Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-31 / 77. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. március 31., csütörtök Hatvani Galérianaptár A három kismalac ... A színfalak mögött ... (Fotó; Szántó György) MIT REJT A VARÁZSKABÁT A LEGKISEBBEKNEK? Két történet a Meseerdőből Az igazi cukrász nemcsak pompás tortát, de remek aprósüteményt is készít. Ám vegyünk bármilyen mesterséget: aki'hivatását lélekkel gyakorolja, annak számára a látszólag legkisebb feladat is ihlet forrása lehet, -komoly munka. Mégis megesik, hogy ünnepelt auktorok silány haknival lépnek a pódiumra. A csalódás ilyenkor még mélyebb a közönség számára. Különösen akkor, ha — mint például a gyermeke^ — először kapnak kóstolót a művészetből. S ha az aprósütemény nem ízlik, talán már a tortára sem lesz-' nek éhesek. Nyíregyházi kiállítók — Jónás könyve — A Délsziget Vásárhelyen és Pécsen — Busz Pozsonyba, Bécsbe A galériában szép érdeklődés kíséri Kelemen Kristóf szobrászművész és Csiszár Elek festő közös bemutatkozását, amelynek nyitva tartását épp emiatt két héttel — április 10-ig — meghosz- szabbították. Ebből eredően, április 15-én, pénteken, este 0 órai kezdettel kerül sor a két nyíregyházi kiállító. Balogh Géza festőművész és Sebestyén Sándor szobrászművész közös tárlatnyitására, amelyen a Szábolcs-Szatmár Megyei Tanács művelődési osztályvezetője, Pataki József méltatja az alkotók munkásságát, majd a Hatvani Állami Zeneiskola tanárai adnak hanversenyt, mely évek óta megszokott így .tavasztájt. Mindig szép számú közönséget vonz a galéria ismeretterjesztő előadás-sorozata, a Biblia és a művészetek is. amelynek a hetedik fejezetére április 8-án. pénteken, délután fél 6-kor kerül sor. az emeleti kiállítóteremben. Jónás könyve címmel. A zenével. diaképekkel színes est előadója dr. Reisinger János, az MTA irodalomtudományi intézetének munkatársa lesz. A galéria tevékenységét országszerte népszerűsítő hatvani folyóirat, a Délsziget szerkesztősége két meghívásnak is eleget tesz április folyamán. 22-én, pénteken — B. Elthes Eszter és Bessenyei Ferenc közreműködésével. Hódmezővásárhelyen, a Németh László Könyvtárban lesz Délsziget-est. „Óda az erotikához” címmel, öt nappal később,, 17-én, pedig Dél- Dunántúl fővárosában. Pécsen találkoznak a lap vezető munkatársai a helyi érdeklődő közönséggel. A Művészetek Házában rendezendő randevún a szerkesztő-kiadó Moldvay Győzővel együtt részt vesz Czine Mihály irodalomtudós, Raffay Ernő történész, az Erdély 1918— 19-ben című sikerkönyv szerzője. valamint Dobos Ildikó, a szegedi színház művésznője. aki a következő folyóiratszámban megjelenő költők — többek közt Csoóri Sándor, Kárpáti Kamill, Simonyi Imre, Tamás Aladár — verseiből mutat be egy csokor- ravalót. Csák Gyula pedig novellájával szerepel. Végezetül: legközelebbi, háromnapos — Pozsony. Bécsi — útjára június 25-én, szombaton indul a galériabusz, amelyre még április 20- ig jelentkezhetnek az érdeklődők. Az egri Gárdonyi Géza Színház Harlekin Bábtagozata az új bemutatójában a Meseerdőben afféle „aprósütemény" elkészítésére vállalkozott, s ezt a legkisebbeknek kínálja: az óvodás. és még fiatalabb korosztálynak a március 13-i premier óta Egerben a Hámán Kató Űt- törőházban. Két rövid etűdöt mutatnak be: Novotny Vilmos Tüske játszani akar és Garai József—Ambrus Ferenc né A három kismalac című játékát. Mindkét történet helyszíne a Meseerdő, amelyet egyetlen színpompás frappánsan stilizált díszlet jelez. A játékteret tehát ötletesen kialakították. Kellett még hozzá egy elmés ötlet, ami az egymáshoz nem egészen közelálló meséket egységbe hozza: egy gyermekek nyelvén értő narrátor (Kiss Árpád) nagy zsebekkel teli bűvös kabátjából hipp-hopp mindezeket a színpadra varázsolja. A figurák kedvesek, stílusosak, jó rájuk nézni (Lovas- sy László érdeme), és — ez a Harlekinesek számára már igazán nem jelenthet gondot — remekül mozognak. Pedig ez a produkció buktatója lehetne. A társakat, barátokat kereső Tüske önfeledten fut- kározik a virgoncán pattogó pettyes labda után. A színpad mozgalmas és az előadás dinamikus. A szereplők mondatai érthetőek. s mindezt a könnyedséget körüllengi a legkisebbek világát. tiszta derűjét is felidéző zene (Kátai László muzsikája). A három különböző tulajdonságú kedves kismalac: Röfi. Pufi és Ricsi — valamennyi remekül megformált karakter — erkölcsi tanulságokat hordozó, némileg didaktikus ízű esete a farkassal már jobban igénybe veszi a nézőtéren ülők figyelmét. Ám nem annyira, hogy rá ne csodálkozzanak a díszletelemek — a szalmából, vesszőből, téglából épült házak — szépségére, s hogy ne rettenjenek meg kissé a báránybőrbe bújt képmutató farkastól, amely mint a gonosz általában végül is elnyeri méltó „jutalmát". A látvány tehát lenyűgöző (Lénárt András munkája). Demeter Zsuzsa rendezése szabatos, világos: minden a helyén van. Az öt bábjátékos — Balogh Ági. Golen Mária. Havassy György. Stuth Zsuzsa, Tóth Erzsébet — teljesítményéből nem hiányzik a témához illő köny- nyedség és derű: összeszokot- tan, egymásra figyelve dolgoznak. Mindezek magyarázzák, hogy az előadás rendkívül népszerű, a kicsikkel együtt reméljük: időről időre mind több történetet varázsolnak majd elő abból a bűvös kabátból. Hiszen mesére, szépségre mindannyiunknak szükségünk van. (jámbor) mb———————— in lim !■ 11 ■ ■■■■■rTrmmTnnro ■ i BÓLYA PÉTER A dongó 11/1. Eszterke úgy talált rá Fe- jesire, mint egy el-elvesztett, ismerős csecsebecsére. Feje- si egy márványasztal sarkánál ült, és azon gondolkodott, hogy mégiscsak jobb lenne a másik sarkon ülni, amikor Eszterke belibbent a helyiségbe, körülnézett, aztán Fejesi asztalához telepedett. „Megvárhatom itt Bácsnét?”, kérdezte derűs, nyári hangon. „Tudom, hogy ismered.” „Tegez”, csillant fel Fejesi, és az asztalra könyökölt. „Meleg van”, mondta riadtan, és attól félt. hogy Eszterbe feláll és elrepül, mint egy csalódott madárka. De Eszter ott maradt. Beszélt, mesélt, igazi fogsorral ‘nevetett, és szerette a nyarat, az időt és az esetleges öregséget. A haja barna nyakába simult, a kezén kékköves gvűrű, benne a méreg, évszázadok óta. „Ne jöjjön Bácsné”. gondolta Fejesi, Eszter arcát figyelve. „Szomorú?" kérdezte Eszterke egy rövid utolsó lélegzetvételnyi hallgatás után. „Nem hiszem”, felelte Fejesi. „Melegem van.” „Pedig milyen jóképű fiú lehetett valamikor”, mondta Eszterke. Fejesi fájdalmas zúgást érzett a fejében, a bal szeme mögött. Előző éjjel verekedésbe keveredett, óriási pofont kapott a bal halántékára, elvesztette az eszméletét, reggel saját felelősségére távozott a kórházból ... „Tudja, Eszterke, egyszer megijedtem a korai haláltól, és azóta öregszem”, mondta. .^Hülyeség”, mondta Eszter, és lebiggyesztette a száját. „Feleslegesen születtem”, folytatta Fejesi lelkesen. „Keveset alszik, szerintem.” „Na, mindegy”, hor- kantott Fejesi. „Jó idő van, nem?” „Főzök magának ebédet. ha akarja”, mondta váratlanul Eszter, mint egy népmeséi jó lélek. „Nehezen nyelek, Eszterke”. „Levest főzök, csontból”. „Nem fontos. Majd ősszel, az első lassú eső napján.” „Most mi a baja megint?” „Mindjárt itt lesz Bácsné.” „Menjünk el”, mondta Eszterke. „Egyedül vagyok otthon, és látóm, hogy piszkos a gallérja, izzad a homloka, remeg a keze, nincs egy vasa sem. Pedig maga jó ember.” „Néha levelet kapok, ismeretlen vidéki feladótól, ö is ezt írja.” „Nahát.” „Tudja, mi az a miserere, Eszterke?” „Ha akarja, nálam lakhat. Egyedül vagyok és maga jó ember.” „Rossz lakó vagyok.” „Pedig meggyógyítanám.” „Nem vagyok beteg.” „De az. Látom az orrán, lapos.” „ösz- szetörték.” „Nem igazán lapos. Ha alszik, biztosan hegyes.” „Holtomba hegyes lesz, családi hagyomány.” „És görbén ül. tudja?” „Eszterke, én marésallnak születtem, de most nincs háború.” „Eszik maga rendesen?” „Nézze...” .^Menjünk, jó? Még dél előtt hazaérünk.” „Rossz vendég vagyok.” „Nem vagy vendég”, tegezte újra Eszterke, és Fejesi érezte, hogy tisztul, fényesedika szeme... „Pedig”, mondta halkan, „pedig mindig azt hiittem. hogy vendég vagyok, felesleges, riadt vendég.” Eszterke: „Lefüggönyözöm az ablakokat, huzatot csinálok, lemezjátszóm is van, sok zenét hallgatunk ...” És Fejesi, a tárcaíró; elment Esz- terkével Bácsnénak megüzenték, hogy soha nem jönnek vissza. Eszterke lakása: modern, fényes, szegletes. Fejesi feszengett. Csak a zsúfolt, koszos, szagos lakásokat szerette, amelyekben mindig érheti meglepetés, egér bújhat ki a falból, váratlanul leszakadhat a redőny, örökéletű galamb szállhat a párkányra, a sarokban karosszék rogyadozik, a falon ferde képek, esetleg rozzant zongora is áll a fal mellett, hogy estefelé önmagától megszólaljon és kopogó, száraz zongoradarabokat adjon elő. „Akarsz zuhanyozni?”, kérdezte Eszter, és a reti- küljét a fotelba dobta. „Van bojler." Fejesi leült. A zúgás a bal szeme mögött egyre erősebb, egyre bezártább. „Mindjárt hozok valami hideget”, mondta Eszter, természetes mozdulatokkal levetkőzött, vörös pongyolát öltött, és eltűnt a konyhában. „Talán ő tudja, mi zúg a szemem mögött”, gondolta Fejesi. „Itt maradok.” ... És Eszterke erős levest főzött, és a kezére támaszkodva figyelte Fejesi szür- csölését. aztán Eszterke kimosta Fejesi ingét, Eszterke megnyomkodta Fejesi nyakizmait. Eszterke szép volt, igazi nő volt, őszinte, egészséges ... „Ugye. nem hagysz itt?”, susogta Fejesi fülébe. „Rossz vendég vagyok”, gondolta a hanyatt fekvő, kar- ja-a-feje-alatt pihenő Fejesi. (Folytatjuk) Beszélgetés Egy balkezes festővel — tárlatnyitás után Előbb Keszthely, a szülőváros, majd Pest. És küszködés a létért. Azután ismét változik a miliő, hogy Siófok a művész életvitelében, majd festészetében is módosulást hozzon. Illetve: sajátossá érlelje piktúráját színvilág, tartalom, fogai, mazás dolgában egyaránt. Honnan ez az érett kifejezésmód, s honnan a műveiből áradó szomorúság, mindenen elömlő fájdalom? — A rengeteg stúdiumból, amit évtizedeken át választott mesterek nélkül végeztem. a képeimen föllelt fájdalom pedig látásmódomban gyökerezik. A világ, ahonnan kinőttem, már suhancként inkább a perifériára szorultakat állította érdeklődésem fókuszába. Azokat, akikre a társadalom figyelmét fel kell hívnom, s akiket előttem oly szívesen elkerültek a pályatársak. Ilyen az italhoz menekült, delíriumos. Ilyen a magára maradt, tányér levesen élő nyugbéres. Ilyen az érettségi tablóval háta me- gett, magába roskadtan üldögélő kishivatalnok, aki a holnap kilátástalanságán mereng . .. De vajon kell-e az ilyes- féles festészet? Szüksége van-e rá a világnak, a piacnak? Hiszen festék, vászon, megélhetés egyre drágább, s újmódi adózás szorítja e műfaj művelőit is? Csiszár Elek fanyar arckifejezése nem változik. ahogyan ars poeticáját sem tagadja meg. — Nézze, amíg ifjú konyhalegényként kerestem a megélhetésre valót különböző fővárosi vendéglőkben, s olykor egy-egy szabadiskolába kukkantottam be, addig sem a távolabbi perspektíva érdekelt, hanem a szellemi töltőd és. Mondjam azt, hogy egy időben szinte minden keresményem művészeti könyvekre. aztán pedig a színházra ment? Mert így volt. . . ! Schillerért talán negyvenszer néztem meg az Ármány és szerelmet. Az persze, megint más kérdés, hogy a Miller Lujzát alakító Ferrari Violettába közben olyan szerelmes voltam, mint egy ágyú. De, ismétlem, ezekkel az élményekkel, benyomásokkal én mindent pótoltam, ami nehéz körülményeim okán sokáig kiesett az életemből. Később pedig valahogyan csak az átélt küzdelmek, birkózások vezéreltek a festői pályán. De ezt már Siófok jelenti, ahol családot alapítottam, felnőtt lányom él, ahol igazán fölfigyeltek rám, s amely város már hírt, kifutást és biztos támaszt nyújtott mindannyiunknak. Mert a hűség, az eszményekhez való ragaszkodás végül meg kell. érlelje a teljesítményt. A Hatvani Galériában most egy egészen más felfogású, egy kezdettől sikerembernek tudott szobrász, Kelemen Kristóf derűt és békességet sugárzó műveinek társaságában állít ki Csiszár Elek, akinek jósze- rint ez éppen a tizenharmadik közszereplése, leszámítva a csoportos, az országos és külföldi tárlatokat. Nem tart a leminősítö összehasonlítástól? Nem gondolja, hogy nyomasztó hatású müveivel kicsit árnyékban marad? — Érdekes módon, én mindig azt szeretem, ha olyanokkal állíthatok ki egyazon fedél alatt, akik merőben más szellemet, bensőt sugároztat- nak műveikkel. így vagyok Kelemen Kristi vei is! Általa derűhöz, egyértelmű szépségideálokhoz jut a tárlatlátogató, az én munkáim pedig meghökkentik, netán töprengésre, elgondolkodásra késztetik. És ugyanakkor figyelmeztetnek is a szépség, a gazdagság, az örömök könnyű múlandóságára, a nem egyforma esélyekre. Felfoghatom tehát úgy, hogy mi most, itt, Hatvanban, kiegészítjük egymást. Még a vendégkönyv sem fog sablonos. önmagukat ismétlő bejegyzésektől hemzsegni. Nézegettem már az első nyitva tartási nap után! „Kristi, át- forrósitottad a szívünket, s tudunk derülni m'ég Bilicsi Tivadar múltból merengő portréján is" — így az~egyik pesti barát. Siófok messzebb esik Hatvantól, onnan nemigen rándulnak ki Csiszárért e tájra, de egy erre vetődött. Balaton melléki tanárember nagyon fején találta a szöget. Tessék, itt ez a másfél sor! „Elek. bal kezed majdnem annyit ér, mint három más, jobbkezes festőé. Mert a ballal te lehajolsz a földre, hogy fölemeld a nemesre születettet!" Hát engem az ilyesmi éltet és doppingol, bocsássa meg a szakma .. . Bő három évtizednyi fes- tőmúlt, családi gondokkal, a művésziéiért vállalt küzdelmekkel. Az új viszonyok nem veszélyeztetik a rendet, a bejáratott életvitelt? Sok művész vészharangot kongat. Csiszár Elek közéjük tartozik? — Azt hiszem, eddigi szavaimból kiérezhető, hogy bízok magamban, bízok képességemben, bár amit létrehozok, az legkevésbé kommersz valami. Persze, lehet, ideig-óráig megcsappant majd alkotóközösségünk üzletmenete, de az ember mindig ember marad, s mindig lesznek, akik áldoznak is ezért az emberségért... Moldvay IGyőző „Szívügyem az egészségem” Az egészségmegőrzés hosz- szú távú kormányprogramjához kapcsolódnak Hatvanban, ahol a városi tanács, a Vöröskereszt és a TIT-szerve- zet összefogásával, egyhetes rendezvénysorozatot hívtak életre: Szívügyem aiz egészségem elnevezéssel. Első alkalommal hétfőtől, a Hámán Kató Általános Iskolában zajlanak az események. Ren- deztek már kóstolóval egybekötött tejtermék-bemutatót. A témával foglalkozó gyermekrajzokból kiállítás nyílt, melyet más iskolába is el szeretnének juttatni. Az elsősegélynyújtó és csecsemőgondozási vetélkedőn főleg a nyolcadikos diákok szerezhettek hasznos tudnivalókat. A hét rendezvényeiben sportnapot is tartanak, valamint a Heves Megyei Köjál videó- filmjei peregnek, s a rendhagyó osztályfőnöki órákon TIT-előadások hangzanak majd el a nemi érésről, helyes táplálkozásról, a szellemi és testi állapot megőrzésének módjairól. Tervezik, hogy az egészségügyi heteket minden általános iskolában megrendezik. felhíva a tanulók figyel- mét e fontos tudnivalókra.
