Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
4* *» RA — KO Z z ŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. április 5., kedd Egy hét... Ismét a szürkeség Jelenet a Malom a Séden cimű tévéjátékból A KÉPERNYŐ ELŐTT Megint hiába reménykedtünk, hiszen az utóbbi napokban nem azt kaptuk, amit vártunk. Ismét eluralkodott a szürkeség. a bántó egyhangúság, amelyhez még a szűkmarkúság is társult. Kedden este búcsúztunk A klinikától, amelynek tizenkét része nemcsak erényeivel örvendeztetett meg minket, hanem ízelítőt adott a hamisítatlan giccsgyártás könnyen megtanulható fortélyaiból is. Félő, hogy hatására felbátorodnak a honi iparosok. s még inkább gyarapszik az efféle töltésű produkciók száma. . Monotóniájával zsibbasz- tott mindnyájunkat az amerikai cégjelzésű Külvárosi körzet és az NSZK-ból postázott Derrick. A képlet mindkét sorozat valamennyi darabjánál majdhogy ugyanaz, a szituációteremtés sablonos, a cselekmény csigatempóban vánszorog, ráadásul minden fordulat kiszámítható. A következmény is törvényszerű: az egyre elviselhetetlenebb. a gyötrő unalom. Az olasz Szemünk fényét már előítélettel fogadtuk. Szerencsére kellemesen csalódtunk. Franco Ferrini ugyanis eredeti hangvételű, szellemes. humánus töltésű forgatókönyvvel ajándékozta meg Maurizió Ponzi rendezőt, aki kiaknázta az ebben rejlő lehetőségeket, s nemcsak szórakoztatott — ez sem akármilyen erény — hanem erkölcsnemesítő katarzissal is gazdagított bennünket. Illyés Gyula az etikai tartás megrázó erejű drámájává formálta a Malom a Sé- dent. Intelme nem korhoz kötődő, hanem örökérvényű: a bajba jutottakon mindig, mérlegelés nélkül segítenünk kell. Akkor is. ha saját magunk biztonságát kockáztatjuk ezzel. Ezt hangsúlyozza, nyomatékolja a háború utolsó heteiben játszódó történet, amely lendületes ívelésű, tanulságokban bővelkedő. Emellett hitelesíthetjük frappánsan megrajzolt karaktereit is. Hiányérzetünk mégis maradt, ennek oka elsősorban a konfliktusok túlzott visszafogottsága. amelyhez társul — nem véletlenül — a jellemfestés esetenkénti elsie- tettsége, s a kifejlet zavaró lakonikussága. A pálma mégis ezé a műé. Az elszomorító csak az, hogy harmadrangú „riválisok” körében tündöklőit, s nem rangosabb versenytársakkal birkózva szerezte meg a babért. Jobban jártunk volna .. . Pécsi István Viktória Muílova Harmincnyolc nagyméretű grafika. Valamennyi egy- egy világhírű zeneművész — karmester, zongorista, hegedűs — átszellemült portréja. Szén-, ceruza- és tintarajzok. Pontosak, jellegzetesek, bravúrosak. Roboz Zsuzsi Angliában élő magyar művész munkái a Vigadó Galériában. Alkotójuk nevét, hírét ismeri már a magyar közönség is. Három évvel ezelőtt a Tavaszi Fesztivál szervezésében láthattuk művészekről készült rajzait az Erkel Színház előcsarnokában. Résztvevője volt a Tisztelet a szülőföldnek cimű tárlatnak is. „A művészi megformálás folyamata érdekel, nem a csillogás, hanem a háttér, a munka, amely a produktumhoz vezet” — mondja. Nem véletlen a színház iránti vonzódása, hiszen Ro- boz Zsuzsi annak a Roboz Nincs szerencséjük az előadóknak és a szervezőknek, mikor az egri főiskola pinceklubjában irodalmi estet rendeznek. Legtöbb esetben ugyanis alig néhányan lézengenek a nézőtéren, legalább Dinnyés Józsefnek kell valakit hívni ahhoz. hogy majdnem minden széken üljön valaki. Akik vállalják a pódiumra lépést, sajnos egyre inkább hozzá kell szokniuk az érdektelenséghez. Jónás Zoltánt — aki legutóbb Ratkó József verseiből adott ott elő — már nem ismeri úgy a diákközönség, mint néhány éve. Annak idején pedig ő is tagja volt a legendás egri Szivós-féle társulatnak. Művészrajzok Imrének a lánya, aki a Vígszínház korszakos jelentőségű igazgatója volt a két háború közötti időszakban. Roboz Zsuzsi kényszerűségből hagyta el hazáját, és települt le 1947-ben Londonban. Az angol fővárosban és Firenzében végezte művészi tanulmányait. Első megbízását Korda Sándortól kapta színészportrék rajzolására. Aztán egyre többet járt színházi és balettpróbákra. Rajzolta a Royal Balett tagjait, színészeket, Lesley Colliert, Anthony Povoelt, Merle Parkot. Volt számos egyéni kiállítása Londonban, Párizsban, Brüsszelben, New Yorkban. Hongkongban. Munkáit őrzi a londoni Tate Gallery. a Victoria és Albert Múzeum, a National Portrait Gallery és a budapesti Szép- művészeti Múzeum. Sikeres művész. Káprázatosán rajzol. Londonban él, Onnan többen a színészi mesterséget választották, ám Jónás Zoltán úgy döntött ..másodállású” előadóművészként dolgozik megyénkben. Az idézőjelbe tett jelző azért indokolt, hiszen közben folyamatosan olyan foglalkozásokat űz, amelyek szintén a közművelődést szolgálják. Az .,... .egyensúlyozva egy- szál hitemen...” című műsorában a különféle hangulatú versek tökéletes egész- szé állnak össze szerkesztésében. Az a törekvése tehát, hogy kortárs irodalmunk egyik legkiválóbbikát népszerűsítse, a legmesszebbmenőkig valóra vált. Olyannyidé magyarnak érzi, tartja magát. A napokban díjat alapított. Alapítványában így fogalmazott: „Alulírott Roboz Zsuzsi festő- és grafikusművész, szülőföldemhez fűződő érzelmeim és a figurális művészet ra, hogy ezeket a verseket elég lenne már csak felolvasni, a program a nézőt akkor is magával ragadná. Jónás ennél többet tesz, életet lehel a sorokba. Igazolja azt a megfigyelést, amelyet Kányádi Sándor hallott egyszer egy kislánytól: vers az. amit mondani kell. Ezen az estén úgy tűnt, az előadóművész nem saját üzenetének illusztrálásaként használja a költeményeket, hanem belebújik azokba, s „nekünk való” módon tolmácsolja. A színpadkép hangulatossá tette a valamivel kevesebb mint egy órát. A szakállas előadó fehér ingében, sötét Schiff András fejlődéséért érzett felelősségem alapján művészeti díjat alapítok, a fiatal, tehetséges magyar művésznövendékek számára. Öröm számunkra Roboz Zsuzsi gesztusa és kiállítása. K. M. nadrágjában igen jól mutatott három szál gyertya fényében. Egyedül az keltett kissé komikus hatást, hogy az előtte levő asztalon fekvő magnót is ő kapcsolgatta, és ez néha a szép gregorián zene kárára vált. Jónás Zoltán ezen az estén valóban egyszál hitén egyensúlyozott. Enélkül ugyanis aligha mondta volna el a verseket ilyen kevés embernek. Nem lenne azonban méltányos, ha őt hibáztatnánk mások közömbösségéért. Azt viszont ez a találkozó megint bebizonyította: manapság a jó bornak is kell a cégér. Kovács Attila JÓNÁS ZOLTÁN ELŐADÓESTJE „...egyensúlyozva egyszál hitemen...” T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Azt mondta a Főnök az egyik értekezleten, hogy a kibontakozási program elősegítése érdekében növelnünk kell a fiatalok arányát az intézményekben. Pontosan ezt mondta, szó szerint lejegyeztem. Márpedig ha a Főnök ezt mondja, akkor ez így is van. Nálunk a Főnök szent és sérthetetlen., a Főnök szava Isten szava nagy I-vel. Mi is lenne, ha minden jött-ment beosztott csak úgy locsogna a levegőbe? Végtére is nem anarchia van nálunk, hanem demokrácia. Tudják mi a különbség a kettő között? A Főnök megmondta, de akárhogy töröm is a fejemet, nem jut eszembe. Amint hazaértem, rögtön hozzá is kezdtem a dologhoz. Jobb az ilyet minél előbb kipipálni és kész. Mit gondolnak, ki fogadott a portán? Nem fogják elhinni: két nyugdíjas. Jól megnéztem őket magamnak, aztán megkérdeztem ; — Maguk mit keresnek itt? — Bruttóban vagy nettóban? — kérdezett vissza az egyik. — A kapuban — förmed- tem rá, hogy érezze, nem akárkivel beszél. — Ja. a kapuban? — eszmélt föl a másik. — Tetszik tudni, azt várjuk, bejön-e az ígéret, miszerint megőrzik a nyugdíjunk vásárlóértékét. Rögtön intézkedtem, hogy küldjenek két érettségizett KiSZ-korút a portára. Hasonlóképpen jártam el a fűtővel és a karbantartó mindenessel js. Egy nap véletlenül lementem az ebédlőbe. Többnyire fölhozatom az ebédemet. mert nagyon szeretek evés közben tárgyalni. Munkaebéd. ahogy a diplomaták is csinálják. A vendég is éhet, ha hoz magával. Hadd lássa az ügyfelem, hogy nálunk ki van használva a munkaidőalap. No persze ilyenkor elhúzom a függönyt a heverő előtt, amelyiken délután szundikálni szoktam egy kicsit. Szóval benyitok az ebédlőbe, és látom ám, hogy csupa öregember, meg öregasszony ül az asztalok mellett. Azonnal megállt bennem az ütő, földbe gyökeredzett a lábam, meg ilyesmi. Behívattam a személyzetist. és megkérdeztem tőle: hány százalékos nálunk a KlSZ-szervezettség. Azt mondja kettő. Az egyik a titkár, a másik a bizalmi. — No — mondom — aranyoskám. egy héten belül kilencvennyolc lesz. Érti? — De főnök, ez lehetetlen, hiszen... — Nincs de, és nincs hiszen. Végrehajtani. Később megszántam a szerencsétlent, megmagyaráztam neki, hogyan kell ezt csinálni. Mert ugye mi régiek, mégis csak másként állunk a dologhoz . Például így: Maris néni 1920-ban született. Ha a húszast nem a születési rovatba írjuk, hanem az életkorhoz, máris kész a fiatalítás. Hiába no, a tapasztalat... Így is történt. Végtére is nálunk nem anarchia van, hanem demokrácia. Egy hét múlva elküldtem a jelentést a Főnöknek, hogy mi máris végrehajtottuk a fiatalítási határozatot. Intézményünkben a KISZ-szervezettség aránya meghaladja a 98 százalékot. Joggal várhattam az elismerést, nem? És mit gondolnak, mit kaptam helyette? Egy ronda, letolólevelet. Azzal kezdték, hogy hiányzik belőlem az aktív kezdeményezőkészség és az önálló gondolkodás igénye. Belőlem ... Hehe ... nevetnem kell... Azzal vádolnak, hogy ném alkalmazom a korszerű vezetési elveket, meg, hogy meghamisítottam a statisztikát, mert szerintük lehetetlen, hogy a nyugdíjasok napközi otthonában ennyi legyen a fiatal. Lehet, hogy a végén még kitüntetést se kapok? Pedig már a matrózblúzokat is megvarrattam az ünnepséghez .. AUGUSZTUS 8-22-IG Műfordítók tábora Mihályiban A Magyar írók Szövetsége József Attila Körének KISZ- alapszervezete — a KISZ KB anyagi támogatásával — az idén is megszervezi a műfordítók táborát. A Győr-Sop- ron megyei Mihályiban augusztus 8. és 22. között megrendezendő táborba azoknak a fiatal műfordítóknak a jelentkezését várják, akik magyar alkotásokat fordítanak idegen nyelvre. A résztvevők számára a szállás és az ellátás ingyenes. A programban neves magyar műfordítók és irodalomtörténészek tartanak előadásokat, illetve fiatal magyar írók nyújtanak segítséget a kezdőknek munkájukhoz. A jelentkezéseket április 30-ig lehet eljuttatni a következő címre.- Deák László, Magyar írók Szövetsége KlSZ-alapszervezete (1397 Budapest. Pf. 546.) A szervezők azt kérik a tábor munkájában részt venni kívánóktól, hogy jelentkezésükkor — lehetőleg írógéppel — írják meg nevüket, állampolgárságukat, jelenlegi címüket, végzettségüket. foglalkozásukat, ha még tanulnak, akkor tüntessék fel, hogy hol, milyen szakon, mely évfolyamon végzik tanulmányaikat, és milyen nyelvekre fordítanak. Kérik továbbá, hogyha vannak már kéziratos vagy publikált műfordításaik. küldjék el azok jegyzékét (a szerző, a cím és a közlés helyének megjelölésével). A jelentkezők írják meg azt is, hogy részt vettek- e már ilyen táborban, s ha igen mikor, illetve azóta milyen műfordításokat készí- tettek-publikáltak.
