Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-23 / 96. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. április 23., szombat 7 PEDAGÓGUSMŰHELYEKBEN „Rutinból nem tehetjük a dolgunkat" Élnek bennünk olyan elképzelt, ideális tanárfigurák: az igazi pedagógus képei, A felszínen szigorú, fegyelmezett vonások, hófehér haj, szemüveg a sok esti dolgozatjavitástól megrongált szemen. Belül valami mély melegség: ettől nem félelmetes. Nem az engedményektől ^baráti. Az idők távolából azokra gondolunk vissza, akiktől maradandót kaptunk, nem a léha percekre. Beszélgetőtársunk ebbe a kategóriába tartozik: Palotás József a közelmúltban vehette át a Szolgálati Érdemérmet a katedrán ,eltöltött negyven év elismeréseként. — Ez állapotjelzés. nem minősítés — vall szerényen beszélgetőpartnerünk erről. — Először a családi indíttatásról kérdezem. Miként vált a matematika és fizika tanárává? — Szüleim a Tolna megyei Tamásiban éltek. Apám ötvenéves elmúlt, amikor beiratkozott orosz szakra. Ez meghatározó élmény volt számomra. Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban Fábián Béla tanította a matematikát. Ügy oltotta belénk a tudást, hogy személyisége is mélyen nyomott hagyott. Néha észrevettem, teljesen úgy viselkedem, mint ő. Az egyetem után a szakmunkásképzőtől a dolgozók gimnáziumán át a főiskoláig majd minden iskolatípusban dolgoztam: 1956-tól Egerben. Furcsa volt a Dunántúl után ezt a vidéket megszokni. Emlékszem. egyszer Poroszlón egy parasztembertől megkérdeztem, hogy merre van az iskola. Az öreg, ahogy útbaigazított, alázattal hajlott előttem. Ez szokatlan volt nekem a dunántúli öntudatos emberek után. — Ügy tudom, éveket tanított a Dobó gimnáziumban, míg innen az egri tanárképző főiskola matematika tanszékére került, ahonnan öt éve docensként ment nyugdíjba. Mit jelentett más-más korosztályokat alakítani? — Tulajdonképpen végig középiskolai tanár maradtam abban az értelemben, hogy nem az akadémikus előadások híve voltam. Mindig a megtaníthatóság nyitja, módszere érdekelt. Soksok gyakorlati példával, szemléletes kísérlettel kell alátámasztani az elméletet. Csak ekkor marad meg valami a fejekben, másképp kihull az egész. — Ügy tartják, hogy szinte évfolyamonként gyengébb képességűek jutottak a felsőfokú intézménybe. Ezt a helyzetet hogyan lehetett a mércével összehangolni? — Sajnos igaz. hogy kialakult egy káros szemlélet: „ha nem vesznek fel a műszaki egyetemre, akkor a főiskola is megteszi”. Ott amúgy sincs olyan nagy túljelentkezés. s könnyebb bejutni. Ilyen meggondolásból sokan léptek be a Líceum kapuján. A matematika tanszéken a követelmények nem voltak túlzottak, ennek ellenére sokan kihullottak az évek alatt. A célunk az volt, hogy akit csak lehet, tartsunk meg, hogy tanárrá válhasson. Ennek érdekében már a kezdetkor magas követelményeket állítottunk, hogy tanítványaink rászokjanak a rendszeres munkára. Enélkül képtelenség használható tudásra szert tenni. — Idősek visszaemlékezéseiben gyakran visszatér, hogy minden, amit tettek helyes volt: ma sem csinálhatnának mást. Így értékeli-e az eltelt 40 évet? — Nem vagyok ilyen nyugodt. Most például az késztet állandó önvizsgálatra, hogy egy ilyen öreg ember, helyes értékeket közvetít-e a mostani tizenéveseknek. Ez állandó küszködés, küzdelem. A legjobb szakfelügyelőnk saját magunk vagyunk. Ha a legkisebb sikertelenséget érezzük, akkor minden körülményt meg kell vizsgálni. Én sohasem a gyermeken, hanem önmagámon kezdem a kritikát. Ma is dolgozom az Egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolá. ban. Délelőtt tanítok, délután a kollégiumban foglalkozom a fiatalokkal. Az órák utáni percekben már elemzem az eltelt 45 percet: vétettem-e az Oktatásban, vagy az adódó nevelési helyzeteket jól oldottam-e meg. Sokszor évek múlva jön rá az ember, hogy valahol valakinél hibázott. Egy biztos, nem lehet rutinból tenni a dolgunkat. — Milyennek látja a mostani középiskolásokat? — Nemrégiben 25 éves érettségi találkozón volt tanítványaimmal beszélgettem. Kiderült, hogy sok tekintetben ma már ők is másként gondolkodnak, mint annak idején, hát még a legifjabbak. Bizony vigyáznom kell az ítéleteimmel, hiszen mi, (Fotó: Gál Gábor) idősek más értékekből táplálkoztunk. Ma többen járnak a középiskolába: ez némi felhíguláshoz vezetett, ami nem katasztrofális. Inkább az időhiány az aggasztó. Aki viszont sokoldalúan művelt akar lenni, az itt megtalálja a lehetőségeket: az irodalmi színpadtól az angol nyelvtanfolyamig bármiből választhatnak, örvendetes, hogy diákjaink évről évre jól szerepelnek az országos versenyeken. Szerintem a tanulmányi eredmény, a sokrétű, alkalmazkodni képes tudás lesz a döntő a jövőben. Ezért ösztönzőm a fiúkat a minél jobb teljesítményre, arra, hogy gondolkozzanak az őket körülvevő világról is, nehogy az életben meglepetés érje őket. — Nem lenne szerencsésebb, ha nyugdíjasnapjait pihenéssel töltené? — Jó érezni, hogy most is számítanak rám. Itt éppúgy megbecsülnek bennünket, idősebbeket, mint az aktív korúakiát. Éh szinte fiatalodom, ha dolgozhatok: nap mint nap energiát ad. * — Nemrég beszélgettünk, s Palotás tanár úr meglepetten hallotta, hogy róla az a hír járja, hogy ő fantasztikusan szigorú — mosolyog a volt tanítvány, Konja Tamás, az egri Dobó István Gimnázium kémia—biológia szakos pedagógusa. — Nekem szerencsém volt, hogy annak idején a Dobóban több nagy presztízsű tanár okított, akik abból éltek, hogy jól dolgoztak. Közülük is kiemelkedett, s mai napig barátként tisztelem az „öreget”. — Az óráin munka folyt: kemény, fegyelmezett, tisztességes. Aki ezt zavarta, az a folyosón találta magát. Az igazságosság, a szigor, a szakmai .korrektség mindmind értünk volt. Talán a csalást gyűlölte a legjobban. Az egyik dolgozatnál jobb jegyet diktált be valamelyikünk. Természetesen kiderült, annyit mondott: „Fiam, te a következő osztályt nem itt fogod kezdeni.” Úgy is lett. Az órákon nem voltak megválaszolatlan kérdések, amíg látott homályos tekintetű gyerekeket a hátsó padokban, addig nem nyughatott. Az ő osztályából óriási arányban tanultak tovább egyetemeken. Nem véletlen, hiszen nála teljesíteni kellett: a „Palotás-kettes” Glas- gowtól Moszkváig elégséges volt. Saját munkájával nevelt. Soha nem volt bántó, senkit sem sértett meg. Tisztelt bennünket: azzal, hogy első osztályú munkát végzett, s követelt tőlünk. Ennél többet egy tanár nem tehet. * — Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán analízist adott elő a tanár úr, — emlékszik vissza az egykori tanítvány, Pólyák György, a Videoton Számítástechnikai Gyár szoftverfejlesztője. — A legnehezebb órákat ő tartotta, mégis olyan könnyeden szólt a legbonyolultabb kérdésekről, hogy élvezet volt hallgatni, még annak is, aki egy szót sem értett az egészből. Szemléletes példákkal közelített a gyakorlathoz vagy a filozófiához. — Mindig meglepődtünk, hogy mindenkit ismer. A teljesítőképességet ugyanúgy, mint a személyes problémákat. Az egyik legnagyobb tanáregyéniség volt, akivel valaha találkoztam. Jelenlegi munkámat sem tudnám így elvégezni, ha nem ő tanított volna annak idején. A nagy szigorúság mögött tényleg ember volt... B. Szabó Pál HATVANI RANDEVÚ Egy manchesteri menedzserrel Apja Hatvaniból került a fővárosba, s Lindop Márta már ott végezte iskoláit. Majd a Vígszínház propagandaosztálya következett. A szervezőmunka. De csak addig, amíg meg nem ismerkedett az angol követség egyik munkatársával, s az nőül vette. Ennek lassan negyedszázada, s ez az időszak már a szigetországhoz, közelebbről Manchesterhez köti a csinos asszonyt, (aki közben három szép gyermekkel is megajándékozta textilmérnök férjét. Hogyan került •most mégis Hatvanba? — A walesi MABSANT folkegyüttessel vendégsze- replünk szülőhazámban, s a rokoni szálak vezettek ide, nem is tudom hányadszor. Az effajta utazgatáshoz persze az is kellett, hogy tízévi szolgálat után otthagyjam az egyik manchesteri színházat, s a műsorok, a közönség szervezése helyett saját menedzserirodát nyissak. Ennek másfél évtizedé, amely idő során rengeteg határon belüli, idleitve nemzetközi turnét bonyolítottam le különböző műfajok reprezentánsaival. — Kik és milyen műsorok állnak legközelebb a szívéhez? Vagy kérdezzem úgy: Imi hozza á konyhára a legtöbbet... ? — Az én menedzserirodám nem a profitra figyel elsősorban, hanem a minőségre. Ami persze, szorosan összefügg egymással. A jót fizetik meg, az hasznosítható igazán. De, ha arra kíváncsi, hogy zömmel mire épül egy- egy szezon, egy-egy turné lébonyolítása, akkor azt kell válaszolnom: folklór! Vagyis a népi gyökerű tánc, ének. muzsika, amit a MABSANT is csinál. Ez persze nem zárja ki hangszeres szólisták, énekesek, olykor komplett műsorok utaztatását Európa különböző tájain. Ami gyakorta oda-vissza alapon történik. Angliában szervezek koncertsorozatot mondjiuk egy olasz tenoristának, ugyanakkor lekötöm 10—15 estére Itáliában valamelyik pianistánkat. — Mennyire népszerűek új hazájában a magyar művészek, ia magyar együttesek? — Csak a kezdet, a bejáratás volt kicsit nehéz. Tizenöt esztendő tapasztalata alapján viszont elmondhatom, hogy a magyar népművészetnek igen nagy a vonzereje. Ennélfogva mind több együttest tudok lekötni hosszabb-rövi- debb angliai, walesi, skóciai turnéra. Ugyanakkor a briteket is legalább ily arányban fogadja magyar partnerem, a pesti koncertiroda, vagy az a szerv, amellyel sikerül kölcsönösen megállapodásra jutnunk. — ön ismeri az itteni valóságot, mert sokat jár haza. ÍDe nem biztos, hogy dolgainkban megközelítően ennyire járatosak ö szigetországi együttesek. Okoz ez gondot a szervezőmunkájában? — A művészek, különösen a fiatalok, nemcsak szereplésre várnak, hanem látni és tanulni akarnak. Szeretnék jobban megismerni a világot, az én esetemben Európát. Olykor persze erősen tájékozatlanok. És rácsodálkoznak olyan dolgokra, amelyek természetesek. Bowen, a MABSANT gitárosa például arról beszélt nekem valamelyik nap, hogy menynyire szabadnak, nyitottnak tűnik számára a magyarok életvitele. Nem kötik őket az olyasféle korlátok, amelyeket feltételezett, nyilván különböző előjelű propaganda hatására. A Nemzeti Színház előadásáról, az István, a királyról szuperlatí- vuszokban nyilatkoztak. A Budavári Palotában, illetve hát a Nemzeti Galériában Munkácsy bűvölte el őket. Az ilyen megjegyzések, persze, jólesnek, átmelegítik a szívemet, s mindig úgy érzem, hogy munkámmal külön szolgálatot teszek szülőhazámnak. — A MABSANT után milyen további brit—magyar csereturnéra van esély? Vagy a közelgő nyarat o pihenésnek szenteli? — Szó sincs róla ... ! Gyakorlatilag fix, hogy egy manchesteri dixieland-együttest hozok Magyarországra, amely a Rotterdam Band és a hódmezővásárhelyi Promenade Dixieland társaságában Gyöngyösön, Vásárhelyen, Szegeden, Szentesen, illetve az idei, ötödik hatvani zenés színházi nyár programjában ad közös dzsesszkon- certet augusztus második felében ... — No és a viszonzás ... ? — Már tavaly óta ismerem a vásárhelyi Promenade együttest, jövőre ők viszonozzák Angliában a manchesteriek látogatását. — Sok sikert... — Köszönöm. És augusztusban találkozunk újra, itthon ... Moldvay iGyőző Székelykapu Mátrafüreden Mátrafüreden, Nagy Sándor, a SZOT Mátrai üdülő Igazgatóságának nyugdíjas fűtője és barátai több száz órás munkával bükkfából székelykaput faragtak szabad idejükben. A családi ház előtt felállított díszes kapu az egyre nagyobb idegenforgalmat lebonyolító üdülőhely egyik új látványossága. Nagy Sándor nyugdíjas a székelykapuban (MTI-fotó: H. Szabó Sándor! A surrogó szavak hangzásvilága Raffay Sarolta Szavak, szavak című költeményéből vettük át a surrogó szavak jelzős szerkezetet. A költő ebbe a nyelvi formába sűríti véleményét arról a jelenségről, hogy egy-egy szó hangzásával, szinte önálló hangzásbeli hatásával képes érzékeltetni tulajdonságokat, cselekvéseket, s hangutánzó és hangfestő erejével árnyalt hangulatteremtő képessége is felerősödik. Ezeknek a szavaknak sajátos hangzásvilágában a jelentésekbe, az értelmi árnyalatokba is átsu- gárzik a szóalak akusztikai hatása, és felerősödik külön önálló közlő, kifejező ereje. A verseket szerető és rendszeresen olvasó közönség mindezt érzékelheti ezekben a versrészletekben: „A nagy idő csobogva hömpölyög” (Képes Géza: Kövületek). — „Kehes szötyörgös telünk volt” (Pákolitz István: Tél végi). — „Alattunk cuppogott a szittyós” (Kiss Benedek: Töredék). — „Jajt se szöpögve, se bút dünnyögve, rossz mámort böfögve, lelik meg egymást” (Illyés Gyula: Itt valahol. ..). — „Sikong a reszelő, visong a furdancs is, reccsen a ráfhúzó” (Képes: Sirató), stb. Mai mindennapi nyelv- és szóhasználatunknak sajátos jelensége és gyakorlata, hogy a sajtó, a rádió és a televízió közleményeiben is egyre gyakrabban jutnak nyelvi szerepekhez a „surrogó szavak”. A nyelvi finomságok iránt érzékeny olvasók és hallgatók szívesen veszik. ha ilyen szövegrészieteket olvashatnak és hallhatnak : „Az avartakarító „szusszancs” is megjelent” (Népújság, 1987. dec. 5.). Az idézőjelek talán arra hívják fel a figyelmünket, hogy a szöveg megfogalmazója is még csak „ízlelgeti” ezt a nyelvi leleményt is példázó megnevezést. A villanóeffekt magyar megfelelője: a puk- kancs, sajátos hangzásával is jól illeszkedik bele ebbe a hírlapi szövegrészletbe: „Az engedély nélkül elhelyezett villanóeffekt — más néven pukkancs — felrobbant a Petőfi Csarnok színpadán” (Magyar Hírlap, 1988 márc. 12.). Bizonyos mozgásképzetek, mozgásbenyomások hangulatát éppen úgy képesek érzékeltetni, mint a megfelelő környezet megfestését, a hangbenyomásokat is felerősítő s eleven ábrázoló erőt is magukba sűrítő „surrogó” szavak ezekben a szövegösz- szefüggésekben: „a részek egészbe tuszmákolása a tudósok dolga” (Élet és Irodalom. 1987. szept. 25.). — „A súgó az Operában sziszeghet. meg szeszerezhet’’ (Magyar Hírlap, 1987. okt. 8.). — „Arról is susmorognak, hogy viszály van a vezetésben” (Magyar Nemzet, 1987. okt. 30.). — „No, hát azért, van almáskertjük, döccenti a szót” (Magyar Hírlap, 1988. febr. 20.). A rádió és a televízió adásaiban is sajátos szerepet kap egy-egy hangutánzó és hangfestő szavunk: „Ne tütymörögj itt, gyere gyorsabban!” (Televízió, 1987. aug. 9.). — „Az emberek elkezdtek sutyorogni” (Televízió. 1988. márc. 5.). — „Arról is sutyorognak már” (Rádió, Déli Krónika, 1988. febr. 13.). Azt sem tartjuk véletlennek, hogy a lötyög hangutánzó-hangfestő ige felhasználásával érzékelik számunkra az éppen nemkívánatos jelenségeket: „A kórus már megint bizonytalan, gyakran lötyög” (Magyar Hírlap, 1988. febr. 19.). — „Szomorú játék: a szerdai barátságos lötyögés (a magyar—török mérkőzésről). S végül a beszédművelés előtt álló feladatokról is beszédes minősítést közvetítenek sajátos hangzásukkal is ezek a szavak: motyog, motyorog, mo- tyorékol; hebrencs, habliko- dik, hablatyol stb. Fülünket és nyelvérzékünket is bántó, egyre általánosodé beszéd- gyakorlatunk hibájára hívja fel a figyelmünket az idézett szóalakok jellegzetes hangzásvilága. Dr. Bakos József
