Népújság, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-19 / 118. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. május 19., csütörtök 3 Miért kell megreformálni a költségvetést? NEM CSODA, HANEM ÜZLET Hitel és bérlet - borért Szabó Lászlóné a címkézőgéppel dolgozik (Fotó: Dózsa Balazs) Az Országgyűlés tavaly felkérte a Minisztertanácsot a költségvetési reform kidolgozására. A kormány május 5-i ülésén tárgyalta meg az erről szóló előterjesztést. Valójában mit kell értenünk a költségvetési reform alatt, mit várhatunk tőle — erről kérdeztük dr. Riecke Wernen, a Pénzügyminisztérium költségvetési reformtit- kársága főmunkatársát. — Miért van szükség a költségvetési reformra? — Az államháztartás, amely magában foglalja az állami költségvetést, az úgynevezett elkülönített állami pénzalapokat és a helyi önkormányzatok költségvetéseit, a népgazdaságban keletkezett jövedelmek több mint 60 százalékát osztja el újra. A központosított pénzek fedezik az állam klasszikus kiadásait (igazgatás, jog- és közbiztonság, védelem), a társadalom- politika kiadásait és a gazdálkodóknak adott támogatásokat. Magyarországon a gazdasági szervezetek jövedelmének elvonása és újraelosztása olyan nagy mértékű, hogy már-már kizárja a vállalatoknál a piaci hatások érzékelését. A nyereség sok helyütt inkább a vállalat és az állam közötti alku eredményétől függ, mint a gazdálkodás hatékonyságától. A tavaly megkezdett adóreform jelentős lépés volt egy áttekinthetőbb, versenysemleges adórendszer irányában, hozzá kell azonban tenni, hogy nem sikerült csökkenteni a vállalatok állami támogatását. A társadalmi közkiadások területén egyre élesebbé válik az ellentmondás a csökkenő források és a növekvő igények között. Például évente hozzávetőleg 50 milliárd Ft-ot juttat a költségvetés a lakásszektornak szociálpolitikai kedvezmény, kamatki- egészités és lakóház fenntartási támogatás címén. Ennek ellenére romlanak a lakáshoz jutás esélyei, különösen a fiatalok körében. A társadalmi-gazdasági reformfolyamatok (társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, bérreform, az új társasági törvény alapján létrejövő gazdasági szervezetek) eredményeként a 90-es évekre ki kell alakulnia a korszerű szocialista piacgazdaság irányítási és működési rendszerének. Ehhez kell igazítani a költségvetési reformot is. — Mi a célja a költségvetési reformnak? — Radikálisan csökkenteni kell az államháztartás kiadásait, az adóterhek és a termelőszféra támogatásainak egyidejű leépítése révén. A társadalompolitikában hosszú távú stabil elkötelezettséget kell vállalni az alapellátásoknál, vagyis az állampolgári jogon járó juttatásoknál. Az állam klasszikus feladatait (igazgatás, jog- és közbiztonság, védelem) hatékonyabban és olcsóbban kell ellátni és számolni kell azzal, hogy ezen a területen már most fokozódik az állampolgárok körében a társadalmi ellenőrzés igénye. — Ezek a célok milyen konkrét lépéseken keresztül valósíthatók meg? A jövőben a költségvetés gazdasági újraelosztási szerepe lényegesen csökken, ugyanakkor az államháztartás meghatározó szerepet játszik elmaradott infrastruktúránk kiépítésében, működtetésében és finanszírozási formáinak megteremtéseben. Tisztázódik az állam hosszú távon is tartható szociálpolitikai szerepvállalása. Szükség van a tanácsi önkormányzat, önállóság pénzügyi megalapozására. ezt párosítani kell a regionális politika eszközrendszerével. — Mik a reform feltételei? — A 90-es években a költségvetésben egyensúlyhoz közeli állapotot kell elérni és tartani. A vállalati szektorban be kell, hogy következzen a hatékony területek előretörése. Ennek együtt kell járnia a versenyképtelen, támogatott területek folyamatos és tudatos leépítésével. A költségvetési reformot — mely átmeneti életszínvonal- csökkenést is feltételez — akkor lehet elfogadtatni a lakossággal, ha a szerkezetváltással kényszerűen együtt- járó munkanélküliség mellett kiépül az önhibájukon kívül állás nélkül maradtak hatékony segélyezési rendszere. Ez nem egyszerűen pénzbeli segélyt jelent, hanem magában foglalja a vállalkozás ösztönzését, vagy például a nagyobb lakásmobilitás pénzügyi és szervezeti feltételeinek a megteremtését is. A társadalompolitikában az állam csak úgy vonulhat vissza bizonyos mértékben, hogy eközben a valóban rászorultaknak a mainál lényegesen többet juttat. Azt is meg kell érteni, hogy mindez nem egy öncélú költség- vetési reform érdekében történik, hanem azért, mert a kialakult gazdasági helyzet már nem hagy nekünk konfliktusmentes választási lehetőségeket. B. L. Akár tetszik, akár nem. mi az ország legnagyobb szőlő- és bortermelő vidékén élünk. Érdekünk az, hogy a borainkat jól értékesítsük. Mindenféle álszemérem nélkül beszélnünk kell erről is. hiszen gazdasági létünk a szőlő- és borfizemeink tevékenységétől is függ. Ennyi magyarázgatás talán elég bevezetőül. Most a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaságról szólnék, az ott végrehajtott beruházásról. Több figyelemre méltó vonása is van ennek a vállalkozásnak. Elsőül az, hogy exportalap-bö- vítő elképzelésekről van szó. amelyhez megnyertek egy 26 milliós pályázatot. Igaz. hogy összesen 88 milliót kell felhasználniuk, de ebből az összegből már meg tudják oldani a környezetvédelmi berendezések telepítését is. Ezekről a dolgokról Kis Ferenc fejlesztési mérnöktől hallottam. Csak érdekességként említem, hogy az új berendezés segítségével például havonta egyszer kell majd a kémiai szert leengedniük, mivel a „forgató berendezés” ennyi ideig képes fel- használásra alkalmassá tenni a lúgot. De ez csak egy része a mostani felújításnak. Igaz. nem elhanyagolható része, mert nemcsak büntetést nem keli majd fizetniük környezetszennyezés miatt, hanem egy régi gondot oldanak meg korszerű módon. Menjünk be a palackozó- üzembe, amelynek gépein mindenütt egy nevet olvashatunk: Clemens. A részleteket most nem sorolom fel. a lényeg az, hogy 1987. szeptember 15-én kötötték meg a szerződést azzal, hogy a berendezések szállítását december 15-én megkezdik az NSZK-ból. Történt, ahogy „meg volt írva". A szerelést január 12-én kezdték el, és befejezték január 25-én. Két ember jött a cégtől, az itteniek pedig segítettek és nézték, hogy mi történik. Utóvégre nekik kell majd karbantartaniuk a gépsort. Három nap „járatás”, azután próbaüzem úgy igazából, „meleg" módra, ahogy majd a végleges működés A megbeszélt idő előtt Ili perccel érkezik, öltönyében kissé féls/cgcn mozog. ami érthető is: a tizenhét éves fiúk nem szívesen bújnak Ilyen elegáns ruhába. Az ö szakmájában ez egyébként sem divat, hiszen a pékek leginkább vakítóan fehér öltözékükről ismerhetők meg. Halkó Gábor azon kevesek közé tartozik, akik már az iskola elvégzése előtt bizonyítvánnyal rendelkeznek. E furcsa tény könnyen magyarázható: a Szakma Kiváló Tanulója elnevezésű verseny helyezettjeinek „jár" ez az okmány. — Az idén Szegeden rendezték meg az országos fordulót — magyarázza. — Előtte az iskolai házibajnokságon nyertem, így jutottam döntőbe. Három részből állt a versengés: az első napon írásban, a másodikon gyakorlatban, a harmadikon pedig szóban kellett megmutatni, hogy ki mit tud a szakmájából. — Nekem a gyakorlati rész tűnik legérdekesebbnek . . . — Hatvan brióst, hét fonott negyedkilós és öt félkilós kalácsot kellett sütni. megkívánja. A műszaki átadás időpontja pedig április 28. Aki akar, álmélkodhat, csóválhatja a fejét. Meg is kérdezheti, ha mi lettünk volna a szállítók, mennyi idő alatt tudtuk volna ezt a feladatot elvégezni? A palackozósor teljesítménye óránként 3000 üveg megtöltése, címkézése, csomagolása, akár borból, akár másból, kivéve a sört, mert arra más berendezés szolgál. Hiányzik azonban még a sor elejére és a végére egy- egy gép. Az elején a rekeszekből kiszedi az üvegeket, a végén pedig rekeszekbe rakja azokat, felcímkézve, eladásra készen. Hogy az egész gépsor milyen „okos” külön-külön is és együtt is, azt Csipe Béla taglalta részletesen, aki a műszaki vezetői feladatot látja el. Miért nincsen a helyén a két rakodógép? Olcsó szellemeskedés lenne így válaszolni: mert azok magyar gyártmányok. Ugyanis a So- piana gyár szállítja azokat. De eltérően a „magyar szokásoktól”, egy negyedévvel korábban, mint ahogy kényszerülne a szerződés szerint. Tehát. . . ! Nincs okunk a csipkelődésre és a párhuzamba állításra. Azt pedig már Landi Gábor, a palackozóüzem vezeElőző nap az írásbeli feladatokon már kiszámoltuk, hogy mindenhez mennyi anyag szükséges. A legnehezebb az volt, hogy a megszokottól eltérően ezúttal kézzel kellett dagasztani az öt kiló lisztet és a hozzávalókat. Ez még a fiúknak is megerőltető, hát még a lányoknak! De akadtak olyanok is, akik életükben nem láttak még dagasztótálat, így eléggé sutára sikerült a gyakorlatuk. A briós sütésénél az volt a kikötés, hogy a hatvan süteményt minél változatosabb formában állítsuk össze. Nekem kapásból nyolc-tízféle jutott eszembe. Például egy kosszarvra emlékeztető, egy ellentétesen csavart, egy szív és egy rózsa alakú. A többit sajnos nem tudom elmagyarázni, eléggé bonyolult. Ehhez a részhez tartozott még a géptani gyakorlat. Ki kellett szedni a dagasztócsésze kerekét, felső vásznat cserélni a kiflisodrógépen vagy a csigahajtóműbe új szim- meringet tenni. Egy apró hibán múlt, hogy nem végeztem az első helyen. Az anyagismereti feladaton ösz- szecseréltem két alkatrészt annyira hasonlítottak, hogy nem láttam a különbséget — így lettem harmadik. — Azért ezzel a díjjal is elég szép elismerés járt. — Hát igen, legfőképpen a szakmunkás-bizonyítvány. tője mondta, hogy a gépek mellett összesen 18 női dolgozó tevékenykedik majd. Számuk a szükséglet szerint növelhető. Vagyis akkor, ha annyi palackot kell majd megtölteni borral, hogy ... De ez egyelőre még kérdőjel. Mert az is igaz, hogy borral fizet a gazdaság. A bérletért is úgy, hogy az értékesítést a Clemens cég vállalta. A bérlet összege évi 2,8 millió forintnak megfelelő mennyiségű valuta. A pályázatban azt vállalták, hogy az eddigi évi 7 ezer hektoliterről 16 ezerre emelik a nyugati export mennyiségét. Hát .. . nem lesz ez egy kicsit sok? Azt mondják a vezetők, hogy reális lehetőség ez. — Nekünk nagyon fontos ez a mostani beruházás — hangsúlyozta Nyitrai Ákos, a gazdaság igazgatója. — Az elmúlt években elég nehéz anyagi körülmények között dolgoztunk. Tavaly már megkezdődött egy folyamat, amely a fejlődés irányába mutat. Az idén ezt fokozni akarjuk, és biztonságos jövedelemre és nyereségre számítunk. többek között a boraink értékesítése révén is. Hogy a pályázatot elnyerték, önmagában is bizonyíték arra, hogy elképzeléseik reálisak, és nem csak önmaguknak a felemelkedését Kaptam még serleget, oklevelet, valamint a Csongrád Megyei Tanács ajándékát, egy vázát, s a Szegedi Állami Gazdaságtól egy Mun- kácsy-albumot. — Miért éppen ezt a szakmát választottad? — Nem mondhatok semmi érdekeset. Egyszerűen máshová nem mertem jelentkezni, pedig nem tartoztam a rosszabb tanulók közé, átlagosan hármasaim, négyeseim voltak. Ügy látszik, az önbizalmam volt kevés .., Egyik ismerősöm pék, s az ő példáját követve jelentkeztem ebbe az iskolába. — És az osztálytársaid? — Tudni kell, hogy a pék a hiányszakmák közé tartozik. Akit ide felvesznek, legtöbbször biztos abban, hogy befejezi az iskolát, s abban sem kell kételkednie, hogy munkát talál. Legtöbben nem veszik komolyan a tanulást, így lehetséges az, hogy az év vége előtt az osztály jó része egy-két tárgyból bukásra áll. — Te a kivételek közé tartozol? A kérdésre egy kicsit zavarba jön. Ügy látszik, nem szívesen dicsekszik. De azért elmondja, hogy első osztályban kitűnő volt, s azóta is csak néhány négyes csúszott a bizonyítványba. Ez leginkább akkor válik meglepővé, amikor azt is hozzáfűzi, hogy segitik így. hanem az ország gazdasági érdekeit is jól szolgálják. Essék szó azokról is, akik ott munkálkodnak a gépek mellett, a berendezéseket kezelik, az eszközöket használják. Itt szorgoskodik a Rácz Pál nevét viselő brigád is, amely már kétszer érdemelte ki a vállalat kiváló brigádja kitüntető címet. A tmk-sok a Barátság, a pince munkásai a Soós Pál, a la- borosok pedig a Than Karoly nevét választották csoportjuk megkülönböztetésére. Valamennyien kényesek arra. hogy jó hírük-nevük éljen a gazdaságban, a környezetben, de a messzibb tájakon is. Főként a környező községekben laknak az itt dolgozók. Jövedelmük havonta eléri a 3,8—4 ezer forintot. ami az egyéb üzemekkel való összehasonlításban jó arányokat jelez. Végezetül megkockáztatok egy megjegyzést. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság példája is mutatja: ha egyszer megtermett az a bor, a híres-neves mátraalji nedű, azt el is kell adni. Hogy milyen árért, az a legfőbb kérdés. Erre kerestek és — meggyőződésem szerint — találtak jó választ a Sárhegy alján. G. Molnár Ferenc (Fotó: Perl Márton) tulajdonképpen nem rajong a szakmájáért. A gyakorlatok során akadt néhány kellemetlen élménye, benyomása, így abban sem biztos, hogy a kezében lévő bizonyítvány ellenére a sütőiparban fog elhelyezkedni. Sőt... — Jobban vonzódom az állatokhoz, a gépekhez. Dormán- don lakom, a szüleim mindketten az itteni állami gazdaságban dolgoznak. Gyakran bejárok hozzájuk, néha nyáron munkát vállalok a tsz-ben és ilyenkor az a legnagyobb örömöm, ha a tehenekkel, lovakkal törődhetek — mondja. Én meg eltöprengek azon, hogy a sokat hangoztatott „pályaválasztás”, „pályára irányítás'” kereke ismét zökkent egyet.. . Doros Judit Beruházás a olajmezőn Zala megyében, a nagylengyel! szénhidrogénmező jelentős részén, Bázakerettye térségében, a másodlagos művelést elősegítő beruházás folyik. Ennek lényege az, hogy széndioxidgáz besajtolásával olyan nyomásviszonyokat tudnak létrehozni. amellyel további nagy mennyiségű olajat lehet a felszínre hozni. A mintegy 31 milliárd forintba kerülő nagy- beruházás a számítások szerint 15 éven belül többszörösen megtérül. Az így felszínre hozott olaj a Gellénháza közelében levő főgyűjtő és elosztóállomásról kerül majd a finomítókba. A munkák befejezése után — szeptemberben — megkezdik az olaj másodlagos kitermelését. Képünkön: a gellénházi főgyűjtő állomáson Fodor János egy újonnan épült 2000 köbméteres tartály szerelvényeit ellenőrzi. (MTl-fotó: Czika László felv.) Egy szakmunkás-bizonyítvány margójára
