Népújság, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. április 2., szombat Nem csak ajándékok — üzenetek is — Regi tanítványaim, szakköröseim ma is bejárnak a foglalkozásokra — újságolja Bakos Lászlóné népi iparművész. — Legutóbb levélben is megkerestek, s így írták alá: „Ilonka néni lányai” Büszkébb vagyok erre bármi más elismerésnél. Igaz, az elmúlt években volt köztük egy fiú is — Záborszki István —, de legalább olyan szépen hímzett mint a többiek. Ma kereskedőként dolgozik, talán egyszer népművészeti boltot vezethet majd. ö bizonyosan meg tudja különböztetni az eredetit, a valódi értéket, az eladásra termelt giccstől. A kiállítóterem, ahol állunk — o gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban — ritka, és remekbeszabott térítőkkel, viseleti darabokkal, gyöngyökkel teli. A sarokban szövőkeret. A tárlókban a természetes festékanyagokkal, hagymahéjjal, lencsefözettel kezelt, szépen megmunkált hímes tojások, gyöngygallérok, csuhéjbabák, mézeskalácsok, bőrből készült ajándéktárgyak. Körben a paravánokon az ország különböző tájegységeinek népszokásairól, szín- és formavilágáról mesélő hímzések. szőttesek. A gyerekek egytől egyig zsűrizett munkái. — A motívumok jórészét magunk gyűjtöttük. Néha egy találkozás, vagy véletlen szerencse kellett hozzá — folytatja Bakosné, Ilonka néni. — Itt vannak például a palóc vőlegényingek. Valamikor különleges gonddal készültek, ünnepi alkalomra. Viselőjükhöz hozzánőttek. Annyira, hogy még velük is temették azokat. Ha megmaradtak az utókornak, akkor valamilyen tragikus esemény következményeként a háborúban esett el tulajdonosa, esetleg vízbe fűlt. Így juthattunk például egy bükk- széki darabhoz, amelynek mintáit felhasználtuk. Bo- donyból kaptuk azt a sátor- lepedőt. amelynek a népéletben úgyszintén rituális a szerepe. A házasságkötésnél, gyermekszületésnél, úrnapi sátoros ünnepeken meghatározott módon használták. Végül szemfedő lett belőle. A népélet különös szokásai a mai szemmel szinte már érthetetlenek. A férjhezme- nő lányok stafírungjába például elkészítették a gyer- mekszemfedőt is. A gyakori csecsemőhalandóság lehetett az oka, hogy nem csak az életre, a halálra is gondoltak. S mindez igen természetes volt. Ezért mondom a diákoknak, hogy minden gyűjtött vagy elkészített tárgy egy darab élő történelem. Miközben gyönyörködünk a készülő munkákban, szó esik effélékről is. Tíz éve vezetem itt a szakkört a Berze gimnáziumban, a helyőrségi klubban felnőttekkel foglalkozom, s újabban az úttörőházban is. Ügy gondolom, már egész kis korban érdemes hatni a gyermekek szépérzékére, sikerélményhez juttatni őket Nem csak a palóc táj emlékeit gyűjtjük, reprodukáljuk. Készítünk többek között déldunántúli, mezőségi, békési darabokat. Legújabb felfedezésünk a komádi úgynevezett dombos hímzés. A Nyírségben bukkant rá egy ismerősöm. Megmutattuk Borbély Jolánnak, az Országos Közművelődési Központ munkatársának, szakmai tanácsadónknak is: ritka, különleges emlék. A fiatalok szeretik mutatóssága miatt, s kezdőiként is szívesen fognak hozzá. Beszélgetésünkbe csakhamar bekapcsolódnak Ilonka néni tanítványai is. Egyikük. Kovács Mariann másodikos. Neki már számos munkája helyet kapott a bemutatottak között. Tavaly nyáron Mártélyon részese lehetett egy országos képző- és népművészeti tábornak. Igényes, szép darabok kerülnek ki a kezeügyéből. Dicsérem fehérre hímzett recski térítőjét, miközben arról faggatom, hogyan kezdődött a vonzalom. — Édesanyám is szeretett mindig kézimunkázni — mondja —, nagymamám szépen sző, úgyhogy természetesnek tűnt, hogy bekapcsolódtam ebbe a közösségbe. A foglalkozások kötetlenek, s kedden délutánonként sokan jönnek a már végzettek közül is, tanulunk egymástól. Most épp — húsvét közeled- tén — tojásokat festettünk. A legigényesebb a kapart technikájú. Természetes festékbe mártjuk, utána karcoljuk rá a díszítéseket tűvel, éles szerszámmal. A motívumok egykor szimbolikus jelentést hordoztak — veszi vissza a szót a szakkörvezető. — A kacskarin- gós elem például „rosszat” jelentett. Ismerték az úgynevezett átoktojásokat is, melyeket a haragos kertjében kellett elásni. Ma már kevesen tudják: nemcsak a fiúknak adták a lányok ezeket, hanem például keresztszülők a kicsiknek, rokonok, komák egymásnak. A tárlóban viaszolt és .maratott technikával készülteket is láthatunk. Azt is megtudom, hogy legalább fél óráig kell főzni, hogy tartósak maradjanak, s hosszú esztendőkig meg lehessen őrizni őket. Deme Mariann és Szőke Gabriella még csak elsős. Lelkesedéssel beszélnek a csoportban végzett munkájukról. Pedig még nemrégen kezdték el. — A múlt év októberében kapcsolódtunk be, amikor Ilonka néni végigjárta az osztályokat — mesélik. — Már elkészítettem egy futót — mosolyog Mariann —, legközelebb szőni szeretnék, s megismerkedni a bőrözés- sel. Gabi gyöngy nyakékével dicsekszik. — Majd mindketten hozzáfűzik — rengeteg a tervünk. Szeretnénk elérni. hogy fakultáció keretében tanulhassunk mind többet a népművészetről. Többen már most úgy gondoljuk, szívesen elvégeznénk a szakkörvezetői tanfolyamot, hogy amit itt megtanulunk, továbbadjuk a kisebbeknek. A velünk egykorúak közül sokan nem tudják mekkora kincs rejlik a magyar nép hagyatékában. Talán ezért nem népszerű ez a világ számukra, pedig hihetetlenül gazdaggá tesz mindannyiunkat. Ápolni kell és tovább őrizni közös kincseinket. (jámbor) Seprűkötés hobbiból Unaloműzésből vált hobbijává a seprűkötés a SS éves székkutasl Angyal Pálnak. A maga készítette seprükötőasztairól lekerülő jó minőségű kézi munka keresett árucikk a piacokon és a kirakodóvásárokon. (MTl-fotó: Ste'kovics János — KS) A Szovjetunióban megünneplik a kereszténység felvételének ezredik évfordulóját A Magyar Távirati Iroda hozta a közelmúltban nyilvánosságra, hogy o moszkvai metropolita meghívta e jelentős ünnepségsorozatra Glemp varsói bíboros érseket, sőt a napokban világgá röpítették a maga nemében egyedülálló eseményt: Szer- gej moszkvai metropolita meghívta az orosz nép keresztény ségf elvételének ezredik évfordulójára a Római Katolikus Apostoli Szentszéket is; melynek képviselőit majd maga a pápa fogja kijelölni. Március 28-án nyilvánosságra hozott közlés szerint a nagy ünnepségen Paskai László esztergomi érsek is meghívott vendég lesz! Az bizonyos, hogy ilyesféle ünnepségre még 10 évvel ezelőtt senki emberfia gondolni sem merészelt volna, de a Gorbacsov nevével fémjelzett nyíltság és törvényesség utat nyitott ennek is, miként oly sok másnak is a Szovjetunió területén. Nyilván érdekelheti olvasóinkat, hogy miként, milyen körülmények között került sor arra, hogy Vlagyimir kievi herceg komoly, megfontolt és nem kevéssé diplomatikus döntése nyomán felvette népe a keresztény hitet, a bizánci ortodoxiát. Hogy megismerjük az eseményeket, fel kell lapoznunk Nestor szerzetes ó- orosz krónikáját, mely a 850 és 1110 közötti kort tárgyalja, s becses adatokkal szolgál a magyarok történetére is. Szvjatoszláv orosz nagy- fejedelem halála után, testvérgyilkosság révén Vlagyimir herceg került a trónra. Természetesen maga és népe is még pogány volt. Nagyanyja, Olga azonban már 957-ben keresztvíz alá hajtotta a fejét, de ez nem volt semminemű befolyással unokájára, Vlagyimirra. A hercegnek 300—300 ágyasa volt Visgorodban és Bjel- gorodban, s 200 Berestovó- ban. Jpllehet, a herceg megvakult, de látása visszanyerése nagy hatással volt reá. Diplomáciai manőverek és teológiai viták során tisztán kívánt látni és állást foglalni a négy nagy vallás: a zsidó, a mohamedán, a római és a bizánci kereszténység között. Meghívta hát azok képviselőit udvarába. Nestor ó-orosz krónikája hűen ad számot ezekről az eseményekről. Vladimir országával szomszédos hatalmas Kazár Birodalom vezető rétege diplomáciai megfontolás alapján már korábban felvette a zsidó hitet. A jólértesült Vlagyimir feltette nekik a kérdést: miért nem Jeruzsálemből kormányozzák őket? A kazárok válasza lesújtó volt: azért, mivel elődeikre megharagudott az Isten és bűneik miatt a pogányok közé vetette őket. A mohamedán volgabulgárok sem nyerték meg tetszését, mivel azok tartózkodtak a sertéshús fogyasztásától és a bor- ivástól. Vlagyimir válasza Nesztor szerint ez volt: „Inni, az oroszok öröme. Mi anélkül képtelenek vagyunk létezni.” A római katolikusok delegációja nyomatékkai hangsúlyozta a böjtölés nagy jelentőségét; s így bizony azok sorsa is az elutasítás lett. Végül Bizáncból görög hittudós érkezett, aki bonyolult okfejtéssel megcáfolta a mohamedán, a zsidó és a római katolikus vallást és tanítását. Nyilvánvalóan, leghevesebben a római katolikusokat támadta, mely szerint azok az ősi, az eredeti rítust megváltoztatták”, és nagy nyomatékkai azt hangsúlyozta, hogy a bizánci, — azaz az ortodox, a görögkeleti — „istentisztelet szebb, mint a többi nemzeté, úgyhogy szinte akkor nem is tudják, hogy az égben vagy a földön vannak." Vlagyimir a négy nagy vallás hittüdósai előadása, érvei hatása alatt az ortodox, azaz a görögkeleti, a pravoszláv keresztény vallás mellett döntött, de nem oly egyszerűen, mint azt gondolnánk. Hatalmas sereggel megtámadta a Krim- félszigeten lévő Kherszont, s miután elvágta a városba s a várba vezető vízvezetékeket, megadásra bírta a katonailag és kereskedelmileg olyannyira fontos várost. Vlagyimir ezt követőén követeket küldött a bizánci császárpárhoz: A bizánciak felajánlották Vlagyimirnak Anna hercegnő kezét, de csak azzal a feltétellel, ha a herceg felveszi a kereszténységet, annak keleti változatát. Vlagyimir válasza igenlő volt: maga görögkeleti (ortodox) hitre tért és feleségül nyerte Anna hercegnőt. A teremtés után 6496-ban. azaz 988-ban történt ez; és Vlagyimir közhírré tette, hogy alattvalóinak a Dnyesz- terben meg kell keresztel- kedniök. Az orosz nép történetében ennek a sorsfordító eseménynek ezeréves évfordulóját ünnepük az idén nyáron. Nem haszontalan tudnunk azt. hogy 1037-ben az orosz ortodox egyház elismerte a konstantinápolyi pátriárka fennhatóságát. Eddig a történelem, de semmiképpen sem haszontalan, ha közelebbről megismerjük szovjet újságok nyomán a várható eseményeket is. A peresztrojkához és a glasznosztyhoz legközelebb álló Moszkovszkije No- vosztyi riportere beszélgetést folytatott Szergej moszkvai ortodox metropolitával. Ebből a riportból megtudjuk, hogy az ünnepségek legfontosabb színhelyei a zagorsz- ki és a danyilovi kolostorok lesznek, de nem fognak hiányozni a leningrádi és a kijevi millenniumi események sem. A moszkvai és a leningrádi teológiai akadémia professzorai elkészítik a Pravoszláv egyház történetét, nem kevesebb, mint 5 kötetben. A szovjet állampolgár hívők már egy esztendővel ennekelőtte 2 millió rubelt (!) adományoztak e nemes célokra. A hat nyelven megjelenő szovjet hetilapból megtudjuk, hogy egy 40 éves baskírjai városban, Oktjabrsz- kijban a pravoszláv hívők közösséget kívántak alapítani, de a helyi tanács mindent elkövetett ellenük, többek között az időseket még nyugdíjuk megvonásával is megfenyegette. A törvényhez való felelőtlen hozzáállás semmi jóra nem vezetett, — írta a Moszkovszkije Novosztyi. Nem haszontalan felfigyelnünk az orosz pravoszláv egyház alapításának ezeréves évfordulója kapcsán a jeles szovjet újság következő, s igen tanulságos mondatára: „A törvény, a jog megszilárdulása minden állampolgár törvény előtti egyenlősége, a hívők és a nem hívők egysége: — ezek társadalmunk alapelvei. És senki sem sértheti meg azokat.” Sugár István Téged hányán locsolnak meg? (Fotó: Szabó Sándor) Zsuzsanna óvó néni és az apróságok a tojásfestéssel ismerkednek Sokan csodálják a recski térítőkét (Fotó: Koncz János) Ilonka néni „lányainak" keze munkái Ahol minden tárgy élő történelem Piri óvó néni a hagymahéjjal való festést magyarázza a k csínyeknek
