Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 26., szombat MEGYEI PANORÁMA "V. . . Reggeli torna Parancsnoki kihallgatáson Újoncok között A kiváló és élenjáró címek megvédésére törekednek Ma katonai eskü, áprilisban dunai átkelés Kora reggel van, és eléggé csí­pős az idő, ráadásul fúj a szél is. Legjobb lenne még a meleg ágy­ban maradni. Ez itt viszont nem lehetséges, mert hat órakor pon­tosan felgyullad a villany, és éb­resztőt rendel el az ügyeletes a Dobó-laktanyában, ahová azért látogattunk el, hogy beszámol­junk arról, hol tartanak a kikép­zésben azok az újoncok, akik február végén öltötték magukra az egyenruhát. Néhány pillanat telik csak el, s már együtt áll a század és futnak ki az udvarra a reggeli tornára. A „műsort” Zalánki Gábor őrve­zető mutatja be és dirigálja. Ha­tározottan jól csinálja, nem vé­letlen, hiszen sportember, isme­retes az egri vízilabda csapatból. — Már egészen belejönnek — mondja a parancsnokuk, Gőz Ferenc hadnagy, aki azzal is di­csekedhet, hogy élenjáró címet szerzett legutóbb alegysége. — Még néhány nap, és összerázó­dik a társaság. A gyengébbek megerősödnek, a kövérek pedig leadnak súlyfeleslegükből. Nem sok idő van ilyenkor a diskurzusra, mert pontosan, me­netrend szerint folyik a' sűrű program; ágybevetés, körlet­rend, tisztálkodás, öltözködés, és ahogy ennek vége van, máris vo­nulhatnak reggelizni. Még a nóta is felhangzik, — mondják; ez­után az étel is jobban Ízlik. Lega­lábbis úgy látszik, mert környe­zetünkben gyorsan elfogy a ka­kaó, a dzsem és a kalács, amit az önkiszolgáló étterem szakácsai a mai reggelire előkészítettek. Egy asztalnál ül Baka Béla, aki Fü­zesgyarmatról, Vass József, aki Tenkről, Mester József, aki Al­bertijáról, Egyed János, aki Szúcsról, Pádár János, aki No- vajról, Székely János, aki Bese­nyőtelekről, Tímár Zoltán, aki Egerből, és Minárik László, aki Lőrinciből vonult be. Röviden csak annyit mondanak: kielégítő a koszt, és kezdenek beleszokni a katonai életbe is. Az eskütétel után, amelyre március 26-án ke­rül sor, már otthonosan érezhe­tik magukat a laktanyában. Mi­nárik, aki civilben tehergépko­csivezető, újságolja, hogy felesé­ge várandós, április végére várják a trónörökös érkezését, s abban reménykedik, hogy akkorra már haza is látogathat. Itt futunk közben össze Kört- vélyesi Ferenc törzszászlóssal is, aki egy stencilezett étlapot nyújt át. Ez két hétre tartalmazza a ka­tonai menüt. Ma éppen tízóraira tepertős pogácsa lesz, ebédre csontleves, rántott szelet burgo­nyával, savanyúsággal, illetve sertéspörkölt rizzsel és savanyú­sággal. Mert lehet a kettő közül válsztani. A vacsora: serpenyős burgonya kolbásszal vagy kara- mellkifli. — Ezt a napi menüt aligha uszná meg kétszáz forint fölött bármelyikünk egy jobbnak tar­tott vendéglőben — vetjük köz­be. — Mi a napi étkezést ötven fo­rintból hozzuk ki. Persze önellá­tással javítjuk a minőséget, a mennyiséget. Magunk készítjük a savanyúságot, és saját sertéste­lepünkön is 50—60 hízó nevel­kedik — mondja az országosan hires, több kitüntetés tulajdono­sa, az élelmezésért felelős törz­szászlós. — Ebben az időben ugyan minden elfogy, pedig töb­bet is kapnak a normától. Két- három hónap után aztán vihetjük az ételmaradékot az állatok­nak... Később megtudjuk azt is, hogy a Dobó-laktanya élelmezési raja első helyezést ért el a tavaly de­cemberében megrendezett se­regtest vetélkedőn. Kapus Gyula vezérőrnagy nemcsak oklevelet, de hét nap szabadságot adott a győzteseknek. Amikor a körletbe visszaté­rünk, a parancsnoki kihallgatá­sok folynak. Ez szigorú napi­rend. Itt történnek feszes állás­ban a jelentések, a szabadságok és kimaradások kérése, no és a fenyítések közlése is. Az első emeleten, a folyósón Várkonyi Tibor hadnagy, a Kiváló alegység parancsnoka hallgatja a jelenté­seket, dicsér és engedélyez, s amikor a fiúk elvonulnak a fog­lalkozások színhelyeire, vele be­szélgetünk arról, hogyan sikerült ezt a kitüntető címet megszerez­niük, s mint kiderült, immár har­madszor egyfolytában? — Nálunk a szocialista ver­senymozgalomnak nagy hagyo­mányai vannak. A katonák vál­lalást tesznek, hogy a rájuk bízott technikának a kezelését minél magasabb szinten elsajátítják, példamutatóan látják el szolgá­lati feladataikat, előljámak a KISZ-életben, a társadalmi munkában, stb. — ismerteti a kö­vetelményeket a parancsnok. — Ezt havonta értékeljük, amelyet a kiképzési időszak végén megis- métlünk, és lényegében ekkor dől el, hogy mire vagyunk képe­sek egyénileg, rajban és felfelé a legmagasabb szintig. — Sok függ attól — folytatja —, hogy hány kiváló, vagy élen­járó katona van az alegységek­ben. Az tény, hogy egy ember el tudja rontani a kollektíva mun­káját. Ha fogdába kerül például valaki, már „lőttek” a rímnek. Kisebb hibák persze nálunk is előfordultak, de ezeket az elbe­szélgetések során ráhatással si­került helyrehozatni. A siker el­érésében sok segítséget és támo­gatást kaptunk a parancsnokok­tól, amelyet a jövőben is igény­lünk, mert szeretnénk megvéde­ni címünket, eredményeinket. — Miben bizakodnak, hogy ez sikerül is? — Egyik mozgatórugónk, hogy a benevezéseknél igyek­szünk megértetni a fiúkkal a szo­cialista verseny célját. Kicsit apellálunk a hiúságukra is, mert tapasztaltuk: a rím megvédésé­nek akarata, a hagyományok őr­zése és, hogy a „ne vallj unk szé­gyent” gondolata sokat jelent. A mozgalmi munkában is aktivi­záljuk magunkat: tartjuk a kap­csolatot a kívüliekkel, patronál­juk az iskolákat. A18 hónap alatt megpróbáljuk fizikailag megerő­síteni, edzettebbé tenni a kato­nákat. Lényegében évente két­szer kezdjük újra a munkát. Ez a szépség is benne, mert megéri. A hadsereg szinte az utolsó alkalom arra, hogy egy fiatal embert szel­lemileg és fizikálisán is a helyes életmódra lehessen nevelni. Rendszeres ellenőrzést végez a foglalkozásokon a parancsnoki kar, közöttük Farkas Gábor alezredes is. Nem véletlen, hogy vele is összefutunk a laktanyá­ban. ó mondja: — A kiképzési terveknek megfelelően halad a munka ná­lunk, már az első éleslövészeten is túlvannak újoncaink. Azt sze­retnénk, hogy március 26-ig, a katonai eskü napjára minden harcos egyénileg képzett legyen, mert azután már a kisebb-na- gyobb alegységek összekovácso­lása kerül napirendre. Itt szeret­ném elmondani, hogy a követel­mények nagyok, de a jogaik is nőttek a katonáknak, igazodtak napjaink kívánalmaihoz. Ezeket a március l-én megváltozott „Szolgálati Szabályzat” tartal­mazza, amely a Magyar Népköz- társaság fegyveres erőinek alap- szabályzata. Például joga lett a katonának, hogy az országos tár­sadalmi és politikai életben, va­lamint a közügyek gyakorlásá­ban aktívan részt vegyen. Példá­ul, aki a városi KISZ-bizottság tagja, az a katonai elfoglaltságai­nak figyelembe vételével e tevé­kenységét folytathatja. Biztosí­tani kell az emberséges bánás­módot, nem beszélhet a katoná­val senki durván, nem alázhatja meg sem szóban, sem tettleg. Jár neki szabadság —15 nap jutalom szabadság is — szabadidő, pihe­nő, egészségügyi ellátás és a kul- túrális szolgáltatások meghatá­rozott köre, (színház, mozi, tévé, rádió, újság, könyvtár, stb.) illet­mény, élelmezés, ruházat, utazá­si kedvezmény. Ezt megvonni, csökkenteni tilos, még rendkívü­li körülmények közt is biztosítani kell. — Milyen közeli katonai fel­adatok előtt állnak fiataljaink? — Mint mondottam, az alap lőgyakorlatok után a katonai es­kü következik, aztán áttérünk a harci és gépjárművezetői foglal­kozásokra. A legbonyolultabb ezek közül a Dunán való átkelés lesz, amelyet áprilisban hajtunk végre. Ez időben tartalékosok bevonulására is sor kerülhet... Fazekas István A szakácsverseny győztesei: Körtvélyesi Ferenc törzszászlós, Pécs József és Nagy Róbert szakácsok Kiváló és élenjáró katonák: Csirke Kálmán, Árvái Tibor, és Király Tamás őrvezető, egri fiúk a rádióknál. A foglalkozást Várkonyi Ti­bor hadnagy vezeti Tisztálkodás, kulturált körülmények között. Ágybevetés, körletrend. Ez mindennapi tevékenység Jólesik a reggeli (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom