Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
4, NÉPÚJSÁG, 1988. április 19., kedd Magasabb iskolába lépni Társadalmunkban az előrejutás, a mobilitás alapvető feltétele az iskolai végzettség. Ma az iskolák kapui elvileg minden fiatal számára nyitva állnak. A tanuláshoz való egyenlő jog azonban nem jelenti a tanuláshoz szükséges lehetőségek egyenlőségét is. Látszik ez abból is, hogy míg a keresőképes lakosság 37 százaléka betanított, illetve segédmunkás, addig gyerekeiknek csupán 23 százaléka szerez befejezett középiskolai végzettséget. Aligha képességeik alacsony színvonala miatt van ez így. Nem szabad azonban egy kalap alá venni a segéd-és betanított munkásokat. A segédmunka perspektíva nélküli, kizárólag a pénzkeresést célzó dolog. A betanított munkára ugyanez nem mondható el. A betanított és szakmunka között ma már nincs meg az az egyértelmű különbség, mint korábban. A számítógépiparban például érettségizett fiatalokat tanítanak be részprogramozói munkára. Ez is betanított — de magasan kvalifikált betanított munka. A fiatalok körében a segédmunkások aránya a népszámlálás adatai szerint 16 százalékról 8 százalékra csökkent az elmúlt tizenöt évben. Ezzel együtt is ma, a nyolcvanas évek végén egy-egy korosztálynak mintegy 33 százaléka szakképzetlen és alacsony iskolázottságú. S bár ebben a pillanatban a gazdaság még képes foglalkoztatni őket, s a munkaerőpiacon nagy a kereslet irántuk, csupán a legkedvezőtlenebb kereseti lehetőséAz Állami Balettintézet az 1988 89-es tanévre felvételt hirdet olyan io éves leány- és fiúgyermekek részére, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézetben általános és középiskola működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tesznek. Sikeres érettségi vizsga után a növendékek az intézet főiskoláján tanulnak tovább, s kapnak művészdiplomát. geket nyújtó munkaterületeken tudnak elhelyezkedni. Vagyis az iskolázottsági szint emelése nem csak társadalompolitikai, de gazdaságpolitikai és egyéni érdek is. Az iskolarendszernek az egyéni és gazdasági érdekhez való igazítása azonban bonyolult, összetett dolog. Hiszen a gazdaság mozgása is nehezen kiszámítható folyamat, s az oktatási rendszer elemei sem változtathatók egyik napról a másikra. Az azonban biztosnak látszik, hogy az oktatási rendszert nem lehet kielégítően fejleszteni, bizonyos távlati társadalmi igények viszonylag precíz felmérése nélkül. Ha az iskola nem a távlatokra, hanem a pillanatnyi szükségletekre figyel, akkor mindig csak lemaradásban lehet — és van is — a gazdasági változásokhoz képest. Ennek következménye az. hogy manapság egyre több embert kell átirányítani az egyik szférából a másikba. Ez pedig átképzéssel jár. Az alacsony iskolai végzettségű Az Állami Balettintézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára május 2. és 15. között lehet jelentkezni. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátott levélben, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balettintézetnél. (1061 Budapest, Népköztársaság útja 25.) A felvételi vizsgáfiatalokat rendkívül nehezen lehet új dolgokra megtanítani. Hiányos képzettségükért azonban csak kis részben tehetők ők maguk felelőssé. Bizonyított tény ugyanis, hogy a szakképzet- len szülők gyerekei olyan indulási esélyhátránnyal kerülnek iskolába, amelyet ma még nyolc iskolaév alatt sem sikerül lecsökkenteni. Egy segédmunkáscsaládból induló gyereknek huszonötször kisebb esélye van arra, hogy egyetemre jusson, mint egy értelmiségi családban nevelkedőnek. Az oktatási rendszer — mondjuk így — minimumprogramja az, hogy minden normálisan képezhető gyerek végezze el az általános iskolát úgy. hogy emögött magasabb tudás, intelligencia- szint legyen, mint jelenleg. S hogy ezeknek a gyerekeknek a számára lehetőség nyíljon valamilyen szakmai képzettség megszerzésére. Az érettségit adó középiskolákra már más rétegadatok jellemzőek. Hazánkban egy-egy korosztálynak csupán 30 százaléka szerez érettségit. De míg az értelmiségi családok gyerekeinek 80 százaléka érettségizik, a segédmunkások körében ez az arány a 20 százalékot sem éri el. Magyarország ebből a szempontból még a hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz képest is erősen lemaradt. Nyilvánvaló tehát, hogy a középfokú iskolázást ki kell terjeszteni. Erre különféle elképzelések vannak. Egyrészt a gimnáziumot kell olyan fakultációkkal kibővíteni, amelyek bizonyos területeken garantálják az elhelyezkedési lehetőségeket, így ez az iskolatípus vonzóbbá vált a fiúk számára. Köztudott ugyanis, hogy a ra jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodni. Az újonnan felvett növendékek számara az 'intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. Az 1988 89-es tanévben az intézet önköltséges előkészítő tanfolyamot indít 8—9 éves budapesti" leány- és fiútanulók részére, akik a II.. mai fizikai rétegek jó képességű gyerekeiket is inkább küldik szakiskolába, mint gimnáziumba. Ez baj. hiszen a műszaki területeket kivéve, az értelmiségi foglalkozások rohamos elnőiesedése figyelhető meg. Ez pedig nem az emancipáció jele, hanem az iskolarendszer torzító hatásának következménye. A másik lehetőség az, hogy a szakképzést elsősorban nem a jelenlegi hároméves iskolában, hanem egy érettségit adó négyéves iskolatípusban kell megoldani. Ezek a változások rendkívülien megnövelnék a foglalkoztatási szerkezetben a mozgási esélyeket. Ez pedig létkérdése a gazdaságnak csakúgy, mint az egyénnek. A gazdaságnak azért, mert manapság a technikai fejlesztés. befektetés, jórészt azért nem hozza meg a kívánt hatást, mert a modernebb technikát nem tudjuk megfelelően működtetni. Az egyénnek pedig azért létkérdés, mert a közhittel ellentétben az értelmiségnek, s magasabban kvalifikált szakmunkásoknak jobbak a kereseti viszonyai, mint az egyéb rétegeknek. Akármilyen és akárhány mutatót veszünk, a lakáshelyzetet. a kereseti szintet. ezek a rétegek egyértelműen kedvezőbb helyzetben vannak. Csakhogy a tanulmányi ráfordítás nagyon hosszú és lassan térül meg. Az iskolarendszer zavarain kívül ez iis oka annak, hogy a fizikai rétegekből a fiúk nem törekednek a felsőoktatás felé. Pedig a cél, amelyet a társadalom, s benne a fiatal ember magának kitűzhet, mégis csak a magasabb képesítés felé való törekvés kell hogy legyen. L. K. illetve a III. osztályt ebben a tanéviben elvégzik. Az előkészítő osztály tanulói általános iskolai tanulmányaikat változatlanul a körzeti iskoláikban folytatják tovább. Az előkészítő tanfolyam felvételi vizsgájára jelentkezni ugyancsak május 2. és 15. között lehet, személyesen az Állami Balettintézetnél. A jelentkezők a felvételi vizsga időpontjáról értesítést kapnak. Felvétel az Állami Balettintézetbe Sziszifuszi küzdelem? Manapság az anyanyelvi merényletek korszakát éljük. Vészesen nő a csak azért is grafomártiások egyébként is döbbenetesen nagy tábora, azoké. akik úgy vélik, hogy valaha az alsó tagozatban a betűvetéssel együtt elsajátították az árnyalt, az ízes. a szabatos, a magyaros kifejezésmód fortélyait. Ráadásul azt sem sejtik, hogy szűkölködnek tehetségben, így aztán riasztó lendülettel bocsátják útjukra szörnyszülötteiket, amelyekben hemzsegnek a legalapvetőbb stiláris hibák. Szinte korlátlan vadászterületük a tisztes, a jó szándéktól áthatott kisebb — például városi — lapok hasábrengetege. Ebben az elszomorító káoszban minden elismerést megérdemel az, aki irigylendő következetességgel védi elődeink által ránk testált legnemesebb örökségünket. Bizonyára tudja, hogy áldozatvállalása rövid távon majdhogy sziszifuszi viasko- dás. mégsem adja fel. mert hisz abban, hogy ha csak néhányan is. de figyelnek rá. s az általa vetett mag termékeny talajba hull. Vasárnap délelőtt — Ily és Gyulára hivatkozva — a népi hagyaték irodalmi " szerepkörét taglalta, jelezve, hogy ebbe a kincsesbányába érdemes alászállni. mert ennek révén mondandók formai köntöse lesz cizelláltabb, hatásosabb. Alkalmanként mindössze hat perccel gazdálkodik. Frappánsan, ötletesen, lakonikusan. Irigylendő hivatásérzettől sarkallva... Sokan tanulhatnának tőle. Mellékvágányon HalLgatam Bakonyi Péter jegyzetét. Tálalásmódja kétségkívül szellemes, olyan zsurnalisztáról árulkodik, aki otthonosan mozog alkotóműhelyében. Leleményesen rajtol, mesterien bonyolít, bravúrosan fokoz, eredeti csattanóval zár. Egyszóval: kellemes meglepetést okoz mindnyájunknak, s akarva- akaratlanul igényességre nevel valmennyiünket. Ez akkor sem lényegtelen érdem, ha témája nem éppen eget rengető, ugyanis tegnapelőtt a munkahelyi szerelem problematikájáról csevegett, folyvást arra hivatkozva. hogy ilyesmi mindig volt és lesz is. Állítását nem vitatjuk, de hát 1988-ban nem ez a leghangsúlyosabb hazai gond. Most holnapjaink izgatnak bennünket, az emelkedő árakkal „barátkozunk”. s életszínvonalunk megőrzéséért birkózunk. A házinyúl esete? Csak közhellyel válaszolhatunk. Az efféle portyákért ki-ki maga fizeti a vérmérsékletéhez méretezett olykor igen nagy adót. Ha így van, akkor minek erről meditálni? Végtére is magánszféra . .. Követendő példa A nyugdíjasok műsora, a Hogy tetszik lenni? is bővelkedik magvas riportokban. A hétfő délelőtti kínálat legsikerültebb blokkja egy bezáró fűszerbolt történetének szomorkás taglalása volt. Megismerkedhettünk azzal a több mint öt évtizede névtelenül is példamutatóan tevékenykedő magánkereskedővel, aki kénytelen lehúzni a rollót, mert egzisztenciáját félti, mert nem akadt senki, aki felvilágosítsa arról, hogy a valódi igyekezetei sosem lehet már megvámolni. Számvetése több szempontból is töprengésre, megfontolásra késztető. Megkapóan szólt a hajdani mestereiről, akik valaha keményen meg- regulázták, mégis ennek a szigornak, köszönhette azt, hogy szívéhez nőtt foglalkozása. amit hivatásának érzett. amiben tartalmat, színt, változatosságot talált, aminek épp ezért egyszer sem óhajtott búcsút mondani. Az áruházi eladók okulhatnának ebből a mérlegkészítésből. Ha így lenne, akkor udvariasan, segítőkészen fogadnák a vevőket, nem húzódozva a készséges felvilágosítástól. az eligazodás kötelességszerű megkönnyítésétől. Ez az idős ember ezt tette egy emberöltőn át, mégsem fásult el,- nem keseredett meg, nem ábrándult ki. Megnyerő ars poetica. Minden szakma, minden korosztály számára ... Pécsi István Mickey Mouse 60 éves 60. „életévét tölti be” 1988-ban Walt Disney híres rajzfilmfigurája, Miki Egér, aki páratlan sikert hozott alkotójának. A képen Ollie JOHNSON (b) és Frank THOMAS, Mickey Mouse megrajzolásában egykor részt vett két idős művész néhány Disney-figura bábváltozatával (MTI-PRESS) LJUBOMIR KANCSEV Nem tűr halasztást Valószínűtlennek tűnik, hogy valakinek is sikerüljön találkozni, és néhány szót váltani Nikolov elv-társsal. Mindenki előtt ismeretesek ezek a mondatok, aki csak egyszer is kereste a hivatalában: „Az előbb még itt volt, alig egy perce ment el. az istenért, ne gyötörjön ilyesmivel...” Oly észrevétlenül el tudott < surranni, hogy akármelyik í bűvésszel fel vehette volna * a versenyt. Nikolov elvtárs ugyanig a lakásügyi osztály ' vezetőjeként végezte áldásos munkáját, éppen ezért i fölöttébb valószínűtlennek látszott, hogy valakinek is sikerüljön vele beszélni. így aztán, amikor véletle- ; nül megpillantottam, valósággal földbe gyökerezett a lábam a meglepetéstől. Amikor kissé magamhoz tértem, felkiáltottam: — Jaj, de örülök, hogy találkoztunk ! — Hogyhogy, történt valami rendkívüli? — Semmi különös, de mindenáron beszélnem kell önnel! — Mindez nagyon szép! Jó dolog, ha az emberek néha beszélgetnek is egy kicsit egymás között, nekem azonban erre nincs időm ... — Akkor csak annyit mondjon meg, mikor találkozhatunk? — Mindig, bármikor, csakhogy állandóan el vagyok foglalva. — De nekem feltétlenül kell beszélnem önnel, nem tűr halasztást... Mondjuk holnap? — Lehetetlen! Értekezleten leszek. — Akkor talán ma, ebéd után? — A miniszterhelyetteshez kell mennem ... — Csütörtökön megfelel ? — Beszámolót tartok .. . — Akkor legyen péntek délután ... Mondjuk négy és öt között... — Vidékre utazom ... — Essünk túl rajta most, két cigarettaszippanitás között ... — Kérem, én nem dohányzóm. Na jó, egye fene, fél percet rászánok magára... Csak nem lakásra fáj a foga? — Nem. mindössze beszélni szeretnék önnel. — Jöjjön vissza egy hét múlva... — Az ügy nem tűr halasztást ... — Mi lehet ilyen sürgős? — Kérem, engem Bradva- rov elvtárs küldött. Azt mondta, hogy szakembert tetszik keresni a nyaralóhoz. Én. kérem, csempéző vagyok ... — Na végre! — élénkült meg Nikolov elvtárs. — Milyen kár, hogy ön ennyire elfoglalt! Már ma hozzá akartam látni... — Azonnal hívom a kocsimat. Igaza van, ezt valóban nem lehet halogatni! — Hálásan köszönöm... — Szóra sem érdemes. Nem szeretem, ha a fejemre nőnek az elintézetlen ügyek... ■ (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) I
