Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-29 / 101. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 29., péntek 3 BÉR ÉS TELJESÍTMÉNY Gondolatoka tervezett bérreform elé Mostanában arról folyik a | nagy vita, hogy a bérpoliti- j kusoknak változatlanul a dogmává merevedett tétel ■ szerint kelle-e gondolkodniuk: tudnillik. hogy elosztani csak annyit lehet, ameny- nyit megtermelünk. Ez ugyanis lényegében azt jelenti. hogy az emberektől és a gazdálkodó szervezetektől változatlanul elvárjuk a gazdasági növekedés teljesítményekkel történő „megelőlegezését" annak ígéretében, hogy majd a remélhető növekedés gyümölcsét is élvezhetik. Ez azonban a régebbi. még a „jobb" időkben is beváltatlan, ezért aztán manapság már hitel nélküli ígéret. Mindez azért említendő, mert a legkülönbözőbb bérszabályozási és jövedelemelvonási módszerek rendre ismétlődő kudarcából már rég le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy ösztönözni csakis a lordított logika alapján lehetséges: az emberek és a gazdálkodó szervezetek számára olyan garanciákat kell teremteni, amelyek egyértelmű biztosítékai annak, hogy a perspektivikus anyagi boldoguláshoz csakis a teljesítményeik növelésével, csakis a több és főleg a jobb munkájuk révén juthatnak el. Elvben igen, a gyakorlatban nem A magyarországi bérpolitikának — így a konkrét bérezési gyakorlatnak is — általános hibája, hogy elvileg elismeri és szorgalmazza, praktikusan azonban elutasítja és kizárja a tényleges teljesítmények szerinti bérdifferenciálást, illetve annak lehetőségét. Az 1985-ös keresetszabályozási kísérlet is részben amiatt bukott meg: bizonyos körökben képtelenek voltak elviselni azt, hogy a módszer alkalmazásának eredményeként, alig fél év alatt, jelentős bérdifferenciák alakultak ki az egyes munkahelyek között. Az emiatti aggályoskodásnak — s az ezt követő ellenintézkedéseknek — sajnos már hagyományai vannak nálunk. A gazdaságirányítási reform eredeti koncepcióját legelőször azok támadták — és nem eredménytelenül —. akik nem értettek egyet a személyi jövedelmek valóságos és erőteljes differenciálásával. Ettől függetlenül, a reform mégis elindított egy olyan folyamatot, amelynek következtében megélénkült a munkaerőmozgás. mert a vállalatok anyagi helyzete nagy hirtelen differenciálódott, s csak a nyereség függvényében fizethettek bért. Rögtön akadtak és fölléptek olyan politikai erők, amelyek ezt keményen, s megint csak nem eredmény nélkül tették szóvá, történetesen a hetvenes évtized első éveiben. Az ilyen és rendre megújuló törekvésekre vezethetők vissza a sűrűn ismétlődő állami beavatkozások, a központi költségvetésből történő, egyszeri béremelések, amelyek a manapság már megengedhetetlen és elviselhetetlen bér-, illetve keresetnivellációt erősítették. Hol a tűrőképesség határa? A nivelláció hirdetői és a gyakorlati nivelláció kicsikarói tetszetős és lényegében támadhatatlan politikai érvvel hadakoznak, mondván, hogy az erőteljes differenciálás a társadalom tűrőképességébe ütközik. És valóban: néhány évvel ezelőtt, sok ezer embert megkérdezve. a kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy a társadalom legkülönbözőbb munkahelyeken és beosztásokban dolgozó tagjai nem szívelik az erőteljes differenciálást. óhajuk, hogy az alacsonyabb keresetűek többet, a magasabb fizetésűek pedig lényegesen kevesebbel keressenek. Ebből a gondolkodásmódból teljesen hiányzik a teljesítményelv. De miért is ne hiányozna ez az összefüggés a lakossági gondolkodásmódból? A magyarországi bérpolitika soha nem akceptálta a feltűnően kiugró, kitűnő egyéni teljesítményeket, soha nem ösztönözte a kreativitást, az anyagi haszonnal kecsegtető vállalkozókedvet. A közvélemény tehát minden ilyen törekvéstől tart. s ez politikailag könnyen félreérthető, a félreértésekből pedig hibás intézkedések születhetnek. Új alapelvek kellenek A politikailag is szándékolt bérreform elméleti kidolgozóit szerencsére mindez nem nagyon zavarja. Egyértelműen elvetik a központi bérgazdálkodás minden lehetséges variációjának fenntartását. Óvatosan kezelik a bér- gazdálkodás radikális liberalizálásának lehetőségét, tehát a minden szabályozás nélküli bérgazdálkodást. Viszont új éjemként és egyre többször jelenik meg a munkáltatók és a munkavállalók — illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek — közös megegyezésén alapuló bérmegállapodása, mint sajátságos szabályozási eszköz és módszer. Ma még nem tudni, hogy a magyarországi bérreform végül is milyen formában ölt testet. Az viszont nyilvánvaló. hogy ez a reform tovább nem halogatható, s az is nyilvánvaló, hogy teljesen új irányban kell elindulni. Kérdés: sikerül-e végre olyan bérpolitikai alapelveket kidolgozni és elfogadtatni, s olyan bérezési gyakorlatot meghonosítani, miszerint a bér, mint egyfajta költség, a sok egyeb között, a gazdaság bonyolult egyen- j súlyrendszerének szerves, ám csak egyik része. Merev szabályozással jottányit sem segítheti az egyensúlyi helyzet megteremtését, korlátok nélküli liberalizálásával pedig ösztönzési funkciójának érvényesülése is veszélybe kerülhet. Maradna még egy nagyon lényeges kérdés, s ha ez az olvasónak eszébe jut, akkor okkal-joggal fogalmazhatja meg: ha egyszer Magyarországon mindig is a pénzhiányra hivatkozva maradt el a racionális bérszabályozás, akkor most. a gazdaságilag vitathatatlanul nehéz esztendőkben, ugyan miben reménykednek a bérreform előkészítői? A válasz roppant egyszerű: ha már ma kidolgozott lenne a bérreform, és akár holnap bevezethető lenne, akkor ehhez nem feltétlenül kellene sokkal több pénz! A jelenlegi bérkeretet kellene ésszerűbben fölhasználni. A többi pénzt majd azok hozzák — hozhatják —, akik nemcsak képesek a hasznot hajtó teljesítményekre, de azt is belátják, hogy a lényegesen több fizetség ellenében egyrészt érdemes, másrészt meg elemi érdekük tönbet és jobban dolgozni. V. Cs. UTOLSÓBÓL AZ ELSŐK KÖZÖTT . . . „Nem vártuk a csodát - cselekedtünk...” A HÁÉV győzte a próbatételt Jól haladnak Egerben, aSZOT- szálló építésével (Fotó: Pi erl Márton) Az igazgató irodájában sűrűn csöng a telefon. Gratulálok sora jelentkezik: hallották a hírt, hogy a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat elnyerte a Kiváló Vállalat címet. A miniszteri kitüntetést ma. délután vehetik át a két órakor kezdődő ünnepségen. Mi is ezért kerestük fel Szamos Gábort, a HÁÉV igazgatóját, hogy beavassuk az olvasót : milyen eredmények húzódnak meg az elismerés mögött. — Fölfigyeltem rá, hogy a gratulációkat mindahányszor az egész kollektíva nevében köszönte meg ■ ■ ■ — Ez azért .természetes, mert nálunk valamennyi dolgozónak szerepe van abban, hogy ilyen eredményeket értünk el. S ez nem pusztán üres szólam. Azok. akik ismerik a vállalat fennállásának harminckilenc éves „történetét" megértik. A majd négy évtized során tizenkétszer volt veszteséges gazdálkodású, s négyszer került olyan súlyos helyzetbe, hogy szanálták. Legutóbb 1982-ben, három veszteséges év után. amelynek összes „kára" 178 millió forint volt. Aztán egy év múlva indult meg a fellendülés korszaka. javult a gazdálkodás, gyarapodtak az eredményeink. — Mindez már az ön igazgatása során történt. Elsősorban a jó vezetésben látja a sikerek kulcsát? — Való igaz, fontos tényező a következetes, erős vezetés, de ez is kollektiven. Középszinten, mi több. brigádvezetőknél ugyanúgy érvényre kellett, hogy jusson. A vállalat „előtörténetét” alaposan megismerve. elemezve a hibákat, sikerült megfejteni a gazdálkodás gyengéit. Mindehhez meg kellett találnunk azokat a módszereket, amelyekkel alkalmazkodni tudunk a körülményekhez. s a feladatokat végre kellett hajtani. Fontos volt megnyerni az itt maradt kollektívát és a vállalati érdekeket összekapcsolni a dolgozókéval. A sablonokat félretettük, nem vártuk a csodát, hahem cselekedtünk. Az elmúlt öt év során a a HÁÉV-nek sikerült elérni. hogy az építőiparban országosan is az átlag fölé emelkedjék. Mi mindenre lehetnek büszkék? Elsősorban a jó minőségre, a bontos határidőre . .. Munkájukat számos szép épület fémjelzi, nemcsak a megyében. hanem a fővárosban, Borsodban is. Válogatni is nehéz: Mátraházán az OKISZ üdülője, Egerben a Rákóczi úti lakóházak, a „lila iskola". a kórház rekonstrukciója vagy Gyöngyösön és Hatvan számos lakó- és középülete. — Óriási dolognak tartjuk. — mondja Szdmos Gábor —. hogy a nyolcvanas évek elején, amikor az építőiparra nem épp fényes jövő várt, mi álltuk a Piaci versenyt. Amikor kialakult a konkurencia, a VI. ötéves tervidőszak éveiben, a vállalat képes volt a követelményekhez, a feltételekhez alkalmazkodni. Az elmúlt évben már az ösz- szes munkánk 53 százalékát versenyen nyertük, az idén pedig ez az arány eléri a 67 százalékot. Ez a helyzet rendkívül fegyelmező erő számunkra, hiszen csak akkor nyerjük el az építéshez való jogot, ha a legjohb minőséget, az optimális költséget vállaljuk és teljesítjük a pontos határidő mellett. Az építőiparban a minisztériumi vállalatok között a harmadikok vagyunk, akik a legeredményesebben szerepelnek az építési piacon. — Hogyan tudnak alkalmazkodni az új szabályozók szülte körülményekhez? — Szisztematikusan fel kellett készülnünk. Bár egy éve konkrétumokat még nem tudhattunk, a vezetés szerepe épp abban rejlik, mennyire lát előre. Nekünk a legfontosabb az volt, hogy a versenyeken folyamatos ■munkához jussunk. Számolunk természetesen az árveszteség hatásával, de ezt szigorúbb, fegyelmezettebb belső gazdálkodással ellensúlyozhatjuk. Az együtt gondolkodás a vállalat egészében fontos: a munkaszervezésben mindenkinek megvan a saját helye, szerepe. Időben, kellő előrelátással kell biztosítani például az anyagellátás folyamatosságát, amely köztudottan hazánkban nem kis gondot jelent, épp amiatt, hogy a belső ellátás ingadozó. Amellett, hogy az 1982-ben kapott több ipint 100 millió forintos szanálási hitelt 1985-re kamatokkal együtt visszafizettük, visz- szavásároltuk az akkor eladott termelőeszközeinket is— Sikerült megtalálni azokat az ösztönzőket, amelyek egyrészt a munkafegyelmet biztosítják, másrészt a dolgozókat is érdekeltté teszik? — Szóljanak előbb a számok: 1981 végén 46 ezer forint volt a vállalati bér- színvonal. tavaly 78 ezerre emelkedett, s reméljük, az idén meghaladja a 82 ezer forintot. Az erkölcsi, anyagi elismerésben differenciálunk, ugyanakkor a vezetők és a fizikai dolgozók érdekeit azonos elvekre helyeztük. Valamennyi brigádtagnak világosan kell értenie: mit, miért kell csinálnia. Amellett nálunk nincs „jelenléti díj’’. Aki tud, és érdemesnek látja hogy dolgozzon, közvetlen munkatársát is inspirálja. Mert tapasztalja, hogy megéri. Ügy vélem, ez biztosíthatja a dolgozók jó közérzetét, amely nagyon fontos egy ilyen nagy közösségben. Mikes Márta ÖNELÉGÜLTSÉG NÉLKÜL A sikerért tenni kell A vásárló, a vevő elégedettségét akarják elérni (Fotó: Vibók Róbert) Ha csak két adatot állítunk egymás mellé, kiderül, hogy az elmúlt évet szép eredménnyel zarta a Gyöngyszöv Afész. Ugyanis azt tervezték, hogy 1.6 milliárd forintos bevételt érnek el, a tény viszont 1,8 milliárd lett. — Mi volt a legnehezebb körülmény az év során? — A különböző szabályozó rendelkezések állandó változását követni — válaszolta Rohánszky Ferenc. a szövetkezet elnöke. Majd hozzátette: — Szinte folyamatosan kellett változtatnunk az elképzeléseinken, hogy követni tudjuk a rendelkezéseket. — Milyen intézkedésekkel sikerült a tervezett gazdálkodási színvonalat tartaniuk? — Mindent megtettünk az úgynevezett többcsatornás beszerzés fokozására. Az ország összes nagykereskedelmi vállalatával kapcsolatba léptünk, de a Skála hálózatát is igénybe vettük, és a környező öt szocialista állam kínálatából is kiválasztottuk azokat az árukat, amiket értékesíteni tudtunk itthon. — Mennyire segített ez a sokrétű kapcsolat az év végi felvásárlási láz levezetésében? — Nagyon sokat számított. Azt mondhatom, lényeges gondunk nem volt. Köszönhető ez a tény a dolgozók szorgalmas munkájának, helytállásának. A lelkesedés dicsérendő, de az emberek azt is várják, hogy anyagilag is elismerjék a munkájukat. Nem is volt okuk a csalódásra, mert az átlagjövedelmük mintegy tíz százalékkal emelkedett. Szociálpolitikai célokra is kétmillióval többet használtak fel, mint amennyit terveztek. Ha az így kiadott forintokat nézzük, azok bérbe átszámítva, újabb tízszázalékos növekedést tettek volna ki. A vásárlók azonban mindenekelőtt arra kíváncsiak: mit lehet kapni az üzletekben. Erre sem volt panaszuk általában. Igaz, az áfész vezetőit és dolgozóit mindez nem nyugtatta meg, további fejlődésre törekszenek. Három községben lenne szükség a vásárlási körülmények korszerűsítésére. Gyöngyöstarjánban és Gyön- gyössolymoson a községi tanács is segít anyagilag abban, hogy új ABC épüljön fel. A lakosság pedig célrészjegyet váltott jelentős mértékben. Alkaron még mindig kérdőjel, honnan legyen pénz az építkezéshez. — Mennyivel változtak a gazdálkodási körülmények erre az évre? — Jelentős mértékben — válaszolta az elnök. — Az árrés szűkülése 15, a költségek növekedése 20, a bruttósítás ugyancsak 15 millió forintot visz el. Ha a tavalyi nyereség 83 millió forintját vetjük össze ezekkel a számokkal. mindjárt érzékelhetővé válik, mennyivel nehezebb a helyzetünk az idén. — Maradt 33 millió forint tervezett nyereség? — Nem. ötvenmilliót alkarunk elérni. Lehet csodálkozni. A kérdés, mire alapozzák optimizmusukat? Az újabb vállalkozásokra. Magyar—svéd közös vállalkozásban bővítik a Pattinka üzemet. Megvásárolják az óbudai téglagyárat és ott takarmány-alapanyagot állítanak elő. Jelenleg 30 millió dollárért vesz- szük ezt az anyagot. Az idén már az igények 6—7 százalékát akarják kielégíteni, jövőre pedig továbbfejleszti,k a gyártást. Magyar— arab közös vállalkozás lesz. A termék egy jelentős részét valutáért értékesíti a társult cég. A berendezést is ő szállítja a gyártáshoz, az áfész az épületet adja hozzá. A gyöngyösi Vörös Hadsereg utcai ABC építkezése csúszik. A Szövterv ugyan elismeri, hogy ennek ő az oka, fizeti is az 1,2 milliós kötbért, de ebből még nem lesz árusítás. Most a csúszás hat hónapra tehető. Májusban üzletet nyitnak a nyergesújfalui Viscosával a szövetkezet nagykertele- pén. Folyik a tárgyalás a bocsi sörgyárral Ellátóbázist alakítanak ki, ahonnan ebben az évben 50—60 ezer hektoliter „folyékony kenyeret,, szeretnének kijuttatni a boltokba. A svéd Dahlen cég sütőipari berendezéseit akarják közvetítőként értékesíteni a határainkon innen és túl is. — Szeretném hangsúlyozni, hogy a dolgozóink, szövetkezeti tagjaink lelkes munkája. törekvése volt fedezete eddigi eredményeinknek és marad ezután is — jegyezte meg Rohánszky Ferenc, a Gyöngyszöv Áfész elnöke. Természetes, hogy összefogás kell a sikerhez. G. Molnár Ferenc