Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 28., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Végletek Jelenet az Egy gazdag hölgy szeszélye című tévéfilmből Szép,' felelősségteljes küldetés a kortársi literatúra terméséből válogatni, hiszen ez — többek között — irodalompedagógiai, esztétikai misszió is, azaz olyan feladat, amelynek maradéktalan teljesítéséért meglehetősen kevés köszönet jár. Ráadásul azok a kincsek se mindig hamisítatlan értékek. Néha a név babonáz- za meg egy produkció stábját. Valószínűleg ez történt Gyárfás Miklós darabja esetében. Az Egy gazdag hölgy szeszélyét szerda este vetítették. Bemutatásától bizonyára sokat vártak a közreműködők. Olyannyira, hogy nem jöttek rá: a tehetséges, a színpad fortélyaihoz bravúrosan értő szerző ezúttal nemcsak gondolat- és mondandóhiánytól szenvedett — mindkét kór végzetes következményekkel jár —, hanem ötletei eredetiségével sem büszkélkedhet. A sztorihoz nem tudom, mit szólna a zseniális Dürrenmatt, akinek világhírű műve olyannyira hatott a hazai toliforgatóra, hogy főszereplőjének vonásait — némi „frizuraigazítással" — „beépítette” hősnője karakterébe. Ha így minősítünk, akkor igen finoman fogalmazunk. Hát, igen, a közkeletű mondást ekként alkalmazhatjuk speciális viszonyainkra: Homérosz csak szundikált, magyarföldi, jóval szerényebb képességű utódai azonban horkolnak. Méghozzá rendületlenül. Mészöly Miklós munkája. A stiglic — ezt csütörtök este nézhettük meg — az ellenpólus. ö ugyan nem mozog olyan magabiztosan Thá- lia birodalmában, mint társa, mégis maradandó élményekkel ajándékoz meg bennünket, különösképp azokat, akik már eszméltek az ötvenes években. Elismeréssel adózunk lírai töltésű, epikus blokkjainak, s annak a katarzisnak, amiben ritkán van részünk. Rá nem hatottak a minták, számára kényszer a szólás, s nem valamiféle látványosnak szánt attrakció, mint valaha kétségkívül leleményesen dolgozó kollégájának vérszegény, de csillogó ars poeticája. Ö emlékeket sorjáztak megrázóan hiteles portrékat, vitathatatlanul őszinte helyzeteket fest, mementóként csoportosítja konfliktusokba ágyazott érveit. Teszi mindezt azért, hogy ne feledjünk, s váljunk — az általa kínált megtisztulás révén is — igazabbá, nemesebbé, emberibbé. íme. a végletek! Tessék választani! Megvallom: az utóbbira szavazok.. Pécsi István Tévés fesztivál Egyre jobban kell figyelni a műsorújságot, a különböző előzeteseket: könnyen elsikkad különben egy-egy cím, s a mögötte -rejlő kincs. Nem automatikusan követik egymást a különböző programok, nem lehet a Híradóra bekapcsolni a készüléket. s várni, hogy a „fő műsoridő” sült galambja a szájunkba repüljön. Például A láthatatlan nyomozó című, amerikai kalandfilmsorozat előtt még bizonyára csak hét végén, az egyes műsorban, s közvetlenül 8 óra után kaphatott volna helyet. Most csütörtökön, délután és a 2- esen kínált szórakozást. Szokás dolga, de végtére is akkor fogadnák el ezt Igazából a nézők, hogyha a hagyományos „csúcsidőben” is elfogadható produkciókat találnának. A Szomszédokat például aligha lehet ennek nevezni, ahogy az elmúlt héten máskor is ezekben az időpontokban, aránytalanul sok magazinos, kevésbé egybefüggő. lebilincselő programok kaptak a hírcsokor után szót. De nem is ez zavart legjobban, hanem az, hogy kis híján elsikkadtam a Budapesti Tavaszi Fesztivál tükre mellett. Ez pénteken, a 2-es csatornán hívott bennünket szellemi csemegézés- re. A változatos összeállítás mindenkinek elnyerhette a tetszését, annál is inkább, mert nagyon sokszínű kaleidoszkóp állt össze. Az Állami Bábszínház előadásától kezdve, komoly zenén át, a filmvígjátékig és a balettig terjedt a sor. Hiába, szükség van az efféle válogatásra, mivel az oly gazdag fesz- tivál-„étlapon” rendkívül sokféle szerepel. Még az sem kaphat teljes .körképet, aki alkalmasint Pesten él, s ezekben a napokban szabaddá teszi az estéit, s ráadásul jegyeket is tud szerezni. Hát még az. aki vidéken lakik, s idejével, pénzével nem tudja nyomon követni az eseményeket. Azt mindenesetre megállapíthattuk, hogy évről évre érdekesebb kiállítások, hangversenyek, s más rendezvények várják a „nagyérdeműt”. Szegvári Katalin jó házigazdának bizonyult. Aki elfogadta szíves invitálását, nem csalódott: bepillanthatott a legvonzóbb színhelyekre. Persze, különös dolog a televízió: kamerájával sokkal több programon megfordulhat, mintha a néző fölállna foteljéből, s fölkerekedne, hogy maga körülnézne. Mégis inkább „étvágygerjesztő” lehet a közvetítés. mert más dolog, ha az ízét, hangulatát, teljes valóságát átéljük valaminek. Mindenesetre így is rokonszenves volt a vállalkozás, követésre méltó. Gábor László Megyeszerte megemlékeztek az évfordulóról Pedagógiai nap Makarenko születésének centenáriumán Füzesabonyban dr. Szűcs László főigazgató ismertette meg a pedagógusokat az egri főiskola jelenlegi gondjaival és eredményeivel Száz éve született Anton Szemjonovics Makarenko, a neves szovjet pedagógus. Az évfordulóról március 25-én. pénteken megyeszerte meg* emlékeztek mai utódai. A Heves Megyei Tanács Pedagógiai Intézete által szervezett rendezvényeken neves szakemberek méltatták az iskolateremtő egyéniség rnun- kásságát, tevékenységének hatását a ma nevelésügyére. Egerben, a városi tanács dísztermében és Füzesabonyban, a művelődési házban dr. Nagy Andor kandidátus, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszékének vezetője elevenítette fel Makarenko alakját, Gyöngyösön dr. Bajkó Mátyás, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, Pe* tőfibányán dr. Király Gyula, az egri főiskola kandidátusa vállalkozott erre. Hevesen a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tantestületének részvételével bonyo- lították az ünnepi programot, amelyben kiállítás, tanár-diák találkozó is szerepelt. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán már hagyományai vannak az oktatók és az intézményben végzetf pedagógusok összejövetelének. Ez állt a füzesabonyi események középpontjában is, ahol' dr. Szűcs László főigazgató számolt be az intézmény mindennapjairól, eredményeiről és problémáiról. Közel négyszázan hallgatták szavait és nem csökkent a figyelem akkor sem, amikor (Fotó: Koncz János) tájékoztatójának második részében a pedagógustársadalom gondjait vette sorra. Szavaiból is kiderült, sajnos az elmúlt évek intézkedései ellenére is tovább csökken a pálya presztízse. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a fiatalok, akiknek az egzisztenciateremtés min- deh gondjával egyszerre kell szembenézniük. Figyelmeztetett arra is, hogy kicsiny a felsőoktatás ,,kapacitása”: a hasonló fejlettségű országokban 30—40 százalékkal magasabb a diplomát szerzők aránya. Beszédét azzal fejezte be, hogy a gondok ellenére sem engedhetnek szakmai igényességükből, erkölcsi tartásukból ' azok, akik: a fiatal nemzedékek oktatására, nevelésére vállalkoznak. Ezután a tanárok szekcióüléseken találkoztak a megyei pedagógiai intézet szaktanácsadóival, délután pedig a főiskola vezetői és oktatói tartottak megbeszélést a nagyközség párt, állami és oktatási intézményeinek képviselőivel. ★ Ugyancsak a pénteki pedagógiai napon adták át a Makarenko-centenáriumra meghirdetett pályázat díjait is, melyeken Csorbáné Bródszky Zsuzsanna, zagyva- szántói, Jakab lllésné hevesi. dr. Nagy István parádi és Reisz László nagyrédei pedagógusok osztoztak KÉPNOVELLÁK Szakonyi Károly új könyve A kisprózának akkora hagyományai vannak irodái- * munkban, hogy azt sokszor már nyomasztónak is tartották, mondván, elkényelme- sít, s főként anekdotikus vagy lírai formáival szinte lehetetlenné teszi az igazi nagyepika megszületését. A huszadik században persze a kisepika is sokszínűvé vált, s jöttek a jelentős nagyregényék is, mégis, az utóbbi negyedszázadban igencsak visszaesett a kisepika iránti írói és olvasói érdeklődés. Pedig — ha értőn olvasunk — jelentős művekre akadhatunk. Esztendeje Bertha Bulcsú könyve volt ilyen érték, most pedig Szakonyi Károly Képnovellák című kötete. A címet értelmezve először is azf érdemes rögzíteni. hogy e novellák a kisepika többféle műfaji lehetőségét példázzák. Klasz- szikus értelemben vett novella talán kettő akad köztük. Többségük tárcanovella. néhányuk pedig olyan tárca, amely inkább jegyzet, meditáció. Mindegyik .formának mestere Szakonyi Károly, aki a köteteimet nem azért adta. mert ezzel valami újféle műfaji megnevezést kívánt kitalálni, hanem azért, mert e könyvben -valóban képek is vannak: Eigel István tucatnyi alkotása, s ezek a képek szervesen illeszkednek a kötethez.. Nem illusztrációk, hanem önálló művek, amelyek azonban tartalmukkal és hangoltságukkal, azaz szemléletmódjukkal valóban képnovelláknak nevezhetők. De illik ez az elnevezés Sza- konyi munkáira is. hiszen novellái képszerűek; középpontjukban nem annyira egy-egy cselekvéssor áll, hanem egy jellemző pillanatnak, a személyiségmag megmutatkozásának a megragadása. Az író és a festő szemléletmódja rokon, tehát az alkotás legáltalánosabb módszerét tekintve, de rokon az alkalmazott eljárásmódokban is. Valóság és látomás, történés és képzelet rétegződik egymásra, s nem egymást kizáró ellentétként, hanem egymást feltételező. az emberi létezésnek egyaránt nélkülözhetetlenül szükséges terrénumaként jelenítődnek meg. Szakonyi Károly módszerének lényege: figyelni az embert és környezetét, a természetet is, és az elidegenedni kényszerülő természetet is. Több nagyhatású írása foglalkozik állatokkal a civilizáció mai körülményei között, s példázatsze- rűen mindegyik a szabad és a kényszerektől determinált élet ellentétéhez jut el. Nagy gondja ez az emberi létezésnek. s talán ennek is következménye, hogy olyan sok a novellafigurák között a valamilyen szempontból kü- lönci a társadalom szokványrendjébe beilleszkedni nem kívánó: a koldus, a bűvész, a filmgyári statiszta, a guberáló, az elhagyott macskákat etető, a kutyáját kereső szobrász, az utcai forgatagban falusiként kisszé- ken üldögélő' házaspár, a kisvárosban beilleszkedni nem kívánó tanárnő. Némelyik embernek igazat ad az író. némelyiket elítéli, némelyiket csak felmutatja; ilyen is van, ezt is láttam, írói alapelve az ugyanis, hogy semmi emberi nem idegen számára. Sokféle az ember, s ezt a sokféleséget mutatja fel Szakonyi Károly. A sokféle emberben' egy azonban közös: mind boldog szeretne lenni. A boldogsághoz azonban általában emberi közösség is szükséges. olyan kapcsolatrendszerék, amelyeken keresztül megszüleíhetik ez az állapot. a novellafigurák viszont többnyire magányosak, s ha vállalják is ezt az állapotot, nem az „én is a világ vagyok” “büszke öntudata, hanem a korlátozottság keserűsége diktálja dön- •tésüket. S kitörni inkább az álmok, a képzelet világában adódik mód; ott válhat teljes értékűvé az élet. Vasy Géza T. ÁGOSTON LÁSZLÓ: Tavaszi dilemma A Főnök összehajtogatta az újságot és az íróasztal szélére tolta. Unottan ásított egy nagyot, aztán nyújtózott, majd kiszólt a titkárnőjének: — Babica drágám, nem főtt még le a kávé? — Máris hozom, Főnök — tüsténkedett a hegyes-begyes cerberus. — Meg a javaslatot is a vállalati kibontakozási programról. — Miből akar maga kibontakozni? — Nem én, a kormány, hisz tudja ... — Ja, az, amiről az újságban is írnak? A fene bánja; bontakozzanak, csak engem hagyjanak bókén! Olyan jól ülök itt... — Mohón felhajtotta a kávét, csettintett a nyelvével és rápaskolt a titkárnő dom- borúbbik felére. — Cuki falat. Tudod mit? Gyere, bontakozzunk ki! — És kibontakoztak. Miután Babica kibontakozott a Főnök nagy gyönyörűségére, irulva-pirulva megkérdezte: — Ugye engem sohase építesz le, Nagyhatalmú Főnök? f — Téged soha. Inkább elmegyek szerencsét próbálni, ivagv beiratkozom e!gy szá- tógépes tanfolyamra. — Minek kell az neked, ó, sudár nyárfák között is a iegsudárabb? — Hogy kiszámíthassam, messze van-e még az égbolt, és azt is. mibe kerülsz majd nekem április után. — De hiszen akkor már tavasz lesz, lenge ruhában is eljárhatok. Nem kell a bunda .. . — Neked nem, de ha én egyszer levetem, kiviláglik a vállalat csupasz szerkezete és a Kormányos rám kiált, hogy váltsak sebességet. Hol keressem a sebességváltót? — Akkor mit teszel, ó, bölcsek bölcse? — Elmegyek vádászni. Tudod, ez olyan társasjátékon elmegyek vadászni, te lelövöd, ő hazaviszi, mi megsütögetjük a pecsenyénket és az egészet megpróbáljuk megetetni a népgazdasággal. — És ha nem akarja megenni, vagy éppen jóllakott? — Az baj, nagy baj. Akkor meghintjük sóderral és újra elé tesszük. — És ha a sódert lefújja róla a tavaszi szél? — Akkor úgy teszünk, mintha nem értenénk az egészet és ott Se lettünk volna a vadászaton. — Mi lesz akkor, ha mások szebb vadat lőnek? — Akkor nincs más hátra, beadjuk a ipuSkát a bizományiba és beülünk a klubba,-. felidézni az emlékeinket. Ta- í Ián még a tévé is csinál ve-1 lünk egy interjút Nagy idők k tanúi címmel. — Velem ml lesz? Velem aki olyan hűségesen kiszol-1 gáltalak? — Te még fiatal vagy, majd kibontakozol, drágám. Májusban már lenge ruhában járhatsz, legföljebb azt mondod, hogy te vagy a gólya hír. Kelepelni már tudsz, csak a tolladat kell egy -kicsit átfesteni :: i *
