Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 30., szombat 8. Közérzet és köztapasztalás Két évtized múlt el fölöttünk. a hatvanas és a hetvenes úgy. hogy azt éreztük: csak az időmúlás történik, de a múló idő nem hömpölyög- tet magával történést. Mint egy folyó, amelynek két partja közt hangtalan suhan a víz, és soha egy rakoncátlan zöldár, a galériaerdőből elrabolt, lefelé sodródó farönkökkel soha fenséges torlódása a zajló jégtábláknak; még egy csónakot megpörgető vízörvény se. Kát magyar költőnemzedék állt elő a panasszal: nincs mit cselekedniük. Nincs felvétel a feketeseregbe — ígv kezdődött a hatvanas évek költőnemzedékének program- hiányt éneklő programverse: albérleti szobáik falán szakállas férfiarc. őrá néztek nosztalgiával, a cselekvés példahcsére: Che Guevarára. Már minden megtörtént, már Che Guevara is megtörtént, nekünk példahős se jutott — így a hetvenes évek költő- nemzedéke. Az idős költő. Illyés Gyula, akinek bőven kijutott már történésből is, cselekvésből is, arra intette fiatal társait, hosv nP panaszkodjanak szélárnyékban élünk, igaz — mondta —, de örüljünk neki, ritka alkalom ez a zavartalan nemzeti önépítkezésre. Most. hogy a nyolcvanas évek végének magasáról tekinthetünk vissza a hetvenes és a hatvanas évekre, köny- nvű megítélnünk az akkori fiatalok panaszát a történés- hiányról, s az idős költő helyzetértékelését a „szélár- nyékról’’: közérzet volt ez. és nem köztapasztalás, tudat- állapot volt és nem valóság- állapot. Most már tudjuk, hogy a háttérben, életünk látszatfelszíne mögött, csupa izgalmas történés zajlott. Átrendeződött például a társadalom. felduzzadt a városi és leapadt a falusi lakosság, látványosan csökkent a mezőgazdaságból élők száma, voltaképp el is tűnt a régi értelemben vett parasztság. Üzemszerűvé változott a mezőgazdálkodás, civilizációs forradalom indult falun, dinamikusabbnak bizonyult a szövetkezeti tulajdonforma az államinál. Megnőtt a kis- tulajdon rangja és aránya: a háztájié, a hobbikerté, a ma- gánnyaralóé. Az ingatlan- kistulajdonok száma nagyobb lett, mint valaha is volt; a tulajdonhoz való viszony szempontjából most, e két évtizedben, a szocializmus REVICZKY GYULA keretei közt, voltaképpen kispolgári társadalommá váltunk. Ha hiányokkal küszködve, ha csak félig-meddig. ha több mohósággal mint mértékkel, de fogyasztói társadalommá is váltunk. Ekkor zajlott le motorizációi forradalmunk, autó van minden harmadik családban, s ez életmódváltozást hozott magával. Egyáltalán: másképp élünk, mint az elmúlt két évtized elején éltünk. Változtak körülményeink, normáink, erkölcsi ítéleteink. Differenciálódtak érdekeink, politikai nézeteink, életigényeink. Divatos szóval mondva: pluralizálódtunk, még ízlésünkben is. Ebben az állítólag történéstelen két évtizedben voltaképp történelmi folyamat zajlott le: ki- próbálódott egy szocializmus- modell, miközben máris kirajzolódtak egy új modell körvonalai, s most éppen itt állunk, a modellváltás kellős közepén. Ami pedig a „szél- árnyékot” illeti: épp ebben a két évtizedben próbáltunk kilépni a világba, a világ- gazdaságba is, meg a világ- politikába is, és ekkor tanultuk meg, hogy aki árnyékba húzódik, azt nem is fújja a szél, csak tesped moccanatlan, miközben dagadt vitorlákkal siklanak előre a többiek. Itt állunk most, a modellváltás kellős közepén, írtam az előbb. Kérdéssel folytatom: vajon milyen közérzettel éljük meg ezt? Kínálkozó a válasz: bizonyos, hogy nem panaszkodunk eseménytelen- ségre. Felbolydult és pezsegve forr minden. Hallgatózván képzelt mikrofonunkkal, majd kiszakad a membrán, akkora a lárma. Újság, rádió, televízió, ankét, konferencia — dőlnek belőlük a szavak, a legkülönbözőbb hangfekvésben. Csupa -ás, -és, meg -ság, -ség, amit visszahallunk. „Szerkezetváltás”, „konvertibilitás”, mondja egy hang, tíz hang, száz hang. „Likviditás”. „Bruttósítás". „Árfekvés”. Aztán: „hatékonyság”. „Piacorientáltság”. „Dolláradósság”. „Fizetőképesség”. És csupa -ció, csupa -gia, meg -ing. „Tőkés reláció”. „Infláció". „Csúcstechnológia”. „Vállalati stratégia”. „Marketing”. „Lising”. Szavak, egy konjunkturális szakma műszavai: a közgazdászoké. Minthogy a legmagasztasabb nemzeti célok is elérhetőbbek, ha a lelki elszánást gazdasági erő segíti, eszem ágában sincs ironizálni ezen a közgazdasági szóáradaton Helyzetünk kulcsa valóban a gazdaságban rejlik; rosszkedvűnk onnan táplálkozik, reményünk belőle fakad; még legönzőbb vágyaink is a gazdasági megújulásban tesznek érdekeltté bennünket. Amire figyelmeztetni szeretném magam ebben a felbolydult időben, az csak annyi; ne felejtkezzem el arról, amit ez a membrán- szaggató lárma — divatos elnevezés is van mái rá: reformretorikának hívják — háttérbe látszik szorítani most Ne felejtkezzem el arról, hogy a gazdaság nem cél, hanem eszköz. Hogy a cél — noha ez így fellengzősen hangzik — az ember. Hogy az ember olyan értékekre jogosult. amelyeket ugyancsak -ság, -ség képzős szavak jelölnek, de szebben hangzanak. mint a „piacorientáltság”. mert úgy hangzanak, hogy „szabadság”, „boldogság", „lelki egészség” Ha a gazdasági történések évtizedében élünk, és ilyen évtizedekben élünk is majd, a háttérben szervesebb történéseknek kell zajlaniuk: a szeretet fontosságnövekedésé, nek, a szerelem megtisztulásának, az ember méltóságemelkedésének, a család megújulásának, a kis és nagy közösség feltámadásának. Unokám nem lévén, öcsém unokájában gyönyörködöm. Alig múlt egyéves, és merő férfiúi munkabuzgalom máris: gyűri, gyömöcköli. rakja, dobálja, építi, rombolja, pofozza. simogatja, totyogja, hempergi maga körül a világot. Lehet, hogy autószerelő lesz, mint az apja. lehet, hogy „hatékonyság" jellemzi majd, sőt „piacorientáltság” és „szerkezetváltási készség”. De én a szeretni tudás készségét is kívánom neki, a szerelem örömét, az emberméltóság önérzését, a család és a nagyobb közösség jó melegét. Ha váltásban vagyunk, új modelljét keresvén a szocializmusnak, jusson eszünkbe, hogy elméleti kidolgozói sem racionális ismeretrendszernek szánták csak, hanem — Németh László szavával szólva — üdvtannak is. Olyan szocializmusmodellt válasz- szunk, amely azt ígéri, hogy a konvertibilis forintot boldogsággal is konvertálhatjuk majd. Faragó Vilmos Ruzicskay György rajzai (Gál Gabor reprodukciói)- ; Munkára fel, versenyre fel. Magyarhon ifjai! Amit ma végezhettek el, Kár elhalasztani. A gyors idő is ép’ olyan. Úgy űz ma holnapot: Mint habra folyvást hab rohan, Fel hát! Dolgozzatok! A perc, ha tűnt, meg nem kerül Annak, ki ácsorog. Fut az idő szüntelenül, Kereke zúg, forog. S elsöpri, aki véle nem Tud lépést tartani. Fel hát, jövendő nemzetem. Magyarhon ifjai! Dicsőn végezni: rajtatok Múlik s nem másokon. Mit boldogult apáitok Megkezdték egykoron. Teher, nyűg enmagának is. Ki csak lustálkodik. Magának is honának is Él, aki dolgozik. BISZTRAY ÁDÁM Az új tavaszon Az új tavaszon, meglásd, az új tavaszon ásóra támaszkodik eladott, régi kertben, könyökéről leng ingnek kigombolt ujja. éles Napon megszűküí borostyán szeme, rigót ügyel, hogy fut a vízhez, égő-zöld a fű, milyen többé nem lehet. Valamikor, bölcsőm helyén a falúban, számomra Május csak tiszta örömet jelentett. Nem is egészen jól mondom, hogy tiszta örömet. mert a létezés vidámságát inkább. Aminek nem volt tartalma, mint ahogy a szivárványnak sincs. Még nem fűződött hozzá emberi szándék, s munka és harc kivált nem. Talán még gondolat sem. önzetlen ünneplő voltam egészen. Még a dongónál és a pillangónál is önzetlenebb, mert hiszen a dongók és a lepkék a virágok tápláló asztalára jártak, én pedig csak annak örvendeztem, hogy Május mindenkinek ió. Falusi voltam, s gyermek. Senkit és semmit nem ünnepeltem akkor, hanem mindenkit és mindent. Igen, mert még nem fedeztem fel, hogy rendetlen a világ, melyben rendet kell teremteni. Ahogy azonban múltak az esztendők. kezdtem én is megtanulni, hogy a virágot a fűvel együtt le kell kaszálni, vagy & termőföldeken ki kell szántani. Mert az értelem és a cél így rendeli. Rájöttem arra is, hogy kedves ugyan a zenélő darázs, de könnyen lehet, hogy megszúrja az embert. ; A gyümölcsösben is kárt tesz, vagy esetleg éppen akkor lálbat- lankodik az ebédnél, amikor nagyon sürgős a munka. A pillangó is alakoskod- va pusztít; a gyümölcsfán a virág is néha bakvirág, Ellenben ami csap és áztat, áldás az eső; a villám pedig tisztítja a levegőt. Keveredik a szép és a hasznos. Ez nagy fordulat volt bennem, ez a felfedezés. Mert azt jelentette, hogy az emberi természet a szépet is. a maga érdekei szerint, hasznosítani törekszik. Igen, mert nem tűr hasznavehetetlen értelmet és emberileg céltalan célt. Ez a rend. A virágból gyümölcsnek kell lennie mindenképpen. Ez csak úgy lehetséges, ha.fenn a fán marad a virág. Mert akkor minden remény megvan arra, hogy a fán őszre gyümölcs lesz belőle. De ha letönve. májusi szokás szerint, a lányok kapujába kerül, akkor mi lesz a gyümölcs- csel? Hát az értelem akkor sem mond le a gyümölcsről, mert a remény útján a szívbe. s majd a szív alá költözteti. Vagyis kezdtem már legény lenni. S ennél tovább otthon a faluiban már nem is jutottunk mi ketten; Május és én. Nem jutottunk, mert akkor én kiléptem a bölcs gondtalan köréből, ahol a gyermeket a létezés vidámságával töltötte tele a Május; s kiléptem a szülőföld kertjéből js. ahol a kamasz fiú megtanulta, hogy a szépet hasznosítani kell. Mint a madár, kinek sorsa van: én is úgy repültem ki a fészekből, ahol az illat és a szag barátságban éltek, s ahol a verejték mindig váltotta a harmatot. így aztán a falusi férfiú májusi ünnepét már nem írhattam fel emlékezetem falára. Csupán kívülről, haza- hazajárogatva figyelhettem meg. Ha jól láttam, ezen az ünnepen úgy hordozták magukat a falusi férfiak, mintha még a tél folyamán megegyezték volna a fákkal, hogy Május elsejére virágot fognak bontani; mintha megegyeztek volna a földdel is. hogy füvet fognak a bárányoknak serkenteni; s meg a felhőkkel, hogy esőt hordozva langyosan fognak bo- rongani. Múlt az idő. S már csak vendég lettem ebben a külső körben is, mert elindultam a betűk világa felé. Amikor elindultam, wirulásban és örömben hagytam ott a falusi Májust. A városban pedig egészen másképpen találtam meg. Kopott volt szegény és árva. mint egy suszterinas. S, akik 'tartották benne a lelket, azok TAMÁSI ÁRON Köszöntő ágao Jelszó
