Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-11 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 11., péntek MA: STÚDÍÓSZÍNPADI BEMUTATÓ EGERBEN Arthur Miller: Két héttő emléke Hétfő reggeli kis titkok, apró mesék .. . (Sziki Károly és Agárdy Ilona) Bemutatkozik a NO A jelen időszak egyik legtehetségesebb és legsokatígérőbb együttese alakult megl a közelmúltban. Az együttes neve: NO. vezetője: az ős Edda együttes egyik sikerkovácsa: Slamo- vits István. A zenekar tagjai: Szatai Gábor ének. Gátló Sándor basszus, Tóth Zoltán dob. Slamovits István gitár. Az együttes bemutatkozó koncertje március 15-én lesz a Petőfi Csarnokban, ezután több vidéki nagyvárosban adnak dedikáló koncertet. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ígérete szerint ősszel nagylemezt jelentet meg velük, amit egy nagy országos turné fog kísérni. Az együttes hitvallásáról Slamó így nyilatkozik: Zuhog a korbács minden nap az életünkben — erre nemet mondunk. Nem vagyok szabad ha te sem vagy szabad — erre nemet mondunk. Barát a barátban nem bízik, arcukon a számítás ráncai — erre nemet mondunk. A tudomány az űrbe ment. mi itt maradtunk, cukros a kenyér — erre nemet mondunk. Egy. Pest környéki faluban próbálunk. ■rideg környezetben, nem a rózsafa árnyékában. így lettünk azzá akik vagyunk. Holnap újra kezdődik minden. Körülöttünk emberek élnek és dolgoznak, azt mondják: — Bolond dolog ez az egész! A „Vasrock című könyvben (Riskó Géza) jelentem meg először, hosszú hallgatás után. Akkor már ereimben volt ez a zenekar 1987. májusában megszületett. Nevünk: NO Neked egy szó. nekem az életem. Remélem hitem nem apad el, mint a lillafüredi vízesés. ’88 és egy kiáltás 1988. március 15. Petőfi Csarnok Az első igazi koncert, várunk téged is. És ez már több mint egy mámorba ringató tv-előadás. Magas, fekete falaktól körülvett, elhanyagolt műhely. Kintről, a maszatos üvegen csak tompítottan jutnak be a fények és 'a zajok. Gépalkatrészek, csomagolópapírok, nyomtatványok hevernek mindenfelé. Ebben a reménytelenül sötét katlanban pereg Arthur Miller: Két hétfő emléke című darabjának cselekménye. A neves amerikai szerző egy- felvonásosát március 11- én, pénteken este mutatja be az egri Gárdonyi Géza Színház társulata a stúdiószínpadi sorozatban. Teljesen felborul ezúttal a megszokott rend: a nagyszínpadot a nézőtér felé lezárták, és a nézők maguk is a játéktérben, a díszletek között foglalnak helyet. (Az első sorban például valódi alkatrészes ládákra kell letelepedni.) Ezért ezúttal a színház hátsó bejáratánál várják ä közönséget a jegyszedők. A darab rendezője, Szabó Ágnes öt évet dolgozóit Erdélyben, a szatmári Északi Színházban, illetve vendégként Kolozsvárott. Tavaly ősszel települt át Magyarországra és a fiatal társulathoz csatlakozott. — Nehezítette-e a rendezői munkát ez a szokatlan színpadi megoldás? — kérdeztük az egyik próba után. — A nézők nagyon közel vannak a színészekhez, ezt a körülményt mindenképpen figyelembe kell venni — válaszolta. — A harsányság, a gesztusok és a hangerő el- túlzása, ami egyébként a távolság áthidalásához gyakran szükséges, itt zavaró lenne, sokkal hatásosabb a viszszafogott játékstílus. Ugyanakkor a veszekedések, düh- kitörések időnkénti fortisz- szimói így még hangsúlyosabbá válnak. — Gyakran mondogatjuk, hogy a színház jelen idejű művészet. Mik azok a vonások, melyeket ön ebben az 1954-ben, Amerikában íródott drámában ma, Magyar- országon időszerűnek érez? — A mű lényegében arról szól, hogy az ember taposómalomban él. Ha nincs ereje, kitartása és főleg hite hozzá, hogy kitörjön az el- szürkítő környezetből az egymásra zuhanó napok monoton robotjából, ha nem képes a maga teljességében élni az életet, megszűnik lélekben létezni. A megállíthatatlanul szállongó porban nap-nap után megjelenő emberek különféle stratégiákkal próbálkoznak, ám útjuk többnyire alkoholizmusba, önmegtagadásba, leépülésbe torkollik ... Ez a darab úgy figyelmeztet a hit és az akarat fontosságára, hogy a hiánya nyomában járó pusztulást mutatja meg. Ettől válik megrázóvá, de meggyőzővé is. Ma. amikor különböző okok miatt egyre jobban terjed a pesszimizmus, a passzív belenyugvás, e gondolatok aktualitása, fontossága tagadhatatlan. — A főhősnek, Bertnek mégis sikerül kitörnie ebből az ördögi körből... — <3 tulajdonképpen maga az író. Miller valóban dolgozott két évet egy hasonló helyen, mielőtt egyetemre ment volna, és a legkedvesebb színművének tartotta a Két hétfő emlékét, nyilván önéletrajzi vonatkozásai miatt is. Bertben, aki szabad perceiben a Háború és békét olvassa, mindvégig ól a remény, hogy tanulni fog, és az a képesség is, hogy ne a könnyebb ellenállás felé haladjon. Ezért sikerül megszabadulnia a kilátástalan sorsok e gyűjtőhelyéről. Miller ezt írta a darab születéséről: „Ügy éreztem, az emberi összetartozásnak még a fogalma is darabjaira hullott. .. Azt reméltem, hogy meghatározhatom önmagam előtt is a remény értékét, azt, hogy miért kell belekapaszkodni, és azoknak a hősiességét,' akik legalább tudják, hogyan viseljék el a reménytelenséget." Az előadás nem ígér felhőtlen szórakozást. Tükröt tart elénk, őszinte önvizsgálatra kényszerít. Erre a szembesülésre szükségünk van, hogy szembe tudjunk szállni azzal a bizonyos észrevétlenül szitáló szürke porral. mely nemcsak a Miller által megrajzolt és Menczel Róbert díszleteivel megjelenített színpadbéli műhelyben szitál megállíthatatlanul ... Koncz János A sok-sok történet, amit a könyv leír. állatokról szól. Jó lenne hinni, hogy mese, vadászkaland mindaz, amit olvasunk. Sajnos, nem az. Tények és számok bizonyítják, hogy megtörténtek a Szent-Lőrinc öböl környékén. Valamikor, a XVI. század elején kezdődött. és még ma is tart a mészárlás. 1833-ban James John Au- dobon lejegyezte a madártojások gyűjtésének gyakorlatát Űj-Fundlandon: „Aki a Funk-szigetekre megy tojásokat gyűjteni, ha biztos akar lenni abban, hogy a tojások frissek, a következőképpen járjon el: a pingvineket addig kell hajszolni, ütni-verni és taszigálni, amíg halomba nem esnek, vagy a vízije nem menekülnek. Ezután össze kell szedni az összes tojást, mint ahogyan a lehullott almákat szedik a gyümölcsöskertben. Ezek a tojások, amelyeket egy kis ideig már költöttek, rosszak és értéktelenek. De a hadjárat főként nem a tojásokért folyt. Az ásványi olaj akkoriban még ismeretlen volt, ezért volt nélkülözhetetlenül fontos és a legtöbb , hasznot hajtó termék a halolaj —, ahogy akkor a tengeri állatok zsírjából készült olajokat nevezték. Így e pingvineknek igen értékessé vált vastag zsírpárnájuk, amely az Atlantióceán északi részének hideg vizétől óvta őket. Kitűnő minőségű olajat nyertek belőlük. Fokozatosan üstökbe kerültek a fókák, a rozmárok, a cetek, a delfinek és még a tengeri madarak is. Olyannyira, hogy az egész madarat ..hasznosították”. A tollúkat tolikereskedőknek adták el, zsírjukból olajat főztek, és a tüzet a tetemükkel táplálták. A hatás nem maradt el. A szemléletes stílusban megírt könyv időszerű és égető problémát; az ember és az élő természet viszonyát tárgyalja. A Kossuth Könyvkiadónál megjelent kötetet színes képek teszik szemléletesebbé. A vidámság ritka pillanatainak egyike (Szatmári György, M. Horváth József és Csendes László) Hatvani randevú B. Élthes Eszterrel — az erotikáról Előbb úszott, válogatott szinten. Közben fogorvosi diplomát, majd építészmérnöki végzettséget szerzett sima honpolgárként. Most megosztja magát, éspedig csaknem másfél évtizede. A hét első felét szülei körében, s egy fogászati intézet élén, az NSZK-ban tölti. Csütörtök estétől vasárnapig viszont — a színművész Bessenyei Ferenc feleségeként — Pilisborosjenőn telnek Élthes Eszter napjai. — Hogy milyen a kétla- kiság? — arca, tekintete tűnődő. — Lehet, hogy fárasztó. Lehet, hogy sok lemondással jár. Lehet, hogy sokszor kell különböző előjelű megjegyzéseket lenyelnem. De ugyanakkor töméntelen tapasztalattal szolgál ez a vibráló élet. Tudok például összehasonlítani. És nem feltétlenül a nyugati életvitel javára. Meggyőződésem többek között, hogy ami az általános erkölcsi értékromlást itthon jellemzi, azt túlnyomóan a földrész nyugati felének rovására írhatjuk, sok egyébbel együtt. Pedig, higgye el. vagyunk mi olyan értékes nép, hogy ne mások majmolásából teremtsünk kultúrát, erkölcsöt, egyebeket. Inkább a belső tartalékainkat kellene jobban kihasználnunk, energiáinkat feldúsítanunk. — Óda az erotikához című. nemrég megjelent könyve olvasói berkekben nagy vihart vetett. Feministának, az emancipáció újsütetű bajnokának bélyegeik. Mi erről a véleménye? Egyáltalán hogyan jutott az eszébe, hogy e témakörben könyvet írjon? — Nem vagyok prűd. De ugyanakkor bánt az olcsó meztelenség, s az egészséges, a két ember kapcsolatára évülő, csak rájuk tartozó szexualitás vásári kiárusítása. Ám, úgy is mondhatom, hogy féltem az emberi fait az eltorzulástól. Vagy értük félek? Igen, igen, igen. A férfiért, hogy vonzó férfi maradjon, a nőért, hogy ne veszítse el feminin hatalmát, s félek mindkettőért, hogy el ne dobiák maguktól az igaz szerelmi kihívásra, családteremtésre való képességüket. Ennyi az egész, ami persze sok a mai világban! Mert folyvást ellentétes tendenciákba ütközik az ember. Itthon éppen úgy, mint külföldön bárhol. — Az indíttatás, az indulat szép, tiszta, mindenképpen elfogadható. Bocsánat a provokációért! De megmondaná, hogy pontosan melyek az elveivel ellentétes, imént jelzett tendenciák? — A szabad gyeplő! És erről ne a lovaink jussanak az eszébe, amelyeket Boros- jenőn tartunk, gondozunk Ferivel. Azokban tiszták az ösztönök, akként is élnek. A szabad gyeplő alatt én azt a kérdőjeles „bátorságot” értem, amellyel itthon nézzük, kezeljük az egész nemzetléttel összefüggő kérdéskört. Mert, mit gondol, hová vezethet a szabad szerelem. a pornó és egyéb mocsok elburjánzása például a legkülönbözőbb művészeti műfajokban? A filmben, az irodalomban, a színházban? Ahol az éretlen fiatalság ugyanúgy csámcsog, mint a kiérdemesültél? hadserege? Hová vezethet ez? Egyszerűen és sikerrel alapjaiban rohasztja a magyar társadalmat, szétzilálja, föléli a jó, a nemes géneket, hogy valami egészen idegen, durva antianyagot juttasson az emberi szervezetbe. Ha valahol, itt kell a fal! Amely az egészséges erotikát elkülöníti a mostanság olyannyira „megtámogatott” szabadosságtól, az egyeseknek jó pénzzel, hírrel, vagy inkább^ hirhe- dettséggel fizető pornó szennytől. — Elég sok publikáció jelent meg országszerte erről a könyvről. A televízió kétszer is megszólaltatta íróját. De általában felemásak az indulatok. Bizonyos határig, bizonyos területen elfogadják a nézeteit. aztán megrekednek. Illetve a jelenséget társadalmi vetületében már nem kisérik nyomon. — Persze! Mert ha igaz és őszinte emberek faggatnak. ugyanoda kell érniük, ahová én eljutottam. Csakhogy ennek a következményeit már nem merik vállalni. Gondolom: különböző megfontolásból. Amelyekben a személyes gyávaságnak éppen úgy szerepe lehet, mint az árral úszás kétes gyönyörének, netán a pénznek. No, ez kinek-kinek a belügye. Semmi közöm hozzá. De a nemzet egészét, a jövendőnket tekintve már nem léhetek közömbös a helyzet megítélésében. Éppen ezért addig fáradok, addig gyötröm • magamat, ameddig valami kitapintható. határozott eredményre nem jutok emberméltóságú felfogásommal, nézetemmel. — Tehát újabb könyv is elképzelhető B- Élthes Eszter tollából? — Igen! De nagyon kívánom. hogy annak már kedvezőbb előjelű indíttatása lehessen ... Moldvay (Győző
