Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-04 / 54. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. március 4., péntek 3 Az ország első szövetkezeti totó-lottó iroidája Hevesen Godó Pálné: „Kell egy csapat” (Fotó: Réz Tibor) HEVESI SIKEREK Ahol a takarékszövetkezet nagyot lépett... siók bírálat ér bennünket egy bizonyos kifejezésért. Nevezetesen pedig azért, ami­kor Heves megye helyett azt használjuk: szükebb hazánk. Persze most mindezzel nem nyelvcszkedni akarok. Pusztán csak érzékeltetni az olvasóval, hogy milyen jó is ami­kor cgy-egy megyénkben üzemelő intézmény sikereiről lehet hallani, mondjuk az ország másik végében. Valahogy ilyenkor használatos a kifejezés, szükebb hazánk gyára, üzeme, intézménye. Amely pedig jelen esetben nem más, mint Heves és Vidéke Takarékszövetkezet. Bármennyire meglepő, de meghódították munkájukkal, törekvé­seikkel, előrelátásukkal a fővárost. Sőt azzal is dicsekedhetnek, hogy ma az országban elsőként Hevesen megnyitják a szövetkezeti totó-lottó irodájukat. De tartsunk sort. ne vágjunk a dolgok elébe. — Ügy érzem — hallhat­tuk a szövetkezet elnökétől, Godó Pálnétól —, hogy a kor­szerű munkaverseny szelle­mében végzett tevékenysé­günkkel hozzájárultunk a működési területünkön élő lakosság pénzügyi szolgálta­tások iránti igényeinek mind magasabb színvonalú kielé­gítéséhez. Elsőrendű feladat­ként kezeljük a betétgyűj­tés fokozásával a takarékos életszemlélet mind szélesebb körben való terjesztését, a rendszeres takarékosság elő­nyeinek népszerűsítését. En­nek eredményeként tovább nőtt betéteseink tábora. Ma- mór több mint 12 ezerszám­lát kezelünk. Ezen belül pe­dig nem kis figyelmet for­dítunk a hosszú távú taka­rékosságra irányuló betét­formák növelésére. — Egy ilyen számvetés kapcsán mindig szóba kerül a gépkocsi-befizetések száma, összege. Mennyi ez Hevesen és környékén? — Az elmúlt év végén ez az összeg szövetkezetünkben 29 millió forintot tett ki. A növekedés az előző évihez képest nem kevesbb mint 73,1 (!) százalék. — Szövetkezetről lévén szó, sokat elárulhat, hogy mennyi most az alaprészjegy ára. — Eddig 200 forint volt. A legutóbbi küldöttgyűlés azonban 500 forintban hatá­rozta meg az alaprészjegy összegét. Az elmúlt évben ezen a területen 28 millió forint volt a növekedés. — Ez azt is jelenti, hogy még inkább lehetőség nyílik a népgazdaság pénzügyi vér­keringésének részesévé vál­ni? — Hosszú lenne felsorolni, hogy hány bank, részvény- társaság alapítói között tar­tanak nyilván bennünket. Ezen túlmenően, több prog­ram megvalósítását támogat­juk, s fejlesztési kötvénye­ket is vásároltunk. Több he­lyütt, ahol alapító részvé­nyesek vagyunk, előrehala­dott tárgyalásokat folytat­tunk kapcsolataink további fejlesztésére. — A betét-, a kölcsönága­zat, s egyéb pénzintézeti szol­gáltatásaik tervét is túltelje­sítették. Ezen túl jelentős részt vállaltak az idegenfor­galom zavartalan lebonyolí­tásában, s tovább erősödött kapcsolatuk a helyi áfész- szel, a lakásszövetkezettel. Hogyan lehetne összefoglal­ni sikereik titkát? — Most újra vetítik Sán­dor Pál filmjeit a televízió­ban. Ezért megint népszerű lett Minarik Ede mondása, ami szerint kell egy csapat. Nem akarom frázissá csépel­ni mindezt, de itt valójában van egy csapat. Készek az új befogadására, s a legtöbb kollégám nem veszi a ka­lapját, csak azért, mert le­járt a munkaideje. Nagyon jó érzés egy ilyen közösség­ben dolgozni. — Nem kevésbé népsze­rűek Budapesten sem ... — Amikor a Pénzügymi­nisztérium felszabadította a határforgalmat, akkor gon­doltunk arra. hogy ki kelle­ne szélesítenünk tevékenysé­günket. Az 1986-os küldött- gyűlésünk mindezt jóvá­hagyta. A Szövosz-elnökségi tagságomból eredően tud­tam, hogy a főváros XVI. kerületében, a centenáriumi lakótelepen szükség lenne ránk. Az ehhez kellő beru­házással egy év alatt végez­tünk, s 1987. január 6-án nyitottunk. Döntésünket nem bántuk meg, mert egy év alatt 22 millió forinttal nőtt a betétállományunk. Ez pe­dig ebbéli tervünk teljesíté­sének a felét jelenti. — Ügy tudom, tovább bő­vítik budapesti kapcsolatai­kat ... — Erre már ajánlatot kap­tunk. Szintén a XVI. kerü­letben. a Kerepesi úton egy postaépület felszabadult. Mi­vel igazgatóságunk egyetér­tett elképzeléseinkkel, már­cius 20-ig szeretnénk meg­nyitni' második fővárosi egy­ségünket. — A totó-lottó eddig ki­zárólagos jogot élvezett az országban az Országos Ta­karékpénztárt illetően. Ma Hevesen önök mégis totó­lottó irodát nyitnak. Hogyan sikerült erre a piacra be­törni? — Nem kis harcot vívtunk addig, amíg végül is meg­kaptuk erre az engedélyt. Végül is sikerült. Nem kis büszkeséget jelent, hogy itt, Hevesen adhatjuk át az ügy­feleinknek az ország első szövetkezeti totózóját. Szerettem volna még to­vább érdeklődni az elnökasz- szonytól a sikereik titkáról. Ö viszont nem akart hival­kodni. Csendben csak any- nyit mondott, mindezek még közel sem jelentik a végál­lomást. Számos elképzelésük még megvalósításra vár . .. Kis Szabó Ervin RITKA FOGLALKOZÁSOK A liftjavító Ritka szakmát, pályát vá­lasztott magának — az ak­kor még pesti — Juhász Sán­dor, amikor a Gép- és Fel­vonószerelő Vállalatnál a lif­tek minden csínja-bínja ki­tanulására adta a fejét. S úgyszólván eszébe sem ju­tott más, mert a kiszemelt foglalkozásnál jobbat, érde­kesebbet aligha találhatott volna. Aki ugyanis ide kí­vánkozik, megismerkedik az elektromossággal, a mecha­nikával, gépész és lakatos is lesz egyszerre!. A számítása — ahogyan mondani szokás — „bejött”. Mint munkahelyén, az egri Universal Vegyesipari Le­ányvállalatnál vallja: ma sem döntene másképpen. Kis kitérővel, jó néhány eszten­dő után is, azt csinálja, ami­vel kezdte. Lényegében ak­kor sem szakított vele, ami­kor mással is próbálkozott. Hiszen a leányvállalat anya- szövetkezeténél' benzinkutas­ként is — „maszekban” — foglalkozott a liftekkel. Szakcsoportból szervező­dött a leányvállalat üzeme, amelyet ma vezet. Tizedma- gával dolgozik az összeszo­kott, egybeforrott, baráti hangulatú kis kollektívában Egertől Balassagyarmatig, Jászberénytől Leninvárosig. A négy szomszédos megyé­ben összesen 56 partner 178 felvonója adja számukra a mindennapi feladatot, mi­kor milyent, övék a rend­szeres karbantartás, az ese­tenkénti felújítás, középja­vítás s természetesen a hi­baelhárítás minden gondja, baja. Csaknem állandóan . úton vannak, mivel mindig akad valami tennivaló; a megyén belül 12, azon kí­vül pedig 24 óránál rövi- debb idő alatt — ígéretük szerint — végezni kell a munkával. Ami megbízást reggel nyolcig kapnak, an­nak még aznap eleget pró­bálnak tenni, legyen a „tett színhelye” akár a legtávo­labbi hely Nógrádban, Szol­nokban vagy Borsodban. Az egri kórház számára még hét végi ügyeletet is tarta­nak. nehogy bármi zavar is legyen miattuk az intézet­ben. A szakma, megszokottabb érdekességei mellett is, szol­gál a számukra újabb élmé­nyekkel. Leninvárosban pél­dául 28 méteres emelőma­gasságú az a svéd üzemi fel­vonó, amelyet a szerelői rá­adásul az épületen kívül he­lyeztek el, s így mindenfé­le munkája a szabadban, csak bravúros függeszkedés­sel végezhető. A Salgótarjá­ni Síküveggyárban van a legnagyobb teherbírású, a háromezer kilogrammos lift­jük. Egerben — a főiskolán — még tológombos, a város­ban alighanem legöregebb berendezéshez iís menniük kell, a Dobó téri szövetke­zetben pedig éppenséggel ka­ros működtetésű az ugyan­csak régi „járgány”, amely a műemlék épületben a szin­tek között mozog. A lakóhá­ziaknál többet tud a kórház gyűjtővezérlésű szállítóesz­köze is, de korántsem min­dent. Mivel — meséli Ju­hász Sándor — a Magyar Kereskedelmi Kamara szék­házában olyannal is volt dol­ga, amely egyetlen gomb­nyomásra négy közül hozza a soros „emeletjárót’’. A leg­izgalmasabb azonban, ami­kor úgynevezett időszaki hi­bához kérik a segítséget. Ilyennél ugyanis nem min­dig ismerhető fel azonnal, amire panaszkodik a beje­lentő. Előfordul, hogy ami­kor kimegy a szakember, olyan, mintha semmi baj nem lenne. Volt eset, hogy három napig látogatták a tréfálkozó „beteget”, míg rendellenessége ismétlődött, felismerhetővé vált, s vég­re hozzáláthattak gyógyítá­sához. Az üzemvezető egy ilyen kis szervezetben maga is sze­rel, javít, amikor csak kell. Ha nincs szükség efféle ki­szállásra, akkor fog tulajdon­képpeni teendőihez. A piac­kutatáshoz, szerződéskötés­hez, a költségvetés-készítés­hez, az anyagbeszerzéshez, s máshoz. Járja Budapest vagy Miskolc raktárait, a Gép- és Felvonószerelő Vállala­tot, meg a Ganz-Mávagot, ahol csak alkatrészt kaphat közös munkájukhoz. Ahhoz, amiből az évi 4—5 millió forintos árbevétel összejön. Szereti, amit választott — Juhász Sándort is kedvelik. Az igyekezetét tisztességesen honorálják, kitüntetéssel is elismerték már. Mestersége mégis a családon kívül örök­lődik: kisfia inkább csak lif­tezik, a számítógépek felé vonzódik jobban. Mint a tár­sai. Ám egy ötödikes srác­tól — vigasztalja magát a liftszerelő és -javító — egye­lőre még mi várható ... ? Gyóni Gyula „Bruttósított” ételárak Körkép menzákról, éttermekről Bármilyen szűkös körül­mények között is élünk, né­ha megengedünk magunk­nak egy kis kiruccanást. Be­ülünk egy étterembe, végig­böngésszük a kínálatot és jóleső érzéssel várjuk, hogy elénk rakják a megrendelt fogásokat. Sokan a januári áremelések után kissé gya­nakodva vették kezükbe az étlapot. Vajon mennyivel „ugrottak” meg az amúgy sem olcsó árak, megfizet­hető-e még számukra egy itt elköltött vacsora? S ugyanúgy számolgatták azt ' is, mennyit fordítanak majd az üzemi vagy előfizetéses étkezésre, kibírja-e a csa­ládi kassza ezt a megterhe­lést. Nemrégiben ülést tartott a Fogyasztók Országos Ta­nácsának vendéglátóipari és idegenforgalmi szakértői bizottsága. A tanácskozá­son elhangzott: „mivel a vendéglátásban az ételfor­galom nem adóköteles, a fo­gyasztói árak január else­jén csak kismértékben, a felhasznált alapanyagok árának függvényében emel­kedtek, ami egy adag ételnél legfeljebb öt forint”. Nem ezt az ötforintnyi emelést akartuk ellenőriz­ni, amikor a kapott telex- tájékoztatás nyomás felke­restünk néhány — a megye- székhelyen lévő — éttermet, diákkonyhát. Pusztán ar­ra kerestünk választ: az árak emelkedésével csök­kent-e, és ha igen, milyen mértékben azok száma, akik igénybe veszik ezt a fajta szolgáltatást. Mindehhez Tóth Pétertől, a megyei ta­nács kereskedelmi felügye­lőségének vendégilótóipari főelőadójától kaptunk se­gítséget. Elsőként az egri Csuvas éttermet látogattuk meg. Délidőben... A diákok kö­zül sokan az előtérben vá­rakoztak a felszabaduló he­lyekre. — Az új, „Iliig” iskoláiban tanulók is itt étkeznek — mondja Tóth Péter. — Az ő számuk a megemelt térí­tési díj ellenére sem vál­tozott. Van azonban egy en- níél érdekesebb adat: 17,81 forintos és 21,87 forintos nyersanyagértékű jegy közül válogathatnak a vendégek. Hangsúlyozom, hogy ez a két szám nem az ebédje­gyért fizetett összeg, hanem az étteremnek a napi ebéd- alapanyagára fordított pén­ze. Nos, e kétfajta — a drá­gább és olcsóbb — válasz­tási lehetőség közül január óta közel 50 százalékkal többen veszik igénybe az ol­csóbbat. — Megnézhetnénk néhány árváltozást aS étlapon is? Az üzletvezető-helyettes készséggel rak elénk fél tucat papírlapot, rajtuk te­mérdek számmal. A hozzá nem értő kíváncsiskodó számára nem sokat monda­nak, szakember azonban könnyen eligazodik rajtuk. Már sorolja is: a lyoni ser­tésmáj 29.80-ról 30.60-ra, a Csuvas-tál 125.20-ról 129.90- re, a töltött csirke 47.80-ról 49.10-re, a bélszín 105.10-rőt 111.50-re emelkedett. A 9-es Számú Általános Iskola menzáján már az uzsonnához készülődnek. A konyha vezetője panaszko­dik: a nyersanyagárak fel­mentek ugyan, viszont a tízóraira, az ebédre fordít­ható norma alig emelkedett. Ugyanezt hallottuk a Fad- rusz utcai, 8. Számú Álta­lános Iskola konyháján: mindössze egy forint tíz fil­lérrel fordíthatnak többet az ebédre, mint idáig tették ... A már említett telexjelen­tésben olvastuk a követke­zőt is: „Az állami támoga­tás megszűntével átlagosan 35 százalékkal fizetnek töb­bet az ebédért a vendég­látóipari szervezett közét­keztetést igénybe vevők. Az áremelkedés következtében számuk január első két heté­ben, éttermenként változó mértékben, 10—30 százalék­kal csökkent. — Számoljon csak egy ki­csit — magyarázza Tóth Pé­ter. — Ii987 áprilisáig 13.80 volt az ebédjegy nyers­anyagértéke. Ekkor változ­tak az árak, 15.78 lett ugyan­ez. Most, januíár 1-jétől a szám: 17 forint 81 fillér. Erre tett az üzlet korábban 35 százalékot, most a meg­vont állami támogatás is a fogyasztót terheli. így e ket­tő együtt 60 százalék. Tehát a nyersanyagérték, plusz a haszonkulcs, az 28.50 forint. Nehéz lenne válaszolni ar­ra a kérdésre, csökkent-e valójában, és ha igen, meny­nyivel az üzemi, diák- vagy előfizetéses étkezést kérők száma. Néhány adat: a Há­rom Farkasban körülbelül 20, a 9-es iskola konyháján 10—15, a Fadrusz utcai di­ákkonyhán 20—30 személy- lyel kevesebb a tavalyinál. Van azonban Egerben is olyan hely — például a Bel­városi étteremben —, ahol ez a szám nőtt. Figyelembe kell venni azt is hogy be­zárt az Express étterem, ahol körülbelül ezerötszá- zan étkeztek szervezett ke­retek között, valaminit fel­újítják a Vadászkürtöt is. így aztán valójában nem le­het pontosan tudni, minek köszönhető a csökkenő vagy éppen növekvő forgalom. Doros Judit Termékszerkezet-váltás a Lenin Kohászati Művekben A 218 éves diósgyőri kohászat történelmének jelentős állo­másához érkezett. Az idén a Lenin Kohászati Művekben a vállalat egész tevékenységét átfogó változást, radikális szer­kezetátalakítást terveznek, amely szerint az LKM a hazai minőségi acélgyártás bázisává válik (MTI-fotó: Kozma István — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom