Szolno­ki Szigligeti Színház igazgatója; Szabó István, a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, a TOT elnöke; Sziklai Antal, a Fejér Megyei Tanács elnöke; Szlamenicky Ist­ván, a SZÓ VOSZ főtitkára; Szűrös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára; Tatai Hona, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatója és Varga László, a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsának főtitkára. Az országos értekezletet Lázár György nyitotta meg. Megállapította, hogy a tanácskozás határozatképes. A kül­dötteket mindenütt a Központi Bizottság határozatának megfelelően választották meg, a pártértekezleten képviselve van az MSZMP minden nemzedéke, a társadalom valameny- nyi rétege, az ország minden területi egysége. Ezután bejelentette, hogy a küldöttcsoportok az elnökség­re, a munkabizottságok közül a pártértekezlet titkárságára, a szerkesztő bizottságra és a szavazatszedő bizottságra vonat­kozó, írásban kiosztott javaslatokat változtatás nélkül elfo­gadták. Egyetértettek azzal, hogy a második napirendi pont „Szervezeti és személyi kérdések” megnevezést kapjon. Lá­zár György ismertette, hogy a Magyar Néphadsereg küldött­csoportja indítványozza: a jelölő bizottságban kapjon képvi­seletet a Külügyminisztérium és a Határőrség küldöttcso­portja is, így a 33 tagú bizottság két taggal egészül ki, s vala­mennyi küldöttcsoport képviselője részt vehet a munkában. A küldöttek együttesen szavaztak valamennyi javaslatról: az országos értekezlet a tanácskozás elnökségére, napirendjé­re, ügyrendjére, munkabizottságaira tett javaslatokat az is­mertetett módosításokkal egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság május 10-i ülésén úgy határozott, hogy a párt vezető testületéi megújításának elősegítése céljából javasolja az országos érte­kezletnek mindkét testület újjáválasztását. A jelenlegi Köz­ponti Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság mandátuma a vezető testületek újjáválasztásáig marad érvényben. Java­solja a Központi Bizottság, hogy a két testület létszáma — je­lenleg 106, illetőleg 25 fő — az újjáválasztás során lényegesen ne változzék. A küldöttcsoportok előzetesen egyetértettek azzal, hogy a jelölő bizottság ebből kiindulva tegye meg javas­latát. A küldöttek egyhangúlag megszavazták a két vezető testü­let újjáválasztására, valamint a létszámra vonatkozó javasla­tokat. Az országos értekezlet napirendje tehát a következő: /. Állásfoglalás a párt feladatairól, a politikai intézmény- rendszer fejlesztéséről. 2. Szervezeti és személyi kérdések. Lázár György emlékeztette küldött-társait arra, hogy a XIII. kongresszus óta eltelt három évben a magyar munkás- mozgalom több kiemelkedő személyisége távozott el az élők sorából. A pártértekezlet egyperces néma felállással adózott a Központi Bizottság volt tagjai: Brutyó János, Cserháti Ist­ván, Herczeg Károly, Nemes Dezső, Oláh István és Révész Ferenc, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül elhunyt Győri Imre és Takács Imre emlékének. Elnöki megnyitójának végén az MSZMP főtitkárhelyettese tisztelettel köszöntötte a küldötteket, a meghívottakat — a magyar munkásmozgalom veteránjait, pártonkívülieket — az MSZMP minden tagját, s eredményes munkát kívánt az or­szágos pártértekezletnek. Ezután megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára mondott előadói beszédet. Kádár János előadói beszédét tartja Kádár János előadói beszéde Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Pártunkban rendszeressé vált, hogy két kongresszus között, az ötéves tervidőszak felén túlha­ladva a Központi Bizottság kibő­vített ülésen áttekinti a kongresz- szusi határozatok végrehajtásá­nak alakulását, tapasztalatait. Múlt év decemberében a Köz­ponti Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal nem a szokásos ülé­sén, hanem országos pártérte­kezlet összehívásával tesz eleget e kötelezettségének. A pártértekezlet összehívását a XIII. kongresszus után kiala­kult helyzet indokolta. Felelősen gondolkodó és cse­lekvő marxista-leninista pártnak szigorúan, a tényeket mérlegelve kell a helyzet értékelését elvégez­nie. Mit mutatnak a tények? A VII. ötéves terv első két évében a bruttó nemzeti össztermék 4,9 százalékkal emelkedett, az ipari termelés 5,8 százalékkal, a me­zőgazdasági termékek termelése 0,8 százalékkal nőtt. Beruházá­sokra 1987-ben 9,4 százalékkal költöttünk többet, mint 1985- ben. A lakosság reáljövedelme 1 főre számítva két év alatt 2,4 szá­zalékkal, a munkások és alkal­mazottak egy keresőre jutó reál­bére 1,3 százalékkal nőtt. Az ál­lami költségvetés hiánya 1986- ban 46,9 milliárd forint, 1987- ben 35 milliárd forint volt. Brut­tó adósságunk konvertibilis va­lutában 18 milliárd dollárra, net­tó adósságunk 10,9 milliárd dol­lárra emelkedett. A fejlődést mutató számok mellett látnunk kell azt is, hogy gazdaságunkban nem következ­tek be minőségi változások, a szerkezetátalakítás vontatottan halad, a belső és a külső pénzügyi egyensúly romlott, s mindennek következtében nemcsak az élet- színvonal érzékelhető emelésé­hez, hanem annak teljes körű megvédéséhez is hiányzanak a feltételek. Mindez azt is mutatja, hogy a XIII. kongresszus helyzetértéke­lése, és a kitűzött gazdasági és életszín vonal-fejlesztési célok nem voltak kellően megalapo­zottak, s a végrehajtás is elmaradt a követelményektől. Ezt felis­merve a Központi Bizottság ki­dolgozta, és a múlt év júliusában határozattá emelte a gazdasági­társadalmi kibontakozás prog­ramját, majd a kormány szep­temberben hároméves gazdasági stabilizációs programot terjesz­tett az Országgyűlés elé, amely elfogadta azt. A gazdasági helyzet alakulása természetszerűleg kihatott az or­szág társadalmi és politikai életé­re is. Nőtt az elégedetlenség a ko­rábbi években megszokott gaz­dasági és társadalmi fejlődés megtorpanása, a szokatlan ne­hézségek szaporodása miatt. A jelen nehézségei miatt a korábbi­nál többen látják bizonytalannak a jövőt. Politikai intézményrend­szerünk a megváltozott viszo­nyok között nem áll feladata ma­gaslatán, működésében zavarok jelentkeznek. Romlott a közhan­gulat, csökkent a bizalom a párt és a vezetők iránt. S ahogy ez ilyenkor lenni szokott, az ország határain belül és kívül is jelent­keznek mindazok, akik szeret­nek a zavarosban halászni, s megpróbálják az ország nehéz­ségeit a szocialista rendszer ellen felhasználni. Mindezt mérlegelve határo­zott úgy a Központi Bizottság, hogy a párt szerveit és szerveze­teit képviselő magasabb fórum, a párt most összeült országos érte­kezlete tekintse át a párt helyze­tét, és jelölje ki a legfontosabb feladatokat a következő kong­resszusig. Nyilvánvaló, ha a pár­tértekezlet figyelmét a szocialista építés legidőszerűbb, a párttag­ságot, s a közvéleményt legin­kább foglalkoztató főbb politikai kérdésekre összpontosítja, s ezekben határozottan állást fog­lal, akkor megadja a nélkülözhe­tetlen világos útmutatást a gya­korlati munka elengedhetetlen megjavításához. A pártértekez­let nem kevésbé fontos feladata a vezető testületek személyi össze­tételének megújítása, megfiatalí­tása, amit a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság maga is időszerűnek tart és javasol. A pártértekezlet — mozgalmi hagyományainknak megfelelő­Tanácskoznak a pártértekezlet résztvevői en — a pártszervek, a Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság, a Budapesti Pártbi­zottság, a megyei és megyei jogú pártbizottságok küldötteinek ta­nácskozása. A pártértekezlet előkészítésében azonban az ál­lásfoglalás-tervezet vitája kere­tében egész párttagságunk, pár­ton kívüli szövetségeseink széles köre vett részt. A szervezett vi­tákban kétszázezernél több fel­szólalás hangzott el, és sok ezer javaslatot juttattak el hozzánk. A Központi Bizottság nevében kö­szönetét mondok párttagsá­gunknak, külön a véleményezés­re felkért testületek tagjainak, mindazoknak, akik véleményük, javaslataik közlésével segítettek a felkészülés munkájában. A beérkezett javaslatok közül az állásfoglalás-tervezet véglege­sítésénél a Központi Bizottság hasznosította mindazokat, ame­lyek abba beépíthetők voltak. Számos olyan módosító javaslat érkezett, amely önmagában elfo­gadható lett volna, de a terjede­lem nem növelhető a végtelensé­gig. Sok olyan ésszerű javaslat érkezett, amely helyes, de nem az állásfoglalásba való, hanem a végrehajtás menetében haszno­sítható. Ezeket a Központi Bi­zottság rendszerezi, és a végre­hajtásra kötelezett szervek veze­tőinek rendelkezésére bocsátja. Az előkészítő szakaszban több helyen feltették azt a kér­dést, hogy milyen ügyek eldönté­sére van felhatalmazása a pártér­tekezletnek. A szervezeti sza­bályzat nem részletezi a pártérte­kezlet feladatkörét. A választ nem a paragrafusokban kell ke­resni, hanem politikailag kell mérlegelni. Ha így közelítünk a kérdéshez, azt mondhatom, hogy a pártértekezletnek joga és köte­lessége dönteni minden olyan ügyben, amit a helyzet megköve­tel, s amit az előzetes viták tanú­sága szerint a párttagság nagy többsége szükségesnek tart. Többen emlegették, hogy a vi­tához rendelkezésre álló idő rö­vid volt. Ebben a véleményben sok igazság van, mégis úgy gon­dolom, hogy a döntések haloga­tásából több kár származna, mint amennyi hasznot az előkészítés elnyújtása adott volna. Egyéb­ként a vitát tulajdonképpen nem ez év áprilisában kezdtük. A na­pirenden levő kérdésekkel a párt az alapszervezetektől a Központi Bizottságig már hosszabb idő óta foglalkozik. A múlt évben a gaz­dasági-társadalmi kibontakozás programját feldolgozta az egész párt, a tagkönyvcserével kapcso­latban egyéni beszélgetést foly­tattak a párt minden tagjával, té­len széles körű vita folyt a párt­ban az ideológiai munkáról és a politikai intézményrendszer megújításáról. Mindezek tapasz­talataira is építhetett az április­ban lefolytatott vita, s ezáltal vált lehetővé viszonylag rövid idő alatt eredményes lefolytatása. A hozzászólások, az észrevé­telek a fő kérdésekben egy irány­ba mutattak, ezért a pártértekez­letnek megvan nemcsak a felha­talmazása, hanem a lehetősége is a párt egységét erősítő állásfog­lalás kialakítására. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom