Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. április 25., hétfő Vakvágányon Részlet A (öld árváiból Igényeink, óhajaink szeré­nyek: mindössze azt szeret­nénk, ha legalább a főmű­soridőben lepnének meg min­ket viszonylag színvonalas, ráadásul valamennyire szó­rakoztató művekkel. A jogos kérést folyvást tolmácsoljuk, de monda­taink csak pusztába kiáltott szavak füzérei, mert a mű­sorkészítők. illetve -összeál­lítók aligha figyelmeznek rá­juk. Az elmúlt napokban is a középszerűségtől szenved­tünk. az ebből fakadó, szin­te törvényszerű unalom gyö­tört minket. A Mindenki tanköteles című, maratoni csehszlovák sorozat újra iga­zolta jellegtelenségét. Laposodik a Hírháttér is, pedig az ötletgazda ugyan­az a Mester Ákos, aki a rá­diós 168 órában folyvást re­mekel. Érdemes töprengeni a sajátos ellentmondás okain, mert a precíz magyarázat megkönnyítené az egyértel­mű színvonalemelést. Türelem érdemérmet kap­hatnának azok. akik péntek este megnézték A föld ár­váit, ezt a szánandóan gyen­ge brazil alkotást, amelyet vétek volt megvásárolni. Stúdióinkból számos, érték­telen próbálkozás parancso- lódik a képernyőre, ez azon­ban valamennyit lekörözte. Kiút mégis létezik. Nem először lelték meg, a baj csak az, hogy vonakodnak következetesen haladni raj­ta. A szerda esti. Szökés a vészkijáraton irányjelző sze­repkört is betöltött. Forgató­könyvírója— Elizabeth Hap­pened« — a krimi kellékeit társította a leleményesen bo­nyolított, a katarzist is kí­náló cselekményhez, s a fő­hős kisgyerekének kálváriá­ja mindnyájunkra hatott. A hazai recept se mellé­kes. Olyan műveket kell cel­luloidszalagra varázsolni, mint Száraz György Ítélet­idője, amely nemcsak eszté­tikai erényeivel gyönyörköd­tet, hanem gondolati tisztán látásunkat, eligazodásunkat is szolgálja, s intelmei nap­jainkban is kamatoztathatók. Ha az érintettek ilyen mun­kák után kutatnának, akkor rádöbbennének, hogy merre a vakvágány, s azon a jel­képes sínpáron nem tolatná­nak a Semmibe. Méghozzá riasztó követ ke­zet ességgel . .. Pécsi István Ördögi körben Nem tudom, más hogy van vele, de bennem olykor egy­két műsor összemosódik, egymás hatását erősítve él tovább. Megismételte a te­levízió pénteken, a kettes csatornán azt a remek port­réfilmet. amelyet Kurt Von- nagut Jr.-cól készítettek. Sa­játos szemléletű, különleges érzékenységű ez az amerikai író, aki — egyesek szerint — Magyarországon népsze­rűbb, mint hazájában. Hogy így van-e, azt végül is ne­hezen lehet eldönteni, az mindenesetre tény, hogy kö­teteit sokan forgatják. Jó­magam is egyik kedvenc re­gényemnek tartom Az ötös számú vágóhidat, amely A gyermekek kereszteshadjára­ta alcímet viseli. Ebben egy sorsfordító él­ményét fogalmazza meg az alkotó; szinte gyermekfejjel élte át hadifogolyként Drez­da szőnyegbombázását. A „futószalaghalál”, amelyet huszadik századi civilizáci­ónk fejlesztett magas szint­re. szinte földöntúli élmény­ként zuhant rá. Csak a fan­tasztikummal ötvözve volt képes visszaadni, amit át­élt. Azóta kicsit kívülről szem­léli a világot, ahogy ő fo­galmaz: marslakóként. Szombaton este Száraz György, a nemrégiben el­hunyt kitűnő esszéista és drámaíró művét, az ítélet­időt tekinthettük meg. Egy bonyolult, nehezen értelmez­hető történelmi helyzetet igyekezett megragadni ebben az alkotásában. Az 1848—49- es szabadságharc egy epizód­ját örökítette meg, melyben a magyar és román egymás­ra utaltságot, s ellentétet láttatta. Azt a szinte kímé­letlen csapdahelyzetet, amely­ben mindenki jót szeretne, végül mégis újabb borzal­makba torkollik az esemény- sorozat. Talán az a fajta szemlé­let segítene, amilyet Kurt Vonnagut Jr. megvalósított önmagában. Miért nem le­het tiszta fejjel, indulatok nélkül végiggondolni egy ilyen szituációt, s úgy cse­lekedni benne, hogy valóban a béke. az élet érdekeit szol­gáljuk? Nehezen megvála­szolható kérdés. Pedig szá­munkra nemcsak a saját ta­pasztalataink állnak rendel­kezésűnkre, hanem mások kárából is okulhatnánk. Re­méljük, oldódhatnak ezek a görcsök. Mindenesetre Szá­raz György műve figyelmez­tetés, históriai parabola. Ha több ilyen gondolat fogalma­zódna meg, talán kiléphet­nénk ezekből az ördögi kö­rökből. Nehezen lehet önmagában értékelni egy-egy tévémű­sort. András Ferenc rende­ző munkája főleg azért volt érdekes, mert továbbgondol­kodásra késztetett. Nem könnyen felejthető az ilyen példabeszéd. Pénteken este került sor az egri Gárdonyi Géza Színház idei évadjának utolsó előtti bemutatójára. G. B. Shaw világszerte népszerű darabját, a Pygmaliont vitték színre ezúttal, Szőke István rendezésében. A módos nyelvtanár és a szegény virágáruslány románcára az egri közönség is „vevő” volt, így újabb csatát nyert a fiatal társulat. Apa és lánya vidám jelenete. Lizát, a virág- áruslányt Fráter Kata, Doolittle-t, a szeme­tesembert M. Horváth József alakítja (Fotó: Koncz János) DALOS TALÁLKOZÓ Megszólalt a Gyöngyösi Körtefa Hagyományteremtő szándék hozta létre évekkel ezelőtt a pedagóguskórusok észak-magyarországi találkozóját. Az érdeklődés olyan mértékben nyilvánult meg a rendezvény iránt, hogy most már tíz dalkör adott találkozót szombaton, a Mátra Művelődési Központban egymásnak. Hirdetett szándékuk szerint Kodály szellemé­ben rendezték meg hangversenyüket. Ezt hangoztatta köszöntőjében dr. Voksán József, a Pedagógusok . Szakszervezete Központi Vezetőségének főtitkára is, aki a hangverseny megkezdése előtt mondott ünnepi beszédet. Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye énekes peda­gógusai mellett a Heves me­gyei kórusok is dobogóra léptek. Kifejezett szándékaik szerint arról akartak bizony­ságot adni, hogy mai életkö­rülményeink között is juthat idő az együttmuzsikálásra, a kórusművek megszólaltatásá­ra. Ez a közös tevékenység emberformáló erővel is bír. Fokozza a szép iránti érzé­kenységet és örömet nyújt azoknak is, akik életre kel­tik a hangjegyeket, ahogy örömet nyújt azoknak is, akik hallgatják a felcsendülő, szépen ívelő dallamokat, gyönyörködnek a harmóni­ában, a ritmus lüktetésé­ben, a legtökéletesebb zene­eszköz, az emberi hang szép­ségében. A hangverseny szereplői általában kiegyensúlyozott ■teljesítményt nyújtottak. Ígé­retes színvonalat képviseltek. Ha volt mégis különbség az egyes énekkarok között, az főként abból fakadt, hogy egyik részük már több év­tizedes dalos múltat tudhat a háta mögött, más részük viszont a közös éneklés kez­detén tart. Igaz, a hang- anyagbeli eltérés önmagá­ban is meghatározó tényező. Miután ez a találkozó nem a versenyt szolgálta, sorrendet sem a szakértői kar nem akart felállítani köztük, sem mi nem vállal­kozhatunk erre. Néhány megjegyzést azonban meg­kockáztathatunk. A jók kö­zül is kiemelkedett a Tar Lőrinc vezette Egri Peda­gógus Kórus. Nemcsak ki­tűnő hanganyaggal rendel­keznek, hanem technikailag is felkészültek és szívük is van az énekléshez. Érzékeny előadásmódjuk dicséretes. Tetszett az Abaúji Pedagó­gus Vegyeskar, amelynek vezetője Sotkó József. Hi­bátlanul. énekeltek, az egyes szólamok kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Ke­vés eszközzel, de hatásosan irányította a kórust a kar­nagy. Szépen hangzott a Hatvan Város Pedagógus Vegyeskara. Karvezető Pe- chán Kornél. Érzékeny hangzás, átélt előadásmód jellemezte őket. Elismerést érdemelnek a házigazdák, a Gyöngyös Vá­rosi és Pedagógus Kórus, amely Kalocsainé Csillik Mária vezényletével adott elő magas ívű műsort. Bizo­nyították, hogy érzékenyek a kórusművészet különböző te­rületeire. Vállalkozásuk mér­téke figyelemre méltó. A kórustalálkozó megle­petéssel is szolgált. Felké­résre komponálta erre az alkalomra Fasang Árpád, a Gyöngyösi Körtéfa című művét, ami itt hangzott el először a szerző irányításá­val. Természetesen nagy si­kert aratott az énekesek körében is. Említettük, hogy az észak­magyarországi pedagógus énekkarok találkozója Ko­dály szellemében jött létre. Ennek adott kifejezést az a tény is, hogy felavatták a múzeumkert Herman sétá­nyán Kodály szobrát is, amely Lantos Györgyi alko­tása. Beszédet mondott Mur- csányi László, a városi ta­nács elnökhelyettese. G. Molnár Ferenc THOMAS REUTER: 4 növények is csak emberek Egy szakfolyóiratban ol­vastam. hogy tudósok bebi­zonyították: a szobanövények fejlődése szorosan összefügg I az adott családi légkörrel, linél harmonikusabb egy ázasság, annál szorgalma­dban virágoznak a nővé- yek. Mintha a jó házasság íjuk is kisugározna: Nekem sem kellett több. ritikusan elemezni kezdtem szobánkban található nö- ényeket. Sajnos, be kell val- anőm, nagyon megrémültem. 1 vízipálmánk kezdett Iszáradni, a mirtusz már évek óta nem hozott virá­got. a fikusz pedig fokoza­tosan sárgává színezödött. önkritikusan megállapítot­I tam: a házasságommal tény­leg nem stimmel .valami. Lehet, hogy különösnek tű­nik. de úgy határoztam.- be­szélek növényeinkkel, úgy mint férfi a „férfi-növények­kel”. Családi életem né­hány összefüggését minden­képpen szükséges elmagya­ráznom. — Emberek! — kezdtem a mondanivalómat. — Ha néha kicsit hangosabbak va­gyunk a feleségemmel, ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást. Igen­is kijelenthetem: nagyon sze­retjük egymást. Boldog há­zasságban élünk- Csak ak­kor van feszültség ben­nünk. ha rátok nézünk. Te­hát szedjétek össze magato­kat. virágozzatok, ezzel is segítsetek nekünk! Az ilyen jellegű beszéde­ket háromnaponta megis­mételtem, s a hatás nem ma­radt el. Két hét múlva a ví­zipálma csodálatos zöld szín­ben pompázott, a mirtusz vi­rágozni kezdett. Sőt a fi­kusz ledobta sárga leveleit. s új zöld hajtásaival terjesz­kedni kezdett. A feleségem odavolt a bámulattól. Gyakran folytattam ez­után is bezsélgetéseimet a növényekkel. Jó reggelt, jó éjszakát köszöntem nekik, dicsértem őket szép virá­gaikért, pompázatos leve­leikért. S ők meghálálták a törődést. Soha nem látott virágzásnak, növekedésnek indultak. A feleségem ter­mészetesen nem tudott sem­mit titkos érintkezéseink­ről. A növényekkel kapcsola­tos tapasztalataim azonban egy idő után végtelenül ter­hesek lettek számomra. Ha látogatóba mentünk bará­tainkhoz. azonnal a növénye­ket vettem szemügyre, s le­vontam a megfelelő követ­keztetéseket. Egyik este pél­dául Hermannéknál a szo­bapálma olyan szomorú be­nyomást tett rám, hogy ön­kéntelenül is kiszaladt a szá­mon: a házasságotokkal nincs valami rendben. Azóta egyet­lenegyszer sem hívtak meg magukhoz. A főnökömet is rögtön analizálni tudtam, hiszen mikor megláttam író­asztalán a hervadt fokföldi ibolyát, már sejtettem min­dent. Egyik reggel, miután fele­ségem dolgozni ment, furcsa neszt hallottam. A növények beszélgettek. A fikusz pedig a nevemet mondta. A hideg futkosott a hátamon. Így ment ez egy ideig. A növé­nyek egyre bizalmasabbak lettek. Az egyik vizet kért, a másik a szűk hely miatt panaszkodott. Állandóan ve­lük kellett törődnöm. A fe­leségem előtt egyre kényel­metlenebbül éreztem magam, s bizalmatlansága napról napra nőtt. Egy idő után így szólt: — Ügy látom a növénye­ket jobban szereted, mint en­gem. Ezt nem viselem el to­vább. Vagy a növények, vagy én! Választhatsz! Romjaimban hevertem. Most mit csináljak? Kicsit lehiggadva megbeszéltem a feleségemmel az ügyet. s úgy döntöttünk: elajándé­kozzuk a növényeket a ba­rátainknak. Így is tettünk. Mindegyikük nagyon örült az ajándéknak. A fikusz. amely korábban arra kért, hogy leveleit sör­rel tisztogassam, nagyon elő­kelő helyre került — a fő­nökömhöz. Azóta tökéletes a házassá­gom, újra nyugalom ural­kodik. A hivatalban viszont a főnököm magánéletéről nem túl sok jót hallani. (Fordította: Szabó Béla) (gábor) Az előadás díszleteit Herényi Imre tervezte Bemutatták Egerben a Pygmaliont Egy hét... KÉdr '>— _______-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom