Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

XXXIX. évfolyam, 102. szám ARA: 1988. április 30., szombat 2,20 FORINT VIIAO PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f,0z egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotóerejének mozgósítása szükséges...” Május elsejéről emlékeztek meg Egerben Az ünnepség résztvevőinek egy esoport.ja (Fotó: Szántó György) A Szakszervezetek He­ves Megyei Tanácsának el­nöksége, valamint az ipar­ági-ágazati középszervek rendezésében május elseje alkalmából pénteken ün­nepséget rendeztek Eger­ben, a Technika Házában. A részt vevő szakszervezeti tisztségviselőket és akti­vistákat. valamint az elnök­ségben helyet foglaló Virág Károlyt, a megyei pártbi­zottság titkárát, Schmidt Re­zsőt, a megyei tanács elnö­két. Mészáros Albertet. 3 Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát és Fodorné Gombos Klárát, a megyei KISZ-bizottság tit­kárát Gubán Dezső, az SZMT elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédet Kovács Gyulané, a KPVDSZ He­ves Megyei Bizottságának tit­kára mondott. — A nemzetközi munkás- mozgalom nagy ünnepe, má­jus elseje legyen az öröm és ünneplés napja az idén is — kezdte szónoklatát. — A munka ünnepén okunk és jogunk van, hogy akár emel­kedettséggel is szóljunk a munkáról, az embert min­den más élőtől megkülön­böztető alkotó tevékeny­ségről. Tegyük ezt azért is. mert tudjuk, mi minden­re emlékeztet május elseje, s azt is, hogy milyen világ­ban keressük és leljük örö­münket. Ezt követően megemlé­kezett ennek az ünnepnek a történetéről. így arról is. hogy a II. Internacionálé ál­lásfoglalása avatta május el­sejét a proletariátus világ- ünnepévé. S már az első fel­vonuláson, 1890-ben Buda­pesten hatvanezren vettek részt. — Élnek társadalmunk­ban gondokkal küszködő idősebb egyedül állók, nagy- családosok és fiatalok, pá­lyakezdők. akikben .halmo­zottan élnek a feszültsé­gek — folytatta. — Érthető, hogy nő az intézkedéseket kísérő társadalmi figyelem, a gondok megoldatlanságá­ból adódó türelmetlenség. A kedvező változás eléré­séhez az egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotó erejének mozgósítá­sa szükséges, olyan egysé­ges akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle át­alakulás nem képzelhető el Feladatunk: szerény lehe­tőségekből, kevés anyagi­akból többet, elménk, ke­zünk nyomán jobb minősé­get teremteni. A beszéd után a megje­lent tisztségviselőknek és aktivistáknak adtak át ki” tüntetéseket és tárgyjutal­makat. Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára a Szak- szervezeti Munkáért kitün­tető jelvény arany fokoza­tát nyújtotta át Szecskó Klárának, a megyei társa­dalombiztosítási tanács el­nökének. a munkahelyi szb tagjának és Mudriczki Já­nosáénak. az SZMT köz­ponti könyvtára dolgozójá­nak. E kitüntetés ezüst fo­kozatát egy, még bronz fo­kozatát három személy ve­hette át tőle. Ezután az iparági-ágazati középszer- vek titkárai nyújtottak át kitüntetéseket. Lukács Sán­dor, a Gyöngyös-domosz" lói Állami Gazdaság mű­vezetője, az szb elnöke, dr. Nagy József, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, a Pe­dagógus Szakszervezetek Heves Megyei Bizottságá­nak elnöke véhette át az ün­nepségen a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát. Többen ré­szesültek e kitüntetés ezüst, illetve bronz fokozatában, valamint emlékplakettben is. Az eseményen bejelentet­ték. hogy Budapesten a SZOT és az iparági-ágazati szakszervezetek központi rendezvényein a szakszer­vezeti mozgalomban vég­zett eredményes tevékeny­ségük elismeréseként a kö­vetkezők kapták meg a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntető jelvény arany foko­zatát: Bokros Sándor, a Heves Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat megbízott üzemvezetője, a SZOT és az ÉFÉDÓSZ Központi Ve­zetőségének tagja, Ferencz Tibor, a hatvani Városgaz- dálkodási Vállalat ingatlan­közvetítője. a munkaügyi döntőbizottság elnöke. Ko­vács Barnabás, a Közalkal­mazottak Szakszervezete He­ves Megyei Titkárságának nyugdíjas munkatársa, Osz- tafin György, a Vilati Eg­ri Gyárának csoportveze­tője. az szb titkára, Pál Kál­mánná. a KPVDSZ Heves Megyei Bizottságának iro­davezetője, a megyebizott­ság mellett működő gazda­sági bizottság tagja, vala­mint Pető Pálné, az egri Egyesített Csecsemő- és Egész­ségügyi Gyermekotthon la­boratóriumi asszisztense, az szb titkára. Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetést vehetett át Bene Ferenc, a Heves Me­gyei Allatforgalmi és Hús­ipari Vállalat főosztályve­zetője, az ÉDOSZ Heves Megyei Titkárságának tag­ja. Nagy Sándor, a Szak- szervezetek Heves Megyei Tanácsának politikai fő- munkatársa, az SZMT Köz­gazdasági és Szociálpoliti­kai Bizottságának titkára. Tóth Imréné. a Heves Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat előadója és Tóth László, a Hatvani Cukorgyár osztályvezetője, az szb tagja. Május elseje alkalmából pénteken Egerben. össz- dolgozói munkaértekezle­ten vette át a Lenkey János Honvéd Kollégium az MN kiképzési főfelügyelő mi­niszterhelyettes által ado­mányozott Szocialista Mun­kaversenyben Kitűnt Kol­légium kitüntető címet. Ti­zenöt év után Honvédelmi Érdeméremmel tüntették ki Molnár Tibor raktárost, míg tíz év szolgálat után Csu- tor István nevelőtanárt. Arany brigádérem kitünte­tésben részesült a Gárdo­nyi Géza pedagógus, a Zal­ka Máté elhelyezési, és a Lékap János ruházati kol­lektíva. Ezüst brigádérmet vehetett át a Martos Flóra igazgatási, mig bronz bri­gádérmet a II. Rákóczi Fe­renc élelmezési kollektíva. A gépjármüszolgálat pedig megkapta a Kiváló Mun­kabrigád címet. H vietnami nagykövet látogatása megyénkben Búcsúzó látogatásra érkezett megyénkbe tegnap délelőtt Nguyen ‘Lung, a Vietnami Szocialista Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete. Csaknem négyéves szol­gálat után tér vissza hazájába. Elfoglaltságai .közepette azon­ban időt szakított arra, hogy ellátogasson Hevesbe, Magyar- országnak abba a megyéjébe, ahol egy termelőszövetkezet és egy főiskola is felvette a távoli ország nemzeti hősének. Ho Si Minh-nek a nevét. Egerben, a megyei pártbi­zottság székházában, a ked­ves vendéget .és feleségét Barta Alajos, az MSZMP He­ves Megyei Bizottságának el­ső titkára köszöntötte. A ba­ráti hangulatú beszélgetésen jelen volt Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára és Dudás József, a megyei párt- bizottság osztályvezető-he­lyettese is. — Az alatt a csaknem négy esztendő alatt — mondotta elöljáróban Nguyen Lung — nagyon jó benyomásokat sze reztem az önök hazájáról különösen pedig Heves me gyéről. Hiszen mindig is szí vesen támogattak bennünket A Ho Si Minh nevét viselő gazdaság és intézmény révén, megfelelő tapasztalatokat is gyüjthettünk ahhoz az elkö vetkező évekbeli munkánk hoz, amellyel otthon a meg ájulásra törekszünk. Épp ezért is tiszteljük oly nagyon (Folytatás a 2. oldalon) Városnézésén a székesegyház előtt Május Ünnepén Gyermekkori emlékeim között különös erővel és me­legséggel élnek a május elsejei ünnepségek. Apám mellett büszkélkedve, kezemben zászlóval vagy virágzó faágakkal integetve, énekszóval vonultunk szülő­falum főutcáján, a kultúrházzal átellenben felállított. íel- drapériázott emelvény előtt. Szívesen idézem a majálisok tarka forgatagát a ma­gyarkúti réten, az erejüket ügyességi versenyeken összevető legényeket, a frissen csapolt sörrel telt korsó­ból nagyot húzó, közben világot megváltóan politizáló férfiakat, s a lányokat a vasaló melegét még őrző ru­hájukban. Az ünnep öröme, felszabadultsága, a táguló tüdővel szívott, földszagú levegő, ennek a tavaszi napnak a pom­pája, vidámsága hatott rám maradandóan. Akkor még nem értettem tartalmát, a szónokok szájából elhangzó mondatok lényegét, hogy május elseje jelkép, a munka, a dolgozó ember, a munkásszolidaritás jelképe. Nem tud­tam. hogy kis falum lakóival, hazánk népével együtt, a világ minden táján — olykor a hatalommal való ütkö­zést, a kegyetlenségig eljutó megtorlást is vállalva — milliók és milliók vonulnak a munkásosztály vörös zász­laja alatt. Története van ennek az első májusi napnak. A II. Internacionálé egy év híján, egy évszázaddal ezelőtti döntése alapján, a rendőrsortűz által vérbefagyasztott. 1886. május '1-jei, Chicagói munkástüntetésnek emléket állítva: az emlékezés és a munkásszolidaritás ünnepe. Tartalma, mondanivalója, az ünneplés formája, lehető­sége az esztendők során a politikai rendszerek, a mun­kásosztály öntudatának, erejének fejlődése, a történelem diktálta feladatök szerint gazdagodott, változott. Május elseje ünnepe a munkának, amely létrehozta az emberi civilizációt, s eljuttatta a ma emberét a csilla­gok, a világűr magasságáig. Egyetemes, világméretű, és mégis az. egyes emberre szabott ünnep — így tehát kö­szöntjük az alkotó embert, a gépeket és technikát mű­ködtetőt, az ipari és a mezőgazdasági munkást, a mérnö­köt, a tanárt, a jogászt, a tudóst és művészt, mindazokat, akik képességük és készségük, tudásuk legjavát adva, tesznek jelenünkért és alapozzák meg jövőnket. A munka társadalmi megosztása, s annak nemzet­közivé válása, a tudomány és a technika fejlődése fel­gyorsította az időt, lerövidítette a távolságokat. Kapcso­latok ezerszínű szálával kötötte össze a népeket és nem­zeteket. Az államok közötti gazdasági, kulturális, tudo­mányos együttműködés meghatározó az egyes országok fejlődésében, ezen túl, az egész emberiség sorsának ala­kulásában. Ennek felismerése, a közös munkát megala­pozó, országok, kormányok, pártok közötti bizalom erő­sítése, a fegyverek nélküli világ szándéka része és fon­tos eleme ünnepünk tartalmának. Az emberek létét fe­nyegető nukleáris erő felszámolásában, abban, hogy az emberi kultúra gazdag kincseit ne pusztítsák el kalandor, meggondolatlan politikai erők, hogy megőrizzük bolygónk otthonosságát, lakhatóságát, éltető erőit, mindannyian ér­dekeltek vagyunk. Ez a közös érdekeltség a mozgató­rugója a békéért küzdő milliók tetteinek. Ettől ösztönöz­ve hallatjuk hangunkat az ünnep perceiben is a Földün­ket veszélyeztető globális problémák megoldásáért. Vi­lágnézeti hovatartozástól függetlenül, sürgetjük mindazok összefogását, akik tenni tudnak és tenni készek a népek boldogulásáért, azért, hogy a generációk sokasága által létrehozott kultúra, munkánk eredménye megszabaduljon az önpusztítás veszélyétől. Népünk több mint négy évtizeddel ezelőtt, történel­mi lehetőséget kapott, sorsának irányítójává, alakítójává vált. Az azóta eltelt időben nagy utat jártunk be, kor­szakos eredményeket tudhatunk magunkénak. Voltak idő­szakok, amikor gazdasági, társadalmi fejlődésünk töret­len és lendületes volt. Voltak azonban megtorpanásaink is. Napjainkat is ez jellemzi, népünk történelmének gon­dokkal, kiéleződött ellentmondásokkal terhelt szakaszát éljük. Az anyagi javak termelésének bajaiban gyökerező társadalmi, politikai feszültségek keletkeztek, romlott a közhangulat. A szívós, következetes politikai munkával megterem­tett közmegegyezés megőrzése nagyobb, átgondoltabb, a társadalom különböző érdekeit felismerő, azt érvényesí­teni tudó tetteket igényel. Nemcsak azért kell erőfeszí­téseket tennünk, hogy megőrizzük mindazt, amit ebben az országban eddig elértünk, hanem azért is, hogy ne nö­vekedjen elmaradásunk abban a kíméletlen versenyben, amelynek tétje a világgazdasági erőviszonyok átren­deződése. A magyar társadalom mai helyzetében elengedhetet­len, hogy szembenézzünk eddigi önmagunkkal, reálisan értékeljük helyzetünket, s világos feladatokat fogalmaz­zunk meg. Ezt szorgalmazza a Magyar Szocialista Mun­káspárt, s ez alapján, illetve e gondolatoktól vezérelve döntött úgy a Központi Bizottság, hogy május második felében összehívja az országos pártértekezletet. Népünk egyértelmű, tettekre ösztönző program kialakítását remé­li, s ezt joggal teszi, hiszen a megelőző viták aktív ré­szeseként, hozzájárult a megfelelő döntések előkészítésé­hez, kifejezte szocialista rendünk iránti elkötelezettségét, cselekvőkészségét. A várakozás nagy, s ez érthető, de ennél fontosabb annak megakadályozása, hogy az ne has­son bénítóan, hogy átadja helyét a tetteknek, olyan mi­nőségi munkának, amelyet megfelelően értékel a piac országhatáron belül és kívül, amely saját költségén túl, a fejlesztés forrásává váló értéket is termel. Sokan vallják — közöttük én is —, hogy az év leg­szebb hónapja a május. A mi égövünkön a természet új­jászületésének ideje. De a május nem csak a természetre vonatkoztatva hordozza a megújulás ígéretét. Újjászüle­tést remél és sürget társadalmi értelemben is, amely csak megfelelően, a szocialista demokrácia gyakorlatára építve irányított tömegek akaratával, munkájával válhat valóra. Ügy kell dolgoznunk, úgy kell gazdálkodnunk a föld javaival, úgy kell védenünk környezetünket, az er­dők, a mezők, a vizek tisztaságát, a levegőt, hogy ebben érződjön felelősségünk önmagunk, de legfőképpen gyer­mekeink iránt. Tegyünk meg mindent azért, hogy ők is bizalommal foghassák meg a mi kezünket, velünk együtt felszabadultan, boldogan ünnepelhessenek, s a május el­sejék emlékét tiszta szívvel, örömmel idézzék majd leá­nyaiknak és fiaiknak. Kiss Sándor ÉLJEN MÁJUS ELSEJEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom