Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. április 6., szerda MINDENKINEK 2000-RE ... (111/1.) Egészségnevelés - egészségmegőrzés „ ... ha arra vágytok, hogy hallatsszon a hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy a lármán túlharsogjatok: — hajoljatok az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok.” (Váci Mihály) Az egészségügy — mint az élet minőségét jelentősen befolyásoló intézményrend­szer —. személyi, tárgyi és anyagi erőivel az egészségi állapot javításában kiemel­ten fontos problémák meg­oldására törekszik. Az Egész­ségügyi Világszervezet (WHÓ) 1978-ban meghirdet­te az ..Egészséget mindenki­nek 2000-re” programot, s a fejlesztés fő súlyát: az alapellátásra, a közösségeken belüli egészségvédelemre, s az életmód megváltoztatásá­ra helyezte. Ahhoz, hogy a 2000-re ki­tűzött fő cél megvalósuljon az szükséges, hogy az egész­ségpolitikában prioritást kapjon: a megelőzés és a gondozás, az egészségvéde­lem össztársadalmi feladattá váljék, az egyén. a család, a munkahelyi közösség aktívan részt vegyen az egészségvé­delemben, az egészség meg­őrzésének és helyreállításá­nak bázisa az alapellátás le­gyen. A program általános egészségpolitikai célkitűzé­seit a magyar egészségügy is maga elé tűzte. Közös érdek, együttes cselekvés Hazánkban a népesség egészségi állapotának rom­lása és a halandóság emel­kedése növekvő társadalmi problémát jelent. A mai helyzet javítása nem csu­pán az egészségügyi ágazat feladata, a gyógyító-megelő­ző munka feltételeinek fo­lyamatos fejlesztése mellett társadalmi összefogásra is szükség van. A lakosság egészségi állapotának javítá­sa érdekében az MSZMP pB 1979. szeptember ll-i hatá­rozata alapján, illetve az 1986. május 6-i határozatá­ban foglaltak érvényesítésé­vel egy átfogó egészségpoli­tikai program kialakítása vált szükségessé. A lakosság egészségi állapotának romló mutatói kormányzati cselek­vést. felelősségvállalást ösz­tönöztek. Elkészült és a Mi­nisztertanács szakmai, tár­sadalmi vitára bocsátotta az egészségmegőrző nemzeti programjának tervezetét, amely széles társadalmi ösz- szefogásra buzdít az egész­ség védelmében, értékké emelésében.­Az MSZMP Heves Megyei Bizottsága 1987. március 5-i ülésén hozott határozatot az egészségügyi ellátásról és fejlesztésének feladatairól. Hangsúlyozva, hogy az egész­ségügyi ellátást politikai té­nyezőnek tekintjük. E hatá­rozat útmutatása alapján készült el és került elfoga­dásra Heves megye egész­ségmegőrző hosszú távra szó­ló társadalmi programja, amelynek végrehajtása ér­dekében széles körű és ha­tékony egészségnevelési moz­galmat szükséges létrehozni. Az egészségnevelés célja az, hogy rábírja az embereket az egészséges életvitel szo­kásainak elfogadására és alkalmazására, az egészséges életmód kialakítására, meg­tartására. Célja továbbá az egyéni és közösségi magatar­tás helyes irányba való be­folyásolása. az egészséget se­gítő magatartás formálása, valamint a lakosság mozgó­sítása az egészségügyi fel­adatok megvalósításában va­ló tevékeny közreműködés­re. A megyei program végre­hajtásának és az egészség- nevelés szélesítésének jelen­tős bázisa lehet a körzet- központokban már működő „életmódkultúra” klubháló­zat és családsegítő közpon­tok. Szorgalmazzuk és tá­mogatjuk a különböző ön­tevékeny, önfejlesztő egész­ségvédő közösségek: klu­bok. tanfolyamok szervezé­sét és működését. Így pél­dául önismereti, önfejlesz­tő kurzusok, fogyókúrás, do- hányzásleszoktató- és in­farktusmegelőző, lipidklu- bok létrehozását, teaház működését, dohányzásmen­tes munkahelyek kialakítá­sát. Az egészségmegőrzést prog­ram célkitűzései szempont­jából jelentős szerepe van az ifjúságnak mind a neve­lés. az oktatás, a közműve­lődés és a sport területén: az egészségkultúra kibonta­koztatása, az egészséges életmód általánossá tétele érdekében meghatározó a fiatalok megnyerése, nevelé­se, képzése, öntevékenysége. A család szerepe A családnak az egészséges életmódra nevelésben, az egészséges életmód kialakí­tásában kiemelt szerepe van, hiszen alapellátó funkciót tölt be az egészség védel­mében. megerősítésében, visszaszerzésében. Ezért szükséges a család feladatai­nak tudatosítása, példamu­tató életmód kialakítására való felkészítése, a család- segítő központok megvalósí­tása, a családsegítő egész­ségnevelés fokozása. Az iskolának a családdal közös feladata és felelőssége az ifjúság megfelelő élet­módra nevelése. Cél az, hogy a követendő egészséges élet­mód elemei mintaként és értékként épüljenek be a nevelési folyamatba. A tár­sadalmi beilleszkedésben, a gondolkodás, a magatartás formálásában különösen fontos szerepet tölt be te­hát a család és az iskola, valamint az a számos hatás, amely a munkahelyeken, az ifjúsági szervezetekben, a környezetükben, baráti kap­csolataikban érik a fiatalo­kat. (Folytatjuk) Dr. Sipos Jenő PRÓBÁK A SZÍNHÁZBAN G. B. Shaw: Pygmalion lát, hall az ember, tele van a világ tolvajokkal, ercszakoskodókkal, de olyan tiszta volt a nézése, jó a megjelenése; csinos és ele­gáns, hogy később már a gondolat miatt is restell- kedtem. — Mennyi pénz kellene? — ötszáz, drága Magdus- ka! És még ma délután visszaadom. Tudtam, hogy anyuék hol tartják a pénzt, és olyan jól­esett, hogy elmenőben meg­szorította a kezemet, és ez­zel búcsúzott: — Ez a pénz arra is jó lesz, hogy újra találkozhas­sunk . .. Elhatároztam, hogy a fiú­ról, meg a pénzről csak anyunak szólok, de bár ne tettem volna, mert anyu összeszidott, nem is annyira a pénz, mint inkább a hi­székenységem miatt, és hogy vadidegen embert beenge­dek a lakásba. Nehéz órák következtek. — Visszajön, vagy nem? Ez járt folyton az eszemben; Festett tojás Bekopogott hozzánk egy fiatalember. Minek is ta­gadjam, szemrevaló, csinos, kellemes modorú. Elém állt, és azt mondta az ajtóban: csókolom Magduska. Rácsodálkoztam, és azon tűnődtem, hogy honnan is­mer engem, mert én soha életemben nem láttam, és most a nevemen szólít. — Honnan tudja a neve­met? Ezen aztán egy jót neve­tett, de olyan jól állt neki a nevetés, hullámos fekete haja a szemébe hullott, csillogott a szeme, és cso­dálkozva tárta szét a kar­ját. Ezzel a nevetéssel tu­lajdonképpen össze is ismer­kedtünk, behívtam, hellyel kínáltam, és kérdezgetni kezdtem, hogy mi járatban van nálunk? Üres volt a la­kás, ezen megdöbbent, szin­te durcásnak tűnt. ■ — Csak nincs egyedül? Szinte restellkedve mond­tam, hogy apa dolgozik, anyu bevásárolni ment, hi­szen nyakunkon a húsvét, nekem is itt a munka, por­szívózás, ablaktisztítás ... Leültünk. Drága külföl­di cigarettával kínált, erős- ködött, gyújtsak csak rá, hiába szabadkoztam, hqgy engem majd biztosan kö- högtet. Miközben beszéltem, folyton csak nézett és azt mondta, hogy tetszik neki, ahogyan kiejtem az „s” be­tűt. Kérte, hogy szólítsam Jancsinak, de ha akarom, tegezhetnénk is egymást, el­végre fiatalok vagyunk. Én nem akartam, ő nem eről­tette tovább, és tetszett ne­kem, hogy úgy történt, aho­gyan én akartam. Később el­mondta, hogy egy kisszövet­kezet anyagbeszerzője, aki kötelességszerűen járja az or­szágot, de a lerobbant kocsi­ját az úton hagyta, és stop­pal jött a mi falunkig, és még a sofőrnek sem tudott borravalót adni, mert a nagy sietségben minden cuc- ca a kocsiban maradt. Ez egy kicsit gyanús volt nekem, mert annyi mindent Javában zajlanak az egri Gárdonyi Géza Szín­házban a következő be­mutató próbái: G. B. Shaw Pygmalion című darabját állítja színre Szőke István rendező, meghívott vendég. A tör­ténet közismert. Higgins professzor, nyelvtanár, Elizából, a kültelki műve­letlen virágáruslány­ból valóságos hercegnőt „farag” hat hónap alatt. Az április 22-i premier főbb szereplői: Bókái Mária, Csendes László, M. Hor­váth József, Fráter Kata, Ribár Éva, Csonka Ani­kó, Megyeri Zoltán, Bre- gyán Péter, Agárdy Ilona és Solymosi Tibor. Koncz János felvétele a próbán készült: a rendező irá­nyítja a színészek munká­ját. EMBEREK VAGYUNK Nem csak nosztalgia A sok rádiós lelemény kö­zül az egyik leginkább be­vált ötlet a muzeális felvéte­lek újrajátszása. A szerkesz­tők ráérezték arra, hogy szinte valamennyien ösztö­nösen vonzódunk elődeink kulturális örökségéhez. Ez nemcsak nosztalgia, hanem valamiféle találkozási vágy azzal a hagyatékkal, amit ránk testáltak. Március 28-án este régvolt színészek nótáztak abban a láthatatlan színházban, amelynek nézőterére bárki beülhetett. Elénk lépett az ezerarcú, az utánozhatatlanul eredeti Mezei Mária, nagyanyáink férfiideálja, Jávor Pál. a megkapóan szép hangú Kiss Ferenc, az elbűvölő Lázár Mária, s az a Makláry Zol­tán, akinek számos kiemel­kedő alakítását őrzi emléke­zetünk. Tudatos Mindig szimpatizáltam azokkal a műsorokkal, ame­lyek egy központi gondolati mag köré ötvöződtek, per­sze, csak akkor, ha a rend­szerező elv neon csak azért is érvényesült, hanem a frap­páns elképzelés lényegéből fakadt. Ezért jár elismerés Erdei Grünwald Mihálynak, az áp­rilis 3-i Szonda „gazdájá­nak”. ő ugyanis arra vállal­kozott. hogy a küldetéstudat­ról faggatja riportalanyait. Nyilatkozott az a jVemes- kürthy István, aki egyénien értelmezi, gondolja át his­tóriánk közismert eseménye­it. Alapvető erénye az. hogy szakít a kóros, az 50-es évek­ből ránk maradt beidegző­désekkel, s a különböző ada­lékokat torzítás nélkül vilá­gítja meg. Ilyen összefüggés­ben utalt Dante Magyaror- szág-képére. ebben a vi­szonylatban hangoztatta nyugati kötődésünket, amely az államalapító István ki­rály uralkodásától datáló­Abban a képzeletbeli the- átrumban kikapcsolódtunk, szórakoztunk, ismét meggyő­ződhettünk arról, hogy Thá- lia hajdani szolgálói nem­csak korukhoz szóltak, ha­nem a jövőnek is üzentek, megajándékozva minket és az utánunk következőket azokkal a hamisítatlan szel­lemi ékkövekkel, amelyek nélkül szegényebbek, szür­kébbek lennének hétköznap­jaink. Nélkülük pontatlanul ítélnénk, minősítenénk, hiá­nyukban bizonytalankodva fogadnánk a Most mérlege­lendő jelzéseit. A magnósok nem járnának rosszul, ha ezeket a produk­ciókat szalagra rögzítenék, hiszen így bármikor felidéz­hetnék. Léleknemesítő útravaló- ként is. szerkesztés dik, hiszen nem Bizánc, ha­nem Róma eszmeáramlatá­hoz kapcsolódtunk. Kosáry Domokos a kis nemzetek közeledésének fon­tosságát taglalta. Bemutatkozik az állami díjas számítógépes prog­ramtervezők is, akik nem múló divatként — sajnos nálunk ez a szokás —, lel­kesednek az újért, hanem ennek előnyeit hosszú tá­von szeretnék kamatoztatni mindnyájunk javára. Nem akármilyen misszió az ismeretterjesztés sem, amelytől elválaszthatatlan az egykor publikált, magvas művek népszerűsítése. Ezért „recenzálták” Szimonides'z Lajos A világ vallásai című 1928-ban megjelent, ismét közzétett könyvét, nem fe­ledkezve meg arról. hogy mit köszönhetünk az előt­tünk lévőknek. Az effajta tevékenység is megbízatás. Méghozzá nem is akármilyen. Nem öncélú játék . Arról , is értesülhettünk, hogy életképesnek ígérkező tippek sorjáznak. Néhány program bővül, átfogóbbá, elmélyültebbé válik. A hír azért örvendetes, mert ezek a teljesen indo­kolt. s az eddigi munkálko­dás tapasztalataiból fakadó változtatások miattunk tör­ténnek, hiszen kitalálóik ar­ra törekszenek, hogy -világ­látásunkat a korábbinál is árnyaltabbá tegyék. Többek között azzal, hogy olyan hát­térinformációkat közölnek, amelyek megkönnyítik az de amint újra végiggondol­tam a beszélgetésünket, fel­idéztem emlékezetemben az arcát, azt mondtam ma­gamban: akinek ilyen tisz­ta a szeme, az nem lehet szélhámos! Késő délután nagyon uga- tot a kutya, kiszaladtam, és Jancsi állt a csukott kapu előtt. Nagyot dobbant a szívem, és diadalittasan vit­tem bemutatni anyunak az ismerős fiút: — Ö az, akiről beszéltem! Mielőtt hármasban leül­tünk volna, elővette a zse­béből az ötszázast, és bocsá­natot kért a tolakodásért. Erre meglágyult anyukám szíve is, harapnivalót, bort hozott, de ő azt mondta, hogy sohasem iszik, külön­ben is a kocsija még min­dig a szerelőnél van. Amikor elment, anyunak kezet csókolt, nekem ped:g átnyújtott egy szép festett tojást. Ezen aztán jót ne­vettünk. eligazodást a kül- és a bel­politika olykor igen bonyo­lult összefüggéseiben. Mindez nem öncélú já­ték, hanem hivatásszeretet- iből fakadó, feltétlenül plusz­munkát kívánó feladattelje­sítés. Másként fogalmazva: kol­légáink a megszokottnál is nívósabb kínálattal akarnak meglepni bennünket. Vettük a lapot, vevők va­gyunk rá. Minden hullám­hosszon ... Pécsi István — A fiú ad tojást a lány­nak? — Ez az örök hálám jel­képe! Húsvét után újra talál­koztunk. A városban, a mo­zi előtt volt a randevú, es­te a Skodájával vitt haza, de mielőtt kiszálltam volna, még bizalmasan a fülembe súgta: — Magduskám! Egy bom­baüzlethez kellene három­ezer, mert manapság az embernek forgatnia • kell magát... Apa éjszakás volt. anyu aludt, kihoztam neki a pénzt. Forró hálacsókjait még most is érzem. — Mióta érzi? — Fél éve. — És mi maradt meg az „ismeretségből ?" — Szerencsére csupán egy festett tojás és egy halvány remény, hogy hat­ba egyszer mégis újra el­jön, hiszen olyan tiszta, szép volt. a szeme,.. Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom