Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 9„ szerda nie/UiiJaq HÉJ PÁRBESZÉD a filmpropagandáról MA: FILHARMÓNIAI KONCERT EGERBEN Műsoron: Schubert, Brahms és Beethoven Tűz van babám! Milos Forman 1967-ben készült alkotása végre az idén eljut a magyar mozikba is Áldozathozatal. Tarkovszkij műve — igazi érték Többszöri próbálkozásra sikerült csak „telefonvégre kapni" Tóth Bélát, a Mokép propagandaosztályának vezetőjét a dobos Népújság-hét szerdai vendégét. Miközben nyomoztam utána, végigkövethettem egy napját: reggel kollégáival volt megbeszélése, majd vetítésen vett részt, délben újabb értekezlet. Természetszerűleg mostani teendőiről faggattam a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nevelés- tudományi tanszékének egykori tanárát, aki a megyében dolgozó fiatal közművelődési szakemberek közül sokakat oktatott annak idején többek között filmesztétikára is. — Egerből 1984 júliusában jöttem a Moképhez a sajtó- és propagandaosztály élére — tájékoztat. — A feladatom kettős. Egyrészt döntenem kell, hogy milyen módon forgalmazzuk a bemutatandó filmeket, például készüljön-e szinkron vagy felirat és így tovább. Másrészt kollégáimmal együtt mi tervezzük meg az egyes filmek országos, úgynevezett központi propagandáját. Informáljuk a sajtót, ismertetőket, kiadványokat készítünk. vetítéseket szervezünk, nagyobb rendezvényeknél sajtótájékoztatókat is. Mi terveztetjük a plakátokat, műsorfüzeteket, sajtófotókat. Közvetlen kapcsolatot tartunk a megyei moziüzemi vállalatokkal, a Mozgó Képek szerkesztőségével. Emel- let részt veszek a filmátvételi bizottság munkájában. Gyakran megfordulok külföldön, szocialista országokban. Nemrégiben jártam Tas- kentben, a hét végén pedig Vietnamba készülök. — A hazai „filmiparban" ez lehetőségeket, de nagy felelősséget is jelent. —Hogy tudnak ennek megfelelni? — Az adott körülmények megszabják a mi munkánk korlátáit is. Több pénz kellene ... Tavaly például a bemutatott összes film reklámozására negyvenmillió forintunk volt. S ebből csak a magyar alkotások elvittek tízmilliót, nem szólva a jelentősebb akciókról, mint például a szovjet filmek fesztiválja. Egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a mozilátogatók megtartásáért, miközben a rendelkezésünkre álló anyagiak reálértéke csökken. — Hozzátehetjük: a mozijegyek árai sem maradtak változatlanok. Hogyan érinti ez önöket? — Igen, az áremelkedésnek köszönhetően a tavalyi esztendőben a bevételek még emelkedtek, ám — s ez figyelmeztető jel — a nézőszám tizenkétmillióval csökkent. S úgy néz ki, ez a tendencia az idén sem változik. — Köztudott, hogy a filmforgalmazás szerkezete az utóbbi időben átalakult. — Az, hogy a jövőben nemcsak a Mokép forgalmaz alkotásokat, számunkra két következménnyel jár. El kell fogadnunk, hogy a továbbiakban a filmek közvetítésében jelentős, de nem kizárólagos a szerepünk. Nagy gondot fordítunk az eddigi színvonal megőrzésére. — Sok támadás éri a forgalmazókat manapság a Kobra-típusú filmek bemutatásáért? — Mindeddig a hivatalos művelődéspolitika nehezen akart tudomást szerezni arról, hogy legutóbbi felmérések szerint körülbelül 400 ezer videokészülék van az országban s ezek az alkotások jóval gyengébb társaikkal együtt már régóta forgalomban vannak a feketepiacon. Azt hiszem, műfaji tekintetben is nyitnunk kell a közönség felé, hiszen nincs már messze az idő, amikor foghatók lesznek a Satellit, s más műholdak adásai. Addig is feladatunknak kell tekintenünk az effajta szórakoztató művek közül bemutatni a legjobbakat. — Gondolom, ugyanakkor ez üzletnek sem rossz? — Nem tagadhatjuk, hogy mióta a vállalatoktól jelentős támogatásokat elvontak, egyre nyereségérdekeltebben kell gazdálkodniuk. Ám, ha úgy nézzük, például a Ter- minátor — ami rövidesen a filmszínházakba kerül — bevétele árán lehetőséget kapnak a cégek például Tarkovszkij Áldozathozatalának a vetítésére. — Itt, Egerben a diákoknak 1988 filmjeiről szól. Mely alkotások megszerzését tekinti a legnagyobb sikernek? — Annak nagyon örülök, hogy A szakasz vetítését sikerült elintézni. A másik kedvenc filmem a jugoszláv Kuturica cannes-i nagydíjas alkotása A papa szolgálati úton van, vagy a sci-fi műfaj egyik „csúcsa" a Szárnyas fejvadász Harrison Forddal a főszerepben. De még sorolhatnám . . . — S mi az, amit sajnál, amit elmulasztottunk? — Ma a filmek nagy többsége divatcikknek is számít, még értéktől függetlenül is. Ezért sajnálom, hogy lehetőségeink nem engedik, hogy egy-egy kiváló produkciót azonnal, vagy akár egy éven belül műsorra tűzzünk. Azért 1988 így is ígér néhány különleges csemegét. Ezekről többet is hallhatunk ma délután fél négykor, az egri Dobó István Gimnáziumban. (jámbor) Az egri filharmóniai bérletsorozat következő estjére március 9-én, szerdán este hét órakor kerül sor a Gárdonyi Géza Színházban. A program a színvonalas kamaramuzsika kedvelőinek ígér örömet. Ezúttal Schübert a-moll (Arpeggione) szonátája. Brahms d-moll szonátája és Beethoven D-dúr triója hangzik fel. A fellépő művészek; a nemzetközi hírnevet szerzett testvérpár, Perényi Eszter hegedűművész és Petényi Miklós gordonkaművész, valamint Prunyj Ilona zongoraművész. valamennyien a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárai. Perényi Eszter, 1967-ben szerezte diplomáját, Kovács Dénes tanítványaként. Már pályája kezdetén ismertté lett. első nagy sikere az 1968-as szófiai VIT-en nyert díja. s ugyanebben az évben a Magyar Rádió Hegedűversenyének is első helyezettje lett. Igen fiatalon, már hétéves korában felvették a főiskola gordonkaszakára Perényi Miklóst. Tanulmányai mellett rendszeresen részt vett a nagy hírű Enrico Mainardi professzor salzburgi és luzerni mesterkurzusain. 1962-ben a római Santa Cecília Akadémián, maid két évvel később a budapesti főiskolán diplomázott kitüntetéssel. Számos dí.i tulajdonosa, kilencéves kora óta koncertezik. Játékával hazai és világsikereket aratott. Hangszere zeneirodalmának valameny- nyi jelentős darabját felvette repertoárjába. Kos- suth-díjas. Érdemes Művész, 1984-től a Magyar Népköz- társaság Kiváló Művésze. Prunyi Ilona a debreceni konzervatóriumban kezdte tanulmányait, majd a zeneakadémián Gáti József növendéke volt. Az 1961- es budapesti Liszt-Bartók Zongoraversenyen tűnt fel. A megyeszékhelyen az elmúlt évek filharmóniai hangversenyein már találkozhattunk a művészekkel, akiknek szereplését épp ezért a közönség nem kis várakozása-blőzi meg. I anyaztunk... Nem akartam hinni a fülemnek, amikor azon kaptam rajta magam, hogy egy olyan szót. egy olyan kifejezést használtam, amit legalább két és fél évtizede (!)) nem ejtettem ki: tanyázni voltunk... Gyermekkorom egyik meghatározó élményét jelentette falun, az Alföldön az egymáshoz átjáró ismerősökből összejött társaság ízes beszélgetéseit hallgatni, mikor aztán már én is szót kaphattam volna felnőttként, elkerültem a vidékről... Urbánus viszonyaink között egyáltalán hová tűnt már a régi tereferék szokása? Hét végén Egerben, a Dobó István Gimnázium III/A osztályának szülői munkaközössége ismerkedési estre hívta meg az anyukákat, apukákat, diákjaikat és tanáraikat. örült az osztályfőnök is, hogy szép számmal eleget tettek az invitálásnak. Itt ugyan nem volt beszámoló és hivatalos napirend, vagy kinyilatkozás, mégis volt mir.ől társalogni. Ezen a napon is lehetett volna sietős dolga mindenkinek, de mégsem rohantunk, szívesen maradtunk. Felnőttek az egyik, a gyerekek a másik osztályteremben nem csináltak ugyan mást csak egymás közt dis- kuráltak. Közben úgy elröppentek az órák, mint egykor. amikor tanyázni mentünk a szomszédba ... Nem kis dolog ez ma, gépiesedő kapcsolataink felgyorsult tempójú korában ... (Simon i.) Sorozat a hatvani Vörös Csillag moziban A nemrég lezajlott magyar filmszemlén nagy sikerük volt azon dokumentatív jellegű alkotásoknak, amelyek nemzeti közelmúltunk jelenbe ívelő sorskérdéseivel foglalkoznak. A históriai filmsorozatból most hat estére terjedő bemutatót készít elő a TIT Hatvani Szervezete és a helyi közművelődési egyesület. Terv szerint március 30- án a Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül című kétrészes filmjével indul a sorozat a Vörös Csillag moziban. Ezt követően április 13-án Alrnási Tamás; Szorításban, 20-án Magyar József: A mi kis ügyeink, május 4-én Magyar Bálint és Schiffer Pál: A Dunánál, 18-án Vitézy László: Ügy érezte, szabadon él, 25-én Böszörményi Géza és Gyar- mathy Lívia: Történelmi portré Faludy György költőről című alkotásai kerülnek az érdeklődő közönség elé. Az előadások egyébként minden alkalommal 16 órakor kezdődnek, s a filmsorozatra — az alkalmi jegyek mellett — bérletet is lehet váltani a mozi pénztáránál. A rendezők a vetítések másnapján ankéto- kat kívánnak szervezni, a filmek alkotóival. Bekerültem a delegációba A minisztériumban közölték: egy hónapos tanulmányútra küldenek a baráti Be- dudáliába, hogy a gyártás színhelyén ismerkedjünk meg a bruccolt csomorja előállításának technológiájával, a gyártás legfontosabb tudnivalóival. Bedudáliáról közismert, hogy a bruccolt csomorja őshazája, a terméket világszínvonalon állítják elő, a mi vállalatunk is tőlük vásárolta meg a gyártási eljárást. A négytagú delegációban rajtam, a fejlesztési mérnökön kívül helyet kapott egy tüdőgyógyász, egy leltárügyi szakértő a minisztériumból és egy néprajzkutató-szociológus, aki Tánciskolák a munkásvárosokban című kandidátusi disszertációjához gyűjtött külföldi anyagot. A vendéglátók Bedudália fővárosának központi repülőterén vártak bennünket. Nem virággal, hanem azzal a meglepő információval, hogy szervezési okok miatt egy kicsit változik a program: a szakmai tapasztalat- csere helyett az első héten tengerparti pihenés vár ránk. Üjabb kétórás repülőút után a tengerparton kideI rült: elfelejtettek számunkra szobát foglalni a szállodában. Hosszas könyörgés után egy javításra váró halászhajó kapitánya megsajnált bennünket, és adott éjszakai szállást. Pénzt nem fogadott el, mondván, megtiszteltetés számára, ha baráti országból jött delegációt láthat vendégül, csupán azt kérte, segítsünk neki halat válogatni, csomagolni, mivel náluk is krónikus munkaerőhiány van. A tengerparti hét gyorsan elröpült. Autóbusszal indultunk vissza a fővárosba. Kísérőnk azt mondta, az út során lehetőség nyílik arra. hogy közelebbről is megismerkedjünk Bedudália életével. Ügy is lett. ötven kilométer megtétele után egy megyeszékhelyre érkeztünk, ahol gazdag program várt ránk. Először egy szarvasmarha-tenyésztő és -feldolgozó kombinátba vittek el bennünket, aztán lovasiskola következett, délben a város polgármestere ebéddel várt bennünket, este pedig az új megyei könyvtár és táncklub avatásán vettünk részt. Ha jól emlékszem, az egyik tájvédelmi körzetben éppen a verébszámlálás számítógépes adattárolásával ismerkedtünk, amikor kísérőnknek először megpendítettem, hogy jó lenne végre eljutni a csomorjagyárba is. Azt mondta, nyugi, nyugi, arra is sort kerítünk, de még addig rengeteg látnivaló és élmény vár ránk. Valóban sok mindent láttunk utunk során. Hogy csak távirati stílusban mondjam, jártunk díszszemlére készülő katonai alakulatnál, nászúiról hazatérő házaspárnál, beszéltünk vásározó kiskereskedőkkel, megtekintettünk olyan középkori kolostort. amelynek falai közt napjainkban téglagyár üzemel. A legnagyobb hatást az az ipartelep tette rám, amelyet Cvíderburg mellett egy nemzetközi pénzügyi konzorcium irányít. Ott gyártják a világhírűvé vált hürkecolt burzinkát, Bedudália egyik legismertebb ipari termékét. Mit mondjak? Példás rend. tisztaság, precizitás mindenütt. Felejthetetlen szakmai élmény volt! Országjáró kőrútunk végén, az utolsó pillanatban érkeztünk vissza Bedudália fővárosába. Két óra múlva már indult is velünk haza a gépünk, így nem jutott idő a csomci jagyát megtekintésére. Hazatérve, a minisztériumnak küldött jelentésben kiemelten foglalkoztam a hürkecolt burzinkát gyártó ipar teleppel, s javasoltam, hogy nálunk is érdemes lenne elkezdeni a hürkecolt burzin- ka gyártását. Tegnap telefonon ideszóltak a miniszterhelyettes titkárságáról, hogy a javaslatom alapján delegációt küldenek Bedudáliába. Az öttagú csapatnak az lesz a feladata, hogy a helyszínen tanulmányozza a burzinkagyár- tást. Természetesen engem, az ötletadót is magukkal visznek. Végtelenül örülök, mert ha egy kis szerencsém lesz, végre eljutok abba az üzembe, ahol a bruccolt csömörjét gyártják. Kiss György Mihály „Hogy de veszítsük el a nézőket...” Perényi Eszter hegedül
