Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. március 14., hétfő Csupán krimi? A FILHARMÓNIA BÉRLETSOROZATÁBAN Komoly kamaraművek Az elmúlt napokban a mű­sor-összeállítók ismét vissza­tértek sokszor és indokoltan kifogásolt gyakorlatukhoz: meglehetősen szűkmarkúim adagolták a hamisítatlan kikapcsolódást kínáló prog­ramokat. Ráadásul ismétlése­ket is rajtoltatták, igaz, hogy ezeket „megmagyarázták’, hiszen sorozatok részeiként, vagy éppen jubileum alkal­mából vetítették valameny- nyit. Ez már így van, tessék al­kalmazkodni hozzá! Végtére is a készülék kikapcsolható, létezik video is, aztán ott a rádió, nem is szólva a ten­gernyi könyvről. Legfeljebb sűrűbben hűtlenkedünk, s „megcsaljuk” a szerencsére csak pillanatnyilag konku­rencia nélküli vizuális „nagyhatalmat”. A Szomszédok huszonhár­máéi k fejezetét ne is emle­gessük. kár pazarolni rá a nem éppen hízelgő minősítő jelzőket. Ebben az esetben is az előbbi megoldás javasol­ható annak, aki nem óhajt bosszankodni a szirupos „va­lóságábrázolás”, illetve -ha­misítás, a csakazértis sablo­nos karakterfestés miatt. A csütörtök este azonban szolgált kellemes meglepetés­sel is. Az írd alá: halál!, ez a telitalálat című angol bűn­ügyi film legalább szórakoz­tatott minket. Az ínyenceket és a kevésbé igényeseket, s „mindössze” kikapcsolódás­ra szomjúhozókat egyaránt. Az előbbiek persze, utólag fanyaloghatnak, méghozzá Azt mondják, hogy a Kli­nika című filmsorozat egyik részót megemlítik a Guiness rekordok könyvében, mert egyszerre 28 millióan nézték végig. Nos, a Magyar Tele­vízióban műsorra tűzött leg­utóbbi epizód megpályázhat­ja ezt a megtiszteltetést, hi­szen valószínűleg a világon ezt láthatták a legkevesebben a várakozók közül. Csupán az a műsorvezető, aki az adás előtt negyedórával, meg­lepetéssel észlelte, hogy a kópia német nyelvű, így ma­gyar adásba semmi esetre sem kerülhet. Hogyan történhetett ez? Az illetékesek azt mondják: az számítható szerencsének, hogy eddig még nem fordult elő ilyesmi, mert olyan tech­nikai színvonalon áll televí­ziónk, amely méltatlan fel­adatához. Sajnálatos csere történt, a szinkronizált vál­tozat valahol elkallódott. Mindenesetre a személyes fe­lelősség megállapításán túl, számot kell vetni azzal is: milyen körülmények között kerülhető ki az ilyen és az ehhez hasonlatos eset. A másik „leg” az elmúlt héten a West Side Story volt, ennek a musicalnek a film- változata 1961-ben tíz Oscar- díjat kapott. Ez sem tekint­hető véletlennek: egy koreog­ráfus, Jerry Robbins kitűnő ötlete vált Leonard Bernstein zeneszerző melódiáival vi­lágsikerré. A történet már csak azért sem ismeretlen, mivel nemrégiben Shakes­peare csodálatos műve, az alapanyagul szolgáló Rómeó és Júlia is képernyőre került. Ez a história minden kor­ban visszhangra találhat, hi­szen benne a tiszta érzelmek ütköznek össze a társadalmi gyűlölködéssel. Érdemes vé­giggondolni ezt a sajátos vi- lágot, amelyben az örök hő­vérbeli irodalmi sznob­ként. Nekik ismétlem — ki tudja, hányadszor —, hogy ebben a műfajban is szület­hetnek maradandó értékű művek, hiszen olyanok is íródtak, amelyek ma már a klasszikusok táborában dí­szelegnek. Elég csak E. A. Poe vagy Dürrenmatt ilyen jellegű alkotásaira emlékez­tetni. Azt is botorság lenne tagadni — hogy csak egy példát említsünk —. a kiváló Babits Mihály még halálos ágyán is szívesen forgatta az efféle munkákat, nem ria- dozva a kevésbé míves szer­zeményektől sem. Igen, a krimi szellemi fej­törő, kombinatív játék. Emel­lett tisztes küldetést is be­tölt: erősíti igazságérzetün­ket, hiszen a gátlástalan köz­ponti figurák elnyerik méltó büntetésüket, azaz a katar­zis egyféle formája sem hi­ányzik. A mostani történet kétség­kívül nélkülözte a pluszt is nyújtó társadalmi háttért, ám nem fukarkodott a meghök­kentő fordulatokkal, a pszi­chológiai borzalmak mozza­nataival. a rutinos, ám még­is elfogadható — legalábbis hatvanöt percre — jellem­rajzzal. Izgultunk, töprengtünk, drukkoltunk a detektívek- nek. s közben feledtük szá­mos gondunkat, bajunkat. Tessék elhinni: néha más­ra nincs is szükségünk . . . Pécsi István sök új életre kelnek. Lé­gi felvételekkel kezdődik a film, madártávlatból látjuk New Yorkot. Ebben már az. is benne van, hogy eltöme­gesedett, azonos mintákra fölépülő világunkban más szerepet játszik az egyéniség, mint a történelem más idő­szakaiban. Könnyen össze­vethetjük ezt Zeffirelli cso­dálatos alkotásával, amely­ben emberszabású épületek között tűnnek fel a maguk egyéniségében bízó, felemelt fejű reneszánsz alakok. Ab­ban a közegben az emberek közötti ellentétek és a sze­relmek is más hatást keltet­tek. Jöbban elülhettük, hogy egy pár önfeláldozása árán összebékül két hatalmas csa­lád. a katarzis mélyebb le­hetett. A West Side Storyban egy metropolisz talpalatnyi he­lyéről van szó csupán, így az összeütközés lényegesen jelentéktelenebb. Ellentét fe­szül az érzelmek hőfoka és a „játéktér” között, amelyet a modern nagyváros biztosít lakójának. Persze, mindenkinek a sa­ját élete az egyszeri és meg­ismételhetetlen, még ha a kor, melyben sorsának ese­ményei lejátszódnak, el is törpíti, lehetőségeit megnyir­bálja. Ilyen értelemben Ró­meó és Júlia valóban életre kelhet bármikor és bárhol, de figyelmeztetéssé is válik a West Side Story: újra meg kell találni méltóságunkat, ne úgy tűnjenek föl a történe­lem nagy alakjai, mint Ma­dách híres falanszterjelene- tében. Tragédiáink értékét kell visszapörölni, hogy ne legyenek azok is futószalag­termékek. Gábor László A szokatlan szerdai idő­pontban. de a megszokott helyen, a Gárdonyi Géza Színházban rendezték meg azt a hangversenyt, amely­nek a két Perényi, Eszter és Miklós, valamint Pru- nyi Ilona zongoraművész­nő voltak a szereplői. A műsoron Schubert a- moll (Arpeggione) szonátá­ja, Brahms d-moll szoná­tája és Beethoven D-dúr triója szerepelt. Még most is fülünkbe cseng a Grúz Kamarazenekar érzelmek­kel gazdagon telített ki­robbanó sikert hozó feb­ruári fellépésének ovációs fogadtatása. Akkor e szá­zad életérzésének, a mo­dern kor. Gershwin dal­lamvilágának válhattunk ünneplőivé, hiszen az elő­adás hőfoka, s a teljes azo­nosulás a művészek által felkeltett zenei izgalommal magunkat is. tehát a hall­gatóságot is meglepte. Most tudtuk, hogy Perényi Esz­ter és Perényi Miklós meg­szólalásával egy egészen más világ, más atmosz­féra, más gondolatsor, más eszmékből származó más­fajta alkotások, az ezer- árnyalatú XIX. századi mu­zsika kér megértést, be­Öntevékeny diákmozgalom a középiskolákban Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal eddigi tapasz­talatai szerint a középisko­lák egy részében ugyan már kidolgozták a diákön­kormányzat struktúráját, de csak formálisan hozták létre a diákönkormányzati szer­veket. Másutt a diákok és a pedagógusok közösen ala­kították ki a diákönkor­mányzatokat és határozták meg működési elveiket. Ha­sonló képet mutat a még formálódó öntevékeny diák- mozgalom is. Vannak isko­lák, ahol egyszerűen a szak­köröket címkézték át önte­vékeny diákkörökké, de megtalálhatók az ellenkező, jó példák is. Az ÁISH — a Művelődési Minisztérium, a KISZ és a tanácsok közreműködésével — különös figyelmet fordít a középiskolákban a diák­önkormányzatok és öntevé- ikeny diákkörök kialakulá­sára, működlésére. Így pél­dául az ÁISH — a televí­zió ifjúsági szerkesztőségé­nek segítségével — elkészí­tett egy 45 perces videofil­mét módszertani útmutató­ként az önkormányzatok ki­alakításához, ezt a megyei pedagógiai intézeteken ke­resztül vehetik igénybe az iskolák. Főként az egészséges élet­mód kialakítását, az idegen nyelvi, a számítástechnikai és a videokultúra elterjesz­tését, valamint a hagyo­mányőrző-honismereti. az amatőr művészeti mozgal­mak fejlesztését támogatja a hivatal programjaival, pá­lyázataival. Már tavaly hat pályázatot hirdetett a diá­kok különböző öntevékeny köreinek támogatására, is­kolán kívüli szakmai, mód­szertani bázisaik létrehozá­sára, az iskolaszövetkezetek működési feltételeinek meg­teremtésére. Ennek alapján 169 pályázónak nyújtott se­gítséget, több mint 5 millió forinttal járulva hozzá tö­rekvéseik valóra váltásához. fogadást, visszhangot. Ez a pódiumtalálkozás nem mindig problémamentes. Ebben a hajszolt, agyon­tülkölt korban, a decibe­lek fül- és idegtépése ide­ién — ugyan hányfélekép­pen károsodunk? — át kell programoznunk ma­gunkat más léptékre, más gondolatokra, más emberi alapállásra. Mert ezek a szerzők ezekben a két, il­letve három hangszerre írott zenékben, a szándé­kolt és magától értetődő párbeszéd formájában ki­beszélik gondjaikat és vé­leményüket, titkos gondo­lataikat is arról, mit érez­nek, amikor a közösség és a saját életük felől netán kétségeik támadtak. Nincs bennük az a szorongás, az a nyomott lelkiállapot, amit mi napjainkban a világ és magunk külső, belső prob­lémái miatt kénytelenek vagyunk elviselni. Még az igencsak csapott életű Schubert is milyen önfe­ledten. csaknem gondtala­nul zenél ebben az Ar- peggione-ban, pörgetve gon­dolatait, holott ezzel a mű­vel „csak” egy divatba jött hangszer kipróbálására, megfuttatására vállalkozott: milyen is lehet, amikor egy A világsajtóit már a het­venes évek végéin bejárta a hír, egy szenzációs kínai ré­gészeti leletről. Arról, amelyre 1974 tavaszán kút­ásó munkásak bukkantak Senhszi tartományban, a főváros, Hszian közelében. És amply szoibortöredékek- ről kiderült, hogy a' kínai őbirodalom első császárá­nak, Csin Si-haungtinek túl- viláigi kíséretét alkotó pá­ratlan. gazdag agyaghadse- regnék részei. Azóta feltárták a csápzár sírboltjától alig egy kilo­méterre húzódó hatalmas sírüreget. Újabb és újabb ásatások is gazdagították a leletet. A helyszínen mú­zeumot rendeztek be, ahol az ezer életniagyságú kato­naszobor mellett lófigurlák és fegyverek, harci eszközök láthatók. Néhány éve e leletekből világ körüli kiállításra indí­tottak néhányat Hozzánk közvetlenül Beriin és Lon­don után érkezett a Kínai cseréphadsereg című kiálli­találmány mássá teheti a zenét? Vagy itt van Brahms! Wagner vallott, vagy elhall­gatott hatását nála nem le­het tagadni, de az a mód és az a témakezelés, a vir­tuozitásnak. a csillogni akarásnak az a nemes szán­déka. ahogyan közvetít, átad érzéseket, ugyan­csak teljes embert fejezi ki. ahogyan a korról, a máról gondolkodott. Egy időpontban, mikor már Nietsche is, Schopenhauer is készülődik átalakítani szenvedélyes eszmemene­teivel az európai gondol­kodást. S ha ehhez hoz­závesszük betetőzésként Beethoven D-dúr trióját 1808-ból, ennek a zenei pár­beszédnek fontos elemeit, amelyek az V. és a VI. szim­fónia idején foglalkoztat­ták a zsenit, az emberi mél­tóság és fenség nagy meg­fogalmazóját, akkor mér­tük fel igazán, milyen szán­dék és tartalom vezérelte ezen az estén a három mű­vészt. Mondhatnánk azt, hálát­lan feladat manapság olyan emberideáldk zenében fel­vázolt jellemarcát kísérteni, mint ezek, hiszen mi, itt, mai szürke verebek, ázot­tás, amely a Magyar Nem­zeti Múzeumiban május 15- ig látogatható. Innen Athén- ha és New Yorkba utazik a kollekció. Kilenc cserépkatona, két ló, egy rekonstruált harci szekér és a sírokban lelt bronzfiegyverek — összesen 33 műtárgy, valamint tér­képek, a feltárás színhelyé­ről készült fotóik, tablók és magyarázó-, kísérőszövegek próbálnak ízelítőt adni a fantasztikus régészeti lelet­ről. Jimg Cseng, aki i. e. 246- ban, tizenhárom évesen ke­rült a Csin királyság trón­jára, nagyformátumú ural­kodó volt. Nevéhez fűződik a hét legerősebb kínai ki­rályság egyesítése (i. e. 221- ben), a rövid, de annál je­lentősebb Csín dinasztia (i. e. 221—207) megalapítása. Utak, csatornák és az i. e. 5. századiban elkezdett Kínai Nagy Pál védőszakaszainak építése, új mértékegység, az írás bevezetése, a kereske­delem fejlődése jelzik ural­kodásának éveit. Méltón tan. apró töprengéseink­ben elmerülve csak távol­ról halljuk mindezt. Mint okos felnőttek mesélnének valamiről, ami volt. És mégis! Ez a művészek és a művészet hivatása. Min­den oldalról támadni, a szépség, a kalokagathia, a szépcselekvés, a szépen- élés magas eszméjével a közömbösség ellen. S ha most ezt a hárem művészt elsősorban azért említem hálával, mert ezt az igényt ébren tartják. nemcsak azt igazoljuk vissza tap­sainkkal, hogy értjük kül­detésüket, de azt is. hegy ezt olyan szinten^akkora átéléssel, a művészet irán­ti teljes alázattal teszik, amely mindenképpen el­ismerést érdemel. S ha a két Perényihez ezúttal egy, az érzelmekhez. talán a tődőbb zongoraművész csat­lakozott Prunyi Ilona sze- romantika áradásához kö- mélyében, nem éreztük be­ugrásnak részvételét kö­zös zenélésükben: része­se ennek a sikernek. en­nek az értő fogadtatásnak. Ez a város mindig nagy kalappal köszön visszajá­ró művész vendégeinek. Farkas András vette fel a Csín Si-huangti (Csin birodalmának első niaigy uralkodója) nevet. Mint kor társai, ő is éle­tében kezdte építtetni sír­emlékét, mauzóleumának felállításán: hétszázezer em­ber dolgozott. Mégis, halála­kor, i. e. 210-ben nem volt kész sírkerülete, azt utódja. Hu Hai fejezte be. Az i. e. 206-ban kitört lázadáskor tűz áldozatául esett a sír- korrvplexum. Ezért a hétezer életaagy- ságú egyéni arcot viselő agyagkatona arcáról testéről leégett a festék, elégett a sírüreget tartó fagerendázat Kettes, hármas sorokban, harci alakzatokban állt a föld alatti cseréphadsereg íjjal, tegezzel, különböző fegyverekkel felszerelve, páncélba, katonaruhába öl­tözve. E hatalmas anyagból lát­hatunk most hazánkban egy keveset. A nagy érdeklődésre való tekintettel a csoportosan ér­kezőiket soron kívül viszik be a múzeum,ba. Kádár Márta A „legek" hete Magyarországon a Kínai cseréphadsereg A kínai sírlelet Hszian közelében (Székely Tamás £elv. — KS)------------------------------------------------------------------f--------------------­E gy hét... K"?h° >__ R észlet -a nemzeti múzeumbeli kiállí­tásról (MTI-fotó — Cser István — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom