Népújság, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1988. március 21., hétfő Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Felesleges erőlködés AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁNAK TÁRLATA AZ EGERVINNÉL Európai körkép Tömören ekként lehetne minősíteni az elmúlt napok mennyiségileg kétségkívül bőséges kínálatát: haszonta­lan erőlködés. bántó tema­tikai és stiláris félresiklá- sokkal. Indulása óta kitartóan nyesegetem a Szomszédok egyértelműen vaskos hibá­it, sziruposságát, hamisítat­lanul valóságmentes „ízeit”. Nos, ez a teleregénynek ti­tulált munkácska aligha vál­tozik majd előnyére, azt azonban be kell vallanom, hogy az általam és sokak által majdhogy felsőfokú jelzőkkel minősített A kli­nika szerzői sem állnak min­dig a helyzet magaslatán. Határozott meggyőződé­sem, hogy legutóbbi jelent­kezésükkel versenghetné­nek — méghozzá nem is esélytelenül — a színvonal­talansági díjért. Kár, hogy ilyen nem léteizik, pedig ha valahol, hát honi terepen feltétlenül szükség lenne rá. Most azonban az NSZK- stáb vizsgázott jelesre giccs- ből, hazug illúziók, gátlás­talan tolmácsolásából. A rév­be jutott, az okos papa, meg­javult a nőc&ábász, a rakon­cátlan fiú. s az a bizonyos barlangi tragédia is álhu­mánus kifejletbe torkollott. Másképpen fogalmazva: a sorozat munkatársai szerint minden nagyon szép, min­den nagyon jó ... Ugye, ne folytassam a Fe­renc József-i bárgyúságot, mert hát ebből semmi sem igaz. S nem is lehetünk megelégedve. Még ezzel a művecskével sem. Nem vitatom, hogy Juhász Istvánt felkérték A hivatá­sos szűz című tévéjáték for­gatókönyvének megírásá­ra. Azt sem kétlem, hogy minden tőle telhetőt meg­tett a sikerért. Azzal azon­ban aligha számolt, hogy képességeiből mindössze eny- nyire futja. Maugham. il­letve Hauptmann ritkán születik, azt azonban tuda­tosították bennünk, hogy miként lehet értékké vará­zsolni ezt a nagyon aktuá­lis. ezt- a folyvást időszerű, ezt az örökzöld probléma­kört: két különböző korú ember konfliktusokkal ter­hes szerelmét. Nagy merészség porondra rendelni őket, s csak annak érdemes, aki számíthat a babérra. Szerzőnknek a keserű ta­nulság jutott: kár volt mér­kőznie. Nekünk viszont a figyelmeztetés: válogassunk igényesebben. Persze azok sem lelken­deztek, akik megnézték a szintén NSZK cégjelzésű produkciót, a Két lélek egV kebelben-t. Ez a satnya vál­lalkozás ugyanis bővelkedett szerkesztéstani bakikban: mindnyájunkat idegesített az elnyújtott kezdés, a von­tatott zárás, s az erőszakolt, a csak azért is poénocska. Mi a tanulság? Ne tetszelegjünk a kivá­lasztottak köntösében, mert gyorsan kiderül; meztelen a király. Kellemetlen érzés .. . A Megyei Művelődési Köz­pont és a Hevesi Szemle Ga­lériája rendezte meg Bolza Marietta festőművész kiállí­tását, amely az Egervin aulá­jában látható. Évente több tárlatot tart Budán és vidéken, több ki­állítás anyagát viszi közel a közönséghez, ám a divat eddig nem kapta szárnyára a nevét. Pedig megérde­melné! Tájékozottsága hazai tá­jainkon és európai térségek­ben biztos lépésű turistára mutat. Szándéka is nyilván­való: megörökíteni a szép­ség csodálatosan derűs pil­lanatait, bevonni fénnyel, időállóvá tenni a megélést azzal a tudattal, amit az európai lélek nevelt ki, él­tetett századokon, termé­keny és terméketlen korsza­kokon át. Évezredek idősík­jait barangolja be ecsetje és Ismét számos szellemi cse­megét ígér a Hatvanban ki­adott Délsziget új évfolya­mának első száma. Mint a folyóirat tizedik számának bevezetőjében a szerkesztő, Moldvay Győző ígéri, a mos­tani összeállításban is az ér­tékmérő a művészi alkotói tisztesség. A szám tematiká­jában ezúttal is kapcsolódik a felszabadulás utáni neki­lendülés időszakának (1946— 47) szellemiségéhez, nagy gondot fordít az irodalmi, művészeti hagyományok ápo­lására, s egyúttal a határon túli és inneni magyarság friss szellemi törekvéseire. A folyóirat elején közli Sütő András nyilatkozatát, amit a Herder-díj átvétele­kor tett, de akkor nem ke­rültek nyilvánosságra szavai. Ezt követi G. Komoróczy Emőke írása, aki Kassák Lajos és a húszas évek ro­képzelete. mert felfedezi, hogy főként délen, az antik Róma és a még előbb léte­ző népek, országok, építé­szek, művészek itt hagyták lelkűk, kezük nyomát, kö­vekbe lerakva azt a hasz­nosságot. ami egyben szép­ség is. Az álomszerű színek feltűn­nek mindenütt, hogy neme­sebbé, fénnyel itatottá te­gyék a jelenségeket, amik rabul ejtik a festő szemét. Tárlatvezetésének elevensé­ge, szövegben jól végiggon­dolt kiegészítése a képekhez hozzátette az indokokat is, amiért így fest. Nemcsak a sokrétű időt, a történelem­ből nekünk visszaköszönő helyeket, az emberi teremte- ni-akarás még látható tanú­ságtételeit igyekszik megörö­kíteni, úgy, ahogyan azokat a látvány hatása alatt és a mániái magyar irodalmának kapcsolatára mutat rá. Németh László szellemi örökségével foglalkozik Szathmáry Lajos és Sándor Iván tanulmánya is. Az utóbbi Németh-táj címmel az életmű megismeréséhez szolgál fogódzókkal. Meg­közelítése avatottaknak és az író műveivel most is­merkedőknek is afféle .,szel­lemi étvágycsináló” a XX. századi irodalom európai rangú képviselőjének mun­kásságához. Katona Imre néprajztudós negyvenkét esztendő eltel­tével publikál ismét a Dél­szigetben, Móricz Zsigmond kezdő éveinek teljesebb meg­ismeréséhez segítve az ol­vasót. Dömötör János, a Hódmezővásárhely történe­tét egykor feldolgozó Szerem- lei Sámuelt idézi. Kovács Gábor történész, a Hatvány benne levő fogékonyság, be- leélési készség működése köz­ben befogadta, hanem azt is akarja, hogy ezek a festmé­nyek tovább éljenek szoká­sos élettartamuknál. A „gyor- san-öregítő lakkot” azért nem használja például, mert úgy véli, hogy ettől az elem­től a felkent anyag szétszá­rad, szétrepedezik 7 megöreg­szik. netán el is pusztul, mint megannyi esetben, hi­szen a képek tragédiáit is számontartja a művészet- történet. Az ő „olajai” is olyan könnyedek, világosak, lebegőek, mintha akvarellel dolgozott volna. Pedig csak a jövő századokra gondolt, amíg így. ebben az anyagi­szellemi fogalmazásban elél­hetnek majd alkotásai. Mert szeretné, ha a mai ember, a mai Európa néhány szeglete úgy megmutathatná arcula­Lajos Múzeum oklevélritíka- ságait ismerteti. Visszhangra érdemes életjelek címmel Cs. Varga István elemzi az Egri Ifjúsági Házban dolgo­zó Heves megyei alkotókor eddigi tevékenységét, az ál­taluk kiadott Életjel anto­lógiák alapján. A szépprózát a hatvani származású Gerelyes Endre feszültséggel teli novellája, a Gorgias képviseli. Az ed­dig bemutatkozott lírikuso­kon túl Bencze József, Sen­ke Irén, Büki Attila, Jenei Gyula, Kiss Ottó versei gaz­dagítják az összeállítást. A hatvaniaknak ígér meg­lepetést Cenner Mihály színháztönténész, aki Déry­né Széppataki Róza város­hoz fűződő családi szálait bogozgatja, egyszersmind fel­idézve az alföldi település korabeli képét. tát az unokáknak és azok unokáinak, ahogyan ő. a művész megfogalmazta. És itt jut eszünkbe Horatius: „nőm omnis moriar" — „nem halok meg egészen”. Ez az alkotó parancsa és igénye, önmagával és azokkal szem­ben, vagy inkább önmagá­ért és azokért, akik innen, Közép-Európából, két világ­égés minden kataklizmája ellenére látnak; hisznek ab­ban. hogy az európai szel­lem, az európai gondolko­dás nem veszett ki. A görög szépségeszmény, a latin de­rű, a gall szellemiség akkor is. úgy is feltámad, ha csak a virágokat tudjuk észreven­ni. ha csak a szépséget árasz­tó épületeket tudjuk belak­ni mozgékony képzeletünk­kel. Ez ennek a kiállításnak éltető ereje! Mini mindig, most is gazdag a képzőművészeti blokk. Tandi Lajos köztéri szobrászatunk gondjairól el­mélkedik a kitűnő művész­házaspár a Munkácsy-díjas Tóth Valéria és Kigl Sándor alkotói világát elemezve. A tragikus fiatalon elhunyt, Nemes Lampérthra emléke­zik Végvári Lajos. Egy Iránban élő festcnőről Var­ga Sinai Gizelláról ad rend­hagyó, a felfedezés erejével ható portrét Losonci Miklós. Benkő Cs. Gyula, a parádi üvegművesség történetébe enged bepillantást Ipartör­ténet vagy művészet, amiről szól: döntse el az ol­vasó. Végül Eelletár Béla, a Vásárhelyről indult zene­szerzőt, Huszár Lajost fag­gatja interjújában, s ennek apropóján felvillantva zenei életünk néhány vonását. Pécsi István Komolyan és könnyedén Farkas András A MŰVÉSZI, ALKOTÓI TISZTESSÉG JEGYÉBEN A Délsziget legújabb száma A világ nem mindig egy­forma. mindig más színét fordítja felénk. Ha a tele­vízió jól kívánja tükrözni, bizony maga sem feledkezik el arról, hogy több ízt kell elegyíteni; szükséges a hu­mor. a borzongató izgalom, de ugyanakkor a komo­lyabb hangvétel, a felelős állásfoglalás is. Az sem jó, hogy ha egyik vagy másik árnyalat kerül előtérbe, mi­vel vérmérsékletünktől füg­gően választhatunk a prog­ramban. Ez a változatosság most jól jellemezte az el­múlt hét műsorát, attól füg­getlenül, hogy sikerülhetett volna a komorság felé is billenteni a mérleg nyelvét. A Budapesti Tavaszi Fesz­tiválon sok fajsúlyos do­logról esik szó, meg aztán ott volt a. nagy tavaszi ün­nepek közül az első, már­cius 15-e is. Nem is szólva arról, hogy ülésezett az Or­szággyűlés, amely szintén aránytalanul nagy figyel­met kaphatott volna. De erről szó sem esett, az is megtalálhatta számítását, aki a színvonalas szórako­zást kereste. Érdekes volt A láthatatlan nyomozó újabb része, ismét köszönthettünk egy érdekes, kétrészes an­gol bűnügyi sorozatot, EgV marék rozs címmel. De még­sem ezek szerezték szá­momra a legkellemesebb perceket, hanem a Köszö­nöm. Miss Jones! című an­gol tévéfilm, amely nem volt más, mint egy kis etűd. Nem törekedett bonyolult jellem- ábrázolásra, döbbenetes for­dulatokra. de mégis bájo­san, nagy emberismeretről árulkodva mondott el egy történetet. Jóval hosszabb­nak tűnt, mint valójában: 55 perc alatt sajátos humor­ral és érzékenységgel mu­lattatta a nézőt. A főhős, Miss Jones pillanatok alatt olyan szereplővé vált, hogy akár részese is lehetne éle­tünknek. Különleges képes­ségei esendőségekkel páro­sultak, így voltaképpen hét­köznapivá vált annak elle­nére, hogy nem mindenna­pi. Bámulatos memóriája, ravaszsága mellett valóban kissé butuska és szórakozott nő: hamar belopta magát a szivünkbe. Így már az sem számított, hogy maga a sztori nem túl meglepő, hi­szen majdnem mindent elő­re tudhattunk, legalábbis sejtettünk. Pontos zsinór- mérték szerint haladt a cse­lekmény, szinte meglepeté­sek nélkül. Ebből aztán hamar rájö­hettünk. hogy igazából mi kell a ió szórakozáshoz, mi a titka ennek a „bűvészmu­tatványnak”. Semmi esetre* sem csak a torokszorító iz­galom, vagy a vérfürdő: eb­ből 12 egy tucat: könnyen megunható. kiszámítható. Sokkal inkább a személyi­ség az, ami fontossá tehet egy ilyen filmecskét, amely ugyan nem tartozik az év­tized remeklései közé, de mégis figyelemre méltó. S itt az általánosítható tanulság, ha úgy tetszik: akár komolyan, akár vidá­man, mindenképpen csak az egyéniséget középpontba állítva lehet hatásosan fil­met készíteni. Ha erről el­feledkezünk, lehet húsz-, vagy 120 perces egy alko­tás, mégis csak hatástalan marad. Gábor László Petőfi-szobrot avattak Jászalsószent­györgyön A nagy költő nevét viselő, Jászalsószentgyurgyi Petőfi Tsz megbízásából készítette el Petőfi Sándor szobrát Zilahi Zoltán jászfényszarui művész. Alkotását a nagy­üzem központi telepén állították fel. (MTI-fotó: Csíkos Ferenc >— KS) wamoBamt T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Köcsög Pista Magúik szeretik a szeszt? Én utálom, mint ördög a tömjénfüstöt. Csakhogy az ördög gyáva, én meg bátor vagyok. Nem futok el előle, nap mint nap megbirkózom vele. Egyelőre döntetlenre ■ állunk. Én ledöntöm a tor­komon. nehogy másban kárt tegyen. Ókor-ókor ő is le­dönt a lábamról, de az első pont mindig az enyém. A múltkor ki akart _ ve­lem szúrni az asszony. El­dugta az összes poharat, meg bögrét. Még a vizeskannát is elvitte. Cefetül szomjaz­tam. Megyek a pincéhez, zárva az ajtó. No, mondom, Pista, most mutasd meg, milyen lakatos vagy! Át­mentem a szomszédba. Ki­udvaroltam a Maristól egy köcsög aludttejet, meg a kontyából a hajtűt. Nyalta j is a macska a szája szélét, : ízlett neki. Én meg a haj­tűvel kinyitottam a zárat. Megeresztettem a csapot és a köcsögből kortyolgattam a bort. Csak hát ugye a magány, ez a korunk rákfenéje rám­tört ott, a hordók között. Megbuggyantottam a köcsö­göt, aztán kiálltam a kapu­ba, hátha jön valaki, akit megkínálhatok. Jöttek is az autók, de hiába integettem, egyik se állt meg egy bará­ti szóra. No, mondom, ácsi! Nem fogtok túljárni az esze­men. Elhoztam a padlásajtó­tól a létrát, keresztbe rak­tam az úton, és leültem kö­zépre égy vödör borral, meg a köcsöggel. Az autók úgy tülköltek, mint a fene. én meg feláll­tam — mert akkor még föl tudtam állni —, és bejelen­tettem, hogy „hatóságilag ti­los az átjárás. Csak az me­het tovább, aki lehúzott egy köcsög bort, és elénekelte a nótámat”. Nem mondom, volt aki szabódott, de azért el- dalolgattunk vagy addig. Mármint addig, míg oda nem ért az URH-s járőr. Hárman voltak. Kettő ne­kiállt az autós haveroktól begyűjteni a forgalmi enge­délyt, a harmadik meg oda­jött hozzám, és elvette a köcsögöt. Csak úgy uk-muk- fuk kivette a kezemből, és elkezdte szagolgatni. Mon­dom : „egészségére, törzsőr­mester bajtárs!”, merthogy voltam én katona, tudom mi a regula. Azt mondja erre: — Ne hízelegjen, csak őr­mester vagyok! — Így egye­nesen a képembe. — Hát az a három csillag mi a vállapján? — mondom. — Tán ufó? — Egy az enyém, kettő meg annak a páros pofonnak az előjele, amit az asszony­tól kap. Különben előállí­tom. szedje össze magát! — Rendben van — mond­tam —, de ahhoz előbb föl kell állnom, az meg nem megy. Ö is megpróbálta, nem si­került. Ilyenkor teljes hosz­szamban hat rám a tömeg­vonzás. Végül a másik két- 1 tő megfogott kezemnél, lá­bamnál fogva, a harmadik '■ meg hozta utánunk a lét­rát. Ledobtak az ágyra, az meg rögtön össze is szakadt alattam. Ügy oldalamba áll- I tak a rugók, hogy mozdulni § se tudtam. Csak legalább a 5 köcsögöt ne vette volna el tőlem ... Mondtam is neki, | hogy „a köcsög. . .". de le- I intett. Azt mondta, fölveszi I az állampolgár adatait. Mondjam a nevemet. Mondom: a köcsög . .. — Tehát az állampolgár | neve: Köcsög ... — Anyja neve? — Köcsög . .. — Szegény ember — saj- | nálkozott a másik. — Nem 1 csoda, hogy iszik, ha zabi- I gyerek ... No, hát így lettem én Kö- I csög Pista. A fene bánná, I hogy így csúfol a falu ap- I raja-nagyja. csak azt a szé- I gyent nem tudom elviselni, I hogy addig nem volt hajlan- I dó az asszony kiszabadítani I a rugók közül, míg a saját I jószántamból meg nem ittam I egy egész köcsög tejet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom