Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-11 / 85. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 11., hétfő 3. Hz állami élet demokratizmusának továbbfejlesztése Az állam működési módjának döntő befolyása van arra, hogy hogyan valósítható meg a politikai intézményrendszer napirenden lévő reformja, nevezetesen: az állampolgárok érdekeltségére építő társadalmi aktivitás kibontakozása: a közügyekbe való tényleges beleszólás; a nagyobb nyilvánosság; a közhatalom állam- polgári ellenőrzése — hogy csak a legfontosabbakra utaljunk. Ezek olyan kérdések. amelyek azt igénylik, hogy közösen újragondoljuk az állam funkcióiról, az állami szervek közötti munka- megosztásról, az önkormányzatról és önigazgatásról, az állampolgárok és a közhatalom kapcsolatáról kialakult felfogásunkat, s főleg gyakorlatunkat. Kevesebb feladatvállalás — több eredmény Társadalmi fejlettségünk mai fokán, és várhatóan még hosszú ideig az állam nélkülözhetetlen szerepet tölt be az újratermelés szabályozásában, a társadalom ren- ? dezett tevékenységének biztosításában. A jó néhány papíron maradt elhatározást látva azonban sokunkban felmerül: kevesebb állami . feladatvállalás feltehetően ' több eredménnyel járt volna. t Ugyanis gyakran előfordult, hogy az ellentmondásokat, vagy az úgynevezett szűk keresztmetszeteket jogi-hatósági előírásokkal próbáltuk megoldani, egyéb lehetőség híján. Tapasztalatok mutatják azt is, hogy a „mindenről gondoskodó állam” elmélete, illetve ennek gyakorlata visszafogja a kezdemé- ; nyezéseket: az emberek ak- < kor is a hivatalokhoz fordulnak. amikor összefogva, egy- ; mást segítve, kölcsönösen támogatva gyorsabban juthatnának eredményre, megoldásra. A differenciáltabb állami szerepvállalás természetesen nem eredményezheti a másik végletet, azaz nem járhat együtt valamiféle szociális érzéketlenséggel, az emberek alapvető kulturális, egészségügyi, s más ellátási jogainak csorbításával. Mindezek' biztosítása azonban ne jelentsen egyben „állami monopóliumot” is. Az állami szervek, a tanácsok, ezek intézményei ne tekintsék mintegy előjognak saját feladataikat. Az állampolgári önszerveződésekkel kapcsolatos állami magatartás új, toleráns alapokra helyezése, a sokszínűség tudomásulvétele olyan energiákat hoz felszínre, amelyek az egyén mellett a nagyobb közösségnek is hasznára válnak. Hozzátehetjük: az említett szervek, testületek, intézmények ne csak tolerálják, támogassák, hanem egyenesen kezdeményezzék a kisebb-nagyobb közhasznú közösségek megalakulását, összefogását. Az állampolgári jogok védelméért Az egyesületek, a különböző társulások, kollektívák időt álló meggyökeresedésé- hez, magabiztosságához nélkülözhetetlennek látszik azoknak a jogi feltételeknek az újrafogalmazása, amelyek rögzítik az állami szervek velük kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. Meghatározzák a különböző önszerveződések mozgásterét, azokat a kereteket, amelyek megtartása esetén az állam garantálja működésüket, s kizárja a szubjektív megfontolásokon alapuló beavatkozásokat. A demokrácia kiszélesítése reflektorfénybe állítja az állampolgári jogokat és azok érvényesülését. Kérdés, hogy az alkotmányban biztosított alapjogok részletszabályai megfelelnek-e a mai igényeknek? Kellő eszközök áll- nak-e rendelkezésre az embereket ért sérelmek orvoslására? A felvetés első hallásra indokolatlannak látszik, hiszen tény. hogy a bírósághoz és a hatóságokhoz fordulók ügyeinek túlnyomó többsége törvényesen rendeződik. Mégsem volna helyes, ha nem keresnénk azokat az eljárási módokat, amelyek a jogok védelmének további biztosítékait adják. Megfontolandó például, hogy szinte minden közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát lehessen kérni. Vagy, hogy az Ország- gyűlés Alkotmányjogi Tanácsának hatásköre terjedjen ki az állampolgárok által felvetett jogalkotási hibák orvoslására is. A jogi túlszabályozottság ellen Társadalmi viszonyaink jogi szabályozottságát gyakran éri kritika. Vannak, akik a túl sok rendeletet és a részletes előírásokat kifogásolják, mások pedig éppen ilyeneket hiányolnak. Milyen legyen a jogalkotás alapállása? A tiltások csak a legszükségesebb esetekre maradjanak fenn, s legyen minden olyan magatartás megengedett, amelyet jogszabály nem tilt, illetve korlátoz. Ez a feltétele egyébként az olyan régóta ostorozott jogi túlszabályozás megszüntetésének is. A nagyobb helyi cselekvési szabadságnak együtt kell járnia azzal is, hogy a „központi szándékok” helyébe — kivéve ezalól a társadalmi rendünk fő kérdéseire vonatkozókat — a szűkebb lakóhelyi, intézményi közösség demokratikusan kialakított normái lépjenek. Az állami élet demokráciája ebben a vonatkozásban úgy teljesedhet ki, ha a lakosság közvetlen vagy közvetett beleszólásának biztosítására hivatott fórumok elé kerül minden olyan probléma, amely az állampolgárokat e minőségükben érintik. ők pedig az életviszonyaik javulása által tapasztalják, hogy van szavuk a település fejlesztésében, hatásuk van az ellátás problémáinak megoldására. Hiba lenne azonban az állampolgári közérzetet javító hatásokat csak ■ az anyagi jellegű helyi .döntésektől remélni. Ebbe a körbe tartoznak az olyan lokális intézkedések is, amelyek javítják a falu, a város általános légkörét, az emberek együttműködési készségét, s összességében azt eredményezik, hogy a helybeli lakosság jól érzi magát szűkebb pátriájában. A nyílt politizálás intézményei Az elmúlt évtizedekben jelentős helyi különbségekkel ugyan, de lényegesen fejlődött a tanácsok önállósága. az emberekkel való párbeszéd a településpolitika szerves résziévé vált. Az Országgyűlés napjainkban válik egyre inkább az országos állami ügyek tényleges. legfelsőbb fórumává. A választási rendszer korszerűsítése révén ugrásszerűen megnőtt a képviselők és a tanácstagok személye, munkája iránti érdeklődés. Ugyanakkor sajnos még nem állíthatjuk, hogy megoldódott a képviseleti testületek alkotmányos szerepe és a valóságos lehetősége között fennálló ellentmondás is. Még előttünk álló feladat, hogy az Országgyűlés és a tanácsok a nyílt politizálás, az érdekviszonyok megjelenítésenek és összehangolásának igazi intézményeivé váljanak, hogy a lakosság az ország- gyűlési ülésszakokat és a tanácsüléseket valóságos közéleti eseményekként tartsa számon. Ugyanakkor kérdés. hogy vajon ezek a testületek jelenlegi összetételükben alkalmasak-e az ilyen szellemű tanácskozásokra? Nem a képviselők és tanácstagok személyes képességeiről van szó. hanem arról, hogy választásuk jelenlegi szisztémája megfelelően biztosítja-e az eltérő érdekek. vélemények felszínre kerülését. Továbbgondolandó: nem szolgálná-e jobban ezt a célt, ha a képviselőket, s bizonyos köriben a tanácstagokat is oly módon je- lölnék-választanák. hogy azok elsősorban az egyes társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok képviseletét lássák el. s ezáltal világosabbá váljék: ki kit képviselt, ki kinek felelős. Ugyancsak kérdés: indokolt-e mereven fenntartani az ország- gyűlési képviselők választásánál a területi elvet? Szakképzett közigazgatás — érdemi ellenőrzés A szocializmus építésének kezdeti időszakában az volt az elképzelés, hogy ;, folyamatosan egyszerűsödő közigazgatási feladatokat nem szakapparátusok, hanem napi munkájúik mellett közvetlenül azt állampolgárok fogják végezni. Már régóta tapasztalhatjuk, hogy a fejlődés nem ilyen irányú lett. A társadalmi-gazdasági viszonyok bonyolultsága, a technikai halaidás következtében a közigazgatás csak erre hivatott szervezeti keretekben, s megfelelően képzett szakemberekkel végezhető eredményesen. Az azonban vál- tpzatlanul érvényes, hogy ebnek a munkának az állampolgárok állandó, érdemi ellenőrzése mellett, a nyilvánosság legszélesebb biztosításával kell folynia. Az országos és helyi ügyekről való véleménynyilvánítás bevált formái a különböző lakossági és rétegviták. a falugyűlések, városkörzeti tanácskozások. Több jel azonban arra utal, hogy az emberek esetenként ezt kevésnek, s nem ritkán formálisnak érzik, és olykor nem pusztán véleményt kívánnak mondani. hanem dönteni is akarnak. Ezért szorgalmazzák, hogy a népszavazás módját — amelyre az alkotmány már régóta elvi lehetőséget ad — törvény határozza meg. Egyes vélemények szerint ez a döntéshozatali, esetenként „csak" döntést befolyásoló eljárás főleg a községekben és a városokban alkalmazható rendeltetésének megfelelően. Ezek a helyi tapasztalatok ahhoz is támpontot nyújthatnak. hogy hogyan vélekedjünk egy-egy országos méretű népszavazás kérdésében. A szocialista demokrácia az államélet területén is csak egységes rendszerben bontakoztatható ki. Elengedhetetlen tehát a részletek alapos kimunkálása, a legjobb megoldások közös gondolkodásban történő kialakítása. a szükségtelen fékek kioldása. a hiányzó demokratikus elemek pótlása. a jól bevált intézmények működésének javítása. Ennek most van itt az ideje. dr. Budzsáklia Mátyás az MSZMP KB osztályvezető-helyettese HARMINCÉVES A NÉPI ELLENŐRZÉS Vizsgálatok - a köz javára Beszélgetés Csepelyí Károllyal, a megyei NEB elnökével Akik régen részesei a népi ellenőrzési munkának, azok jól ismerik a szólást: mikor valahol bakira bukkannak a társadalmi vizsgálók, akkor másutt is sokan sikítanak ... Elvitathatatlan ugyanis, hogy a teremtők szándéka a bajok feltárásán keresztül, a segítségadás volt. Támogatás a gondok mielőbbi elhárításához. Ehhez persze, sajátos módszerek, valamint némi áldozatvállalás szükségeltettek. A megyénkbeli népi ellenőrök elmúlt 30 évére, s a ma teendőire pillantottunk vissza Csepelyi Károllyal, a Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével. — Legelébb is arra kérem, tekintsünk vissza a me. gyei testület és hálózat létrehozásának esztendejére. — A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot 1958. február 3-án alakították meg. A megyei testület alakuló ülését március 11-én tartották. Az első elnök az azóta már elhunyt Ivády József volt. Az alapítók közül 55- en ma is segítik munkánkat. Megemlíthetem a megyei tanács mai elnökének, Schmidt Rezsőnek vagy Bágyi Imre elnökhelyettesnek a nevét. Nem maradhat ki a felsorolásból Ferenczy József. Nagy Bertalan, Reményi László és Veres Aladár sem. Mindenütt a pártszervek javaslatára kerültek azok. akik szívesen tevékenykedtek a köz érdekében. Hozzáértőkről, a maguk területén a legjobb szakemberekről volt szó. 1958 végére már az ezret is megközelítette a számuk. Ma több mint 1300-an tartoznak közénk. — A fogadtatás? — Kezdetben bizony, sokan megkérdőjelezték az új szervezet létjogosultságát. Nem igazán értették, hogy mit is akarunk. Attól tartottak, hogy vizsgálataink csakis a hibák felkutatására valók, nem vált mindjárt világossá a hozzá kapcsolódó segítőszándék. Ezért eleinte többen a kimagyarázkodást választották ahelyett, hogy a jelzett gondokat igyekeztek volna megelőzni. Fokozatosan lett csak nyilvánvaló, mi a pontos célja munkánknak. — A megalakulást követően nem sokkal, önt választották meg az elnöki tisztre. Azóta is betölti ezt a funkciót. Épp ezért kérem, ismertessen meg bennünket az egyes időszakok főbb feladataival. — Az első években — lévén, hogy az ellenfc:rada- lom idején szétzilálódott a gazdaság — a társadalmi tulajdon védelme, a bizonylati fegyelem betartása jelentette a kritikus pontokat. Országos felmérés készült például az állományon kívüli bérek helyzetéről. Lényegében ezekkel az összegekkel bármit lehetett csinálni. Közreműködésünkkel sikerült megfékezni a káros folyamatot. Ellenőriztük a magán- kisiparosok tevékenységét a szolgáltatásban, továbbá a kereskedelmi ellátást, a zöldség-gyümölcs termelésének és felvásárlásának körülményeit, a munkavédelmi előírások betartását, az idegen- forgalom helyzetét. — Később mivel egészült ki a vizsgálatok köre? — Az 1960-as években a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról igyekeztünk képet nyerni. Főképp abból a nézőpontból hogyan segíthetjük a közös gazdaságok szervezését, erősítését. Foglalkoztunk emellett a dolgozók szociális ellátásával, a népgazdasági beruházások előkészítésével is. Érdeklőd tünk arról is, megvan-e az összhang az építőipari kapacitások és az igények között. Leginkább ugyanis nem volt elegendő kivitelező. Érdekes módon, manapság ebben épp fordított a helyzet. A pártvezetés javaslatára egyébként éveken át kísértük figyelemmel, miképpen hasznosítják a gazdálkodó szervek a keletkező melléktermékeket es hulladékanyagokat. — Az új gazdasági mechanizmus 1968-ban köny- nyítette vagy nehezítette munkájukat? — Inkább az utóbbi következett be. Meg kellett találni azokat a lehetőségeket, hogy vizsgálataink eredményei széles körben hatással legyenek. Tovább erősítettük kapcsolatainkat is. A szak- szervezettel együtt, főleg a dolgozók munkahelyi, szociális és egészségügyi körülményeit mértük fel. A népfront a községi lakosság gondjainak feltárásában vett részt. Jó az együttműködésünk az ifjúsági szövetséggel is. s ez azért is fontos, mert nagy lehet a szerepe a KISZ-nekaz utánpótlás megteremtésében. — Érdeklődésre tartanak számot vizsgálati módszereik is. Végtére is zömmel társadalmi munkások dolgoznak a hálózatban. Miben jelentkezik ennek a hasznossága? — A leginkább időszerű és fontos témák kerülnek mérlegre. Arra törekszünk, hogy amiben a megyei vezetés intézkedni kíván, abban benne legyen a mi munkánk is! Hiszen a legszélesebb társadalmi kör vesé részt benne. A népi ellenőr hivatalos személy! Kék-piros sávos megbízólevelének felmutatásával betekinthet ira- tokba, tájékozódhat, jegyzőkönyvekről, okiratokról másolatokat készíthet. Ha hibát észlel, köteles felhívással fordulni a vizsgált szerv vezetőihez. Emellett javaslatokat tehet. Jelentést is ír természetesen az elvégzett vizsgálatról. A haszon kétirányú: egyrészt kívülállóként értékel, így nem érdekelt bárminek is az elsimításában, másrészt a saját ismeretei is bővülnek, s azokat a munkahelyén hasznosíthatja. — Az is érdekelne, menynyire veszik figyelembe az önök jelzéseit? — Az energiagazdálkodást például megyénk 25 vállalatánál ellenőriztük. A gyűjtött tapasztalatokat viszont mindenhová, tehát a nem vizsgáltakhoz is eljuttattuk írásban! Hamarosan érkeztek is a visszajelzések: több helyen ennek alapján változtattak a rossz gyakorlaton. Ez a módszer a mi „találmányunk". csak Heves megyében alkalmazták eddig. Ugyanígy vizsgáltuk a téeszek melléküzemági tevékenységét is. A KNEB igen jó minősítést adott erre. — Gyakran hallani olyan szakkifejezéseket, mint utóvizsgálat vagy közérdekű bejelentések intézése. Milyen arányt képviselnek ezek a népi ellenőrzés palettáján? — Utóvizsgálatokra a lakosságot szélesebb körben érintő témákban kerül sor a megyei testület döntése alapián. Ez a témavizsgálatoknak körülbelül az egyharmadát teszi ki. Általában egy-egy ellenőrzés után egy-másfél évvel térünk vissza ugyanarra a kérdéskörre. A közérdekű bejelentéseknél természetesen gyorsabban kell eljárnunk. — Gyakran találkoznak-e úgynevezett álbejelentésekkel, amikor például valaki csak a haragosát akarja befeketíteni? — Érthetően azt szeretnénk, ha mindig az igazi közérdek féltése vezetné a bejelentőket. Előfordul ugyanis. hogy valaki egy darabig benne volt a „buliban”, azután nem volt megelégedve az elosztással, és haragjában úgy gondolta, feljelenti társait. Azt is el kell mondanom, a névtelen bejelentéseket a tartalmuk alapján ítéljük meg. Csak akkor foglalkozunk velük, ha ebből látható, hogy valós helyzetet tártak elénk. Az idén megtörtént már, hogy jó szándékú — igaz, névtelen — bejelentés érkezett, de az illető még azt is elfelejtette odaírni, melyik faluban történt az eset. Ilyenekre nem fecsérelhetjük az időnket. — A névtelenség talán abból is adódik, hogy a közérdekű bejelentők védelme nem elégséges ... — Valóban, eléggé formális ez a védelem. — Kíváncsiak lennénk az elmúlt három évtized néhány érdekesebb konkrét esetére. — A bizonylati fegyelem kérdésénél fontos volt azt vizsgálnunk, milyen a különböző anyagok nyilvántartása és hasznosításuk útja. Sokszor előfordult ugyanis, hogy mielőtt rendeltetési helyére ért volna a szállítmány, útközben elveszett. Egy alkalommal például a kultúrház felépítésére szánt tégla és mész „tűnt el”, s furcsa módon, épp akkor emelték a vb-titkár házának falait... A hatvanas évek derekán a vadásztársaságok pénzgazdálkodását elemeztük. Kiderült, sok esetben lajbizsebből fizettek, ha volt is. egy-egy cetli volt a bizonylat. Vizsgálataink nyomán új előírások születtek. Sok bejelentés érkezett hozzánk. hogy a középvezetők jogtalanul használják a hivatali kocsikat. A közlekedési szervekkel együtt, ellenőriztük a kérdést, s utána szigorítottuk is az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket. — A KNEB szakemberei az elmúlt hetekben gyakran megfordultak megyénkben ... — Júniusban számol be testületünk a KNEB előtt. Lényegében a testületi tevékenység, az igazgatási munkánk, a közérdekű bejelentések intézése és néhány módszertani kérdés kerül terítékre. A KNEB ehhez végzett nálunk felügyeleti ellenőrzést. Ennek eredményeiről azonban csak beszámolónk után érdemes beszélni. — Befejezésül arra kérem, körvonalazza az idei legfontosabb tennivalóikat. — Ez kettős: egyrészt a vállalatok gazdálkodását vizsgáljuk, másrészt azokat a témákat, amelyek a lakosság gondjait érintik. Nemrég fejeztük be felmérésünket a megyében a gazdaságos ipari termékszerkezet korszerűsítésének helyzetéről. Vizsgáljuk az új vállalatvezetési formák tapasztalatait, a bizonylati rendszert meghatározó jogszabályok végrehajtását és a vállalatok munkahelyi körülményeit is. Foglalkozunk ezen túl a fogyasztói és termelői árakat ellenőrző szervek munkájának hatékonyságával. Jelenleg is tart annak elemzése, hogyan érvényesül a rászorultsági elv a tanácsok szociálpolitikájában. Szalay Zoltán
