Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-15 / 89. szám
4. 9 Éjf gm NÉPÚJSÁG, 1988. április 15., péntek Munkásfiatalok versmondó tábora Felsőtárkányban Az ismereteken túl - az érzelmekig A technika korát éljük. Billentyűket nyomogatva, számitógépes játékon, videón varázsolhatjuk magunkat soha nem volt világba. Csak egy dolog maradhat ki: a valóság, ahol élünk, s önmagunk. A figyelem elterelődhet, tökéletessé válhat az illúzió, amíg a műsor tart. Es utána? Sokszor légüres térben kallódó fiatalokkal találkozunk utcán, munkahelyen, a magánéletben. Mindezek egy nemzedék vákuumtünetei, országos gondok. Kimondva vagy kimondatlanul ezzel a helyzettel néztek szembe annak a hétnek a programjával, amelyet Felsőtárkányban, az SZMT központi könyvtárának, a megyei KlSZ-bizottság- nak és a HNF támogatásával valósítottak meg a Heves megyei munkásfiatalok nyolcadik versmondó táborában. Búcsú Barcsay Jenőtől A búcsúdélelőttön a három csoport bemutatja a magaszerkesztette műsorát. A szavak a 'honfoglalásról, a középkorról, a 19—20. század irodalmáról, s napjaink költészetéről szólnak. A szereplő munkásfiatalok arcán komoly átélés, fegyelem — a másikra figyelés feszültsége. Alig csúszik hiba a orodukciókba. Végül felcsendülnek a Himnusz hangjai a kamasztorkokból. Sablonoknak nyoma sincs. Jónás Zoltán táborvezető és a csoportvezetők — Kocsis István, Burányi Imre, Tóth István — azt kérik, beszéljek a gyerekekkel: ők tudják minősíteni az eltöltött időt. — Milyen várakozással érkeztek ide? — kérdezem a fiatalokat. — Azt gondoltam, hogy majd csak túlesünk rajta, előző, máshonnan szerzett tapasztalataim alapján _ á llítja Csorba Árpád, az egri 212-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet harmadéves ács-állványozó tanulója. — Szerintem senki nem várt ennyit. Nem hétköznapi módon teltek a napok, nem iskolaszerűén. Itt, mint emberre próbáltak hatni, fontos volt, hogy nekünk mi a véleményünk. nem nyomták el szavunkat akkor sem, ha tévedtünk. Ilyennel még nemigen találkoztam. Szabadnak érzem magam. — Ahogy megjöttünk, rögtön elkezdődött egy olyan ritmusú munka, amelyhez nem szoktunk hozzá — veszi át a szót Melegh Emese, az Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép- iskola diákja, — Reggel 8 órától este fél 10-ig mindig történt valami, mégsem volt unalmas, mindenki figyelt. Azt éreztem, hogy az egy hét alatt többet kaptam az irodalomból, mint eddigi életemben összesen. — Aíi fogott meg leginkább benneteket? Pál Tamás, a hatvani 213as szakmunkástanuló intézet másodikosa: — Akik velünk foglalkoztak. érezhetően szeretik azt, amit csinálnak. Emberséget tanultunk tőlük. Azt, hogy kapcsolatainkban ne csak az anyagiakat nézzük. Értékes lehet egy szép vers, az átér- zett gondolat is. Egy kézfogás többet érhet, mint egy kocsikulcs, amit érdemtelenül kaptunk ... — Itt olyan világban éltünk, hogy „ellophattunk” ©gy darabot az irodalomból — meditál Bukucs Katalin egri kereskedelmis diáklány, — itt senki sem hazudott. felszabadultnak éreztük magunkat, emberléptékű ' feladataink voltak. Az ünnepi műsort teljesen önállóan állítottuk össze, a csoportvezetőink csak akkor szóltak bele, ha feltétlenül szükségesnek látták. — Látni kellett volna azoknak az arcát, akik tavaly is itt voltak, s újra találkozhattak — mondja Csorba Árpád. — Az elmúlt évben is részese voltam az itteni élményeknek — vág közbe Fodor Péter. — Nem véletlen, hogy megint itt vagyok. Nagyon jólesett, hogy kikérték a véleményünket: hogyan lehetne legjobban eltölteni ezt az időt. Az irodalmi előadások, beszélgetések mellett bepillanthattunk az exlibris-készítés műhelytitkaiba, vagy a zene. a képzőművészet és az irodalom kapcsolódásával is foglalkoztunk. Nem hiányzott a tévé, sablonos napjainkat egy értékesebb világ feledtette. — Milyen érzésekkel készülődtök haza? — Valami megfoghatatlan szépséggel lettünk gazdagabbak — így Hegyi Csilla egri mezőgazdaságis. szőlő- és gyümölcstermesztő szakmunkástanuló. — Erős érzelmi töltéssel megyünk el. önmagunk megismerésében sokat segített nekünk Vassné Emese, akivel igazi barátságot kötöttünk. — Fodor Péter: — Nehéz lesz visszaállni a kinti hullámhosszra. A világban sok a szürkeség, az álnokság, csalás. alakoskodás. Mintha kissé védtelenebbé váltunk volna. Az a fontos, hogy újra és újra találjunk számunkra fontos verset és barátot. Mi már egy ilyen világot keresünk. — Ha elmegyünk innen, ugyanúgy szomjazzuk a költészet sugallatait, de szerintem nem fogjuk megtalálni — vélekedik Bukucs Katalin. — Hogyan látja mindezt a szakember, Vass Györgyné, aki figyelemmel kísérte a lezajlott emberi változásokat? — Kétségtelen, hogy most itt zártabban, tisztábban, szebben élhettek a gyerekek. A világ persze nem ilyen. Az iskolában az ismereteken túl az érzelmekig nemigen jutnak el. Pedig enélkül csak sekélyesen élhetünk. Latinovits Zoltánra utalnék, aki azt mondja: állandó törekvésünk legyen testi-lelki „fedöhelyzetbe" kerülni a költeményekkel. Erre tettünk kísérletet. Átélték. hogy a másik hiánya fájdalom, ahol a közösség formáló erejétől lehetnek erősek. Abban bízhatunk, hogy lesz erejük az itt kapott értéket továbbvinni, s elültetik az apró magvakat, melyekből idővel fák terebélyesedhetnek. B. Szabó Pál Tegnap délután a Mező Imre úti temetőben eltemették Barcsay Jenő Kossuth- díjas, kiváló művészt, a Képzőművészeti Főiskola egykori professzorát, e század magyar képzőművészetének meghatározó egyéniségét. A ravatalozónál tartott emlékezésen Vajda György művelődési miniszterhelyettes méltatta Barcsay Jenő művészetének jelentőségét, sajátos vonásait. Színi István ' Szentendre város nevében vett búcsút a 89. életévében eltávozott alkotótól, majd Somogyi József szobrászművész emlékezett a melegszívű, embernek és művésznek egyaránt példás férfiúra, aki egy erdélyi falucskából indult, hogy a magyar nemzet európai rangú mesterei közé emelkedjék életműve által. A sírnál az egykori tanítAz amatőrszínjátszó mozgalomban évek óta tapasztalható visszaesés ellenére vannak olyan csoportok, akik huzamosabb ideje nívós teljesítményt nyújtanak. Az irodalom szeretete s a közösségformálódás együttes ereje tartja fenn e lelkes csoportokat. A szereplési lehetőségek, a különböző fesztiválok jól szolgálják az amatőrök szakmai fejlődését. Debrecenben rendezik ápA fennállásának 25. évfordulóját ünneplő füzesabonyi gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola és diákotthon bensőséges ünnepségre készül április 23-án. Ekkor ványok nevében — az egyetemi katedrán utóda — Pa- tay László festőművész beszélt Barcsay Jenő kiváló pedagógiai tevékenységét méltatva, amelynek eredményeként festőgenerációk sora sajátíthatta el a pálya megannyi szakmai tudnivalóját. A koszorúzók között volt egyébként iHatvan város küldötte is, hiszen Barcsay Jenő megyénk, közelebbről a Zagyva-parti település életében is fontos szerepet játszott. 1974-től állandó résztvevője molt a galéria országos tárlatainak, 1975-ben kiállítással szerepelt e városban, tizenhét alkotását adományozta továbbá a településnek, amely 1978-ban díszpolgárává választotta. de évről évre szíves házigazdaként kalauzolta szentendrei múzeumában a Hatvanból odalátogatók százait is. rilis 16—17-én a szövetkezeti színpadok országos találkozóját. Erre a megmérettetésre meghívást kapott a Heves Megyei Kiszöv és a Gyöngy- szöv Áfész fenntartásában működő gyöngyösi Szöszi Irodalmi Színpad is. A Szocialista Kultúráért címmel kétszeresen kitüntetett együttes tegnap a gyöngyösi helyőrségi klubban bemutatta az országos seregszemlére készült összeállítását az érdeklődő közönségnek. veszik fél a megyei illetőségű neves író, Remenyik Zsigmond nevét. Az eseményen szoboravatásra is sor kerül, s a műsort baráti beszélgetés követi majd az iskola könyvtárában. FELHÍVÁS Fiatal dalosok országos találkozója A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézete, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat BRAVO szerkesztősége, a KISZ Fejér Megyei és Székesfehérvári Városi Bizottsága, Székesfehérvár Város Tanácsa, a Velinszky László Ifjúsági és Űttörőház 1988. június 25 —26-án. tizenhatodik alkalommal rendezi meg Székes- fehérváron a fiatal dalosok országos találkozóját. A rendezvény célja, hogy az új dalmozgalom népsze- rűsödjön. az eddigi eredményeket áttekinthessék, s a fiatal dalosok tapasztalat- cseréjére nyújtsanak lehetőséget. Nevezni kizárólag olyan amatőröknek lehet, akik nem rendelkeznek állandó ŐRI, illetve Fiharmó- nia működési engedéllyel. Beküldhetők saját szerzésű mozgalmi, forradalmi, közéleti dalok, megzenésített versek, a népzenét alkotó módon felhasználó szerzemények, mindennapjainkkal, örömeinkkel, gondjainkkal foglalkozó művek. Együttesenként. szólistaként legfel- jebb tízperces komplett mű- sorösszellításokkal lehet nevezni. A találkozót kazettapályázat vezeti be: az előadni szánt produkcióról készített felvétel előadói a zsűri véleménye alapján juthatnak a székesfehérvári megmérettetésre. A nevezési lapok és o kazetták beküldési határideje május elseje. Ezeket az Országos Közművelődési Központ tánc- és zenei osztályának címére: Budapest. Corvin tér 8., 1251 kell eljuttatni. Remenyik Zsigmond szellemében Névadó ünnepség A gyöngyösi Szöszi bemutatója FELIKS DERECKI: Megoldás Nem élünk irigylésre méltó körülmények között. Sokat nélkülözünk. Valóságos ketrecben lakom a feleségemmel és a két gyerekkel. Évek óta próbálkozunk minden lehetséges hatóságnál, hogy javítsunk a lakáshelyzetünkön, törekvésünk azonban falra hányt borsó. Egyszer aztán pompás ötletem támadt, amit meg is osztottam a hitvesemmel. Másnap bementem a munkahelyemre, és félmondtam. — Hogyhogy? — csodálkozott a főnököm. — Maga kitűnő szakember. Fizetésemelést adok. — Sokkal kecsegtetőbb kilátásaim vannak. Hazafelé beugrottam egy vaskereskedésbe és vettem egy fejszét. Éjfélkor aztán fölvertem az egész házat. Fejszével a kezemben, kirohantam á folyosóra és teli tüdőből ordítozni kezdtem: Megöllek, te céda! — Segítség! — sikoltozott a feleségem, aki direkt utánam szaladt. A haja csapzott volt, cafatokban lógott róla a ruha. és a kék foltok is egész élethűen festettek. — Apuci! Anyuci! — bömböltek a gyerekek. Rémült harcok tűntek fel a lengőajtó mögött — Jobban tenné, ha lecsillapodna, és hagyná aludni a lakókat! — tanácsolta az egyik szomszéd. — Na, majd ... — rontottam rá magasra tartott fejszével, de fürgén becsapta az orrom előtt az ajtót, amit hamarosan a többiek is utána csináltak. Az egyik éjszakai botrányt követően, egy bizottság keresett föl bennünket. A két nő szánalommal hallgatta a feleségem panaszkodását. — Otthagyta a munkahelyét, iszik, állandóan botrányt rendez, már öngyilkosságra is gondoltam — zokogta. — Honnan van pénze pá- . linkára? — kérdezték. — Elhordja hazulról. Csak úgy tudom eltartani magamat és a gyerekeket, hogy takarítani járok — füllentette ügyesen. A két nő sutyorogni kezdett. — Holnap jöjjön el a segélyért — mondták. — A jó isten áldja meg magukat! — hálálkodott a hitvesem. Ettől kezdve még förtelmesebb botrányokat rendeztem. Főleg a gyerekekre voltam büszke, akik remekül játszották a szerepüket. Hamarosan egy másik bizottság látogatott meg bennünket. — Egész álló nap a részeg apjukat kell nézniük? —rémüldözött az egyik nő. — Mit csináljak velük? Óvodába akartam őket adni, de elutasítottak. Néhány hónap múlva megjött az értesítés, hogy mindkét gyermeknek helyet biztosítanak az óvodában. Megittasodván az elért eredmények láttán, még el- rettentőbb tivornyákat rendeztem. A szomszédok panaszt tettek a tanácsnál, és több ízben kijött a rendőrség is. Vártuk tehát a következő bizottságot. Két férfit és egy nőt. összevont szemöldökkel hallgatták végig a feleségem sirámait. — Hogy lehet kibírni egy ilyen egérlyukban egy notórius alkoholistával összezárva? Ráadásul két gyerek is van! — hitetlenkedett a nő, aki valószínűleg a társadalmi testület elnöke volt. — Legyen nyugodt — veregette meg a feleségem vállát, aki kezet csókolt neki. Egy szó, mint száz. hamarosan kétszobás lakást utaltak ki nekünk, igaz. egy régi házban, a berendezés azonban önmagáért beszélt. A fejszét bedobtam a kanálisba, és újból munka után néztem, de nem hagy nyugodni a gondolat: hátha elhamarkodtam -a dolgot, és. elszalasztok valamit, amit rendes állampolgárként sohasem fosok megkapni! (Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán) Színes televíziót is nyerhet! Idén először, Népújság Kalendárium Vásárnaptár, horoszkóp, házipatika, gasztronómia, sport, színes írások és rejtvények Az idei esztendőjubileumi év számunkra: negyven éve, hogy napilap lett megyénk sajtóorgánuma, a Népújság. Ebből az alkalomból született a szerkesztőség és a kiadó elhatározása: más lapokhoz hasonlóan kalendáriummal kedveskedünk olvasóinknak. El is kezdtük az 1989-es kalendárium tervezését. Elképzeléseink szerint — s ezzel bizonyára egyetértenek olvasóink is — kiadványunk megyei jellegét erősítjük. Ennek megfelelően cikkeink, írásaink zöme Heves megyéhez kapcsolódik. Terveink között szerepel például a piszkéstetői obszervatórium és a szupernóva-kutatás bemutatása, a híre- sen-hirhedt gyöngyösi tűzvészekről való beszámoló, emlékezés Károlyi Mihályra és a kápolnai földosztásra, vagy például írunk a Fazola család történetéről, a vasból készült csodákról. Bemutatjuk Egert és Gyöngyöst, a barokk városait, szólunk Vidróczky Marciról, a híres mátrai betyárról. Az irodalmat olyan írók, költők képviselik, mint Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Bajza József, Petőfi Sándor, Remenyik gsigmond, Bródy Sándor. De bevezetjük olvasóinkat agyógyfüvek, a házipatika, a szépség- ápolás, a kötés-horgolás, a gasztronómia rejtelmeibe, jogi tanácsokat adunk a telkek, házak eladásával, vételével kapcsolatban, s összeállításban mutatjuk be, mi szükséges egy utazáshoz, az ütlevéltöl, a vámvizsgálatig mindent beleértve. Természetesen nem hiányzik majd a kalendáriumunkból a névnapok jegyzéke, az időjárási tudnivalók, az országos vásárnaptár, költségvetési táblázat sem. Felelevenítjük a sportvilág, a popvilág érdekességeit, közlünk gyermekösszeállítást, és nem hiányzik a közkedvelt horoszkóp sem. A kalendáriumban rejtvényeket is közlünk, s a helyes megfejtést beküldőket jutalmazzuk. Az összes rejtvényt megfejtők között pedig egy hordozható színes televíziót sorsolunk fődíjként. Munkánkhoz szívesen vesszük olvasóink ötleteit is. Kérj ük, írják meg szerkesztőségünknek miről olvasnának szívesen a felsoroltakon kívül. Terveink szerint a Népújság első kalendáriuma több mint 250 oldalon az év őszén-tél elején jelenik meg, s ha sikere lesz, akkor minden évben. Ara hasonló lesz, mint más napilap, hetilap kalendáriumáé. Olvasóink, valamint a közületek egyaránt előjegyeztethetik, mert elsősorban az ő igényeiket tudjuk kielégíteni, s számukra árkedvezményt is biztosítunk. Ezért kérjük, hogy a mellékelt előjegyzési lapot kivágva, postai levelezőlapra ragasztva mielőbb küldjék el címünkre: Népújság Szerkesztősége, 3301 Eger, Pf 23. Előjegyzési lap Kérem, hogy számomra ... db Népújság Kalendáriumot jegyezzenek elő, melyet később utánvétellel címemre megküldenek . Cím:. ................................ ........................város, község .............................................. utca, tér.................házszám ................. irányitószám olvasható aláírás
